Őrültnek, megszállottnak nevezték, pedig végig igaza volt. Catherine Corless, helyi történész az írországi Tuam városában, Galway megyében éveket töltött azzal, hogy átvizsgálja a volt Bon Secours Anya- és Gyermekotthon halotti anyakönyvi kivonatait és egyházi nyilvántartásait.
2014 májusában publikálta eredményeit az Irish Mail című lapban, feltárva, hogy 796 gyermek halt meg az otthonban 1925 és 1961 között. Csakhogy közülük csak kettőt tüntettek fel hivatalos temetkezési nyilvántartásokban. Munkája hátborzongató kérdést vetett fel:
vajon több száz babát jelöletlen sírokba temettek el a területen?
A halotti nyilvántartások szerint a leggyakrabban feltüntetett halálokok a légúti fertőzések és a gyomor-bélhurut voltak, valamint olyan állapotok, mint a koraszülöttség, görcsök, szamárköhögés, tuberkulózis, agyhártyagyulladás és diftéria – az alultápláltság csak ritkán szerepelt a feltüntetett halálokok között. A probléma nem az volt, hogyan haltak meg ezek a gyermekek, hanem hogy testüket sosem temették el megfelelően, és nem ismerték el őket hivatalosan.
2017-ben a közvélemény nyomása és Corless kitartó munkássága nyomán a kormány egy próbafeltárást rendelt el, amely igazolta gyanúját: a gyermekek maradványait a terület alatt temették el, egy egykor szennyvíztartályként szolgáló helyen.
Catherine Corless a Bon Secours Anya- és Gyermekotthon udvarán még 2014-ben (forrás: Profimédia)
A Bon Secours otthon egyike volt azoknak az intézményeknek Írországban, ahová hajadon, terhes nőket küldtek, hogy titokban szüljenek. Sokan közülük kényszermunkát végeztek fizetés nélkül, gyermekeik pedig gyakran haltak meg elhanyagolás, betegség vagy alultápláltság következtében. Az életben maradtakat gyakran örökbe adták – sokszor illegálisan.
Tuamban a maradványok – melyeket később igazságügyi szakértők is elemeztek – csecsemőké és kisgyermekeké voltak – a magzati 35. héttől egészen hároméves korig, írta a The Irish Times.
Corless eredményeit kezdetben hitetlenkedés fogadta – nemcsak a katolikus egyház részéről, hanem politikusok és a lakosság egy része részéről is.
A történész elmondta a lapnak, hogy az emberek átmentek az utca túloldalára, hogy ne kelljen vele találkozniuk, és a boltban is megállították őt vagy rokonait, hogy panaszkodjanak: „rossz hírét kelti Tuamnak”, hogy „ilyet nem szabad csinálni… ez helytelen, hagyd őket ott, ez borzasztó.”
A sajtóban egyes címek kétségbe vonták az áldozatok számát, míg olyan médiumok, mint a The Guardian vagy a Reuters lekicsinyelték Corless alapos dokumentációját, „amatőr történésznek” nevezve őt.
Corless saját költségén végezte a kutatást, és csendben, egyedül dolgozott, ahogy ő maga fogalmazott, az igazságérzete hajtotta:
Meg kellett tennem, amit helyesnek éreztem. Azok a drága kisgyerekek, a babák… ez hajtott. Csak ez járt a fejemben: ezek a babák egy szennyvízrendszerben hevernek, ki kell őket onnan hozni
– mondta a lapnak.
Idővel munkája nemzetközi figyelmet kapott, és végül állami vizsgálathoz, valamint hivatalos kormányzati bocsánatkéréshez vezetett 2021-ben.
Hétfőn az ír hatóságok megkezdték a helyszín biztosítását, előkészítve a teljes körű feltárást, amely akár két évig is eltarthat. A cél, hogy lehetőség szerint azonosítsák a maradványokat, és a családok végre méltó módon temethessék el szeretteiket.
A ma 69 éves Corless elmondta: „nagyon megkönnyebbült”, hogy végre elindult a munka, és csak most kezdi felfogni a dolgot.
(Forrás: People)
