Nemrégiben a hazai közvélemény nagy része felháborodott a Vadgazdálkodási törvény július elsejével életbe lépett, kiegészítése miatt. A kialakult közvélekedés szerint mostantól nem csak a vad, de mi is egészen biztosan rosszul járunk, ha autónkat vezetve összeütközünk, hiszen a vadásztársaság vadgázolás esetén semmilyen kárunkat nem fogja megtéríteni, ha van vadveszély tábla, ha nincs.
Gyakori téves információ például, hogy:
- a vadászatra jogosult szervezetek (vadásztársaságok, gazdasági társaságok) július óta semmilyen körülmények között nem kötelesek megtéríteni a vad- és gépjármű ütközések során az autós kárát;
- saját káruk megtérítését is követelik az autóstól;
- a vadgazdálkodó nem lesz köteles a vadveszélyt jelző táblákat kihelyezni.
A vadászatra jogosultak érdekeinek képviseletét ellátó Országos Magyar Vadászati Védegylet, illetve az vadászok érdekeinek képviseletére létrejött Országos Magyar Vadászkamara szerint mindhárom megállapítás téves. A jogszabály módosítás olyan értelmező rendelkezés, ami a bírói gyakorlatot emeli jogszabályi szintre –
egy kártérítési per ítélkezési gyakorlatában nem jelent változást.
A magyar jog szerint a közúti közlekedés és a vadgazdálkodás, vadászat egyaránt fokozott veszéllyel járó tevékenység. Baleset esetén az egymás közötti viszonyáról a Polgári törvénykönyv 2013. évi V. törvénye (a továbbiakban: Ptk., 6:539. §) rendelkezik.
Vadelütéses balesetnél mindig azt nézik, hogy az autóvezető illetve a vadászatra jogosult tevékenysége során felmerül-e a felróhatóság vagy a rendellenesség.
Felróhatóság, ha az érintett fél tevékenységének közvetlen következménye a vad elütése.
- A közlekedő részéről ilyen a megengedett sebesség túllépése, a lejárt műszaki vizsga,
- a vadászatra jogosult oldaláról pedig az olyan, rosszul megszervezett társas vadászat, amikor a vadat a közútra terelik az közútra, esetleg etetőt-itatót tesznek a közút közelébe ami odavonzza a vadat, növelve a balesetveszélyt.
- Rendellenesség az olyan körülmény, ami nem közvetlenül az érintett fél tevékenysége miatt alakul ki, de ahhoz kapcsolódik, és balesethez vezet.
- A közlekedő oldaláról ilyen a műszaki hiba (elromlott fék, durrdefekt);
- a vadász oldaláról pedig a megsebzett vad menekülése az út irányába, vagy az amúgy szabályos hajtás során kitörő és az út felé menekülő vad.
A két fél felróhatósága (felelőssége) arányában köteles megtéríteni
a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha egyik félnek sem róható fel a baleset bekövetkezte, akkor az fizet, akinek tevékenysége körében felmerült a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség. Ha mindkét fél tevékenysége során felmerült rendellenesség vagy egyik fél esetében sem beszélhetünk ilyenről (ez a leggyakoribb eset), mindkét fél maga viseli a kárát.
A Vadászati törvény július elsejétől hatályos módosítása a (3) bekezdéssel egészítette ki a vadászható állat által okozott kárról szóló, 75/A paragrafusát:
(2) A vadászható állat által okozott kárért való (1) bekezdés szerinti felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.
Az új bekezdés tehát csupán azt egyértelműsíti, hogy a korábban meghatározott szabályok értelmében nem felróható vagy rendellenesség a vad természetes mozgása. Ez logikus rendelkezés, hiszen a vadállományt kezelőjének értelemszerűen nem lehet hatása az egyes vad természetes viselkedésére, helyváltoztatására. A bírói gyakorlat mostanában ezt a szempontot a peres esetek túlnyomó részében figyelembe veszi, az új bekezdés pedig ezt a bírói gyakorlatot rögzítette. Tehát a vadgázoláshoz kapcsolódó felelősség terén nem jelent változást az új jogszabályi bekezdés.
A vadgazdálkodó már a júliusi változás előtt is követelhette kára megtérítését
az autóstól, de szinte soha nem élnek a lehetőséggel. Amiatt, méghozzá, mert pontosan tudják, mennyire kiszámíthatatlan lehet a vad mozgása. Ez a hozzáállás a jövőben sem fog változni – legalább is reméljük.
A vadveszélyt jelző közúti táblák kihelyezését előíró rendelkezés továbbra is szerepel a törvényben:
78. § (2) A vadászatra jogosult a mezőgazdálkodáson, illetve az erdőgazdálkodáson kívül okozott károk megelőzése érdekében – vadveszély esetén – az út létesítőjénél, illetve fenntartójánál, továbbá a vasút létesítőjénél, fenntartójánál, valamint üzemeltetőjénél megfelelő védelmi berendezések létesítését, illetve közúti, vasúti jelzések elhelyezését kezdeményezheti. Az út, illetve a vasút létesítője, fenntartója, valamint üzemeltetője – ha a vadászatra jogosult a létesítés vagy az elhelyezés, továbbá a fenntartás, valamint az üzemeltetés költségeit vállalja – köteles a kezdeményezésnek helyt adni.
A törvénybe még egy új bekezdés került, melynek lényege:
75/A § (4) Gyorsforgalmi utat úgy kell üzemeltetni, hogy arra a vad ne jusson fel.
Ezzel a bekezdéssel egyértelművé válik, hogy a vadveszély megelőzése az ilyen közutakon az azokat kezelő szervezet kötelessége.
A vaddal való ütközés közúti balesetnek minősül, ezért a helyszínt ilyenkor nem szabad elhagyni, és feltétlenül értesíteni kell a rendőrséget. A baleseti jegyzőkönyv szükséges, ha az autós bizonyítaná, hogy a balesetet a vadászatra jogosult tevékenysége okozta. A biztosítótársaság pedig a vadelütés miatt kötött kiegészítő biztosítások esetén is kérheti ezt a dokumentumot.
Ilyen baleset után a sérült vagy elpusztult vadról a vadászatra jogosultat is értesíteni kell.
A vadállomány szaporodása miatt a magyar közutakon
különösen – alkonyattól pirkadatig – bárhol számíthatunk nagyvadak megjelenésére, ezért fokozott figyelemmel kell vezetni. Vadveszélyt jelző figyelmeztető tábla esetén feltétlenül lassítani kell, mivel a megriadt vad az utolsó pillanatban ugorhat ki, akár közvetlenül a kocsi elé.
Éjszaka, főleg fényszóróval sokszor kiszúrható az út menti állat a fényt visszaverő szempárokból. Ilyet látva okvetlenül lassítsunk! Ütközés veszélye esetén csak a vészfékezés jó, a kikerülés azért nem, mert a vad bármerre indulhat. A vad elütése még mindig kisebb veszélyforrás, mintha az autó lemenne az útról vagy frontálisan ütközne egy szembejövővel. Ha pedig sikerült elkerülni egy vadelütést, további állat vagy állatok felbukkanása is várható a közúton.
