Vér kell folyjon ahhoz, hogy valaki felkapja a fejét az ügyünkre?

– Apa belenyúlt a puncimba, és oda is dörgölte magát. Azt mondta, hogy ne mondjam el anyukámnak. De aztán elmondtam neki.
– Azt mondd meg nekem, légy szíves, hogy többször is előfordult-e, hogy apa ezt csinálta.
– Többször. Sokszor.
– Fájt?
– Nagyon fájt nekem.

A fentebbi dialógust egy két és fél évvel ezelőtt készült igazságügyi szakértői vizsgálat levonatából vágtuk ki, amit egy klinikai szakpszichológus készített Kriszta lányáról, Anettről. A vizsgálat több ponton is megállapította, hogy a gyereket szexuálisan abuzálta az apja. Kriszta azért kérte a magán szakértői vizsgálatot, mert az első, tehát a rendőrség által elrendelt vizsgálat eredményét nem ismerte. Mire odáig jutott, hogy magán szakértőhöz fordul, túl volt már a rendőrségi nyomozáson, és útjának indult egy polgári per. De ennyire még ne rohanjunk előre.   

Kriszta szerint Anettet négy-öt éves kora között hónapokon keresztül szexuálisan bántalmazta az apja. Amikor a lánya elmondta neki a történteket, Kriszta feljelentést tett a rendőrségen. A felmerülő gyanú esetén ez a logikus lépés, hiszen aki bűnt észlel, a rendőrségre megy, bár amennyiben családon belüli erőszakról vagy gyerek elleni abúzusról lehet szó, a feljelentéssel együtt egy véget nem érő kálvária veszi kezdetét.

Kriszta esetében elkezdődött a kálvária, ennek máig nincs vége. Jogászok és pszichológusok segítségével az ő történetét körüljárva vizsgáljuk meg, hogy az

Anett 2012-ben született, az apja (mostantól P. F.) egy évvel a születése után egy munka miatt külföldre költözött. Az idegen országban összejött egy másik nővel, és az egyéves szerződés lejárta után még fél évet kint maradt. Kriszta később megbocsátott neki a hűtlenségért, és P. F. visszaköltözhetett a családjához. Anett és az apja közt nem volt rossz viszony, de távolról sem nevezhető mély apa-lánya kapcsolatnak. A kislány megbízott benne, néha hozzábújt, de alapvetően az anyjához húzott. P. F. ezért sokat hibáztatta Krisztát, és folyton azt hajtogatta, hogy Kriszta „elcsaklizza előle” a gyereket.

Több mint három évvel ezelőtt kezdődött, hogy esténként Anett egyre nehezebben aludt el, és többször is azt mondta az anyjának, hogy fél, de Kriszta érdeklődése ellenére sosem derült ki, hogy valójában mitől. A „tünet” mindennapossá vált. A körzeti gyerekorvos azt mondta, elég valószínű, hogy valami stressz érte a gyereket. Kriszta az óvodaváltással járó nyűgnek tudta be Anett viselkedését, ebben megerősítette a védőnő és az óvoda pszichológusának véleménye is. Esténként a gyerek mellé bújt, megnyugtatta, a kislány pedig reggelig aludt.

