Az LGT zenekar évtizedeken át volt a magyarok kedvence, ami nem is csoda, hiszen olyan zenei zsenik alkottak benne, mint Presser Gábor és Somló Tamás. A július 27-28-29-én Zamárdiban induló ZamJam fesztivál fellépői a Nekem a Balaton kisfilmekben mesélnek arról, mit jelent számukra a Balaton, milyen dalok születtek ezen a helyen. Pici bácsi bevallotta, a tó egy édes-keserű emléket is felidéz benne.
„Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy tudtunkon kívül Balatonon, Alsóörsön adtuk az utolsó LGT koncertet. Nem tudtuk, hogy nem lesz több. Tomi akkor már beteg volt, persze tudtuk, de mégiscsak arról álmodoztunk, hogy két-három év múlva játszani tudunk. De már nem tudtunk. Ettől nem lehet szabadulni sehogy sem” – mondta barátjáról Presser. A legendás zenész az utolsó koncert egyik különleges pillanatát is felemlegette.
Presser Gábor
„Az egész tér a Balaton mellett volt. A parton voltunk, volt rengeteg ember, ameddig a szem ellát, lelátókat is építettek. Minden jó és nagyvonalú volt. Nekem jobbra, a távolban, két óránál látszott egy furcsán szabályos, csillag félkör, de nem lehetett jól látni, hogy mi az. Csak azt, hogy félkörben fények vannak, egyszer-egyszer jött valami ködfoszlány, de furán nézett ki. Mikor vége volt, kérdeztem, hogy mi volt az a kicsit ufós dolog, és mondták, hogy rengeteg vitorlás befutott, hogy a vízről nézzék, vagy legalábbis hallgassák a bulit. Az alsóörsi kikötőmester nagy, legyező alakban beállította őket, és úgy kellett kikötniük. Ahogy a víz imbolygott, azok a fények is imbolyogtak, és nagyon jól nézett ki” – tette hozzá az előadó.
