„Történelmi győzelem született ma, október 13-án Budapesten. Ez a győzelem azonban nem az én győzelmem, még csak nem is az ellenzéki pártok közös győzelme, hanem a budapestiek győzelme… (…) Szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben a közös sikerben a segítségünkre volt. (…) Szeretném megköszönni ezt a fantasztikus eredményt annak a csapatnak, aki segítette a kampányomat. (…) És szeretném megköszönni a családomnak, hogy azt az elképesztő mocskolódást, amit nekem politikusként el kellett viselnem, ők is elviselték, és kitartottak mellettem. Szeretném megköszönni elsősorban a feleségemnek, hogy ebben a mocskos kampányban mindig mellettem volt” – mondta Karácsony Gergely, Budapest frissen megválasztott főpolgármestere, miután október 13-án este 10 óra után biztossá vált, hogy Tarlós Istvántól ő veszi át a stafétabotot a budapesti városházán. Családja viszont távol maradt a színpadtól, pedig felesége ott volt az ünneplésen, ahogy az a 24.hu videójának első képsoraiból is látszik.
Kétféle politikus van: az egyik, aki az esetek nagy részében a feleségével jelenik meg nyilvános és hivatalos eseményeken (az amerikai elnökök például alig mozdulnak a first lady nélkül), a másik típus viszont az, aki csak ritkán citálja nyilvánosság elé a feleségét (vagy a férjét) és a gyerekeit. Karácsony Gergely az utóbbi halmazt erősíti, sőt felesége sem politikusfeleségként, hanem pedagógusként szokott nyilatkozni, de úgy sem sűrűn.
Kiss Virág már kiskorától kezdve tudta, hogy tanítással szeretne foglalkozni, erről 2017-ben a Marie Claire-nek nyilatkozott. „Emlékszem, már óvodás koromban óvó néni szerettem volna lenni. Ahol laktunk, mindig volt egy-két kisgyerekes család, akikkel rendre összeismerkedtem, és éjjel-nappal pesztráltam a gyerekeket. Eszembe sem jutott, hogy gimnáziumban folytassam a tanulmányaimat. Nem azért, mert nem tudtam volna oda felvételizni, hanem mert óvó néni szerettem volna lenni. Először az óvónőképzőt, majd a tanítóképző főiskolát végeztem el.”
Az interjúban Kiss arról is beszélt, hogy szíve szerint bölcsődés koruktól az általános iskola negyedik osztályáig tanítaná a gyerekeket, hogy lássa, miként nőnek meg, miként nyitnak a világ felé, és miként fogadják be, amit ő tanít nekik. Mindez persze képtelenség a magyar oktatási rendszerben. „Voltam egy ideig óvó néni, majd alsós tanító lettem. Most már a kamaszok is izgatnak, de leginkább a főiskolások, a felnőttképzés. Nekik szeretnék minél többet átadni a tapasztalataimból” – tette hozzá, és elmesélte, hogy a tanítóképzőre hívták is előadni egy önszorgalomból szerveződött csoport, az innovatív pedagógusok körébe, ahol egy interaktív óra után az egyik hallgató, aki eleve alternatív intézménybe készült, végül úgy döntött, hogy ha állami intézményben is annyi jó megvalósítható, mint amit Kisstől látott, újra átgondolja a terveit.