A napok teltek-múltak, Krisztának közben feltűnt, hogy Anett egyre inkább kerüli az apját, majd egy este az ágyban fekve meseolvasás közben Anett benyúlt az anyja lába közé. Kriszta megkérdezte őt, hogy ezt mégis miért csinálta. „A választól lefagytam. Anett közölte velem, hogy ezt az apjától tanulta” – meséli az anya az nlc-nek. Kriszta azt is elmondta, hogy elsőre még visszakérdezett, hogy netán „apának véletlenül megcsúszott a keze”, amikor húzta fel a gyerekre a nadrágot, vagy hogy valami ilyesmit játszanak-e az óvodában a többiekkel, de a kislány sorozatosan nemmel felelt, mígnem kibökte, hogy az apja többször is hozzányúlt a „puncijához”, például akkor is, amikor öltöztette, vagy amikor fürdette. Mikor Anett mesélt, még égett a villany, Kriszta pedig lenyúlt a telefonjáért az ágy mellé, és rögzítette, amiket a lánya mondott. Később álomba ringatta, éjjel nem mozdult mellőle, másnap reggel pedig elvitte a kislányt az óvodába, majd egyenesen a rendőrségre ment feljelentést tenni. „Valószínűleg már ebben a pillanatban bekapcsolt a sztereotípia, hogy hazudik” – ezt már Dr. Péterfi Vera, a 2006-ban alakult PATENT Jogvédő Egyesület munkatársa mondja az nlc-nek. A rengeteg hasonló ügyet látó jogász hozzátette, hogy a feljelentés megtételétől kezdve úgy tekintenek a nőkre, mint aki muníciót keres a váláshoz, vagy bosszút akar állni az apán. A gyerek biztonságával kapcsolatos kérdések fel sem merülnek, a (vélt) abúzusra pedig mint a szülők közti viszony rendezésének egyik eszközére tekintenek. Dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője mindehhez hozzáteszi, hogy „sok olyan határterületi ügy van (klasszikusan a nyúlkálós, simogatós történetek), amik még a nyomozati szakaszban megrekednek. A bizonyítás a legtöbb szexabúz ügyben nehéz: ha szülő gyanúsít meg szülőt, és a büntetőeljárással párhuzamosan megy egy bontóper vagy kapcsolattartás újraszabályozási per is, akkor alapból azt feltételezik, hogy a szexabúz vád csak pertaktikai eszköz, és hogy a polgáris ügyvéd, vagy a szülő találta ki.” Kriszta és P. F. között ekkor még pereskedésről szó sem volt.  

Krisztát a rendőrségen kihallgatták, közben Anettet egy ismerős anyuka elhozta az óvodából, és elvitte a kapitányságra. Fáradt volt, de kihallgatták őt is. Azok után, hogy a kislánnyal beszélt, a pszichológus közölte Krisztával, hogy ő „ilyennel, hogy az apa benyúlkál a gyerek lába közé, egyáltalán nem rohangálna feljelentgetni.”

Késő délután P. F. hazaért a munkából, de senki nem volt otthon, Kriszta és Anett csak este 8 óra felé értek haza. Anett ágyba dugta a gyereket, majd P. F. elé állt, és megkérte, hogy költözzön el, és hagyja őket békén. P. F. megilletődve közölte vele, hogy ő nem csinált semmit. 

Ezen persze csak egy laikus, az áldozat (vagy annak törvényes képviselője) lepődik meg, egy szakértőnek megszokott információ. Bevált gyakorlatról van szó, amit a PATENT-et alapító Spronz Júlia 2014-es Magyar Narancsban megjelent cikke is igazol: „Gyakran az elkövető kihallgatása nélkül zárják le a nyomozást azzal, hogy az előadottak nem voltak élményszerűek, ha pedig mégis, akkor ellentmondanak az állítólagos elkövető szavainak. Így az »egy állítás, egy tagadás« szabályra hivatkozva megszüntetik az eljárást.” 2020-ban ugyanezt erősítik Dr. Gyurkó Szilvia szavai. „Ha a feljelentést ismeretlen tettes ellen tették meg, akkor a nyomozás a sértett meghallgatásával és pszichológiai vizsgálatával kezdődik. Ha pedig ezek alapján egybehangzóan az az álláspontja a nyomozóhatóságnak, hogy a cselekmény nem történt meg, vagy nem bűncselekmény, akkor már nem is kerül sor gyanúsításra, és elmarad a gyanúsítotti kihallgatás. Az ügyet lezárják, vádemelés nincs.” Szemet szúrhat az ismeretlen tettes elleni feljelentés, de ilyen ügyekben ez a jellemző. Gyurkó Szilvia szerint ez egy perstratégiai lépés, amit a rendőrség is javasol a feljelentőnek, ugyanis „ha nem áll meg a vád, akkor a feljelentő ellen utólag nem lehet hamis vád miatt eljárást indítani, viszont egy ilyen feljelentésben a feljelentő megnevezheti, hogy kit gondol elkövetőnek.”

