„ Nincs más választásuk, velem kell, hogy éljenek” – 7 nagyon fontos idézet Bogdán Lászlótól

Tizenhárom évesen lett meg az első cipőm. Sokat éheztem. De sosem keltem fel úgy, hogy rosszfiú akarok lenni, mindenkit letorkolni, kirabolni, aki szembe jön. Egy magamfajta cigány srácnak nem ilyenek a napjai. Hanem sokkal egyszerűbbek, küzdelmesebbek. Azt üzenem önöknek: nincs más választásuk, velem kell, hogy éljenek. Nem fogok eltűnni a Bermuda-háromszögben. Én is ennek a hazának a fia vagyok, nem egy vörös seggű pávián, akit a kirakatba kell helyezni és mutogatni: „nézd, tud beszélni”. „Nézd, tud dolgozni.” „Nézd, a gyerekei középiskolába járnak.” Ezek ugyanis mind semmit nem érnek, ha önök nem fogadnak el minket, ha nem szeretnek minket.

A fiatalokban, akikkel találkozom, olyan méretű vágy, felhajtóerő van, hogy élmény velük beszélni. A cigány szakkollégiumok, amelyekbe rendszeresen járok, kész élményfürdők. Mindig azt mondom nekik: nem kell azzal domborítani, hogy cigány vagy. Domboríts azzal, hogy ember vagy.

Egy barátom nemrég azt mondta: három ember uralja a zenét, a zsidó, a néger, meg a cigány. Minden érték, amit tudunk, az is, hogy zenére csapkodjuk a térdünket. Erre vigyázni kell, akárcsak a nyelvünkre. Én félig magyarul, félig cigányul írom az sms-eimet az ismerőseimnek.

Arra szeretném nevelni a cserdieket, hogy viselkedjenek. Viselkedjenek a konyhában, viselkedjenek a közéletben. Ezt a cigányok maguk is megfogalmazzák rendszeresen: „Há’ de (mindig ezt mondják: há’ de) Laci, nem tudunk mi viselkedni.” Úgyhogy modellezzük. Eljátsszuk, hogy szállunk fel a vonatra, mit csinálunk a Sparban. Erzsi felnyúl, végigtapiz húsz kiló kenyeret, én pedig megkérdezem, hogy szerinted ezt ezek után ki fogja megvenni. Néz, megérti. Ez egyébként nem cigányspecifikus dolog, hanem mélyszegénység-specifikus. Akárhogy is: ha kilóg a fika az orromból, szóljanak, nem fogok megsértődni.

Én annak vagyok a híve, hogy ingyen soha semmit. Mi a csillagos csomagokból semmit nem fogadtunk el, egy kiló liszt sem kellett soha az Uniótól. Ez pont, hogy rosszra neveli az embereket. Hetven kukát loptam el az emberektől három héten keresztül. Eltettük a szemetet, majd közösen kielemeztük, mire mennyit költenek – a 47 ezerből élő családokról beszélünk. Döbbenetes számok jöttek ki.

Egy finn tévé csinált velem interjút, kérdezték, mi van velük. Visszakérdeztem: van nekik nemzeti cirkuszuk? Néztek, nem értették, mondták, hogy igen. Na, mondtam, hát nálunk meg vannak nemzeti bohócok. Bocsánat, ha valakit megsértek, de nem hiszek abban, hogy erőből, izommal kell megoldani bármit. Nekünk magunknak kell megtalálnunk a belső csendet és rájönni, van-e miért szégyellni magunkat. Én pedig nem akarom szégyellni magam semmiért – és végképp nem akarok senkit ideológiai alapon elkergetni a faluból vagy az országból.

Szeretem a közmunkát. Jó dolognak tartom. Nem azért, mert integrál, mert visszavezet a munka világába – ezeket a mondatokat én értelmezni sem tudom –, hanem mert általa felmerül az emberekben az igény, hogy ne a segélyekre várjon. Mióta van közmunka, ez a „szegény cigány falu” negyven tonna élelmiszert osztott szét. Ez pedig nem politikai kérdés. Dolgozunk. Kilenc éve képtelen voltam kirúgni bárkit – hát most hova rúgjam ki? Annyi retorziót tudok alkalmazni, hogy aki késik, a Micimackóból kell felolvasnia a többieknek. Egy perc késés: három perc Micimackó.