Nap, mint nap emberek milliói közlekednek az utakon, a legtöbben azonban mégsem gondolnak bele abba, hogy vajon miért is közlekedik az ember területtől függően az út jobb vagy bal oldalán. Bár Magyarországon teljesen természetesnek gondolhatjuk, hogy az út jobb oldalán közlekedünk, nem volt ez mindig így. 1941. július 6-án lépett ugyanis életbe hazánkban a jobb oldali közlekedésről szóló rendelet, a fővárosban és környékén azonban csak november 9-én vezették be az új közlekedési rendet, egészen addig a bal oldali közlekedés volt érvényben épp úgy, mint sok egyéb ország mellett jelenleg Nagy-Britanniában, Írországban vagy éppen Cipruson. De vajon hogyan alakultak ki ezek a közlekedési szokások? És mégis miért és hogyan tértünk át mi is a jobb oldali közlekedésre? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Rákóczi út az Astoria kereszteződés irányából a Blaha Lujza tér felé nézve. Fotó: Fortepan/Vaskapu utca
Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy hogyan is zajlott kis hazánkban a jobb oldalra való váltás, szót kell ejtenünk arról, hogy egyáltalán előtte miért is volt bevett dolog a múltban inkább a bal oldalon közlekedni. Régészeti eredmények és történelmi források alapján ugyanis megállapítható, hogy az ókori görögök és rómaiak az út bal oldalán közlekedtek. Ez a szokás megmaradt ez a középkorban is, ráadásul a bal oldali közlekedésre utaló első írásos anyag a 12. században keletkezett. Mindezeket ismerve, még mindig felröppenhet bennünk a gondolat, hogy: na de miért?
Egy kis történelem
A magyarázat pofonegyszerű. Mivel az emberek 85-90 százaléka jobbkezes, ők pedig biztonságosabbnak érezték azt, hogy a bal oldalon közlekednek.
Ha ugyanis jobbkezesként a bal oldalon közlekedtél, akkor sokkal könnyebben kardot ránthattál a veled szembejövő gyanús alakra. Egy másik ok, amely miatt a bal oldali közlekedés terjedhetett el az, hogy a bal oldalon lógó kardok miatt logikus volt erről az oldalról lóra szállni, és ha már ezen az oldalon szálltak fel, akkor itt is haladtak tovább.
Leszállni a lóról eléggé veszélyes lett volna egy jobb oldali közlekedés esetén. Ráadásul így csökkent annak az esélye, hogy a (bal oldalon viselt) hüvely más véletlenül olyat kólintson fejbe, akit nem kellene.
Érdekesség azonban, hogy a balra tartás mindig csak a lovasokra vagy a kocsisokra vonatkozott, a gyalogosokra nem, így ők a jobbra tartás szerint haladtak, szembe a forgalommal.
Fotó: Getty Images
A fordulópont
A jobb oldali közlekedés akkor kezdett egyre elterjedtebbé válni, mikor már olyan lovaskocsik is a forgalomba kerültek, amelyeket 4-8 ló is húzott. Ezeken a járműveken ugyanis nem volt helye a sofőrnek, így a könnyebb irányíthatóság kedvéért a bal hátsó lóra ült, jobb karját szabadon tartva a lovak irányításához. Mivel azonban a bal oldalon haladó lovon ült egy szélesebb járgányt hajtva, így biztonsági okokból inkább azt szerette volna, ha jobbról haladnak el mellette, így ugyanis könnyebben tudta felmérni azt, hogy mennyire mennek közel hozzá és jobban tudott a hatalmas kocsival manőverezni.
A jobb oldali közlekedés elterjedésében nem lehet elmenni Napóleon neve mellett sem, aki az ezen oldalon való járást végül részben hadászati okokból törvénybe foglalta. Döntésében valószínűleg az játszhatott nagy szerepet, hogy ezzel is el szeretett volna különülni a mai napig a bal oldalon közlekedő Nagy-Britanniától. Hódító csapatai pedig egyre több területre vitték tovább ezt a közlekedési formát. Napóleon birodalmának összeomlása, és a francia csapatok kivonulása után is megmaradt a jobb oldalon való járás, a szokás pedig szép lassan elterjedt Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Svájcban is.
A XIX. század elejétől már egyre elterjedtebbé vált a jobb oldalon való közlekedés, sőt 1927-ben a Népszövetség Útügyi Bizottsága ki is mondta, hogy Európában a jobb oldali közlekedést támogatja. Magyarország azonban ezen a ponton még nem kapott észbe, így egészen 1941-ig húzta a jobb oldali közlekedésre való áttérést.
Mercedes taxi az Alagút utcában, jobbra a Pauler utca torkolata. Fotó: Fortepan/ Lissák Tivadar
Végül azonban mégis a váltás mellett döntött az ország vezetése, ami nem is csoda, ugyanis a magyar bal oldali közlekedés az 1930-as években már egyre több problémát eredményezett. Az autósoknak ugyanis az ország területére érve át kellett térniük a másik oldalra, ezt pedig sokan inkább nem vállalták be, így végül nem csak a turizmus, de a kereskedelem szempontjából is hátrányos helyzetbe került az ország.