Nem történt itt semmi…

Miután Kriszta megtette a feljelentést, pont ez történt, amit a fentebb idézett szakértők is mondanak: P. F.-et nem hallgatták ki, Kriszta pedig közel egy évvel a feljelentés után megkapta a végzést, miszerint a nyomozást bizonyítékok hiányában lezárták – ezzel persze nem azt mondja a rendőrség, hogy az eset nem történt meg, pusztán annyit, hogy nem tudják bizonyítani, hogy megtörtént.

Ennél a pontnál meg kell említenünk, hogy Kriszta az eredeti feljelentéshez csatolta azt a videofelvételt, amin Anett az abúzusról beszél, a kihallgatás során pedig elmondta, hogy milyen „tünetek” jelentkeztek a lányánál a feljelentés előtti fél évben. Kriszta ekkor még azt érezhette, hogy a kezében a gyeplő, és a hatóságok megvédhetik, de ekkor már nem ő irányított. A rendőrségi feljelentés után kirendeltek egy ügygondnokot, ezzel ő el is vesztette a törvényes képviselői státuszát, minek köszönhetően bele sem nézhetett annak az igazságügyi szakértői vizsgálatnak a levonatába, amit a rendőrség kérésére a nyomozás miatt készítettek a gyerekről. Az ügygondnok elvileg azért van ott, hogy képviselje a gyerek érdekeit, Kriszta viszont nem igazán látta, hogy végezné a munkáját. Az illető a videóval kapcsolatban megjegyezte, hogy nem nézi meg, mert nem akar részrehajló lenni. A felvétel nemcsak őt és a rendőrséget, később még a gyámügyet sem érdekelte, ahol Kriszta két hónappal a feljelentés után megpróbálta kijárni, hogy míg az ügyre pontot nem tesznek, legalább addig ne legyen kapcsolattartás Anett és P. F. között.

Végül, hosszas kopogtatás után annyit sikerült elérni, hogy P. F. csak felügyelet mellett láthassa a gyereket.

P. F. eközben elköltözött, de később látogatta Anettet. Kriszta elmondta, hogy a lánya néha bepisilt, ha megjelent az apja, egyes láthatások előtt pedig több órán át tartó hisztirohamot kapott, amibe végül belealudt. P. F. ilyenkor felébresztette, sőt le is szidta a gyereket, hogy ne aludjon, amikor ő jön. Hangfelvétel készült arról, ahogy P.F. kiabált a kislánnyal, de a hangfelvétel körülbelül annyit ér, mintha Kriszta három slágert rögzített volna kazettára a rádiós kívánságműsorból, és azt adta volna be a hatóságoknak. Jogilag persze megállja a helyét, sőt normális eljárás esetén fontos is lenne, hogy a felvételeket átadta, de mivel az ügyet sehol nem vizsgálták ki tüzetesen, csak (postai módszerrel) darab-darab lepecsételték a végzéseket, lényegtelen a felvételeknek még a létezése is. „Ezt hívjuk mi bolygó-modellnek – mondja Péterfi Vera. – Amikor a különböző szervezetek, mint a gyámhivatal, a bíróság, a rendőrség amolyan önálló bolygóként egy család és egy ember életével kapcsolatban egymástól függetlenül, külön-külön döntenek. A gyámhivatal azt mondja, hogy a szülői felügyelet a bíróság dolga, a polgári bíróság azt mondja, hogy ne itt teregessék a szennyest, és ha valami problémájuk van, akkor tegyenek egymás ellen feljelentést. De ha feljelentést tesznek, akkor bekapcsol a rendőrségi gépezet, és nagy az esélye, hogy nem állapítanak meg bűncselekményt. Gyerekek elleni szexuális visszaélés esetén extrém magas a látencia, 600-ból 1 eset talán kiderül, és csak ez válik láthatóvá a rendszer számára.”

