Klausz Melindát egy novemberi napon nem fogadott hívások várták. Visszahívta a számot, a telefont egy nagyon dühös úr vette fel, „leordította a fejemet, hogy mit képzelek, hogy behálózom az ő gyerekét, miért akarok influenszert csinálni belőle, egyáltalán, mióta és miért foglalkozom én ezzel”. Melinda, akinek valóban van egy közösségi médiával foglalkozó ügynöksége, csak nézett: ő influenszerekkel nem hogy nem foglalkozik, de évek óta oktatja ügyfeleit és könyvein keresztül a közönségét a jelenség veszélyeiről és hátulütőiről. Az nlc-nek elmondta: a szegény gyerekhez – mert eredetileg egy gyerek hívta, a számot visszahívva azonban már az apa vette fel – természetesen semmi köze sem volt.
Ahogy utánajárt, kibontakozott a hátborzongató sztori:
többen – úgy tűnik, fiatal lányok – budapesti iskolák előtt ólálkodva várják a gyerekeket, akiket ismeretlenül leszólítanak azzal, hogy „hivatalos képzésen” influenszert faragnának belőlük. Nem tudni, kik és miért teszik ez – Melinda teljes joggal a legrosszabbat feltételezi –, de az ügy most már a rendőrségen tart.
A gyerekeknek, akik fennakadtak a csalók hálójában, e-mail-címet és telefonszámot kellett megadni, legalábbis ebben az esetben (amely még novemberben történt) ezt kérte tőlük a XX. kerületi iskola előtt őket leszólító „két szimpatikusnak tűnő lány”. Azt ígérték nekik, statisztaszerepet kapnak egy influenszerképző akadémia jóvoltából, de ezen túl semmi konkrétumot nem adtak meg nekik, csak azt, hogy majd keresik őket. „Hogy hogyan folytatódott a történet, nem tudni.”
A gyerekeket vonzza a csillogás, amit az influenszerektől látnak (Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images)
Akárhogy is, az egyik gyerek okosan és nagy rutinnal beírta a megfelelő keresőszavakat (influenszer, közösségi média, akadémia, ügynökség) a Google-be, az első találat pedig Klausz Melindáék évek óta működő (már 2006-ban is megjelentek az iwiwen és a MyVIP-en), sokszoros díjnyertes, közösségi médiára specializálódott ügynökségére vezetett. „Ennek mondjuk nagyon örültem, ezek szerint jó a keresőoptimalizálás” – mondta az nlc-nek. Melindáék ügynöksége ettől még persze nem influenszerakadémia és nem is lesz az soha.
Kész szerencse, hogy a gyerek őt találta meg, így Melinda a saját példáján keresztül is fel tudja hívni a figyelmet a gyerekek körében népszerű netes platformok (TikTok, Instagram, Snapchat) veszélyeire – ezt, mármint az ismeretterjesztést egyébként évek óta művelik. „A gyerekek rengeteget nézik ezeket az oldalakat, azt látják, hogy az ott szereplők vagányak, pénzt csinálnak, ingyen termékeket kapnak. Így nem csoda, hogy különböző cégek és személyek könnyen hálózzák be őket, akár a pedofilok is. Annyira sok inger éri őket, hogy idejük sem lenne folyamatosan megbeszélni mindent a felnőttekkel és egymással, ezért szinte csak a csillogást látják. Nem csoda, hogy ész nélkül terjednek az érthetetlen, veszélyes challenge-ek TikTokon, ezek most már lopásra, sőt egymás fojtogatására is buzdítják őket.” Utóbbi nemrég egy tízéves gyerek halálát is okozta.
Nem önmagában az influenszerjelenséggel van a baj, inkább azzal, ahogy a cégek (és rosszindulatú magánszemélyek) azt (ki)használják – mondja Klausz Melinda. „A marketingügynökségek egy részét csak a pénz érdekli, akik influenszereket foglalkoztatnak, sokszor nem mondják el ügyfeleiknek, hogy a számok nem jelentenek semmit: hiába jó az elérés, sok a komment, a megosztás, ha nincs mögötte kattintás és vásárlás, nincs bevétel sem.” Például ezért nem jó ötlet egy gyereket e „szakma” felé terelni: ők pláne nem látnak a számok, az érdekek mögött meghúzódó anyagi hasznok mögé.
Ami a gyanús alakokat illeti, a történet sajnos nem ért véget a XX. kerületi iskolában. Melindát a napokban azzal hívta a rendőrség, hogy két kerülettel arrébb, Dél-Budán is megtörtént, ezúttal egy hölgy próbálta behálózni a gyerekeket. „Most állítólag konkrét honlapot is kaptak, amit fel kell keresniük.” Melinda hallott hasonló történetet Veszprémből is.
Konkrét kutatás még nincs arra, mennyi ilyen eset van évente, és hogy egyre gyakoribbak-e (nyilván igen), de a jelenség világszerte probléma.
Többségük nyilván sosem derül ki: a gyerekek félnek elmesélni a szülőknek, tanároknak, ha idegenek közelednek feléjük (főleg, ha online teszik ezt, szöveggel, képpel), például azért, mert úgy érzik, a felnőttek egyszerűen nincsenek képben.
Klausz Melinda (Fotó: Domján Attila)
Igazuk van: többségük úgy van vele, hogy az Instán és a TikTokon „legfeljebb táncos videók vannak”; ha mégis baj van, akkor legfeljebb korlátozniuk kell az internetet, ez azonban köztudottan nem működik. A gyerekek negyede-ötöde lazán kikerüli a tűzfalat, tartalmi korlátozásokat (ezt ráadásul egy tíz évvel ezelőtti kutatás mutatta ki, azóta csak nőtt az arány – meséli Melinda), a többiek pedig megoldják barátok segítségével.