A váltás
Mint már korábban említettük, a váltásra Budapesten és környékén kívül 1941. július 6-án került sor, a fővárosban egészen november 9-ig a bal oldalon kellett közlekedni, így egy ponton ebben az átmeneti időszakban az autósoknak át kellet térniük a „régi” szokáshoz, azaz a bal oldalra. Budapesten a közlekedés komplikáltabb rendszere volt a csúsztatott átállás oka, hiszen vidékkel ellentétben Budapesten ez nem csak annyit jelentett, hogy az autósoknak a másik oldalon kellett közlekedniük.
Széll Kálmán tér. Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar
Az átállás tetemes összegébe került az országnak, az autóbuszokat ugyanis át kellett építeni, a buszmegállókat és a várócsarnokokat át kellett helyezni, a jelzőtáblákat pedig ki kellett cserélni. Eredetileg ezekre az átalakításokra 9 millió pengőt szántak, végül 12 millió pengőre rúgtak a költségek.
A lakosságot többféleképpen is megpróbálták felkészíteni a változásokra: az országos lapokat az MTI útján felkérték, hogy a “Jobbra hajts ABC-je” füzet megjelentetésével támogassák az átállási kampányt, emellett a rádióban is több alkalommal bemondták a jobboldali közlekedés hatályba lépését, illetve az iskolákban is felkészítették a gyerekeket a körültekintő közlekedésre. Vidéken az átállás viszonylag sikeresen megtörtént, a baleseti statisztikák alig romlottak. Egy szörnyű tragédia történt csupán Székesfehérváron, ahol egy buszon a kalauz egy bal oldali lezárt ajtónak támaszkodott, amely véletlenül kinyílt, s ő kiesett.
1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés lépett érvénybe. A munkába induló lakosságot Budapesten hirdetésekkel, plakátokkal és hangosbemondó kocsikkal is figyelmeztették, valamint a taxik, a villamosok és a buszok elejére hatalmas piros táblákat is felszereltek, és az adott napon 1600 rendőr is szolgálatban volt.
Változás bizony történt rendesen, ugyanis összesen 601 villamosmegállót kellett áthelyezni és 584-et átalakítani.
A legnagyobb átépítésre a Baross téren volt szükség. Az előkészítés során a jelzőtábláknál már korábban kihelyezték az új rendnek megfelelőket, de azokat letakarták, sőt ahol lehetett, a régi állandó táblákat is leszerelték, és ideiglenes megoldással pótolták, hogy gyorsan, egy éjszaka alatt át lehessen azokat cserélni, ahogy az november 8-án szombatról november 9-re, vasárnap reggelre meg is történt.
(Fotó: A Kerék, 1941. november 1.)
Sajnos a Budapesti átállás során is történtek balesetek és fennakadások. Az első egy 70 éves ügyvéd bácsival történt, akit a Vígszínház előtt ütött el a villamos. Az igazi káosz azonban csak egy nappal a jobb oldali közlekedésre való áttérés után, hétfő reggel jött el.
A munkába induló sofőrök ugyanis hiába indultak el legalább negyed órával a szokott idő előtt, aznap szinte mindenki elkésett.
A forgalom azonban szép lassan normalizálódott, úgy, ahogy az emberek egyre inkább elkezdték megszokni a jobb oldalon való haladást. Ma pedig már alig van ember, aki emlékezne arra, hogy milyen is volt a járás Magyarországon a bal oldalon.
Magyarország a kontinensen utolsó előttiként tért át a jobb oldali közlekedési rendre, utolsóként ezt Svédország tette meg, 1967-ben. Érdekesség, hogy a svédek ekkor kis hazánktól kértek segítséget az átállásukhoz, lévén, hogy mi voltunk az utolsók előttük, akik váltottak.
A kivételek erősítik a szabályt
Habár ma már elmondható, hogy a világ kétharmadában mind az út jobb oldalán vezetnek, Nagy-Britannia nem hagyta magát befolyásolni és lakosai a mai napig a bal oldalon közlekednek. Nagy-Britanniában 1835-ben tették kötelezővé a bal oldali közlekedést, és a Brit Birodalomhoz tartozó országok követték a példáját.
Ezért van az, hogy Indiában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Új-Guinea-ban és a közeli Csendes-óceáni szigeteken, illetve egykori afrikai brit gyarmatokon a ma is az oldalakon haladnak az utakon. Japánban is a balra tarts van érvényben, bár ők nem brit gyarmatok voltak, csupán országuk első vasútvonalát a britek technikai segítségével építettek meg ez pedig oda vezetett, hogy végül 1924-ben törvénybe is foglalták a bal oldali közlekedést.
Érdekesség, hogy az 1960-as években a britekben is felmerült a jobb oldali közlekedésre való váltás gondolata, azonban mindez több millió fontjába került volna az országnak, így hamar elvetették az ötletet. Így végül Európában ma már csak négy ország közlekedik a bal oldalon: az Egyesült Királyság, Írország, Ciprus és Málta.