A nyomozás lezárása után Kriszta értetlenül állt. Ekkor éppen a harmadik ügyvédjét fogyasztotta, de miként az első kettő, úgy az órabér kiszámlázásán túl a harmadik sem nagyon tett semmit, pusztán javasolta, hogy kérjenek magán igazságügyi szakértői vizsgálatot. (Ebből idéztünk a cikk elején) Anettnek tehát másodszor kellett beszámolnia az őt ért traumáról, miközben már azzal kellett volna foglalkozni, hogy miként dolgozza ki magából. Mellékzönge, hogy szakértőink szerint Kriszta akkori ügyvédjét hozzáértőnek titulálni nehéz, ugyanis ferdített, amikor azt mondta, hogy az abúzusra fókuszáló „pozitív” magánvizsgálat bizonyító erejű lehet. „Bármely fél által készíttetett szakértői vélemény nem bír teljes bizonyító erővel, csak az eljáró hatóság által kirendelt szakértői véleményt kötelező figyelembe venni a hatóság – jegyzi meg Gyurkó Szilvia. – Ilyenből több is készülhet, mert mondjuk alapos indokkal kifogásolták a korábbi véleményt, és/vagy kértek újabb szakértői vizsgálatot olyan kérdésekre, témákra, amik korábban nem merültek fel. Ebben az esetben ezt a többes, de mindig hivatalosan kirendelt szakértői véleményt kell az eljárás során figyelembe venni.”

Krisztát tehát azzal hitegették az ügyvédek, hogy a maszek vizsgálattal újra lehet indítani a nyomozást, de ez nem sikerült egyik beadvánnyal és a vizsgálat eredményével sem. Süket fülek, zárt kapuk, „asszonyom, nem történt itt semmi.”

„Nézzék meg a gyereket, és gondolkozzanak el – mondja erre elkeseredve Kriszta. – Anett vidám, mosolygós, közvetlen kislány volt, az óvodai csoportban népszerű gyerek, most meg alig áll szóba az osztálytársaival. Csak a vele egykorú unokatestvérével játszik, felnőttekkel szóba sem áll, csak velem. Félek, hogy ezt a traumát sosem fogja kiheverni.”

Ezzel a kijelentéssel pedig nem is igazán nyúl mellé. „Minden erőszakáldozat újraéli a traumatizáló eseményt, ha újra és újra el kell mesélnie –  mondja Kulcsár Katalin pszichológus, család- és párterapeuta az nlc-nek. – Agyi MRI vizsgálatokkal igazolták, hogy a trauma újraélése (a vizsgálat alatt zajló elmesélés által) agyi aktivitásváltozásokat mutat. A poszttraumás stresszben (PTSD) szenvedő túlélő jelenként éli meg a traumatikus eseményeket, ráadásul a folyamatot kísérő stresszhormonok még mélyebben belevésik az emlékeket az agyba.”

Kulcsár Katalin szerint az újra és újra elmesélt traumatikus történések a hozzá kapcsolódó bűntudatot és szégyenérzetet is fokozzák, melyeket gyakran nem tudnak megnevezni és elmondani a gyerekek. Megélni viszont meg tudják, ami tovább súlyosbítja a traumatikus eseménnyel való megküzdést. Ha mindezt más-más személyeknek, különböző helyszíneken kell újra elmesélnie a gyereknek, akkor az alapvető biztonságérzete, bizalma sem lesz meg, kontrollvesztettséget élhet meg, mely a traumatizáló élmény egyik kulcsélménye is. Tehát már nemcsak a traumatikus élmény, hanem maga a kikérdezés is effektíve traumatizál.

„Minél többször traumatizálódik újra, annál inkább elmélyülhetnek ezek a tünetek – teszi hozzá a pszichológus, aki szerint a traumatikus eseményekhez kapcsolódó emlékek jellemzően nem lineárisak, és felidézéskor sem képeznek összefüggő narratívát. – Az emlékbetörések, a felidézést kísérő idegrendszeri és hormonális történések sem segítik az időkeretezést. A máshogy mesélt emlékrészek, a változások a történetben, az erős hangulati hullámzás nem azt jelenti, hogy a túlélő hazudik, hanem a traumatikus emlék más- más részletéhez fér hozzá egy adott időben. Nem összefüggéseiben meséli el a történetét, hanem az emlékekhez kapcsolódó idegrendszeri lenyomatok mentén. A kérdező attitűdje, a kérdezés módja, a zárt kérdések mind-mind elbizonytalaníthatják a gyereket, erősítve benne az amúgy is jelen lévő szégyent és bűntudatot.”

