Arról tartottak népszavazást a svájci Basel-Stadt kantonban a közelmúltban, hogy kell-e biztosítani a főemlős állatok számára – mint például a csimpánzok, gorillák, orángutánok – bizonyos alapjogokat. Ilyen az élethez, illetve a mentális és fizikai épséghez való jog. A világon egyedülálló kezdeményezés elbukott, 51 százalékos részvétel mellett ugyanis a szavazók 74,7 százaléka nemmel voksolt. A népszavazást kezdeményező állatvédő szervezet, a Sentience az nlc.hu-val a voksolás után azt közölte, nem tartják kudarcnak az eredményt, hiszen már az is siker, hogy egy ilyen kérdéssel egyáltalán eljutottak a népszavazásig.
Fotó: Andrea Marcello Forte
Szerintük az alapjogok biztosítására azért lenne szükség, mert a főemlős állatok intelligensek, közösségi életet élnek, éreznek fájdalmat, képesek gyászolni, illetve együttérzésre. A szavazókat azonban megijesztette a felvetett kérdés filozofikus jellege és az, hogy egy ilyen lépésnek mik lennének a következményei. Tamina Graber, a kampány vezetője úgy fogalmazott
A status quo megváltoztatásához mindig nagy bátorságra van szükség.
Ezzel szemben a Bázelben található állatkert – mely a „nem” kampány legmarkánsabb hangja volt –, a referendum eredményét nem a bátorság hiányának, hanem a józan ész győzelmének tekinti. Az nlc-nek küldött levelükben arról számoltak be:
Nem is lehetnénk boldogabbak a szavazás eredményét illetően. Sejtettük, hogy nem jár majd sikerrel, de nem is reméltük, hogy ilyen arányban utasítják majd el a kezdeményezést a bázeli választók.
A népszavazás eredménye egyébként csak a közintézmények esetén lett volna kötelező érvényű, azaz a magánkézben levő állatkertre nézve nem. Ettől függetlenül az évi egymillió látogatót fogadó intézmény szerint az igenek győzelmének közvetett hatása borzasztó következményekkel járhatott volna elsősorban éppen az állatok szempontjából. Szerintük ugyanis az alapvető jogok megadásával az állati főemlősök jólétéért többé nem szakképzett és tapasztalt biológusok, állatorvosok, és állatgondozók felelnének, hanem közbeiktatott mediátorok, adott esetben az állati jólét kérdésében teljesen járatlan ügyvédek. Az élethez való jog törvénybe iktatása szerintük a gyakorlatban szinte megoldhatatlanná tette volna, hogy egy állatot elaltassanak olyan esetben, amikor már nagyon rossz állapotban van. Hosszú távon ráadásul ellehetetlenítette volna a főemlősök tartását, ami „tragédia” lett volna a nemzetközi fajmentési erőfeszítések szempontjából. Napjainkban ugyanis a szabadban élő főemlősök mintegy 60 százaléka veszélyeztetett és 75 százalékuk esetén csökken a populáció.
Fotó: Zoo Basel
Az állatvédők ugyanakkor azzal vádolják az állatkertet, szándékosan állította be hamisan a szándékaikat, és sérelmezték, hogy, noha kezdeményeztek párbeszédet az intézménnyel a referendum előtt, zárt ajtókon kopogtattak. Az állatvédők lapunknak hangsúlyozták, hogy ők nem követelték az állatok szabadon engedését, vagy a kísérletek beszüntetését. Csupán azt szerették volna elérni, hogy az őket érintő döntések mérlegelésénél az állati főemlősök szükségletei kerüljenek az első helyre és ne egy szaporítási program, a helykihasználás, vagy a bevétel optimalizálásának szempontjai.
Célpontban a nagyüzemi állattartás
Kérdésünkre, hogy terveznek-e az ügyben újabb népszavazást, a jövőben Tamina Graber nemmel felelt. Bár emlékeztetett arra, hogy számos, ma már alapvetőnek vett jogot elődjeink többszöri nekifutással vívtak ki, a szervezet a főemlősök számára most egy ideig nem fogja követelni az alapjogok megadását, de nem pihennek. Ősszel ugyanis, szintén az ő kezdeményezésükre, már arról szavazhatnak Svájc-szerte, hogy betiltsák-e az állatvédelmi szabályokat rendszeresen semmibe vevő nagyüzemi állattartást. Graber szerint, ha a közelgő referendumon az igenek győznének, az jelentős lépés lenne egy olyan erőforrásokat kímélő, fenntartható mezőgazdaság megteremtése irányába, amely egyszerre kedvez az állatoknak, embereknek és a természetnek.
A népszavazás körülményeihez egyébként hozzátartozik, hogy Bázel Svájc harmadik legnépesebb városa és két nemzetközi gyógyszercégnek – Roche, Novartis – is a székhelye. Mindkét cég végzett állatkísérleteket a gyógyszerfejlesztés közben, ugyanakkor pillanatnyilag egyik sem használ főemlős állatokat és magánkézben vannak, így a referendum akkor sem lett volna rájuk hatással, ha az igenek győznek.
Tamina Graber (Fotó: Andrea Marcello Forte)
Ugyanazon a hétvégén, amikor Basel-Stadt kantonban a főemlősök alapjogairól szavaztak, Svájc-szerte tartottak népszavazást arról, a világon elsőként, hogy teljesen betiltsák-e a tudományos jellegű állat- és emberkísérleteket. A kérdésre 79 százalékban szavaztak nemmel. Ez volt egyébként a negyedik alkalom, hogy erről a témáról megkérdezték a svájciakat 1985 óta és biztosra vehető, hogy nem ez volt az utolsó. 1985-ben 70 százalékkal, 1992-ben 56 százalékkal, míg 1993-ban 72 százalékkal győztek a nemek.
Sandra, az orángután, aki beperelte Buenos Airest és nyert
Noha rendkívülinek hangzik, nem példa nélküli, hogy egy bíróság elismerje egy nem emberi főemlős alapvető jogait. A világsajtót bejárta annak a 29 éves Sandra nevű orángutánnak az esete, akinek a nevében 2014-ben állatjogi aktivisták a fogva tartást korlátozó úgynevezett „habeas corpus” jogelv alapján eljárást kezdeményeztek Buenos Aires önkormányzata és a város állat és növénykertje ellen. Az állati jogokért küzdő Association of Officials and Lawyers for Animal Rights (AFADA) nevű szervezet beadványában azzal érvelt, az emberszabású majom elegendő tanulási képességgel rendelkezik ahhoz, hogy ne lehessen tárgyként kezelni, az állatkert pedig, ahol húsz éven át, többnyire teljesen egyedül élt, jogtalanul fosztotta meg a szabadságától. Körülményei miatt ráadásul Sandra fizikai és mentális egészsége is olyan szinten romlott le, hogy élete is veszélybe került. Történelmi döntésében Elena Liberatori bíró 2015-ben kimondta, hogy Sandra jogilag nem állatnak, hanem nem emberi jogi személynek minősül és ezért megilletik bizonyos alapvető jogok, többek közt a jobb életkörülményekhez való jog. Az orángután, aki egyébként Valentin-napon jött a világra 1986-ban, jelenleg az Egyesült Államokban a Center for Great Apes nevű menhelyen él. A történet érdekessége, hogy mivel alapvető jogait egy argentin bíróság ismerte el, azzal, hogy az Egyesült Államokba került, elvesztette azokat.
