„Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez” – áll jelenleg Magyarország Alaptörvényében. Ahogyan egyébként az is benne szerepel: „A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést”. Kivéve mostantól azokat az embereket, akik a Pride éves eseményén vennének részt. És kivéve mostantól azokat a szülőket, akik semmilyen kivetnivalót nem látnak abban, hogy gyermekükkel együtt részt vegyenek egy fesztiválon, mely az LMBTQ közösség társadalmi elfogadását és egyenlőségét tűzte ki céljául. Urambocsá’ még egyenesen fontosnak is tartják, hogy gyermekük számára mindez alapvetés legyen.
Eljött a bírság és arcfelismerő szoftverek ideje. Így védik gyermekeinket…
Bár az elmúlt évek és különösen az elmúlt hetek alapján úgy tűnhet, maga a törekvés egy háttérben meghúzódó átnevelőtábor zavarkeltése, mely ki tudja, pontosan mégis milyen céllal, de azt tűzte ki zászlajára, hogy lehetőleg minél több óvodást átalakító műtétekre csalogasson el, valójában 1970-ben indult útjára és 1993-ban tartották meg először Magyarországon a Pride-ot. Igen, több mint 30 évvel ezelőtt.
A gyermekeinkért helyettünk kéretlenül is aggódó politikusok egy részénél azonban a jelek szerint mégis „most telt be a pohár”.
Most nyújtották be azt a törvényjavaslatot, mely a gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését (szerintük!) veszélyeztető gyűléseket nem pusztán megtiltaná, de az azon való részvételt is büntetné. Méghozzá nem is akárhogyan… A „jóhiszeműen megjelenő résztvevők” rendőri felszólítást kapnak majd a tervek szerint a távozásra, ha pedig mégis a helyszínen maradnak, akkor pénzbírságot kapnak. Pénzbírságot, mely egyébként közmunkával sem megváltható.
A Pride betiltása sokkal több, mint aminek látszik (Fotó: Neményi Márton)
A törvénytervezet természetesen hangsúlyozza, hogy a cél nem más, mint gyermekeink védelme. Ezért aztán a behajtott bírságot is a gyermekvédelem céljaira fordítja majd.
Arra azonban már nem maradt idő és energia, hogy pontosítsák, milyen módon és milyen konkrét célra használják a befolyt összeget, ez pedig pontosan hogyan is szolgálja majd a gyermekek védelmét. Legyen elég, hogy elhisszük nekik.
Talán azért sem volt már lehetőség ilyen apró részletek kidolgozására, mert elvitte az energiát annak megvitatása, hogy alkalmazzanak-e majd arcképelemzési nyilvántartást és arcképelemzést az érintett gyűléseken. És úgy döntöttek, alkalmaznak. Biztos, ami biztos.
Minél többen támogatják, annál nagyobb a veszély
Arról egyelőre nem készült felmérés, tanulmány vagy kimutatás, mennyivel vált megnyugtatóbbá gyermekeink testi és érzelmi egészsége annak hatására, hogy fólia alatt bújnak most már meg szoknyát viselő fiúmackókról említést tévő mesekönyvek. Arról sincs elemzés, mennyire zavarja meg a hatalmas költségvetésből, pazarul kivitelezett Hunyadi leszbikus szexjelenete kamaszaink mentális egyensúlyát. Arról azonban készült felmérés, hogy a megvédeni kívánt magyar állampolgárok mennyire értenek egyet a gyülekezési jog korlátozásával és a Pride betiltásával. A Publicus Intézetnek a megkérdezettek 56 százaléka azt mondta, nem támogatja a döntést.
És ha azt gondolnánk, hogy ez nem számít, akkor nagyon is tévedünk. Minél többen utasítják el a gyülekezés szabadságának korlátozását, annál többen jelentenek veszélyt. Annál többen tartják fontosnak saját véleményük kinyilvánítását vagy a lehetőség biztosítását arra, hogy mások ezt megtegyék.
Annál többen tartják szem előtt, hogy általuk fontosnak tartott ügyek mellett békésen kiállni 2025-ben már egy pillanatig sem lehetne kérdéses.
Fotó: Neményi Márton
Hogyan tovább? Mi jön majd ezután?
Veszélyesen sok emberben merül most fel, méghozzá joggal: vajon mi számít majd a jövőben büntetendő gyülekezésnek. És jogosak az érzéseik. A törvényjavaslat már önmagában számtalan kérdést vet fel. Ha pedig akár csak egy kicsit is továbbgondoljuk az eseményeket, az a legkevésbé sem ad válaszokat. Megnyugtatóakat legalábbis biztosan nem.
Mi lesz még, ami vezető politikusaink szerint gyermekeinkre veszélyt jelent? Egy békés tüntetés a gyülekezési jog szabadságának megőrzése mellett már vajon ebbe a kategóriába tartozik majd? Elvégre arra buzdít, hogy tegyük lehetővé a kockázatosnak ítélt, bár békés felvonulásokat. Egy ellenzéki, békés, politikai tüntetés vajon veszélyesnek számít majd? Elvégre megkérdőjelezi a kormány egyes döntéseit, sőt egy esetleges kormányváltás esetén kockára teszi a most benyújtott törvényjavaslat eltörlését is.
Vajon milyen további javaslatokat és módosításokat tartanak majd fontosnak gyermekeink védelmére hivatkozva bevezetni a választások közeledtével? Egyáltalán, milyen további lépés következhet a bírság és az arcfelismerő szoftver mellett?
Vajon egy újabb Kaleta Gábort a gyermekek ilyen szigorú védelme mellett is szervezett akcióban menekítenének majd haza? Vajon gyermekeink számára megfelelően biztosítja a lelki és szellemi egészséget, ha azt tanulják meg, politikai ellenfeleinket, egyáltalán a nézeteinkkel egyet nem értő ismerőseinket, barátainkat vagy akár családtagjainkat helyes és követendő pokolra küldeni, poloskának tekinteni és egyenesen ellenségként kezelni?
És ezeket a kérdéseket föltennem, vagy föltennie bármelyikünknek milyen következményekkel jár majd ezután?
