Huszonöt évet ült ártatlanul börtönben egy amerikai férfi, akit még 1998-ban ítéltek el jogtalanul egy New York-i kettős gyilkosságért. Jabar Walker több mint két évtizeden keresztül ragaszkodott ahhoz, hogy nem ő követte el a bűncselekményt, végül a bíró múlt héten érvénytelenítette az ítéletet. Két egymást követő, 25 évtől életfogytiglanig tartó börtönbüntetést kapott, és az ügyvédei szerint legalább 2046-ig nem szabadult volna.
A 49 éves férfi – aki életének több mint a felét rács mögött töltötte – szabad emberként sétálhatott ki a tárgyalóteremből. „Az első dolog, amit tenni akarok, hogy a családommal legyek” – mondta Walker.
A döntés az ártatlanul elítélt embereket segítő civil szervezet, az Innocence Project, valamint a manhattani kerületi ügyészség közös, 11 hónapig tartó vizsgálata után született meg. Kiderült, hogy az ügy megbízhatatlan és erőltetett tanúvallomásokra épült. „Ha voltak olyan bizonyítékok, amelyek nem illeszkedtek a bűncselekmény rendőrségi elméletébe, és a vádlott számára hasznosak voltak, azokat nem dokumentálták. Nem írtak jelentést, és elhallgatták” – mondta Vanessa Potkin, az Innocence Project speciális peres ügyekért felelős igazgatója.
Kettős gyilkosság 148. utcában
1995. május 28-án, este tíz óra körül Ismael De La Cruzt és William Santana Guzmant lelőtték, amint egy parkoló autóban ültek a 148. utcában, az Upper Manhattan negyedben, nem messze a Broadwaytől. A kábítószerrel összefüggő leszámolás után a New York-i rendőrség 30. körzetének járőrei még aznap éjszaka átfésülték a környéket. Egy szemtanú, Carlos Jimenez azt mondta nekik, hogy éppen dominót játszott az egyik épület előtt, és látta, ahogy a fegyveres bemenekült az egyik szomszédos ház pincéjébe. A nyomozók letartóztattak két férfit, akik a megnevezett épületben laktak, de később ejtették a vádakat.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy gyilkosság idején a Hamilton Heights környéke a drogdílerek és a korrupt rendőrök csatatere volt. A New York-i rendőrség 30-as körzetét akkoriban csak „Piszkos 30” néven emlegették, olyan mértékben elharapódzott a rendőrőrsön korrupció. A visszaélések miatt vizsgálat indult, és 33 rendőrt – a körzet állományának egyhatodát – letartóztattak az 1990-es években, és felülvizsgáltak csaknem száz téves ítéletet. Az úgynevezett Mollen-bizottság megállapította, hogy a rendőrök rendszeresen részt vettek hamis tanúzásban, jegyzőkönyv-hamisításban, házkutatások és lefoglalások során elkövetett lopásokban, valamint kábítószer-terjesztésben.
Jabar Walker felemeli az ügyvédei kezét, miután szabad emberként távozik a manhattani bíróságról (Fotó: Profimedia)
Két fotó és egy szemtanú
A kettős gyilkosság felderítése viszonylag hamar megrekedt, nem történt előrelépés az ügyben egészen 1997 májusáig. Ekkor egy másik lezáratlan, szintén a környéken történt emberölési ügy kapcsán a rendőrség újra kihallgatott egy szemtanút, egy Vanessa Vigo nevű nőt. Bár őt a gyilkosság idején már kikérdezték, megint ugyanazt a férfit azonosította. (Később kiderült, hogy tévesen, az illető egy másik államban tartózkodott, amikor a bűncselekmény történt).
