Az ötvennapos forgatás utolsó előtti napjára szól a meghívásom, a stáb épp kissé barátságtalan körülmények között forgat az Aeropark egyik kiállított Malév utasszállító gépén, ami így ideiglenesen filmes díszletként funkcionál. Körülötte nem áll meg az élet, diákcsoportok csodálják meg egymás után a kiállított repülőket, de ez a mai forgatást nem zavarja, ugyanis a filmesek csak a gép belsejében dolgoznak. Tősér Ádám rendező röviden végigvezet a repülőgépen, amelynek elejét felújították a film miatt, a kellékesek pedig még arra is figyeltek, hogy csupa autentikus Malévos relikviával töltsék meg a gépet, még ha ebből a vásznon kevés is lesz beazonosítható.
„Nagyon ragaszkodtunk a történelmi hitelességhez, nemcsak a történetben, hanem a látványban is”
– magyarázza a rendező, aki azt is megmutatja, hogy a gép minden egyes méterét kihasználják: hátul helyezkednek el a monitorok, valamint a sminkes részleg is innen figyeli, mikor szükséges egy kis igazítás valamelyik színészen.
Gáspár Tibor Göncz Árpád szerepében (Fotó: Intercom)
Nem akarom megzavarni a felvételeket, és az én szemszögemből egyedül a Göncz Árpádot alakító Gáspár Tiborra, valamint az Antall József titkárát játszó Végh Zsoltra látok rá, és rögtön megállapítom, hogy Göncz esetében félelmetes a hasonlóság. Ha az utcán mennék el mellette, egy percre biztosan meg lennék győződve arról, hogy a volt köztársasági elnök még életben van. Állítólag okozott is némi zavart a fejekben, amikor megjelent a Parlament folyosóin, ugyanis a stáb ott is megfordult az elmúlt időszakban.
„Nagy truváj lenne a rendszerváltásról filmet forgatni”
Miért kezd bele valaki egy filmbe a rendszerváltásról és a taxisblokádról? Erről magát a forrást, Köbli Norbert forgatókönyvírót kérdezem, akit nem sűrűn látni a könyveiből készült filmek forgatása környékén, ezt a filmforgatást azonban az első naptól az utolsóig végigkíséri. Ennek egyszerű oka van: ezúttal kreatív produceri kreditet is kapott, és az a feladata a forgatáson, hogy a film abban a formában valósuljon meg, ahogyan azt megálmodták.
Úgy éreztem, nagy truváj lenne a rendszerváltásról filmet forgatni, de mi annak a története? Miközben ezt kutattam, rájöttem, hogy a taxisblokád napjaiban összesűrűsödött minden, ami a rendszerváltással kapcsolatos. Ott felsorakozott az összes illúzió, és az illúziók elvesztése is. Mindenkinek van valamilyen érzelmi viszonyulása ehhez az időszakhoz, aki akkor Magyarországon élt, és ez tök jó, mert van egy olyan témád, ami mindenkit érintett valahogy. De még ez is kevés lett volna egy filmhez, ha nem találok rá az információra, hogy Antall József eközben a kórházban volt. Ezt nem tudtam korábban, és amikor tudomásomra jutott, össze is állt a fejemben a történet. Hihetetlen helyzet, hogy ott fekszel egy kórházban, és arra ébredsz fel egy rákműtét után, hogy az emberek kint vannak az utcán és le akarják váltani a fél éve megválasztott kormányt. Éppen csak lábadozol, de tőled várják a megoldást.
Seress Zoltán a Blokád forgatásán (Fotó: Intercom)
Elismeri, hogy amikor belekezdtek a projektbe, még nem volt túl szexi a téma, de időközben jött a kazah válság, ahol az autógáz árának hirtelen, drasztikus megemelése miatt tört ki hasonló, vagy inkább még súlyosabb válság, amitől a történet ismét fájdalmas aktualitást kapott.
Életrajzi film?
A Blokádban egyszerre láthatjuk a kórházban lábadozó és a taxisblokáddal szembesülő idős Antallt (Seress Zoltán alakításában), valamint a visszaemlékezésekben megismerhetjük őt sokkal fiatalabban is, amikor tanárként az osztályával ment ki, hogy csatlakozzon az 56-os forradalmat elindító tüntetéshez. Ez alapján joggal merül fel a kérdés: a Blokád egy életrajzi film? Tősér Ádám szerint nem az:
Antall életéből ezek csak kis szeletek, de arra azért figyeltünk, hogy olyan kulcsmomentumokat mutassunk meg az életéből, melyek definiálták az ő személyiségét és sokszor ellentétben állnak azzal az Antall képpel, ami az emberek fejében él.
Köbli Norbert azt is hozzáteszi, hogy ő inkább katasztrófafilmként látja maga előtt a Blokádot:
Egy katasztrófahelyzetet mutatunk be, ami akkor az országban mindenkit érintett, ezért a film úgy fog működni, mint egy katasztrófafilm.
