Az idei Davosban megrendezett éves World Economic Forumon újra összegyűltek a politikai és üzleti élet képviselői, hogy megvitassák, hogyan lehetne megoldani a romló éghajlat problémáját és az egyre közeledő ökológiai válságot, mégsem volt igazi egyetértés abban, hogy mit kellene tenni. Egy fontos kérdés azonban felszínre került: ki vagy mi a hibás a válságért. Dr. Jane Goodall, a híres primatológus szerint az emberi népesség növekedése, a túlnépesedés felelős ezért, és a legtöbb környezet probléma nem is létezne, ha a populáció száma kb. az 500 évvel ezelőtti szinten maradt volna.
A túlnépesedés egy olyan helyzet, amikor a világ vagy egy terület lakossága akkora méretet ölt, hogy ennek eredményeként az emberek szenvedni kezdenek. Más szavakkal: maga az adott terület már nem tudja kiszolgálni a benne élő emberek szükségleteit. Az éhezés, az élelmiszerhiány, az egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, a városokban a lakáshiány vagy túlzsúfoltság, valamint a magas munkanélküliség mind a túlnépesedésből adódik.
Egy átlagos reggel, a tokiói metróban (Fotó: CHARLY TRIBALLEAU / AFP)
Abban azonban megoszlanak a vélemények, hogy valóban ilyen egyértelmű-e a klímaválság és a túlnépesedés jelensége közötti összefüggés, ahogy Goodall látja. Egyes vélemények szerint ugyanis az emberi népesség nem növekszik exponenciálisan, hanem a növekedés üteme valójában lassul, és 2100-ra várhatóan úgy 11 milliárd körül fog stabilizálódni. Az pedig már más kérdés, hogy a népesség növekvő számának problémájára összpontosítva könnyen elfeledkezhetünk saját felelősségünkről, a pazarló életmódunkról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, és így tovább.
A róka fogta csuka esete
A 18. században a Földön valamivel kevesebb, mint egymilliárd ember élt, mára elértük a 7,7 milliárdot (a Worldometers számlálóján akár te is megnézheted, mennyi lehet a valós idejű szám, hányan szültek és haltak meg idén, mennyivel növekedett idén a népesség, hányan élnek alultápláltan, stb.). Jelenleg úgy tartják, hogy a világ népessége 2025-re akár a 8 milliárdot, 2040-re a 9 milliárdot, a századfordulóra pedig már az említett 11 milliárdot is elérheti. Csakhogy a Föld maga és annak javai nyilvánvalóan nem növekszenek a népességrobbanással egyenlő ütemben. Persze hálásak lehetünk a technológia, a tudomány és a mezőgazdáság fejlődésének azért, hogy még mindig képesek vagyunk a legtöbb embert ellátni, ugyanakkor felmerül a kérdés, vajon mi – mint bolygó – képesek leszünk-e kielégíteni 11 milliárd ember szükségletét. (Egyes vélemények szerint a népesség 9 milliárdnál fog tetőzni, és néhány generáció alatt majd nagyon gyorsan csökken. Azt is kimutatták, hogy másfél-két milliárd körül kellene stabilizálni a populációt ahhoz, hogy ne következzen be a globális katasztrófa.)
Először 1798-ban Thomas Malthus angol tudós és miniszter fejtette ki a népesség növekedéssel kapcsolatos véleményét, és elmondta, hogy innováció nélkül elveszítjük a lehetőséget arra, hogy mindenkit ellássunk a Földön, ugyanakkor a fejlődéssel, a gazdaság felemelkedésével az emberek több gyermeket fognak szülni. Tipikusan a róka fogta csuka, csuka fogta róka esete. Malthusszal körülbelül egy időben kezdődött az ipari forradalom, és Watts gőzgépeinek fejlesztései nagyban hozzájárultak az ipari teljesítmény növeléséhez. A villamos energia előállításához rengeteg szén kellett, és ahogy a világ népessége nőtt, nőttek a megélhetési költségeink és a fosszilis üzemanyagoktól való függőségünk is. 1885-ben a Benz kifejlesztette a belső égésű, benzines autót, majd 1908-ban a Ford eljuttatta azt a tömegekhez. Ezzel rengeteg olaj égett el.
Fürdőzők Csingtao strandján, a Sárga-tenger partján, Kínában (Fotó: AFP)
Ha komolyabban elgondolkodunk mindezen, talán érezhető, hogy az emberiség célja nem a környezet rombolása volt. Ma már ugyan tudjuk, hogy a szén és a benzin égetése hozzájárul a klímaváltozáshoz és éghajlati válsághoz vezet, de az 1800-as években ezek az összefüggések ismeretlenek voltak. Először 1896-ban egy svéd tudós, Svante Arrhenius állította azt, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése végül globális felmelegedéshez vezethet. Arrhenius elmélete szerint a légköri szén-dioxid a Föld hőmérsékleti változásait idézheti elő, és rájött, hogy a Föld hőmérséklete a vízgőzből és a szén-dioxidból származó infravörös sugárzás abszorpciójának (elnyelésének) és újrakibocsátásának köszönhető. Arrhenius információinak nagy részét a korszerű és ismert tudomány gondolkodók kutatásaiból használta fel. Érdekes módon ezek a tudósok azt állították, hogy a globális felmelegedést nem a túlnépesedés okozza, hanem a fosszilis tüzelőanyagok égetése.
„Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek”
Hogy a válság hátterében azért jóval több és összetettebb okok állnak, mint a népességrobbanás, jól mutatja, hogy 2018-ban a bolygó legnagyobb szennyezői – Észak-Amerika és Kína – tették ki a globális szén-dioxid-kibocsátás közel felét, valójában ezekben a régiókban a sokkal magasabb fogyasztás sokkal több CO2-t termel, mint a szegényebb országok fennmaradó 3-4 milliárd embere, akik ehhez képest alig járulnak hozzá a globális kibocsátáshoz. Emellett fontos figyelembe venni a vállalatok aránytalan hatását is. Úgy tűnik, mindössze 20(!) fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalat járult hozzá az összes modern CO2 kibocsátás egyharmadához annak ellenére, hogy az ipari vezetők már 1977-ben találkoztak az éghajlatváltozás fogalmával.
Egy nő az arcát takarja, amint áthalad Szingapúr üzleti negyedén (Fotó: Munshi Ahmed/Bloomberg via Getty Images)
A hatalomhoz, a vagyonhoz és az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei a környezeti károk fő okozói. A világ leggazdagabb 10 százaléka a CO2 alapú kibocsátásnak akár 50 százalékát is kiteheti, míg az emberiség szegényebbik fele csupán 10 százalékot bocsát ki. Az ökológiai és a társadalmi igazságosság kérdései tehát nem választhatóak el egymástól. Az a tendencia, hogy mindent a népességnövekedésre fogunk, a rasszista megnyilvánulások és cselekedetek kockázatával járhat (persze itt érdemes megjegyezni, hogy attól még valaki nem lesz rasszista, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés kockázataira, mint ahogy Goodall vagy David Attenborough teszi), és nem veszi figyelembe a légkört továbbra is erőteljesen szennyező iparágak hibáját. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika fejlődő régiói gyakran viselik az éghajlati és ökológiai katasztrófák súlyos következményeit annak ellenére, hogy ezek a régiók a legkevésbé járultak hozzá a problémához.
A népességszabályozó Bill Gates és más konteók
A konspirációs elméletek követői szerint a világ egy titkos nemzetközi hálózat aljas cselekedetei által irányított. Mint mindennek ezen a világon, úgy a népességnövekedésnek is megvannak a népszerű konteói, íme:
- „A koronavírus jelensége mögött Bill Gates áll, akinek ördögi terve ezáltal szabályozni a népességnövekedést.”
- „A zika-járványt a génmódosított szúnyogokkal terjeszti a világelit, hogy feltűnésmentesen csapolhassák meg a túlnépesedett emberiséget, járványnak álcázva a népirtást. A szúnyogok génmanipulálásával foglalkozó Oxitec cég egyik befektetője pedig ki más lenne, mint Bill Gates…”
- „Egy titkos, államokon és kormányokon felül létező szervezet megelégelte a túlnépesedésünket, és mérgező vegyszereket permetezve irtja az embereket. A nem épp túlnépesedett magyar városokra is szórták a halálos kemikáliát, az alumíniumot, cinket, stronciumot, báriumot tartalmazó vegyszert, amely 7-10 nap alatt éri el a felszínt, és rákkeltő anyagokat juttat a természetes vizekbe, zöldségekbe, gyümölcsökbe. A hatások: veseelégtelenség, fejlődési rendellenességek, rák, pszichés defektusok.”
- „Hét tényező fenyegeti a női és férfi termékenységet: a génmanipulált élelmiszerek, az oltóanyagok, a Chemtrailek (vagyis a repülőgépek húzta fehér csíkok), a vényköteles gyógyszerek, az élelmiszer-adalékanyagok, a biológiai fegyverek és az élelmiszer-fasizmus, vagyis amikor a vállalatok döntik el, ki eszik, és ki éhezik.”
- És persze túlnépesedés tagadók is léteznek, akik szerint az amúgy is lapos földön egyáltalán nem él túl sok ember, mivel ez az állítás egyéni empirikus úton ugye nem bizonyítható.
A világ népességnövekedésének üteme tehát csökken, és a században stabilizálódni fog, miközben az erőforrás-felhasználás 6-7 százalékkal növekszik. Nyilvánvaló, hogy a probléma sokkal inkább a szélsőséges egyenlőtlenség, mintsem a népességnövekedés, vagyis a gazdagok túlzott fogyasztása, illetve a rendszer, amely a profitot a társadalmi és az ökológiai jólét helyett teszi prioritássá.
