Női közterületnevek Budapesten

Mint írtunk róla, tavasszal avathatják fel a Törőcsik Mari utcát Velemben, illetve a II. kerület megismétli korábbi nőnapi akcióját, és szeretnék, ha újabb közterületek viselnék nők nevét. A kerületben már két évvel ezelőtt is volt hasonló felhívás, és a kezdeményezés akkor nagyon sikeres volt, több mint ezer javaslat érkezett be, így gazdagodhatott a kerület a Szabó Magda sétánnyal, a Psota Irén utcával, a Komlós Juci közzel és a Solt Ottilia térrel.

A nyilvántartás szerint Budapesten 2021-ben nem csak a II. kerületben neveztek el ismert nőkről közterületeket, a VIII. kerületben az egyik tér megkapta Koltói Anna szociáldemokrata nőmozgalmi vezető és várospolitikus nevét, egy másik teret pedig Szeles Erikáról, az 1956-os forradalom mártírjáról neveztek el, illetve a helyi képviselők azt is megszavazták, hogy a XII. kerületben legyen Polcz Alaine park.

Mindezzel együtt Budapesten még mindig kevés olyan közterület van, amit nőkről neveztek el, mint az Átlátszó írta korábban, a fővárosban személynevet viselő közterek 89 százaléka férfinevet kapott, illetve a frissített interaktív térkép szerint ez 90 százalék, és 10 százaléka csak az, ami egy nő nevét viseli. Érdekes különbség az is, hogy míg a 2023 férfinév között 1916 valós férfinév szerepel, ami a férfiakról elnevezett közterületek 95 százaléka, az összes közterület 85 százaléka. A 224 női név között 123 valós női név szerepel, ami a nőkről elnevezett közterületek 55 százaléka, az összes közterület 5 százaléka.

Minek nevezzelek?

A fővárosban A közterület- és városrésznevek megállapításáról, azok jelöléséről, valamint a házszám-megállapítás szabályairól szóló 94/2012. (XII. 27.) rendelet szabályozza azt, milyen feltételei vannak annak, hogy egy közterület egy személy nevét viselje. Ezen rendelet szerint személyről közterületet elnevezni halála után legalább 5 év elmúltával lehet, de kivételt lehet tenni a díszpolgári címmel kitüntetett emberekkel. A rendeletben az is szerepel, hogy egy közterület elnevezésével csak olyan magyar személynek lehet emléket állítani,

• akinek közismert tevékenysége a nemzet történelmében kiemelkedő jelentőségű volt, és személye közmegbecsülésnek örvend;
• aki a tudomány, művelődés, sport vagy a társadalmi élet egyéb területén kimagaslóan jelentőset tett vagy alkotott, és ezáltal személyének emléke megőrzésre méltó;
• akinek a főváros vagy annak egy kerülete életében, történetében kiemelkedő szerepe volt, tevékenységével hozzájárult Budapest egészének vagy egy részének fejlődéséhez.

De nemcsak magyar ember nevét viselheti közterület, hanem bármilyen olyan személyét, akinek élete, munkássága az emberiség egyetemes történelmében kiemelkedő jelentőségű volt. Ami még fontos, hogy közterület- és városrészneveket az elnevezéstől számított 15 éven belül – a Fővárosi Közgyűlés által díszpolgári kitüntetésben részesített személyről történő közterület-átnevezés esetét kivéve – nem lehet megváltoztatni, illetve hogy vannak helytörténeti és várostörténeti értékű közterületneveket, amiket védetté lehet nyilvánítani, de a személyről elnevezett közterületnevek kivételt képeznek. 

Ez mind szép és jó, de minek köszönhetők a nagy különbségek a nemek arányában? Mint az Átlátszó korábban említett projektjét szakmailag felügyelő Ternovácz Bálint főlevéltáros a Qubitnek elmondta, korábban az európai nagyvárosok köztereinek nevében az uralkodóknak, hadvezéreknek, államfőknek, neves politikai gondolkodóknak állítottak emléket, és ugyan előfordult, hogy egy államférfi feleségére vagy egy uralkodócsalád női tagjára esett a választás névadáskor, nagyon kevés nő akad, aki „saját jogon” jutott volna utcanévtáblához. És persze a történelmi, politikai fordulatokat lekövették a névadási szokások is, és jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a fővárosban bizonyos történésekhez kötve vagy azokat követően volt-e bármilyen törekvés a korábbi egyenlőtlenségek megszüntetésére vagy csökkentésére. 

Névadás a világ körül

Nem Magyarország az egyetlen, ahol a férfiak nevét viselő közterületek vannak többségben, és máshol is történtek már előrelépések annak érdekében, hogy az arányok (valamelyest) kiegyenlítődjenek. Bécsben a városvezetés még 2013-ban határozott arról, hogy a jövőben tudatosan fog törekedni a közterületek névadói között a nemek arányának kiegyenlítésére. Közel tíz év leforgása alatt 170 nőről neveztek el közterületet az osztrák fővárosban, ám az arány még mindig meglehetősen egyenlőtlen: a 4600 személyekről elnevezett közterületből még mindig csupán 550 visel női nevet, azaz az összes közterület 12 százaléka, és míg a belvárosi kerületekben ritkán lehet olyan közterületet találni, amely még elnevezésre vár, ezért főleg az újonnan épülő negyedekben törekednek rá a bécsiek, hogy az új utcanevekkel megtiszteljék az elismerésre méltó nőket is.

Elinor Ostrom Park a bécsi Seestadt Aspernben (Fotó: Wiener Stadtgärten/Hager Partner AG)

A lengyelországi Poznanban is történtek hasonló változások, ott 500 utcából csak 38-at neveztek el nőkről, majd egy nyilvános vita után ezek száma huszonhattal emelkedett, Barcelonában pedig 2022-ben kilenc közterület kapta olyan nő nevét, akikre a város büszke lehet. Vannak, amikor nem maga a városvezetés dönt a névadás mellett, hanem civilek üzennek ily módon, ez történt 2015-ben Párizsban, amikor aktivisták neveztek át több közterületet egy akció keretében, így akarták felhívni a figyelmet arra, hogy a francia fővárosban akkor csak a közterületek 2,6 százaléka viselte nők nevét. 

Külön említést érdemelnek a köztéri szobrok és emlékművek, Londonban például szobrok mindössze 4 százaléka ábrázol nőket, ami körülbelül fele az állatokat ábrázoló szobrok számának, de a brit főváros így sem teljesített rosszul, vannak városok, ahol ez az arány csak 2-3 százalék. Talán nem meglepő, a mi fővárosunkban is van hova fejlődni, erre próbálta felhívni a figyelmet 2019-ben Hosszúlépés.Járunk? is egy nőnapi akcióval, amikor városszerte olyan inspiráló nők papírfiguráit helyezték el, akik szerintük megérdemelnék, hogy szobrot kapjanak, és akik nagy hatással voltak a város fejlődésére, mégis kevesen ismerjük őket. Mint akkor írtuk, igen, Budapesten is több az állatokat ábrázoló szobor a nőket ábrázoló alkotásoknál. 

Fotó: Bankó Gábor