„Örülhetnek a muszlim párttagok, most végre fehér bőrű kasmíri asszonyt szerezhetnek maguknak” – zaklatástól és szexuális erőszaktól rettegnek az indiai megszállás alatt élő nők

Amióta a Narendra Modi vezette indiai kormány augusztus 5-én visszavonta a muszlim többségű Kasmír (hivatalos nevén Dzsammu és Kasmír – a szerző) indiai ellenőrzés alatt álló részének különleges alkotmányos státuszát, sokat romlott a helyzet a vitatott fennhatóság alatt lévő területen. India, Pakisztán és Kína – mindhárom ország atomhatalom – régóta harcol egymással a himalájai ország feletti ellenőrzésért; szakértők szerint Újdelhi és Iszlámábád viszonyára különösen rossz hatással van a Modi-kormány döntése.

Kasmíri nők sétálnak el egy indiai félkatonai szervezet páncélozott furgonja mellett Szrinágárban (Fotó: Tauseef Mustafa / AFP)

Az indiai alkotmány 370. cikke augusztus elejéig kvázi-autonóm jogokat biztosított Kasmírnak: a szövetségi államnak saját alkotmánya és zászlaja van, parlamentje törvényeket hozhatott, és a külügyek intézése, a védelmi politika és a tömegtájékoztatás kivételével nagyfokú önállóságot élvezett. Azóta azonban nagyon megváltozott a helyzet: az indiai kormány több ezer katonát vezényelt a térségbe, kijárási tilalmat rendelt el, blokkolja a telekommunikációs és internetes szolgáltatásokat, és több tucat ellenzéki politikust is letartóztatott. Kasmír megszállt területté vált, a híradások szerint az ott élők jelentős része – különösen az asszonyok – állandó félelemben és megaláztatásban éli az életét.

Rendszeresek a letartóztatások, a verések és a kínvallatások

Az elmúlt hónapokban a helyzet annyira súlyossá vált, hogy még az Egyesült Államok kongresszusa is komolyan foglalkozott a „kasmíri kérdéssel”. Az amerikai külügyminisztérium közleményében azt írta, „fájdalmas beszámolókat kellett végighallgatniuk” arról, milyen atrocitásoknak vannak kitéve a Kasmírban élő emberek: rendszeresek a letartóztatások, a verések és a kínvallatások.

Egy, az Al-Dzsazírának nyilatkozó muszlim lány szerint a helyi nők „a legnagyobb áldozatai ennek az embertelen ostromnak”. A húszéves, Keralában élő Zsáved ki sem meri tenni a lábát a házból, amióta bevonultak az indiai katonák. „Kasmírban most mindenki elnyomás alatt él, de a legtöbb félnivalójuk a nőknek van” – jelentette ki.

A fiatal lány azt mondja, a legjobban egyik közelben lakó barátnőjéért, Munazáért aggódik. „Nem tudom, mi lehet vele. A férfiak még csak kiosonnak valahogy imádkozni, de mi még ezt sem tehetjük meg.” A katonák látványa páni félelemmel tölti el. „Legszívesebben a bátyámat és az apámat se engedném ki az utcára, de nincs mit tenni. Kénytelenek vagyunk beszerezni valahogy a kenyeret és a legszükségesebb élelmiszereket.”

Egy indiai katona posztol Szrinagárban, a városban több összecsapás is volt a tüntetők és a hadsereg között (Fotó: Faisal Khan / NurPhoto)

Nemrég, amikor egy tüntetés épp az utcájuk közelében robbant ki, a lány annyira ideges lett, hogy kórházba kellett vinni, mert hirtelen felugrott a vérnyomása. „Mi, nők mind úgy érezzük, hogy még a férfiaknál is jobban üldöznek minket itt, a völgyben” – jelentette ki.

