Mióta csak az eszemet tudom, imádom nézni, ahogy a balkezesek írnak, vagy rajzolnak. Nem vagyok benne 1000 százalékig biztos, de szerintem erősen köze van ahhoz, hogy kicsi gyerekként rengetegszer láttam az apukámat állni a rajzgép mellett és szerszámot tervezni – sokszor hosszú órákon keresztül. Akkor még egyáltalán nem sejtettem, amit ma már tőle tudok: számára korántsem volt akkora gyönyörűség a rajzgéppel történő munka, leginkább azért, mert balkezesként sokszor szabályosan küzdenie kellett a jobbkezesekre optimalizált eszközzel.
Apukám 60-as születésű, így sajnos nem túl meglepő – annál szívszaggatóbb -, hogy a saját bőrén is tapasztalta a balkezeseket a 20. században még rendszerszinten érintő kirekesztést, majd – a pedagógiai céllal történő – erőszakkal átszoktatást. Igaz, őt nem az iskolában, hanem a családján belül érte atrocitás… Mert bár a szülei kezdettől fogva nyitottan álltak ahhoz, hogy neki a bal keze vonzódik az íróeszközökhöz, anyai nagymamája képtelen volt ugyanerre. Az idős asszony, akinél gyerekként rendszeresen a nyarat töltötte, először „balognak” csúfolta, amiért nem a „szép” kezével fogja a ceruzát, később viszont már tettleg bántalmazta, sőt, a kezét is hátra kötötte, hogy átszoktassa, a szerinte helyes kézre az unokát. A családi legendárium szerint apukám végül a szülei és egy gyerekorvos hathatós közbenjárásának köszönhetően „menekült meg” a további kínzástól, de ezek az élmények örökre nyomot hagytak benne. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy még ma is kizárólag nyomtatott nagybetűkkel hajlandó papírra írni.
Már az ősemberek között is 10 százaléknyi volt a balkezes
A statisztikák szerint a balkezesek aránya a felnőtt lakosság körében nagyjából 8-15 százalék, vagyis a világon nagyjából minden hetedik ember elsődlegesen a bal kezét használja az aprólékosabb, finomabb tevékenységei elvégzéséhez. Érdekes tény, hogy ez a 10 százalékos arány nagyjából az emberiség hajnala óta pontosan ugyanekkora. Mint, ahogy az a BBC cikkéből is kiderül, az 500 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi emberek között is voltak már balkezesek: erről árulkodnak a barlangrajzok, a különböző kezdetleges használati tárgyak és még a hangszerek is.
De nem csak azok: „A neandervölgyiek a húst még nyersen fogyasztották, ami igencsak igénybe vette a fogakat” – emlékeztet idevágó cikkében a BBC újságírója, majd idézi az archeológusokat, akik szerint a neandervölgyiek éles kövekkel „aprították ehető méretűre” a nyers húst. A szóban forgó segédeszköz – vagyis a kő – néha-néha megcsúszott nyiszatolás közben és megkarcolta a fogaikat; a szakértők ezekből a karcokból – egész pontosan abból, hogy a fogazat melyik oldalán vannak – tudták megállapítani, hogy a szóban forgó neandervölgyi milyen kezű volt.
Számos oka lehet annak, ha egy gyerek balkezesnek születik (Fotó: getty images)
Magzati korban eldől?
Legyen bármilyen furcsa is, arról, milyen okai lehetnek a jobbkezesség dominanciájának, máig heves viták folynak a szakemberek között, és olyan is akad, aki jobb- vagy balkezesség helyett a kétkezesség csodáját vizsgálná behatóbban. Ettől függetlenül, vagy talán pontosan ezért, a tudomány mai állása szerint annak, hogy egy születendő gyerek végül bal- vagy épp jobbkezes lesz-e, egy sor egészen különféle oka is lehet a genetikaitól a hormonálison át a környezeti okig.
- Van például olyan teória, ami a magzat anyaméhben elfoglalt helyzetét okolja, mondván, az, hogy valaki jobb- vagy balkezes lesz-e a feje helyzetétől függ.
