Amikor elkezdted ezt a projektet, a Femen mozgalomról akartál filmet készíteni, vagy inkább Okszana története érdekelt?
Okszana története volt a lényeg. Ő érdekelt a legjobban. De természetesen nem lehet Okszanáról beszélni anélkül, hogy a Femenről beszélnél, mert ő volt az alapítója. Ő maga mondta, hogy: „Mindig is Femen leszek, a Femen az egész életem.”
Ő maga volt a Femen.
Szóval természetesen sok mindent felfedeztem a Femennel kapcsolatban is, mert amikor elkezdtem írni a filmet, semmit nem tudtam róluk. Egyáltalán nem voltam Femen-rajongó. Szóval elkezdtem újságcikkeket olvasni, könyveket, filmeket nézni, és így fedeztem fel a Femen és Okszana történetét.
A Femen egy elég radikális mozgalom hírében állt. Ehhez képest Okszana mélyen vallásos, erősen konzervatív családból jött, ami érdekes ellentmondásnak tűnik.
Kislányként Istenhez akart férjhez menni, nagyon vallásos volt, ikonokat festett – ezek mind nagyon fontos elemek számomra. És ő volt az, aki az egész Femen-vizuális világot megalkotta: a virágkoszorút a hajban, és azokat a képeket, amiket mind ismerünk – ez mind-mind tőle származik. A többiek, például Sása vagy Ina, ők számomra inkább „átlagos” ukrán lányok voltak.
Charlène Favier (Fotó: Sylvie Castioni)
Hogyan találtál rá Okszana történetére?
Igazából a producerem akart velem filmet készíteni. Ő ismerte Okszanát, mert a nevelt fia egy iskolába járt vele a Bazar nevű iskolában Párizsban. És azt mondta nekem: „Ismered őt? Ismered a történetét?” Nem ismertem, így mondta, hogy olvassak utána, mert szerinte érdekelne engem. És így kezdtem el beleásni magam a Femen és Okszana sztorijába.
És amikor elkezdtél olvasni róla, dokumentumfilmeket nézni, mikor jött el az a pont, amikor azt mondtad: igen, erről a lányról filmet akarok készíteni?
Okszanában valami olyasmit láttam, mint Jeanne d’Arcban. Ez a karakter, ez a sors annyira erős volt. Annyira filmes, annyira „moziképes”. Egy igazi hősnő. És a művészi oldala is nagyon megragadott. Ez volt az a része, ami igazán elvitt afelé, hogy filmet készítsek róla.
A Femenről röviden
A Femen egy 2008-ban Ukrajnában alapított feminista aktivista mozgalom, amely radikális, topless tüntetéseiről vált ismertté világszerte. Céljuk a nők elnyomása, a patriarchális rendszerek, a vallási és politikai hatalomkritika elleni fellépés, gyakran provokatív performanszokon keresztül. Jelszavaik közé tartozik a „női test, mint fegyver” gondolata.
A mozgalom alapítója Okszana Sacsko, aki művész és aktivista is volt, ő hozta létre a mozgalom ikonikus virágkoszorús vizuális világát. A Femen később Párizsba tette át központját, de belső konfliktusok, ideológiai különbségek és külső nyomás miatt ereje idővel csökkent. Működése azonban így is nagy hatással volt a nemzetközi feminista diskurzusra.
Okszana élete teljesen tönkrement, traumatikus élményeken ment át, és ez megtörte őt. Mit gondolsz, hiábavaló volt a lázadása?
Szerintem nem volt értelmetlen. Ha arra gondolsz, hogy megváltoztatták-e az emberek gondolkodását, akkor igen.
Persze, csak néhány fiatal nő voltak, nem tudták megdönteni egy diktátor uralmát. Irreális lett volna ezt várni tőlük. De ők lettek az egyik legnagyobb női mozgalom a világon.
Ma már talán nem olyan erősek, egy kicsit átalakult a mozgalom, de a hatásuk ma is érezhető. Szóval számomra az, amit tettek, nagyon is fontos. És természetesen nagyon is aktuális, amit csináltak, mert Okszana és a többiek már akkoriban tudatában voltak Putyin diktatúrája valódi arcának, és annak, hogy irigyen néz a szomszédos országokra, és egyre többet és többet akar uralni közülük.
