nlc.hu
Aktuális
Fotók és beszámoló az Áttörés Show magyar pankrátorbajnokságról

Szeretetre és nyitottságra tanítják a gyerekeket a magyar pankrátorok

Ki gondolta volna, hogy Magyarország legmenőbb gyerekbarát programja éppen az, amin hatalmas termetű férfiak (és két nő) válogatott módszerekkel verik péppé egymást? Fotós kollégánk biztos nem. Pedig így van: a magyar pankrátorbajnokságot bátran ajánljuk az egész családnak.

Pár napja régi vágyam teljesült, amikor lehetőségem nyílt fotósként ellátogatni az év első magyar pankráció-showjára, amely rögtön háromszoros bajnokság is volt. Mert a magyar pankráció nem csak létezik, de él és virul, még szervezete is van: HCW, azaz Hungarian Championship Wrestling. A mostani Kellner Ferenc Sportközpontban tartott háromórás műsornak pedig már a neve sem akármilyen:

Áttörés Show

Fotó: Boncsér Orsolya

Amikor az ismerőseimnek elmeséltem, hogy hová készülök, mindenki elborzadva reagált. Mégis mi keresnivalója van egy kétgyermekes, érzékeny lelkű édesanyának egy agresszív, ostoba rendezvényen, ahol az IQ helyett a pofonok repdesnek? A prekoncepciók és előítéletek sorsa azonban az, hogy megdőljenek. Ez történt most is.

Fotó: Boncsér Orsolya

A pankrációval kisgyerekként találkoztam először, amikor felszerelték a forgatható parabolaantennát a borsodi házunk tetejére, és egy pillanat alatt kitárult előttünk a világ. Apukámmal többször néztünk együtt a show-kat, és meglepő módon lekötötték a figyelmemet. (Pedig nem voltam se verekedős, se agresszív.)

Fotó: Boncsér Orsolya

Akkoriban nem tudtam, hogy ki az a Hulk Hogan vagy Dwayne Johnson, de tetszett, hogy fura rucikban ugrándoznak és csépelik egymást az emberek. Kicsit olyan volt számomra, mint egy élőszereplős Tom és Jerry. Mélyen felháborodtam, amikor egy-egy szereplő sportszerűtlen eszközökhöz folyamodott a mérkőzés során, és széket vagy baseballütőt húzott elő a ring alól. Bíztam benne, hogy elnyeri méltó büntetését, ami persze előbb-utóbb meg is történt.

Fotó: Boncsér Orsolya

A pankráció története az 1830-as évek Franciaországába nyúlik vissza, ahol állatidomárok, kötéltáncosok, furcsa szerzetek, köztük erőemberek szórakoztatták az összegyűlt közönséget. Ezek a legyőzhetetlen erőemberek gyakran beceneveket is kaptak, és felhívásokat intéztek a közönség felé, nemegyszer pénzjutalmat ígérve annak, aki talpon marad ellenük.

Fotó: Boncsér Orsolya

A magyar pankráció története is ekkortájt kezdődött, amikor is az „Európai Herkules” hazánkba érkezett, sőt még egy hölggyel is megmérkőzött, amiről a források szerint Jókai Mór és báró Wesselényi Miklós is elismerően megemlékezett. (Sőt, utóbbi ki is próbálta magát a sportban.)

Fotó: Boncsér Orsolya

A sportág szerencsére túlélte az elmúlt közel 200 évet. Világszerte rendeznek mérkőzéseket Japántól Mexikóig, amelyek már csak a külsőségek miatt is népszerűek. A mérkőzések lehetnek egészen hihetőek vagy teljesen valószerűtlenek, de mindig látványosak.

Fotó: Boncsér Orsolya

Bármennyire is szeretnénk beskatulyázni a szereplőket, az ostoba erőember sehogy sem illik rájuk. Leírni is furcsa, de a teljesítményüknek művészi értéke van: a modern pankráció egyfajta előadóművészet. Elég csak elképzelni, mennyire izgalmas lehet megalkotni a saját pankrátor karaktert, annak eszköztárát, viselkedését, öltözködését és reakcióit a világra. 

Fotó: Boncsér Orsolya

Most pedig kanyarodjunk vissza az Áttörés Showra. Az előkészületektől a show végéig töltöttem időmet a fellépőkkel, és egyáltalán nem tudtam, mire számítsak, amikor megérkeztem, sőt, még akkor sem, amikor a show elkezdődött. Azt láttam, hogy mindenki barátsággal fordul felém, de fogalmam sem volt, mi fog történni a show során, és milyen lesz a közönség, akit ez a furcsa hibrid sport-művészet-játék érdekel.

Fotó: Boncsér Orsolya

Meglepve tapasztaltam, hogy családok érkeznek, 6-12 éves gyerekekkel, akik alig várták, hogy kedvenceik színpadra lépjenek. És ugyanúgy, ahogyan én is ennyi idősen, kikészülve küldték el a rosszfiúkat melegebb éghajlatra és rajongással nyújtották pacsira a kezüket a jófiúknak, a hősöknek, akikre hasonlítani szeretnének. Focimeccsen is voltam már, de eszembe sem jutna kimenni a gyerekekkel a rasszista megjegyzések, káromkodások és a repdeső sörös dobozok miatt. Szerencsére ez innen teljesen hiányzik. 

Fotó: Boncsér Orsolya

A szereplők tisztán és érthetően mesélik el történetüket, amik lebilincselik a gyerekeket és mindenkit, aki eljött. Nincsenek olyan karakterek, akik a táptalajt biztosíthatnának a szélsőségeknek, tehát hiába várjuk, hogy felbukkanjon a terrorista és az arab sejk. A jók gigászi harca ez a rosszak ellen, amivel könnyen azonosulni tudunk.

Fotó: Boncsér Orsolya

Mind együtt játszunk ebben a 3 órában, ami elsőre ugyan soknak tűnik, de nem az. A szereplők elérhető, hús-vér hősök, akikkel utána beszélgetni és fotózkodni is lehet. A végszó pedig jól tükrözi a show szellemiségét:

Szeressétek egymást!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.