Jogrendszer >>> Gyerekvédelem

A nyomozás lezárása után mindössze fél év telt el, P. F. ekkor beperelte Krisztát, hogy rendezzék a láthatási jogot. 

Ebből az állásból ment be Kriszta az első bírósági tárgyalásra, akkor éppen a negyedik ügyvédjével, akit azóta már az ötödikre cserélt. 

A bíróságot persze pont annyira érdekli, hogy mit mond Kriszta a „vélt” abúzusról, mint a gyámügyet és a rendőrséget, a helyzet csak annyival nehezebb, hogy a bíróságnak joga van a lezárt nyomozásra hivatkozva figyelmen kívül hagyni a gyanút. „A polgári bíróság szerint az apának joga van a kapcsolattartáshoz. Függetlenül attól, hogy milyen apa ő, és hogy miként bánt, bánik a gyerekkel – mondja Péterfi Vera. – A bíró gyakran kifejezetten kimondja, hogy irreleváns, hogy mi történt a múltban, azzal foglalkozzunk, hogy most mi van. Volt olyan ügy a látókörünkben, amiben az anya beadott pár hangfelvételt, amin az apa üvölt a gyerekkel, hogy például (idézzünk egy finomabbat) »takarodj innen, te szar«, és erre hivatkozva kért szűkebb kapcsolattartást, mire megmagyarázta neki a bíró, hogy ez sárdobálás, és nem ide tartozik.”

Na de hova tartozik, ha nem oda? Mivel tudja Kriszta (alperesként) alátámasztani, hogy miért akarja, hogy a gyerek kevesebbet legyen az apjával? Hiszen ő is adott le hangfelvételeket, melyeken P. F. fenyegetően beszél a gyerekkel. Mi mást adhatna a bíróság kezébe, mielőtt döntenének, hogy mennyi időt lehet Anett az apjával? A hangfelvételek arról tanúskodnak, hogy P.F. miként beszél a gyerekkel, és hogy mit kell Anettnek kiállni, amikor együtt vannak – csakhogy ez a bírót nem izgatja.

Az nlc-nek nyilatkozó szakértők közül az egyik beszámolt egy olyan ügyről is, amikor a láthatási perhez csatoltak egy videót, amin az apa a merev péniszét dörgöli a zokogó lánya nemi szervéhez. „Ezt találta meg az anya a a férje telefonjában, és odaállt elé, hogy ez mégis mi? – meséli az ügyvéd. – A nő összepakolta a gyereket, és meg sem állt a szülei vidéki házáig, ott pedig »kikérdezte« a lányát. Felvette a beszélgetést, de semmit sem ért vele. Ahogy a videóval sem, amit a volt férje telefonjáról még a számonkérés előtt átküldött a sajátjára, hogy neki is meglegyen, és tudja csatolni a feljelentéshez.”

Kriszta ügyvédje is próbálkozott mindennel. Csatolták a polgárin a hangfelvételeket, ismét panaszt tettek, hogy indítsák újra a nyomozást. „Becsatoltuk a szakértői véleményt, de ugyanaz a nyomozó hatóság, amelyik megszüntette, érdemi indoklás nélkül megtagadta az eljárás folytatását” – mondta Kriszta ügyvédje az nlc-nek, de ezen a fentebb említett bolygó-modell ismeretében már meg sem lepődünk.