- A Geschwind-teória ennél egy fokkal ismertebb: eszerint a magzati élet hormonszintje befolyásolná az agy érését. Norman Geschwind neurológus szerint az anya vérében levő magas tesztoszteronszint úgy hat a születendő magzat bal- illetve jobbkezességére, hogy hátráltatja a bal agyfélteke fejlődését (ezáltal balkezességhez vezethet).
- A fentieken túl, lehetnek genetikai okai is a balkezességnek. De nem kizárólagosan. Annak a valószínűsége ugyanis, hogy két balkezes szülőnek a gyermeke is balkezes legyen, csupán 46 százalék.
- És akkor végül, de nem utolsó sorban a környezeti tényezőről. Az Index vonatkozó cikkében arról ír, egyes társadalmakban (így például egyes ázsiai országokban még ma sem, de a 60-as években itthon sem) nem nézték jó szemmel a balkezességet, így az iskolában a gyerekeket már nagyon korán arra kényszerítették, hogy jobb kézzel írjanak. Ezekben az országokban a balkezesek aránya villámgyorsan 1 százalék körülire csökkent, ám ahogy enyhült a társadalmi nyomás és a gyerekek ismét használhatták a bal kezüket, az arány ismét 8-10 százalék körülire ugrott.
„Nem tudtam visszatenni a bal kezébe a színes ceruzát”
A pedagógia mai álláspontja szerint „balkezes gyereket átszoktatni szigorúan tilos”. És nem csak amiatt, mert ezek a kísérletek hosszú távon, többek között írási-, olvasási-, számolási nehézségekért, dadogásért és magatartásproblémákért felelősek, hanem azért is, mert mindezeken túl visszafordíthatatlan lelki károkat okozhatnak.
És mégis. Nem csak a már idősebb generációhoz tartozó édesapámnak vannak rossz emlékei, vagy a vele közel egykorú apósomnak, akinél a másodikos tanárnéni nehezményezte, hogy bal kézzel ír, ezért egész egyszerűen átszoktatta őt a jobb kezes írásra.
76-os évjárat vagyok. Anno az általános iskola első osztályában a szüleimnek ki kellett verniük a balhét, hogy ne akarjanak átszoktatni engem jobb kézre. Végül elfogadták
– írta az a közösségi oldalamon feltett kérdésre Kriszti, és a tapasztalatával messze nem volt egyedül. A nála kicsit fiatalabb, 34 éves Kingát például konkrétan átszoktatták jobb kézre – méghozzá az oviban. „Ez akkor derült ki, amikor később minden hangszert balkezesen fogtam meg, így hát nem tanultam meg hegedülni…”
„Balkezes vagyok, egyszer kicsiként eltört a bal kezem, a papám kapva az alkalmon át akart szoktatni jobb kézre (csak neki volt ezzel gondja), de nem sikerült teljesen; a legtöbbször kétkezes vagyok” – ezt pedig már Ottilia mondja, akit az idősebbek sokszor hívtak „sutakezűnek” is.
Az ikreim közül az egyik balkezesnek született, ám sajnos őt az óvodában átnevelték jobb kezesnek
– kezdi Zita, aki egyébként maga is büszke balkezes, majd azzal folytatja: „Ezt az első nap észrevettem, de Lackó annyira szabálykövető volt, hogy nem tudtam visszatenni a bal kezébe a színes ceruzát: »Adrienn néni azt mondta, hogy így kell« – ezt mondogatta. Már felsős iskolásként a nevelési tanácsadó felmérésén egyből ki is szúrták, hogy átnevelt balkezes. Nagyon meg voltak rökönyödve, hogy manapság még létezik átnevelés. Lackó, aki ma már 16 éves, 12 volt ekkor.”
fotó: getty images
„Az egyetlen normális balkezes ollómat a jobbkezes férjem szidja állandóan”
Kétség sem férhet ahhoz, hogy nehezített pálya a balkezeseké: leginkább azért, mert az emberiség 90 százaléka jobbkezes, így aztán a használati tárgyak zömét is rájuk tervezik. Gondoljunk csak a számítógépes egérre, vagy az óramutató járásának megfelelően becsavarodó villanykörtékre vagy épp csavarokra.