Terjedőben a nőgyűlölet, divat lett a lányok, asszonyok tárgyiasítása

Ugyan az alkotmánymódosítás bevezetése előtt az indiai kormánypárt politikusai azzal érveltek, hogy a 370. cikkely eltörlése „felszabadítja és emancipálja” majd a Kasmírban élő muszlim nőket, az Al-Dzsazíra szerint ennek éppen az ellenkezője történt. A kormányzó hindu nacionalista Indiai Néppárt (Bháratíja Dzsanata Párt, BJP) tagjai közül többen is becsmérlő, hímsoviniszta kijelentéseket tettek a kasmíri nőkre. Vikram Saini, a párt egyik vezető politikusa például azt mondta: „örülhetnek a muszlim párttagok, most végre fehér bőrű kasmíri asszonyt szerezhetnek maguknak”.

Nivedita Menon, az Újdelhi Dzsaváharlál Nehru Egyetem professzora szerint „ezek a hódítás és a zsákmányszerzés megnyilvánulásai, amelyek felfedik, mi volt a valódi szándék a 370. cikkely eltörlése mögött”. A helyzetet még ijesztőbbé teszi, hogy a nőgyűlölet az interneten is szélsebesen terjed, a felmérések szerint az alkotmány módosítása óta egyre többen keresnek rá a Google-ön arra, hogy „hogyan vehetnék feleségül kasmíri nőt”.

„Az, ahogy a kasmíri nőket egzoticizálják és tárgyiasítják Indiában, hogy a testüket gyengének, törékenynek mutatják be, a mindennapi megfélemlítés eszköze, ami megerősíti bennünk az érzést, hogy szabad prédának tekintenek minket” – mondja Szamrín, a 22 éves, Szrinágárban élő sminkes.

Egy tüntető lány menekül az indiai fegyveresek elől Kasmírban (Fotó: Muzamil Mattoo / NurPhoto)

Mivel a kommunikációs vonalakat elvágták, a fiatal nő nem tudja felvenni a kapcsolatot Új-Delhiben élő nővérével.„Szerettem volna elrepülni hozzá, csak hogy lássam, jól van-e – magyarázza. – De internet híján még ezt sem tudtam elintézni.” Szamrín annyira aggódott a testvéréért, hogy megkérte apját, vigye el robogóval a húsz kilométerre lévő repülőtérre. „Anyám halálra aggódta magát” – mondta, hozzátéve: végül mégsem tudtak repülőjegyet venni, mert az indiai katonák jelenléte elijesztette őket.

Félnek, hogy a katonák megerőszakolják őket

Kavita Krishnan, az Indiai Kommunista Párt (CPIM) politikusa augusztus 5. után egy csapat aktivista élén ellátogatott Kasmírba, hogy felmérje az ott élő nők helyzetét. Krishnan azt mondja, a helyi nők egyre jobban félnek, sokuk komoly fenyegetésként éli meg az indiai katonai és félkatonai alakulatok jelenlétét.

„Azt mondták, augusztus 5. és 9. között a kijárási tilalom miatt tejet és zöldségeket is alig tudtak szerezni, hogy megetethessék a gyerekeiket. Nagyon aggasztja őket, hogy egyre több embert, köztük kilenc-tízéves kicsiket is letartóztatnak, a tinédzserekről nem is beszélve” – vázolta a helyzetet a baloldali politikus.

Krishnan szerint sok lány és fiatal nő komolyan tart attól, hogy az igazoltatások során „molesztálni fogják őket”. Szakértők szerint nem alaptalan a félelmük: egyes források szerint egy 1991. februárjában történt katonai akció során indiai katonák több mint harminc nőt erőszakoltak meg Kupwara kerület két kis falujában, Kunánban és Poszporában. A hadsereg azóta is tagadja a vádakat, az ENSZ illetékes vizsgálóbizottsága szerint azért, hogy „megpróbálják ellehetetleníteni, hogy a túlélőknek igazságot szolgáltassanak”.