Kriszta és P. F. polgári pere a tizenkettedik tárgyaláshoz közelít. Egy 2019 végi ideiglenes rendelkezés szerint P. F. kéthetente elvihetné magával a lányát hétvégére, de eddig erre nem volt példa. Csak egyszer-egyszer látogatta meg Anettet, cserébe most előjött a bíróságon azzal, hogy „behajtaná” a kimaradt látogatásokat, és teljes felügyeletet akar. Krisztát eközben őrültnek állította be, a bíróság pedig minderre úgy lépett, hogy Anettre ismét kértek egy szakértői vizsgálatot, Krisztát pedig a szokásos pszichológiai vizsgálat helyett elmeorvoshoz küldték, amire a nekünk nyilatkozó jogászok közül ketten is azt mondták, hogy „elkönyvelték őrültnek, és most kénytelen bebizonyítani az ellenkezőjét.” Mindez sikerült is, Kriszta ugyanis a kijelölt időpontra elment a kirendelt elmeorvosi szakértőhöz, beszélgettek kétszer másfél órát, majd elbúcsúztak egymástól. Kiderült, hogy nem őrült, és erről most már papírja is van. Péterfi Vera szerint ez persze aligha tartja vissza az apát abban, hogy továbbra is azt hangoztassa minden hatóság előtt, hogy a felesége őrült, szerinte ez a bántalmazók egyik leggyakrabban alkalmazott, és gyakorta sikeres pertaktikája. Közben Anett harmadik szakértői vizsgálata is megvolt, de itt meg kell jegyezzük, hogy a vizsgálat előtt a bíróság külön kérte a szakértőt, hogy hagyják figyelmen kívül azt, amivel Kriszta meggyanúsította P. F.-et, és kizárólag a láthatással foglalkozzanak: tehát mérjék fel, hogy a gyerek érdeke a felügyelt vagy a felügyelet nélküli, és ha a felügyelt, akkor ki által felügyelt (anya vagy családsegítő) kapcsolattartás. Ér-de-ke? Nézzünk egy példát Péterfi Vera utóbbi tíz évéből. „Egy másik ügyben beadták a polgári bíróságra a büntetőügyben készült szakvéleményt, ebben leírták, hogy megtörtént az abúzus, hogy az apa alkoholista, hogy a nevelt lányát is fogdosta, hogy pornót nézetett a gyerekekkel. A bontóperes bíróság kirendelt szakértője viszont közölte, hogy ez nem releváns, és az új szakvélemény folytán az apa első-, és másodfokon is megkapta a saját gyereke felügyeleti jogát. Ebben az esetben a rendőrség kérte a szakvéleményt, tehát nem magán szakvéleményről volt szó. Kerek-perec benne állt, hogy az apa veszélyeztette a gyereket, ennek ellenére megkapta, és most neveli is őt. Hozzáteszem, az apa elleni nyomozást a rendőrség ebben az esetben is megszüntette, megállapítva, hogy bár a gyerek veszélyeztetése megállapítható a szakvélemény alapján, azonban ez a kiskorú veszélyeztetése bűntettéhez nem elegendő.” Kriszta, Anett és P. F. történetében viszont büntetőügy nincs, csak a lezárt nyomozás, a bírónő pedig erre hivatkozva utasította el, hogy megnézze és meghallgassa a kislányról felvett videókat.

A cikkhez szóló szakértők közül többen is megegyeznek abban, hogy a családjogban nincsen olyan egyenes rendelkezés, amit a bírónak be kell tartania, amikor a kapcsolattartás mértékét állapítja meg, márpedig egy ilyen perben ez a bírói mérlegelés eredménye. „Ez nem olyan, mint például egy pénzkövetelés megítélése, ahol nincs helye a mérlegelésnek. A családjogban nagyon nagy a tere a bírói mérlegelésnek – magyarázza Péterfi Vera. – Hogyan értékeli a bíró, ha az apa durván bánik a gyerekkel, ha néha pofont ad neki stb.? Számos polgári ítéletben láttam leírva, miszerint az apának nem rontja a nevelési alkalmasságát, hogy »nevelő célzattal« időnként megpofozza a gyereket, és hogy ettől még pont olyan mértékű kapcsolattartásra jogosult, mint a gyerekét nem verő szülő. Mindig az a magyarázat, hogy a gyerek érdeke, hogy mindkét szülőjével legyen kapcsolata.” Ami nyilván nonszensz, ha az egyik bántja.

