A látássérült Kata telefont vásárolt magának az egyik fővárosi üzletben, amikor mellélépett egy ismeretlen férfi és határozottan közölte, hogy ő segít. Bár Kata jelezte, hogy boldogul maga is, az eladó mégis az ismeretlen kezébe adta az eszközt. A „segítő” ekkor úgy csinált, mintha Kata táskájába rakná a telefont, majd elsietett – kezében a Kata által kifizetett készülékkel. A felháborító eset legalább pozitív véget ért, a bűnöző elkövette azt a hibát, hogy belenézett a bolti kamerába, így a rendőrségnek sikerült kézre kerítenie
Külföldi statisztikák szerint négyszer akkora az esélyük áldozattá válni
A történet sajnos nem egyedi, könnyen előfordulhat, hogy nem látó vagy egyéb nehézséggel élő emberek célpontot jelenthetnek a bűnözőknek. Egy 2009 és 2019 közötti adatokat tartalmazó amerikai statisztikai számai azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élők jóval nagyobb arányban válnak bűncselekmény áldozatává, mint az „átlagos” emberek, ők a statisztikákban mindig felül voltak reprezentálva, függetlenül a bűncselekmény vagy az fogyatékosság típusától.
Az adatok szerint a valamilyen hallásában, látásában, értelmileg vagy fizikailag korlátozott emberek négyszer olyan eséllyel váltak a bűnözők célpontjává, mint egy „átlagos” személy. Ez azt jelenti, hogy bár a sérültek az amerikai társadalom mindössze 12 százalékát teszik ki, mégis közülük kerül ki a jogsértések áldozatainak 26 százaléka. A rablások esetében ez az arány 33 százalék, vagyis ennél a bűncselekmény-típusnál minden harmadik sértett rendelkezik valamilyen olyan hátránnyal, amely nehezíti a védekezést az elkövetővel szemben. A legnagyobb veszélyben az értelmileg sérültek (ezer főből 83 vált erőszakos bűncselekmény áldozatává), a legszerencsésebb helyzetben pedig a hallássérültek vannak. A második leginkább veszélyeztetett csoportnak a látássérültet bizonyultak, 1000 főből 48 főt érintett erőszakkal együtt járó jogsértés.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
A fent említett adatok az Egyesült Államokból származnak. Hazánkban nem vezetnek olyan rendőrségi, bírósági vagy egyéb adatbázist, amelyből kiderülne, hogy az áldozatok milyen testi korlátokkal élik a mindennapjaikat, viszont sejthető, hogy ők fokozottabban vannak kitéve az ilyen fajta veszélyeknek. Hazánkban a jog szigorúbban is bünteti azt, amikor egy bűnöző az áldozat védekezésre korlátozottan képes állapotát használja ki, de ebbe a kategóriába nem csak a testi sérülések, hanem mondjuk az idős kor is beletartozik. „Magyarországon jó a közbiztonság, kevés az utcai lopás vagy rablás” – tudjuk meg Oláh-Paulon László rendőr alezredestől. „A fogyatékkal élők viszont komoly veszélynek vannak kitéve, könnyebben válhatnak áldozatokká, mivel nem tudják úgy megvédeni magukat.”
„Kikapta a telefont a kezemből, elrohant, én csak kiabálni tudtam utána”
Az érintetteknek hasonló a megélésük, ők is úgy látják fokozottabban vannak kitéve ezeknek az eseteknek. Írásunkhoz két erősen látássérült emberrel készítettünk interjút, közös bennük, hogy nemrég váltak bűnözők áldozatává. A 35 éves Ádám munka után hazafele tartva az egyik dohányboltba tért be üdítőt venni, ahol valaki felajánlotta a segítségét. „Megvettem az üdítőmet, közben beszélgetésbe elegyedtünk, akkor még nem gyanítottam semmit, viszont furcsállottam, hogy nagyon is segítőkész volt, szinte már tapadt rám. Mikor végeztem a vásárlással, megkértem, hogy kísérjen el a 77-es buszhoz, de nem oda vitt, és hirtelen megjelent egy nő is. Én mondtam, hogy sietős a dolgom, mennem kell, ekkor már gyanús volt a dolog. Nem a megállóban voltunk, hanem máshol, éreztem, hogy más a kövezet a talpam alatt. Úgy gondoltam, felhívok valakit, hogy jöjjön értem, így elővettem a telefonom. Erre az illető, aki bekísért a dohányboltba, kikapta a kezemből a készüléket és elszaladt vele, én megpróbáltam utánaszaladni, de eltűnt.” Ádám ekkor visszament a dohányboltba, ahol kihívták a rendőrséget. Bár ezt csak vonakodva tették meg, mivel ismerték az elkövetőt.
Arankától szintén a telefonját tulajdonították el. Épp egy programról indult hazafelé, felszállt a villamosra, amikor azt érzékelte, hogy egy idegen sétálgat mellette. „Félelemkeltő volt az egész, fel akartam hívni a férjemet, hogy ne érezzem magam egyedül, de erre ez az ember az egyik megállóban kikapta a telefont a kezemből, és ahogy nyílt az ajtó, leugrott a járműről, én a villamos lépcsőjéről kiabáltam utána.” Két másik utas, és a villamosvezető azonnal segítségére sietett, de nem tudták elkapni az illetőt. A sofőr értesítette a rendőrséget, a kiérkező járőrök kikísértél Arankát a Keleti pályaudvarra, de ekkor már csak az utolsó vonatot érte el, ezzel utazott abba a kisvárosba, ahol lakik. „Az éjféli járaton már nincs bemondó, utastájékoztató, résen kellett lenni, hogy ne maradjak fent, hiszen az időt sem tudtam nézni.”
