Kevés hervasztóbb dolog van annál, mint amikor egykedvű, szürke idő van, a fák kopaszon árválkodnak odakinn, és délután háromkor már kénytelenek vagyunk felkapcsolni a lámpát az íróasztalunkon, mert kezd sötétedni. Pedig tetszik vagy sem, gyors ütemben lépkedünk az év ezen szaka felé, erre utal, hogy rövidesen beköszönt az őszi napéjegyenlőség. Ez az a nap, amikortól egyre rövidülnek a nappalok és egyre barátságtalanabbra, hidegebbre fordul az idő.
De mikor van napéjegyenlőség?
Napéjegyenlőség akkor következik be, amikor az Egyenlítő síkja a Nap középpontján áthalad. Ez évente kétszer fordul elő: egyszer március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség idején és egyszer szeptember 23-a környékén. Utóbbi az őszi napéjegyenlőség – már ha a dolgokat az északi féltekéről nézzük, hiszen a déli féltekén ilyenkor a tavasz kezdődik.
Az őszi napéjegyenlőség általában szeptember 23-ra esik, szökőévben és egy évvel utána eshet szeptember 22-re is. Ettől a naptól fogva az északi féltekén egyre rövidebbek és hűvösebbek a nappalok, és csillagászati értelemben is megkezdődik az ősz (ami ekkor meteorológiai szempontból már három hete tart).
Szeptember 23-tól tehát egyre nagyobb részét kebelezi be napjainknak a sötétség, s ez a tendencia december 21-ig, az év legrövidebb napjáig tart.
Az őszi napéjegyenlőség régen ünnep volt. Az emberek ilyenkor hálát adtak a Földanyának bőkezű ajándékaiért, a sok termésért. A keresztény kultúrában ez az ünnep aztán összefonódott a Szent Mihály-napi ünnepkörrel. A keresztény naptár szerint ugyanis szeptember Szent Mihály hava, és Mihály-nap, azaz szeptember 29-e az a nap, amikor a pásztorok hazahajtották az állatokat a legelőről, és nagy mulatságokat, Szent Mihály-napi búcsúkat csaptak.