Péterfi szerint az ideális rendszer a következő lehetne: a rendőrség a lehető legalaposabb munkával és a lehető leggyorsabb tempóban felderíti, hogy történt-e bűncselekmény, majd a szülői felügyeletről és kapcsolattartásról döntő polgári bíróság is erőszaknak minősíti az apa viselkedését, és a bántalmazó szülőt letiltja a gyerekről – akinek így nem kéne újra meg újra traumatizálódnia. „Washingtonban dolgozó jogvédő kollégától hallom, hogy az USA-ban olyan távoltartási szabályok vannak, hogy egy évre elrendelik különösebb bizonyítás nélkül már csak azért is, ha a bántalmazó SMS-ben zaklatja a másikat. Nemhogy ennél súlyosabb erőszak esetén. Ehhez képest a mi jogrendszerünkben az erőszakra hivatkozókat legtöbbször hazugnak tekintik, és a szavahihetőségüket vizsgálják, holott egy jellemzően áldozathibáztató rendszerben hatalmas bátorság felvállalni, hogy bántottak.” Kriszta és Anett éppen ebben a rendszerben állnak és várnak. 

A PATENT-nél ehhez képest úgy vélik, hogy a gyerek jogai, a gyereknek a biztonsághoz való joga ilyen esetben meg kellene előzzék az apa jogait. „Sokkal kisebb traumát okoz egy gyereknek a fejlődésében az, ha addig nem találkozik az apjával, míg adott esetben ki nem derül annak az ártatlansága, minthogy találkozik vele, és folyton újratraumatizálódik, amíg az abúzus bebizonyosodik. Fordított gondolkodás van: az ártatlanság vélelmére hivatkoznak, ami fontos büntetőjogi alapelv, de az ügyeinkben sokszor kiskorúak az érintettek, akiknek a jogvédelme átmenetileg felül kellene írja az ártatlanság vélelmét.” Gyors és összefogott eljárással mindez ésszerű időn belül rendezhető, és a gyerek számára is kevesebb traumával jár.

Kriszta eközben az ügyvédje tanácsára zaklatás és kapcsolati erőszak miatt feljelentette P. F.-et, mivel P. F. többször fenyegette őt szóban és különböző online felületeken írt üzenetekben, illetve „megígérte neki, hogy bucira veri a fejét”, sőt néhányszor megráncigálta, és egyszer fel is rúgta. A rendőrség hónapok óta nyomoz. Péterfi szerint a feljelentés jó lépés, de közel sem biztos, hogy lesz érdemi eredménye.

Idén nyáron hatalmas felháborodást keltett Kaleta Gábor pere. Az egykori perui nagykövetet egy nemzetközi pedofilháló leleplezése során tartóztatták le, itthon felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az önmagát családbarátnak tituláló magyar kormány ezek után azt ígérte, hogy szeptemberben elkezdenek foglalkozni a gyerekvédelemmel kapcsolatos törvények szigorításával. Gyurkó Szilvia elmondása szerint az Igazságügyi Minisztérium (IM) létrehozott egy családjogi munkacsoportot, ahhoz kapcsolódóan egy önálló e-mail-címet, illetve készítettek egy munkaanyagot, amit körbeküldtek a civileknek és tartottak két megbeszélést is civil részvétellel. Megkérdeztük az IM-et, hogy hol tart a jogalkotás, és mikor várható törvénymódosítás, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. „Késlekednek mindenhol – mondja erre Kriszta. – Vér kell folyjon ahhoz, hogy valaki felkapja a fejét az ügyünkre?”

– – – – – 

(Cikkünk írásakor megkerestük P. F.-et és ügyvédjét. Többek közt azt is kérdeztük tőlük, hogy P. F. miért akar teljes felügyeletet Anettre. „Nem nyilatkozunk” – zárták rövidre a választ.)

(A cikkben a szereplők nevét megváltoztattuk)

(A borítókép Leéb Ádám képszerkesztő munkája)