Jakob Maria Mierscheid veterán német politikus, aki már 1979. december 11. óta a német Bundestag megbecsült tagja. Hivatalos életrajza szerint (amely korábban a Bundestag honlapján is olvasható volt) a Rajna-vidék-Pfalz tartomány egyik eldugott kis szegletében, Morbachban született; özvegy, négy gyermek apja, katolikus és a Német Szociáldemokrata Pártot (SPD) erősíti. Az 1960-as hannoveri szociáldemokrata pártkongresszus hivatalos küldöttjeinek egyike volt volt, és 1967-ben járt először Berlinben. A Mezőgazdasági és Erdészeti Szakszervezet, illetve a Morbachi Kisállattenyésztők Egyesületének tagja, a Sportbarátok Klubjának pénztárnoka (‘77-82), a Fa- és Műanyagipari Dolgozók Szakszervezete Énekkarának tiszteletbeli tagja 1981 és 1982 között a parlament kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó bizottságának (Mittelstandsausschuss) elnökhelyettese volt. 1967-68-ban négyrészes sorozatot írt a jamaicai galambok repülési útvonalairól és technikájáról a Postagalambtenyésztők Egyesületének Központi Lapjába, amelyet 1969-ben a svájci Postagalamb Hírmondó című folyóirat újraközölt.
Jakob Maria Mierscheid hivatalos portréja (fotó: deutschlandfunk/SWR)
Többnyire afféle csendes, megbízható háttéremberként tartják nyilván, ám időnként azért képes meglepetést okozni. 1983-ban például a Vorwärts című pártlapban megjelent cikkében izgalmas, bár meglehetősen bizarr párhuzamokat vont a nyugatnémet nyersacélgyártás és az SPD mindenkori választási eredménye között: eszerint az SPD aktuális szavazataránya minden esetben megegyezik a nyugati szövetségi államok nyersacéltermelésének – millió tonnában mért – indexével a szövetségi választás évében; az előrehozott választásokra külön szabály vonatkozik, ekkor a rendes és az előrehozott választás évének számtani átlagát kell venni. Ugyancsak a Vorwärtsben publikálta 1985-ben az A megoldás: erősebb piac, kevesebb korrupció c. látnoki erejű írását, 1993-ban pedig Ökológiai elemzés az R134a CFC-helyettesítő anyagról címmel írt tanulmányt a harmadik Höchst Stone Louse-i szimpóziumra. Egy alkalommal meg azt javasolta az SPD parlamenti frakciójának, hogy a nagytestű kutyák, például az újfundlandiak lakhatási támogatásra legyenek jogosultak. Néha a Twitteren (vagyis X-en) is megnyilvánul, bár egy ideje már nem posztolt.
Jakob Maria Mierscheiddel kapcsolatban azonban a legérdekesebb tény mégis az, hogy
valójában nem létezik, és soha nem is létezett.
Bár ennyi abszurd és hajmeresztő információ után ez aligha okoz bárkinek meglepetést (kis csavar a dologban, hogy a Vorwärts nevű újság egyébként tényleg valódi, és a fentebb említett, természetesen szatirikus célzattal írt cikkek is megjelentek benne).
Jakob Mierscheid figurája 1979. december 11-én született meg a Bundestag étkezőjében egy étlap hátoldalán, amikor két SPD-s képviselő, Peter Würtz és Karl Haehser úgy döntöttek, hogy nemrég elhunyt kollégájuknak, Carlo Schmidnek szüksége van egy méltó utódra. A vicc meg annyira jól sikerült, hogy Mierscheid azóta is német politika egyik érdekes színfoltjának számít: mint említettük, van (vagy legalábbis egy időben volt) hivatalos életrajza és portréja – mindjárt kettő is – a Bundestag oldalán (bár az állítólag őt ábrázoló legismertebb kép inkább a 19. századot idézi minden szempontból), saját emailcímmel rendelkezik és időnként sajtóközleményeket is kiad.
Egy frissebb kép Jakob Maria Mierscheidről, amely valójában az RTL Samstag Nacht című műsorának egyik karakterét ábrázolja (fotó: Wikipedia)
Egyébként nem ő az egyetlen komoly karriert befutott, ám nem létező közéleti személyiség Németországban: Friedrich Gottlob Nagelmann egy ismert – fiktív – ügyvéd, Edmund Friedemann Dräcker pedig egy sikeres – ugyancsak fiktív – diplomata. Mierscheid, Nagelmann és Dräcker egyaránt hosszú és impozáns publikációs listával rendelkeznek, cikkeik pedig időnként valóban megjelentek rangos újságokban (a mainstream sajtóban, tudományos folyóiratokban, stb). Mierscheidról ráadásul több könyv is készült, mint például Peter Raabe: A Mierscheid-akta – Egy fantom nyomában vagy Dietrich Sperling és Friedhelm: Jakob Mierscheid, egy képviselő élete – Politikai holográfia.
Mierscheid 2004. december 11-én ünnepelte Bundestag-képviselőségének 25. évfordulóját. 2013. március 1-jén Norbert Lammert, a német Bundestag elnöke hivatalos is köszöntötte a fantomképviselőt 80. születésnapja alkalmából, noha az ünnepelt – érthető okokból – személyesen nem tudott jelen lenni, ahogy nem tette tiszteletét március 1-jén szülővárosában, Morbachban, a tiszteletére rendezett fogadáson sem . Miután a parlament 1999-ben Bonnból Berlinbe tette át a székhelyét, a képviselők két új irodaházát a Spree folyón átívelő gyalogoshíddal kötötték össze: ez a híd a Mierscheid-híd becenevet kapta.
A 2009-es történelmi választási vereség után Mierscheid Alfred Tennyson “Ulysses” című versét idézte németül, hogy így öntsön lelket a Bundestagban ülő párttársaiba:
Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.