Két interjúalanyunk úgy látja, nem egyedi eset, ami vele történt. Ádám azt mondja, viszonylag gyakran hall hasonlókat, általában a bűnözők segítségnyújtás címén használják ki az emberek jóhiszeműségét, és a mostani történet előtt is megesett, hogy loptak tőle. Aranka szintén többször értesül sorstársaitól olyanokról, hogy kikapták a telefont a kezükből az utcán. Egyik ismerőse úgy menekült meg a rablóktól, hogy a fehér botját gyorsan maga körül kezdte pörgetni, az ellenállástól a bűnözők megzavarodtak és elfutottak. „Az rendszeres, hogy rosszul adnak vissza, vagy már a forgalomból kivont pénzt adnak a kezünkbe a pénztárnál. Ilyen helyen az ember siet, nem kezdi el tüzetesen vizsgálni a visszajárót” – teszi hozzá Aranka.
Ezek az esetek azért is súlyosak, mert egy vak embernek nem azt jelenti a telefon, mint egy látó számára, hanem sokkal többet. Rengeteg dolgot oldanak meg számukra ezek a kis eszközök, tárgyfelismerési funkcióval rendelkeznek, felolvasóprogram van bennük (ezek használatával tud Aranka segíteni a lányának a tanulásban), az utcán való közlekedést is nagyban könnyítik, a háztartási okoseszközöket lehetséges irányítani velük. A Be my eyes applikáció használatához is okoseszköz kell. Egy nem látó ember életének nagyfokú megkönnyítést jelenti a minőség telefon, már azért is, mert ezeken lehet frissíteni az életüket jóval egyszerűbbé és gördülékenyebbé tevő alkalmazásokat.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
A megelőzés fontossága és lehetőségei
Aranka végül egy áldozatsegítő központtól jutott anyagi támogatáshoz, így tudott magának új készüléket venni, Ádám pedig a munkatársaitól kapott egy új telefont. „Keresztapukám írta ki a közösségi oldalra, hogy egy darabig nem leszek elérhető, mert a telefonomat ellopták. A ferencvárosi szurkolók futballcsapatának masszőrje vagyok, a csapatkapitányuk felhívta keresztapámat, hogy azonnal kapjuk magunkat, mert megyünk új telefont vásárolni.” Ezekre az eszközökre sajnos azért is szükség volt, mivel a tettesek (és a telefonok) nem lettek meg. Arankáét egy ideig lehetett látni a lokátoron, hogy ide-oda hurcoltak a Józsefvárosban, majd „elutazott” Miskolcra, de ott megszűnt a jel. Ádám hangsúlyozza, hogy a jegyzőkönyvet felvevő rendőrök nagyon segítőkészek voltak, de hiába tudták egy ideig a helyét meghatározni a készüléknek, a tettes mégsem került kézre.
Az eset óta mindketten óvatosabbak, tesznek azért, hogy még egyszer ne kerülhessenek ilyen helyzetbe. Aranka kerüli, hogy elővegye a telefonját az utcán, az a zsebében tartja, miközben egy egy bluetooth fülhallgatót használ. Ádám azt mondja, az eset óta nem szeret egyedül kimenni az utcára, inkább kísérővel közlekedik. „Nem könnyű nekünk sem leszűrni azt, hogy ki hazudik, és ki nem, ezért azt mondom, inkább ne vegyük elő utcán a készüléket, használjunk vezeték nélküli fülhallgatót.”
A megelőzés fontosságát a rendőrség is felismerte, léteznek olyan projektjeik, amelyek sérülékeny a csoportnak az áldozattá válást próbáljak megakadályozni. „A vármegyei rendőrkapitányságok rendszeresen tartanak programokat idősek vagy fogyatékkal élők otthonában” – tudjuk meg Oláh-Paulon Lászlótól. „A látássérültek speciális csoport, ezért esetükben nem minden tanácsunk érvényes. A Vakok Intézetében a fehér bot napja alkalmával tartunk prevenciós foglalkozást. Megmutatjuk az egyenruhát, a rendőrigazolványt, ezeket kézbe lehet venni. Nincsen rajtuk Braille-írás, de később így is segítséget nyújthat. a felismerésükben. Illetve más jeleket is elmondunk, amiből egyértelműsíteni lehet, hogy tényleg rendőrrel beszélnek.” A látásérültek szempontjából előrelépés, hogy biztosak lehetnek, hogy tényleg a rendfenntartó testület egy tagjával állnak szemben, nem egy csalóval, de ennél többre lenne szükség, hogy a társadalom megvédje magát ezektől a helyzetektől és bűnelkövetőktől. A szakember azt hangsúlyozza, hogy a felelősség igazából mindannyiunknál ott kell legyen. „Elsősorban a társadalmat kell edukálni, hogy felismerje ezeket a helyzeteket és cselekedjen.”