A most 66 éves Debbie Douglas egyike annak a tucatnyi áldozatnak, akiket Ian Paterson a pályafutása során feleslegesen operált – vagy, mint Debbie esetében – csonkított meg. A birminghami 3 gyerekes anyuka a The Sun című brit lapnak beszélt nagyon őszintén arról, milyen körülmények között találkozott először a sebésszel, és mi vezetett végül odáig, hogy Paterson 2003-ban mindkét mellét levette.
„Hálás voltam, hogy elvállalta az esetemet”
Dr. Ian Patersonnal 2003-ban találkoztam először, nem sokkal azután, hogy egy önvizsgálat során csomót találtam a mellemben
– idézi fel a történteket Debbie, aki elmondta, Paterson akkoriban még komoly szaktekintélynek számított. „Rendkívül szerencsésnek éreztem magam, hogy időpontot kaptam hozzá; később pedig, mikor elvállalta az esetemet szabályos hálát éreztem” – magyarázza az asszony, majd hozzáteszi, az ismerősei, de a kórház dolgozói is arról győzködték, hogy Paterson a legjobb. „És nem csak ő, hanem a csapata is: a plasztikai sebészei, az ápolói és az onkológusai.”
Debbie sokáig élt abban a hitben, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna: még azután is, hogy nem sokkal az első találkozás után, a sebész egy rendkívül fájdalmas beavatkozást végzett rajta.
Egy hatalmas tűvel vett mintát a mellemben lévő csomóból; mindezt úgy, hogy az eljárást megelőzően semmiféle érzéstelenítést, vagy épp fájdalomcsillapítást se használt
– panaszolja az asszony, aki egy pont után úgy érezte, mintha tüzes piszkavassal szurkálnák.
„Egyáltalán, túl fogom élni?”
Néhány nappal a beavatkozás után, dr. Patersonnal közölte Debbievel, hogy rosszindulatú daganatot talált a mellében.
Azok után, hogy rövid időn belül mindkét szülőmet rák miatt veszítettem el, halálra rémültem a hallottaktól
– meséli a Sun újságírójának az asszony, majd azzal folytatja, hogy a sokk hatás alatt azt mondta az orvosnak, hogy bármire kész, csak hogy meggyógyuljon.
Az asszony úgy emlékszik, Paterson közölte vele, hogy a betegsége kezelhető, amennyiben a lehető legrövidebb időn belül átesik egy kettős masztektómián – vagyis, hogy eltávolíttatja a melleit és kemoterápiát kap.
„Azt mondta, két mellel megyek majd be a műtőbe és két mellel, no és egy lapos hassal jövök majd ki onnan” – idézi fel Debbie a beszélgetést, majd hozzátette, egyértelművé tette az orvosának, hogy számára a külseje másodlagos, ő csupán „biztonságban szeretne lenni.”
„Csak újra egészséges szerettem volna lenni”
Miután magához tért a beavatkozásból, Debbie úgy érezte magát, mint akin átment a busz. Azt mondja, a műtéti sebhelye az egyik csípőjétől a másikig húzódott, még a köldöke is eltűnt, mindenhonnan csövek lógtak belőle és ráadásul mindene pokolian fájt. „Az orvos azt mondta, néhány héten belül újra erősnek fogom érezni magam, de még fél évvel később is nyögtem az operáció és a kemoterápia következményeit.”
Az asszony ma már bánja, hogy bár még fel se épült az operációból, belement a kemoterápiás kezelésbe:
Rendkívül erős gyógyszert kaptam, olyat, amit az ápolók egymás között »vörös ördögnek« becéztek, és amitől rövid időn belül kihullott az összes hajam, és minden sebhelyem fájt.
10 évvel később kiderült az igazság
Debbie azt mondja, bár megszenvedte a Patersonnal való találkozást, ő még a szerencsésebbek közé tartozik; hiszen többé kevésbé egészséges. De nem minden egykori páciens mondhatja el ezt magáról: egyikük 10 évvel Debbie műtéte után, 2013-ban beperelte dr. Patersont azért, mert visszatért a mellrákja. Egy másodvélemény szerint a sebész hibázott akkor, amikor a masztektómia során zsírszövetet hagyott meg a páciens dekoltázsánál.
Az eset nagy nyilvánosságot kapott, utána pedig egymás után több száz nő jelentkezett hasonló panaszokkal. Debbie igyekezett nyomon követni a sebész ügyét, és ennek hatására úgy döntött, megmutatja a 10 évvel korábbi leleteit, és műtéti jegyzőkönyvét egy másik orvosnak is.
Legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy a masztektómia az esetemben teljesen felesleges volt; a szakember szerint – mivel a daganat nem volt nagy – elég lett volna a tumort kimetszeni.
„Mérhetetlenül dühös és feldúlt voltam; és az egészben nem is az a legrosszabb, hogy dr. Paterson lényegében a semmiért csonkított meg és vette el az önbecsülésemet, hanem amilyen hatással mindez a családomra volt. Végig kellett nézniük a szenvedéseimet, ami nagyobb kínt jelentett a számomra, mint a kezelés maga” – mondja Debbie, aki sorstársaival együtt most azért küzd, hogy az egykori sebészre a lehető legszigorúbb büntetést róják ki a bíróságon.
Debbie elárulta, 2017-ben az orvost egyszer már elítélték: akkor 15+5 évet kapott, részben Debbie vallomásának köszönhetően. Most azonban újra nyitották az ügyét, újabb 62 halálesetért kell majd felelnie; olyan nők haláláért, akiknél azért térhetett vissza a daganat, mert az orvos nem megfelelő gondossággal távolította el az érintett szöveteket.