Interjút adott a Telex újságírójának Hodász András. A beszélgetésben elmondta, hogy jelenlegi státusza szerint a felmondási idejét tölti. A legfontosabbnak azt tartotta leszögezni, hogy a felmondásának, és a kamaszkorában átélt traumának nincs köze egymáshoz.
Hozzátette azt is, hogy nem azért állt ki a nyilvánosság elé a saját gyermekkori történetével, mert újra a figyelem középpontjában akar lenni, hanem azért, hogy segítségen a szülőknek felismerni a molesztálásra utaló jeleket, legyen szó tornatanárról, vagy papról. „Ha ennek hatására 9 millió magyar jobban figyel, akkor nyert ügyünk van… Azért írtam a cikket, hogy fejlődjünk. Hogy a társadalom tudja, hogy mit kell ilyenkor csinálni, mik azok a szavak, amit ilyenkor mondani kell.” Az interjúból kiderült az is, hogy a pap, aki sok évvel ezelőtt őt molesztálta, már nem dolgozik atyaként, mivel a rendőrség nyomozást indított ellene. Hodász elmondta, hogy nem haragszik sem az egyházra, sem a szüleire. „Mindez 20-30 évvel ezelőtt történt, amikor senki nem tudta, hogy ezek a jelek, olyan jelek.”
Hodász soha nem gondolta (és most sem), hogy minden pap olyan lenne, mint az őt molesztáló atya. „Én is pap voltam, és én sem voltam ilyen… Az egyház konkrét lépéseket tett, amikor látta, hogy itt teendők vannak. A továbbképzéseken téma lett, és a szemináriumi képzésekbe is bevezették, mint tantárgy… Mi (papok és munkatársak – a szerk.) az Esztergomi Egyházmegyében, minden évben aláírunk egy gyermekvédelmi akciótervet, hogy mit szabad és mit nem szabad. Bár vicces, hogy le van írva, hogy hány másodpercig ölelheted meg a diákodat, de nagyon világos és egyértelmű határok vannak leírva.”
Fotó: FotoCentral
Hodász kifejtette, hogy a Szemlélekre írt cikkében nem hibást keresett, hanem arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy mit csinálhatunk jobban. Azt ő maga is úgy látja, hogy Magyarországon nagyobb átfogó vizsgálatra lenne szükség. „Ez nálunk hiányzik, és ez védhetetlen… De azért, ahogyan beleláttam az elmúlt 10 évben az egyház belső működésébe, nem gondolom annyira sötétnek a helyzetet. Nem arról van szó, hogy minden második pap ilyeneket követ el. Inkább arról van szó, hogy van 1-2 ilyen eset, ami aztán nagy nyilvánosságot kap.”
Az expap hozzátette, hogy szereti az egyházat, minden „bénasága ellenére”. „A legbénább egyházi személy én vagyok. A magunk korlátolt módján megtesszük, amit meg tudunk tenni. Az egyház már nagyon erősen kommunikálja ezt. Nem biztos, hogy minden fórumon, az sem biztos, hogy jól használjuk a nyilvánosságot. Lehetne jobban, ez biztos.”
A beszélgetés végén Hodász visszatért arra, hogy miért is lépett ki. Ahogyan ő fogalmazott, az ilyen válságok közepette, amiben élünk, az egyháznak jobban kellene támogatnia az embereket, megfogni a kezüket, hogy olyan útra terelje őket, ahol otthonra találnak. „Tudom, hogy ezzel a véleménnyel kisebbségben vagyok, ezért is léptem ki… Az utóbbi időben már csak bántottuk egymást, aminek nincs értelme… Az emberek szeretik az összeesküvés-elméleteket. Rám is azt mondták, hogy kinyírtak a politika miatt, ez viszont egy hosszú és bonyolult folyamat volt, ami évekig tartott. Nem ellenzékinek tartom magam, nekem mindegy, hogy ki a miniszter, én mindenkin számonkérném a Biblia tanítását” – magyarázta, majd kifejtette azt is, hogy továbbra is nagyon szereti az egyházat, továbbra is járni fog misére és hisz Istenben. „Fontos látni, hogy számunkra az egyház nem egy szervezet. Mi, hívők, Krisztust látjuk benne. Az a hitünk, hogy Jézus Krisztus azért alapította az egyházat, hogy az egyház szentségein keresztül minket Krisztus maga megerősítsen. Ez akkor is megtörténik, ha az a pap, aki ott van, az ellenzéki vagy kormánypárti… Pont azért mutatok rá a problémákra, mert szeretném, hogy az egyház jobban működjön.”
Hodász végül elmondta, hogy a prédikációk és a hívek is nagyon hiányoznak neki, éppen ezért nehéz volt meghoznia a végső döntést. A következő hónapokban elcsendesedni szeretne, és eltűnni a nyilvánosságból. „Lehet, hogy pénztáros leszek, vagy futár. De hosszú távon bennem van a közlési kényszer, van üzenetem és talán tudok is mondani valamit az embereknek.”
