A következő húsz év során a világ korallzátonyainak 70-90 százaléka tűnhet el a Földről, az egyre jobban melegedő, savasodó és egyre szennyezettebbé váló óceánok miatt. Legalábbis ezt jósolják a University of Hawaii Manoa tudósai, akik két hete, egy oceanográfiai konferencián mutatták be legújabb kutatási anyagukat.
„2100-ra elég gyászosan fognak kinézni a dolgok” – írta közleményében Renee Setter, az egyetem kutatóinak egyike.
A szakemberek gyászos következtetésekre jutottak az óceánok élővilágának elemzésével: eszerint az évszázad végére a világon sehol sem marad természetes korallzátony, a hasonló telepek java azonban már az előttünk álló 20-25 évben megsemmisülhet a klímaváltozás és az emberi szennyezés együttes hatása miatt.
Akár a korallzátonyok 90 százaléka is eltűnhet a következő két évtizedben (Fotó: Getty Images)
Katasztrofális hatása lesz az eltűnő korallzátonyoknak
A kutatók arra figyelmeztettek, hogy a világ korallzátonyait nagymértékű pusztulás fenyegeti, ha pedig a melegedő és savasodó óceánok miatt a zátonyok eltűnnek a Földről, az az egész bolygót érintő katasztrófát okozhat.
A legjobb példa az Ausztrália partjai mentén, mintegy 2300 kilométeren át – közel Olaszország kiterjedésével megegyező területen – húzódó Nagy-korallzátony, ahol az elmúlt két évtizedben többször is tapasztalták az óceánok melegedése miatt a korallok pusztulását. A zátony azonban ezekből még csak-csak képes volt lábra állni, azonban a 2016-ban és 2017-ben megfigyelt óriási hőhullámok a hatalmas természetes képződmény csaknem felét elpusztították.
A korallzátonyok élővilága rendkívül változatos, ám ezek a képződmények nagyon érzékenyek a környezetszennyezésre (Fotó: Getty Images)
A kutatók rámutattak, hogy az összes tengeri és óceáni élőlény legalább harmada számára létfontosságú a korallzátonyok létezése. Ha ezek eltűnnek, az egyelőre felfoghatatlan mértékű kipusztulási hullámot indíthat el. Az élővilág pusztulása pedig az emberekre is hatással lesz, mivel világszerte körülbelül egymilliárd ember megélhetése, de élőhelye is függ a korallzátonyoktól. Ezek a képződmények ugyanis amellett, hogy táplálékforrást biztosítanak, sok helyen a partok erózióját is megakadályozzák, ezzel lehetővé téve, hogy az adott területeken emberek éljenek.
Hangszórókkal utánozzák az egészséges korallzátony hangját
Az elmúlt években a kutatók és környezetvédő szakemberek lázasan kezdték keresni a módszereket, amelyekkel megállítható a korallzátonyok pusztulása. Ezen módszerek egyike az úgynevezett korall-restauráció, amikor laboratóriumi környezetben új korallokat növesztenek, amelyeket aztán az elhalt zátonyokra telepítve megpróbálják rehabilitálni azt. Egy friss kutatásban azt is felmérték, hol vannak olyan helyek, ahol korábban nem volt korallzátony, de a helyszín alkalmas lenne egy-egy ilyen telep kialakítására. Nehéz munka, ugyanis a korallok rendkívül érzékenyek a víz hőmérsékletére, savasságára és tisztaságára egyaránt. Ráadásul ahogy az amerikai egyetem kutatói rámutattak, ez valószínűleg kevés lesz a jelenlegi tendencia megállításához.
Más környezetvédő szervezetek például korallfarmokat hoztak létre az óceánon, hogy ezzel segítsék a korall-rehabilitációt. Akadtak olyan kutatók is, akik azzal próbálkoztak, hogy víz alatti hangszórókból az egészséges korallzátonyokon felvett hangokat játszanak le, hogy ezzel próbálják meg a tengeri élőlényeket visszacsábítani a korábban elhagyott környezetükbe.
Ezek a megoldások több-kevesebb sikerrel jártak, a szakemberek körében azonban egyetértés mutatkozik arra nézve, hogy ezzel legfeljebb némi időt nyerhetünk, a tényleges megoldáshoz – a klímaváltozás megállításához – ugyanis drasztikus lépésekre lesz szükség. Ha ezeket nem tesszük meg, búcsút inthetünk a korallzátonyoknak és velük együtt a tengeri – és szárazföldi – élővilág egy jelentős részének is.
További cikkek a klímaváltozás témájában:
- Ezekben az országokban nem lesz elég víz 2040-re
- „Ha az állatok beperelnék az emberiséget, mit hoznánk fel mentségünkre?”
- Emiatt térnek haza egyre korábban a gólyák