Mégis a szülők, tanárok felelőssége a gyerekek (online) védelme: őket inkább arra lehet megtanítani, mikor kell a felnőttekhez fordulni, azt nem lehet elvárni tőlük, hogy egyedül megvédjék magukat. Főleg, mert a pedofilgyanús „influenszerakadémiások” jellemzően nem a magabiztos, vagány (tehát influenszer-alapanyag) gyerekeket szólítják le, hanem a bizonytalanokat, akiken látszik, hogy szoronganak. „Őket elég megdicsérni, azt mondani, hogy szépek és már meg is van a bizalom.”
Bár az extrém, hogy a bűnözők szemtől szemben, iskolák előtt környékezik meg a gyerekeket, az online térben történt zaklatásgyanús történetek csak úgy ömlöttek, amikor – még egy nyári cikk kedvéért – körbekérdeztük ismerőseinket, hogy mennyire érzik biztonságban a gyerekeiket. A gyanús csetüzenetektől a durva, intim fotókig volt itt minden; szigorúan nem reprezentatív kutatásunk tanulságai pedig a következők voltak:
- A szülők tudnak (vagy inkább sejtenek) ezt-azt, de tisztában vannak vele, hogy ez csak a jéghegy csúcsa.
- A gyerekek kíváncsiak és technikailag felkészültebbek, mint a szülők, tudják, vagy gyorsan megtanulják, hogyan cselezhetik ki a biztonsági protokollokat.
- Érdekli őket minden, ami tiltott.
- Naiv rácsodálkozással fogadják, ha rájuk írnak idegenek.
- Ha nagy para van, jó esetben rohannak a szülőkhöz, de inkább egymás közt beszélnek meg mindent.
- Házirend, szabályok ide vagy oda, valójában nem tudják, mi a megoldás.
Pöltl Ákos, a gyerekeket on- és offline önvédelemre oktató kommunikációs szakember kis, falusi iskolákban beszélget a hetedik-nyolcadikosokkal. „Tízből kilenc gyereknél ott a telefon, kisebb falvakban is, mindenhol, legfeljebb nem iPhone-ja van, hanem egy olcsóbb készüléke” – mesélte az nlc-nek. Klausz Melinda is egyetért: szerinte sokkal könnyebb préda egy vidéki, kisebb iskolába járó gyerek, legalábbis jóval kisebb az esélye, hogy eljut a zaklatás híre a rendőrséghez vagy a sajtóhoz.
Pöltl Ákos (Fotó: Neményi Márton)
Pöltl Ákos az egyik iskolában megismerkedett például a Chat Alternative nevű alkalmazással. „Ezen idegenekkel tudsz beszélni, ami persze elsőre bulinak tűnik, megismerkedhetsz más kultúrákkal, gyakorolhatod a nyelvet és így tovább. A gyerekek hatvan százaléka viszont azt mondta, az első vagy a második alkalommal képeket kértek tőlük és kaptak is képeket, főleg pornográf fotókat. Ha letiltják őket, jön a következő, vagy megtalálják őket máshol.” A probléma szerinte főleg azokkal a tíz-tizenkét évesekkel van, akiknek hirtelen kinyílik a világ, naivan, állnak hozzá, és így nagyon könnyen megvezethetőek. Jellemzően őket szólítják le online, és most már a jelek szerint élőben is – és ők azok, akik jó eséllyel nem tudnak kihez fordulni, ha baj van. „Amikor a szülő azzal nyit be a gyerekéhez, hogy állítsa át a csengőhangját, mert ő nem tudja, mit kell nyomni, akkor mégis kivel beszélhetné meg, hogy furcsákat kérdezgetnek tőle idegenek cseten?” Arról nem is beszélve, hogy nagyon nehezen beszélnek a támadásokról, például a szégyenérzet miatt: ha megalázva érzik magukat, vagy ha úgy gondolják, nem reagáltak elég keményen.
A rendőrség egyébként évek óta tart előadásokat országszerte az iskolákban, ahol például ezeket a tanácsokat adják a diákoknak – a fentiek fényében sejthető hatásfokkal.
- Használjanak jogtiszta szoftvereket, telepítsenek gépeikre vírusölő programot!
- Ne dőljenek be a hoaxoknak, álhíreknek, ellenőrizzék vissza a hírforrás hitelességét!
- Az interneten történő zsarolásnak soha ne tegyél eleget, erről minden esetben tájékoztasd szüleidet, tanáraidat!
- Ne tegyél közzé és ne ossz meg mással kihívó képet, idegenek részére pedig semmilyen személyes információt ne adj (adatot, képet stb.)! Visszaélhetnek vele: zsarolhatnak vagy zaklathatnak később velük.
- Ne reagálj a bántó, zaklató, megfélemlítő üzenetekre, a feladót tiltsd le, kérd egy felnőtt segítségét!
- Fogadd el, hogy szüleid biztonsági szűrőt állíthatnak be a gépeden, ezzel felügyelve, korlátozva az internethasználatodat! Ez a te érdekedet szolgálja, annak alkalmazásával nagyobb biztonságban lehetsz az online világban.
Természetesen megkérdeztük az Országos Rendőr-főkapitányságot is, hogy indult-e eljárás az iskolák előtti „casting” ügyében, és ha igen, mire jutottak. Amint válaszolnak, frissítjük a cikket.
