Renner Erika mellett tüntettek hétfő este Budapest belvárosában. A nő egykori barátja, a lúgos orvosként elhíresült Bene Krisztián jelenleg börtönben ül, miután megcsonkította Rennert; harmadfokon tizenegy évre ítélte a Kúria, ám ő most újra fellebbez, fenntarthatatlan körülményekre, anyagi és lelki megpróbáltatásokra hivatkozva és egy törvényi kiskaput kihasználva próbálja elérni, hogy újratárgyalják az ügyét. A bíróság kedden dönt – ha megsemmisítik a Kúria ítéletét, ugyanott tartunk majd, mint 2013-ban, miután elkövette a bűncselekményt. A demonstráció ennek ellenére nem Bene vagy a bíróság ellen szólt – hiszen még nem is lehetett tudni, milyen döntés születik –, egyszerűen megmutatták magukat az emberek, kiálltak Renner Erika és a párkapcsolati erőszak többi áldozata mellett.
Nagyjából félezren vettek részt, csak negyedük-ötödük volt férfi. Transzparenst pár megjelent hozott, sárga rózsát majdnem mindenki, a vonatkozó Koncz Zsuzsa-dalt többször is elénekelték. Később rendőrségi felvezetéssel, békésen átvonultak a Parlament elé – átmenetileg a Kossuth téren dolgozik ugyanis az Alkotmánybíróság –, és némi tanakodás után az épületet körülvevő láncba tűzték a rózsákat.
Ennyit a tényanyagról – nem azért vagyunk szűkszavúak, mert nem volt fontos az esemény, hanem azért, mert nem az a fontos, hogy mi hogyan számolunk be róla, hanem az, ami elhangzott. Üzent ugyanis maga Renner Erika is, aki a döntés előestéjén érthető módon inkább otthon maradt. Levelét Mérő Vera, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene csoport alapítója olvasta fel.
Renner szerint a bíróság döntésénél sokkal fontosabb, hogy kiállhatunk egymásért, és tehetünk az áldozatokért. „Számomra a nyilvánosság és a velem való szolidaritás adott erőt, hogy a sokszor kilátástalan helyzetekben mégis tovább menjek. Azok számára, akik most még csöndben vannak, szégyellik, amit más velük tett, ugyanez adhat erőt és bátorságot, hogy felvállalják azt, ami velük történt, és kiálljanak az igazukért.” Renner azt mondja, az ő ügye és a darnózseli hentes ítélete végképp megmutatta, hogy működik, hogyan bánik az áldozatokkal az igazságszolgáltatás: sokszor mintha csak az elkövetőnek lennének jogai, kifogásolhatja a körülményeket, fellebbezhet végeláthatatlanul, panasszal élhet, amiért megsérültek a magánélethez fűződő jogai, a családhoz, foglalkozáshoz való joga.
A mentális károk felmérhetetlenek, a materiális károk számottevőek
– idézte az elkövető panaszát Renner Erika.
Azoknak a kommentelőknek, akik még mindig elhiszik, hogy Bene Krisztián ártatlan, és akik még mindig Renner Erikát hibáztatják, üzenem, hogy az élet hosszú, és egyszer emiatt még nagyon rosszul fogják magukat érezni
Ezt már Péterfy-Novák Éva író mondta. „Ő egy olyan férfi, akiről négy különböző bíróság mondta ki, hogy bűnös, nyugodtan tekinthetjük tehát bűnösnek, elkövette, amivel vádolják.” Most azonban kiskapukat keres, „mint egy elkényeztetett kisfiú: sértett büszkeség, hiszti, a felelősség elfogadásának teljes hiánya”.
A megoldás: ratifikálni végre az Isztambuli Egyezményt, és több nőt küldeni a parlamentbe, már csak azért is, hogy többet foglalkozzanak a törvényhozók a nőket érintő problémákkal: béregyenlőség, ingyenes fogamzásgátlás, a tampon és a betét áfája, oktatás és egészségügy. „Azért megyek el a politika irányába, mert minden ott kezdődik, és minden ott végződik.”
Szentesi Éva író szerint az ügy szimbólum lett.
„Azt jelenti, hogy ne maradj csendben, azt jelenti, hogy gyere ide, lépj elő, ne maradj árnyékban. Hallasd a hangod, kiabálj, üvölts, ne hagyd magad, ne hagyd annyiban.
Hallasd a hangod, és lesz, aki fellök, lesz, aki leköp, aki lekurváz, aki keresztül akar rajtad taposni. Lesznek, akik elgáncsolnak, akik gyűlölni fognak, és akik téged hibáztatnak majd, hogy erőszak áldozata lettél.
De lesznek olyanok is, akik megfogják a kezed, akikkel összekapaszkodhatsz. Lesznek, akik veled kiabálnak, akik hangosabbak lesznek nálad, de mindezt érted teszik majd.”