Miután a nővel együttműködtek, a nyomozók úgy gondolták, hogy a segítségével talán lezárhatják az 1995-ös kettős gyilkosságot. Megkérdezték Vigót, hogy van-e bármilyen információja az ügyben. A nő ekkor beszélt először arról, hogy az ablakból ő is látta az esetet, és a lövéseket Jabar Walker adta le, akit a környékről ismert. Elpidio De Leon és Gerard Dimuro nyomozók, akik a lakásában keresték fel a nőt, megmutattak neki két fényképet Walkerről. Az nem világos, hogy miért volt náluk fotó a férfiről, hiszen akkor még nem tudhatták, hogy Vigo őt nevezi meg támadóként, de felveti annak a lehetőségét, hogy a rendőrök egyszerűen csak kérdezősködtek Walkerről, majd a nő ezt az elképzelést vitte tovább.
A következő napon Vanessa Vigo írásbeli vallomásában azt állította, hogy látta, amint Mr. Walker két lövést adott le az autóban ülő két férfire, és mindkettőjüket megölte. Ám a vallomásához képest egészen más dolgokat állított az esküdtszék előtt. Például eredetileg azt mondta a rendőröknek, hogy a lövéseket a sofőr felőli oldalról adta le a támadó (miközben a szélvédőn lévő golyónyomok alapján ez kizárható volt), később viszont azt vallotta, hogy a lövöldöző az utas oldalán volt. Hasonló változtatás, hogy
a rendőröknek még arról beszélt, nem tudja felidézni az áldozatok autójának színét, később aztán visszatért az emlékezete, és az az esküdtszéknek már határozottan állította, hogy piros volt a kocsi.
Miután ráterelődött a gyanú, Walker elmondta a rendőröknek, hogy a gyilkosság idején az édesanyjánál volt Queensben, és csak másnap hallott a történtekről, amikor egy barátja visszavitte Manhattanbe. De ez sem mentette meg attól, hogy vádat emeljenek ellene kétrendbeli gyilkosság miatt, és 1997. július 10-én letartóztassák.
Maximális büntetés
A tárgyaláson megjelent Carlos Jimenez, a dominós szemtanú, aki elmondta, hogy négy lövést hallott – ez megfelelt a valóságnak. Arról is beszélt, hogy nem látta az elkövető arcát, de a férfi egy kicsit magasabb volt, mint ő. Ez azért fontos részlet, mert Walker alacsonyabb volt Jimeneznél. Arról viszont sem az állam, sem a védelem nem kérdezte a szemtanút, hogy Walkert látta-e azon az estén. Ebben az is közrejátszhat, hogy a férfi védelmét egy olyan fiatal ügyvéd látta el, akinek ez volt az első büntetőügye.
Végül az esküdtszék 1998. március 5-én mindkét vádpontban elítélte Walkert, a bíró pedig a maximális büntetést szabta ki: 25 évtől életfogytig tartó szabadságvesztés kétszeresen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 50 év után lehet egyáltalán megfontolni a feltételes szabadlábra helyezést.
Tudom, hogy nem én követtem el ezt a bűncselekményt, bíró úr, és ezért jöttem ide a tárgyalásra… mert tudom, hogy 100 százalékig ártatlan vagyok… nem én öltem meg azokat az embereket.
– fogalmazott a tárgyalóteremben Walker.
Hiába fellebbezett, mert szerinte nem volt elegendő bizonyíték, a legfelsőbb bíróság 2001-ben helybenhagyta az ítéletet. Az sem változtatott a helyzeten, hogy 1999-ben az egyik tanú, John Mobley, közjegyző által hitelesített levélben kijelentette: hamisan vallott arról, hogy Walker beszélt neki a gyilkosságról. „Amiket mondtam, nem voltak igazak. „Azért tettem, mert ezt akarták tőlem. Akkoriban börtönben voltam, és nem igazán volt esély arra, hogy ne legyek ott. Azért írom ezt, mert nem helyes, hogy egy ember életét elveszik azért, mert valaki nem mond igazat. Az ítélethirdetés napján hívtam az ügyvédeit, de már túl késő volt.”
Jabar Walker az ítéletét hallgatja a bíróságon (Fotó: Jefferson Siegel/The New York Times/TNS/ABACAPRESS.COM)
Összedőlt a kártyavár
A 2023-as új eljárásban fény derült más súlyos hibákra is.