Kissnek a pedagógusi végzettsége mellett van egy Waldorf tanítói diplomája is, elve, hogy az iskolát minden gyermek biztonságos terepnek érezze, ehhez viszont szinte egyenként kell kezelje a gyerekeket, a módszer pedig csoportonként változhat. Tudatosan halad előre az osztályokkal, kooperatív tanulási technikákat használ, melyek az együttműködés megtanulására ösztönzik a diákokat. „Mindig úgy csináltam a dolgomat, ahogy szakmailag jónak gondoltam. Egy ideig egyáltalán nem tűnt fel, hogy ez más, mint ahogy a többiek tanítanak. Ahogy elkezdtem tanulni a különböző módszereket, lassan rájöttem, hogy jé, én ezeket már csináltam. Igazából a szülők tartottak nekem tükröt azzal, hogy ők mondták nekem, én másként tanítok, mint a többiek. Semmi extrát nem csinálok, egyszerűen csak szeretem a gyerekeket, figyelek rájuk, próbálok belőlük kiindulni, az a legfontosabb, hogy ők ne szorongjanak” – mesélte. A módszerei pedig beváltak, a Marie Claire meg is jegyezte, hogy a Fillér utcai általános iskola egykori diákjai (ahol Kiss 1992-től 2019-ig tanított), felnőttként is mosolyogva emlékeznek vissza az általános iskola alsó tagozatára, mivel az ő tanítási módszerének köszönhetően ők már közösségben gondolkodnak, és a versengés helyett az együttműködés hívei. Utóbbi pedig pontosan ráhúzható Karácsony Gergely győzelmére, ami szintén összefogásnak köszönhető. Budapest frissen megválasztott polgármestere még 2013-ban a következő bejegyzést osztotta meg a Facebookon egy régebbi, másik Maric Claire-cikk alapján: „Pedagógusnap alkalmából hadd osszak meg veletek valami személyeset. Tavaly az egyik magazin készített riportot egy tanítónővel, aki az én fő »tanácsadóm« oktatáspolitikai kérdésekben és általában az életben: a feleségemmel. Végtelenül büszke vagyok rá, arra, hogy azok a gyerekek, akik hozzá járnak, azok egy életre be lesznek oltva szeretettel, odafigyeléssel és együttműködési képességgel. Jó tudni, hogy a jelenlegi nagyon nehéz helyzetben is számtalan kiváló pedagógus neveli, tanítja a gyerekeinket.”
A hivatalos weboldalán Karácsony Gergely a következőt írja a bemutatkozásánál: „Nős vagyok, feleségem pedagógus. Két gyermeket nevelek. Szeretném, ha ők már egy igazságosabb, élhető és összetartó országban válnának felnőtté.” Amennyiben ez a világ olyan, mint az a történet, amit a moderniskola.hu Kiss Virág Facebook-posztja után közölt, akkor a világ talán tényleg élhetőbb lesz. A sztori a következő:
„Egy általános iskolában tanítok. Itt történt meg ez a népmesébe illő történet! Büszke vagyok, hogy ilyen gyerekek járnak ebbe az iskolába! A történet: A büfé előtt ültem, és miközben sok gyerek ott tolongott a pultnál, azt látom, hogy az egyik lány, aki éppen soron van, ugrál fölfelé, és a kiadó ablak fölötti kis zugba próbál benyúlni. A zugot egy kis »büfé« feliratú tábla képezi, ami mögé el lehet dugni valamit. Már éppen rá akartam szólni, hogy talán lehet, hogy jobb lenne, ha az a felirat a helyén maradna, de nem szóltam. Jobb is! Később a büfés nénitől kérdeztem, hogy ez mi volt? Miért ugrálnak föl oda a gyerekek? Elmesélte, hogy néhány gyerek a visszajáró pénzből eldug oda egy 5, 10 vagy 20 forintost, és ha éppen valakinek kicsivel kevesebb pénze lenne, az onnan kipótolhatja! Nem tudtam szóhoz jutni! Ez fantasztikus! Bárcsak a társadalmunk lenne ilyen együttműködő, és lenne mindenkiben ennyi bizalom egymás felé! Remélem, hogy felnőtt korukban sem felejtik el! Szuperek vagytok, filléres diákok!”
Kiss Virág most már egy másik fővárosi általános iskolában tanít. Mivel egy kolléganőjét ismerjük, megkérdeztük, miként vélekedik róla. Így vélekedik: „Nagyon bírom, csuda klassz csaj. Lenyűgözően lelkiismeretes, törődő, mély érzésű és kreatív ember. Jó itt dolgozni, de miatta egy kicsit még jobb.”