Ráadásul a filmben Antallé mellett sok más szemszög is megjelenik, például Göncz Árpádé, a taxisoké, a rendőröké, a sajtóé és a kormányé is, és ezt kell majd a vágás során összefésülniük. Az, hogy a fiatal Antall József is szerepet kapjon a flashbackek által, leginkább azért volt fontos, mert sokan az egykori miniszterelnökre egyfajta Savanyú Jóskaként gondolnak, aki elsőre egy temetkezési vállalkozó benyomását keltette az emberekben, viszont a fiatalabb énjének bemutatásával könnyebb iránta szimpátiát ébreszteni. Fontos volt, hogy a történet során a fiatal és az idősebb Antall József is fejlődjön. Utóbbi például Köbli Norbert szavaival élve a taxisblokád során tanulta meg, hogy „Nem az a lényeg, hogyan kormányoz, hanem az, hogy mi látszik ebből a tévében.”
Egy jól dokumentált válság
A taxisblokád azért is él annyira élénken az emberek emlékezetében, mert az egyik első olyan nagy történelmi esemény volt Magyarországon, amit a televízió gyakorlatilag végig élőben közvetített. Ez rengeteg információt adott a filmesek kezébe, a blokád képeit korabeli fotók és tévéfelvételek képei alapján tudták rekonstruálni. Törekedtek arra, hogy amikor csak lehetséges volt, az eredeti helyszíneken forgassanak, az ötven nap alatt rengeteget vándoroltak. Megfordult a stáb többek között a Parlamentnél (kint és bent is), az Aeroparkban (repülő külső és belső) , a Rózsák terén, az Alkotmány utcában, a Múzeum körúton, a Petőfi laktanyában, Százhalombattán, a volt BM kórházban, az MTA-ban és a Festetics palotában is. Még a Hungaroringen is forgattak, ahol az Árpád hidat építették meg díszletként, mögötte pedig blue box technikával kerülhet majd oda Budapest látképe. Erre azért volt szükség, mert bár rengeteg forgatási helyszínhez hozzáfértek, hidakat mégsem lehetett lezárni a film kedvéért.
Színpadra lép Antall József
A színészválasztásnál az elsődleges szempont nem az volt, hogy a kiválasztott színészek hasonlítsanak a karaktereikre, adott esetben a maszkmesterek és fodrászok is hozzájárultak a hasonlóság megteremtéséhez. Gáspár Tibor például tényleg kiköpött Göncz Árpád a filmben, viszont sem ifj. Vidnyánszky Attila, sem Seress Zoltán nem mondhatók Antall kimondott hasonmásainak. Őket végül nem akarták maszkmesteri munkával megváltoztatni, mert sok közelit szerettek volna felvenni természetes arcjátékkal, és eleve az volt a koncepció, hogy ne a manírok felől közelítsék meg Antall figuráját.
A látogatásom napján csak az idősebb Antallt játszó Seress Zoltán tartózkodik kint, akinek a haját jól szétfújja a szél, amikor kiszáll a repülőből, hogy kicsit beszélgessen velem.
Megijedtem, amikor felajánlották a szerepet. Antall József nagyon sok ember emlékezetében ott él, egy nagyon erős karakter. Soha nem kellett még ilyen kaliberű történelmi személyiséget eljátszanom. Nagyon mást gondoltam Antallról a rendszerváltás környékén, mint amit most gondolok. A blokád alatt nem az ő pártján álltam. Aztán eltelt harminc év, sok mindent tapasztaltam az életben és a politikában, és ma már látom és értem, hogy ő milyen színvonalú politizálást képviselt.
Seress Zoltán Antall József szerepében (Fotó: Intercom)
Seress is egyetértett az alkotókkal abban, hogy ne a manírok felől közelítsék meg a figurát, számára ugyanis az volt a legfontosabb, hogy mi volt az, amiért kiállt, és mit volt az, amit képviselt, valamint az is érdekelte, hogy honnan eredt a megingathatatlan értékrendje. A felkészülés során zavarba ejtően sok anyag állt rendelkezésére, ha úgy akarta volna, akár hónapokat tölthetett volna azzal, hogy mindent megnéz és elolvas, ami csak Antall Józsefről hozzáférhető.
Úgy döntöttem, hogy három-négy dologra fókuszálok, és azokon belül kell megtalálnom a lényeget. A fiával való beszélgetéseim, a beszélgetésem Kónya Imrével, a beszélgetéseim Köbli Norbert forgatókönyvíróval és Tősér Ádám rendezővel, valamint Osskó Judit könyve voltak a fő támaszaim.
A Blokád várhatóan október vége felé, a taxisblokád évfordulója környékén kerülhet a hazai mozikba.