- Bár Vanessa Vigo a tárgyaláson azt állította, hogy a vallomásáért nem kapott semmilyen ellenszolgáltatást, így nem érdekelt abban, hogy Walkert azonosítsa a támadóként, valójában pénzbeli juttatásokat kapott az ügyészségtől, például fizették az albérletét.
- Vigo, a vád egyetlen szemtanúja ellentmondásokkal és pontatlanságokkal teli vallomásokat tett, amelyek az ügy során megváltoztak; egy másik környékbeli lövöldözés gyanúsítottját is tévesen nevezte meg, így hitelessége erősen megkérdőjelezhető.
- John Mobley, aki azt állította, hogy hallotta Walker beismerését a gyilkosságról, 1998-ban, az ítélethirdetés napján visszavonta vallomását, és ezt 1999-ben és 2021-ben eskü alatt is megerősítette.
- A tárgyalás idején Mobley-t bűncselekménnyel vádolták, de a vallomásért cserébe ezt vétségre enyhítették. A férfi szerint a 30. kerületi rendőrök azzal fenyegették, hogy más ügyekben is vádat emelnek ellene, ha nem tanúskodik Walker ellen.
Egész idő, a 25 év várakozás alatt soha nem vesztettem el a hitemet
– mondta Walker, miután bilincs nélkül kisétált a tárgyalóteremből, és a családja várta. Édesanyja, a 69 éves Patrice Walker boldogsága határtalan volt, hogy végre együtt lehet a fiával. „Tudtam, hogy haza fog jönni, de nem tudtam, mikor” – fogalmazott Patrice.
Mostohaapja, a 71 éves Terry Walker elmondta, hogy nevelt fiának sok mindent be kell pótolnia, miután több mint két évtizedet töltött bezárva. „Egy egész életről maradt le. Lemaradt a lányai felnövéséről. Lemaradt arról, hogy mi megöregedjünk, hogy együtt csinálhattunk volna dolgokat. Mindezekről lemaradt.”
Egy másik férfit is felmentettek
A manhattani bíróságon egy másik elítélt férfit is felmentettek múlt héten egy eltérő gyilkossági ügyben, ebben a Legal Aid Society segített. A most 49 éves Wayne Gardine ellen az egyetlen bizonyíték egy drogdíler vallomása volt; a férfi többször változtatott a történetén, a gyilkost 183 centi magasnak írta le, miközben Gardine csupán 172 centiméter, valamint tudni lehetett róla, hogy információkat szolgáltatott a rendőrségnek annak érdekében, hogy enyhébben ítéljék meg a saját bűnügyeit. Ráadásul az ügyét egy olyan nyomozó felügyelte, aki később bűnösnek vallotta magát kábítószer-kereskedelemben. Gardine-t tavaly feltételesen szabadlábra helyezték, de azonnal bevándorlási fogdába került, és az fenyegeti, hogy kitoloncolják hazájába, Jamaicába.
A bírósági felmentések amerikai nyilvántartása (National Registry of Exonerations) szerint 1989 óta legalább 115 New York-i gyilkossági ügyben meghozott ítéletet helyeztek hatályon kívül, ami jelentős része az Egyesült Államokban érvénytelenített 1300 ítéletnek. Az Innocence Project ügyvédei jelenleg további 12, Walkeréhez hasonló eseten dolgoznak. Több ezer üggyel keresik meg őket, de a nonprofit szervezetnek csak ezek töredékére van kapacitása.
„Nagy probléma a rendőrök, az ügyészek között és az egész rendszerben, ha senkit nem érdekel az igazság – mondta az Innocence Project munkatársa, Vanessa Potkin. – És ha egyszer már elítéltek téged, csak azért harcolnak, hogy az ítéletet fenntartsák.”
Ezúttal viszont sikerült megváltoztatni azt, amiről a legtöbben azt hitték, lehetetlen. „Hosszú volt az út, és te megcsináltad” – mondta Potkin a bíróságon Jabar Walkernek.
(Források: CBS, New York Times, News 12 Bronx, Innocence Project, National Registry of Exonerations)