A legtöbb balkezes küzd a mindennapokkal. Minden használati tárgy jobbkezesekre van tervezve. Bármit meg akar tanulni egy balkezes ember, több időbe kerül, mert át kell gondolja, hogy tudja bal kézzel megcsinálni, amit a többség jobb kézzel csinál
– összegzi tapasztalatait Anna.
Az eszközökkel, egész pontosan azok hiányával apósom is sokat küzdött annak idején. Elárulta, a műszaki rajzhoz szükséges összes eszköz; vagyis a vonalzók, szögmérők, körzők mind jobbkezeseknek készültek és balkezesként rengeteg extra fejtörést jelentett a használatuk. A jobbkezes rajzgép pedig egy ponton túl már olyan sok kellemetlenséget okozott neki, hogy további bosszankodás helyett, egyszerűen inkább készített magának egy bal kezes változatot.
Szerencsére, nem mindenki maradt ennyire magára a jobbkezesekre optimalizált világ problémájával. Kriszti azt írja:
Volt egy tündéri tanárnénim, aki csak miattam tanult meg bal kézzel írni, hogy meg tudja mutatni, hogy azt hogyan kell. A nagyim pedig megtanult bal kézzel horgolni, hogy meg tudja nekem tanítani.
Zita azt panaszolja, hogy rendre szóvá kell tennie, hogy „ügyintézős helyeken jobb oldalra van kikötve a toll”. „Azon is kiakadok, amikor elém rakják a papírt és lefogják. Csak úgy tudom aláírni, ha elfordítom kicsit a papírt” – teszi még hozzá.
„Az egyszemélyes, lehajtható munkafelületű iskolapad igazán durva diszkrimináció volt: bal kézzel gyakorlatilag lehetetlen volt használni” – kezdi sorolni saját tapasztalatait averill1116, majd hozzáteszi, emlékei szerint az olló menetet vágott az ujjába, a kötését pedig kis híján kihajította az ablakon, mire rájött, hogyan fordítsa meg fejben, amit a tanárnő mutatott nekik.
„Mindennapokban gyakran előjön, hogy bal kezes vagyok, leginkább azért, mert sok eszközt én nem tudok, vagy nem olyan jól tudok használni. Az egy normális balkezes ollómat meg a jobbkezes férjem szidja állandóan” – meséli Kinga.
„Szerencsés vagyok a két ügyes kezemmel”
Bár a konyhai eszközökkel, a nadrágok és blúzok gombjaival és a töltőtollas szépírással Ági is rendesen megküzdött, egy pillanatig sem bánja, hogy balkezesnek született. Sőt, mint mondja kicsit szerencsésnek is érzi magát, mert az „élet megtanított, hogy a jobb kezemet is használni kell. Így nem csak az egyik, hanem a balkezességnek köszönhetően mindkét kezemmel ügyesen boldogulok a mindennapokban, ami ha jól olvastam, ráadásul még az agyat is frissen tartja.”
Ágihoz hasonlóan Zita is kifejezetten büszke rá, hogy a bal keze mellett, bizonyos dolgokat a jobbal is ügyesen meg tud oldani.
Úgy érzem, szerencsés vagyok a két ügyes kezemmel, így sok mindenhez tudtam alkalmazkodni ebben az alapvetően jobbkezes világban.
És, hogy mit gondolnak a világnapról, ami immár 48. éve igyekszik felhívni a figyelmet a balkezesek elnyomására (legalábbis a Wikipédia szócikke szerint)? Nos, talán nem mondunk semmi meglepőt azzal, hogy a többségnek semmit nem jelent ez a mai nap, sőt, olyan is van, aki egész mostanáig nem is tudott arról, hogy a balkezességnek van világnapja. A kicsit idősebbek örülnek, hogy van plusz egy fórum, ahol fel lehet hívni a figyelmet a diszkrimináció és az elnyomás súlyos következményeire, míg Áront leginkább arra emlékezteti a világnap, hogy egy olyan lesajnált kisebbségnek a tagja, amivel soha, semmilyen esélyegyenlőségi fórumon nem foglalkoztak. „Annak ellenére sem, hogy régebben iszonyatos nyösztetések érték az elődeinket emiatt.”