Oksana Shachko, az ukrán Femen nőmozgalom aktivistája egy melegjogi tüntetésen, Párizsban, 2012-ben (Fotó: Kenzo TRIBOUILLARD / AFP)
Amikor Párizsban látjuk Okszanát a filmben, akkor inkább megtört oldalát látjuk. Mintha a szenvedélye eltűnt volna. Már nem látszik annyira lánglelkűnek, mint korábban. Szerinted mi volt ennek az oka? Mi törte meg?
Szerintem sok oka volt. Nagyon törékeny volt. Azt hiszem, azután, amin átment a börtönben és mindazzal, amivel szembe kellett néznie – eléggé összetört. Aztán Párizsban nagyon magányos volt. Talán csalódott is a városban, az emberekben, akik nem voltak túl befogadók, és nem igazán értették, honnan jött, és miért csinálta, amit csinált. A párizsi lányok, akik csatlakoztak a mozgalomhoz, egyből kisajátították azt. A művészeti munkái szerepeltek ugyan néhány kiállításon, de azok kicsik voltak, nem igazán kaptak figyelmet. Úgy érzem, szorongott, valószínűleg poszttraumás stressz szindrómája is lehetett az átéltek miatt. Hiszen, amikor kezdte, még csak 17-18 éves volt. Képzeld el, 18 és 23 éves korod között börtönbe kerülsz, megvernek… Egy idő után nyilván szorongani kezdesz – ez nem segít.
A filmedben van egy nagy diszkós táncjelenet, és vannak nagyon szenvedélyes szexjelenetek is. Ezek a jelenetek fontosak, mert megmutatod bennük Okszana szenvedélyét és szabadságát. El tudnád mondani, miért volt számodra ilyen fontos, hogy ezt az oldalát is bemutasd?
Pontosan azért, amit mondasz: mert ő igazán szabad volt a testében és a lelkében is. Rengeteg barátja volt – találkoztam is sokukkal. Előfordult, hogy egyszerre hat férfival volt kapcsolatban. Sok fiúval volt dolga egyszerre, és mindegyiket nagyon szerette. Nagyon megosztó volt. Teljesen szabad volt a szexualitásában, és szerintem fontos volt ezt is megmutatni. Tényleg szerettem volna bemutatni ezt az oldalát is, mert
sokan azt gondolhatják, hogy egy nő, aki a Femen tagja, gyűlöli a férfiakat. De ő szerette a férfiakat, szerette a kapcsolatokat, a szexualitást – egyáltalán nem volt ellenük.
Szóval ez is egy fontos része volt a személyiségének, és ezt is meg akartam mutatni.
Oxana (Fotó: Rectangle Productions)
Okszana szenvedélyes nő volt, a filmedben azonban meg kell mutatni az ő másik oldalát is – a megtört nőt. És ehhez egy igazán jó színésznő kell, aki mindkét oldalt el tudja játszani. Nehéz volt megtalálni a megfelelő színésznőt?
Nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam Albina Korzht. Rendkívül tehetséges. Két és fél évbe telt, mire rátaláltam.
Gondolkoztál azon, hogy ne feltétlenül ukrán színésznőt válassz? Vagy biztos voltál abban, hogy ukrán színésznőt szeretnél erre a szerepre?
Mindenképp ukrán színésznőt akartam. Először Ukrajnában kerestünk, mert eredetileg is ott akartuk forgatni a filmet, tehát teljesen természetes volt, hogy ott keresünk. Aztán kitört a háború, de mi kitartottunk a döntésünk mellett.
Nagyon sokat kértél tőle. Van egy nagy táncjelenete. Vannak szexjelenetei. Hosszú monológjai. Nagyon intenzív, agresszív jelenetei is akadnak. Mindezt el kellett játszania. Nem félt ettől a szereptől a forgatás előtt?
Albina számára ez mélyvíz volt, mert kezdő színésznő. Előtte csak egy filmben szerepelt. Szóval teljesen belemerült az élménybe. Sokat beszélgettünk, és azt hiszem, bízott bennem. Nagyon profi volt. Ez őrületes, mert olyan fiatal, és korábban nem volt filmes tapasztalata, mégis hihetetlenül komolyan vette a munkát. Rengeteget készült a forgatás előtt, így öröm volt vele dolgozni. Persze, néha nehéz volt számára, mert a jelenetek nagyon mélyek, és a forgatás is rövid volt – sok mindent kellett egy nap alatt felvenni. Így nagyon gyorsan kellett átváltania egyik érzelemből a másikba, teljes testével, lelkével kellett jelen lennie. Igazi őrült utazás volt ez számára.
Jól tudom, hogy a film felét Magyarországon forgattátok?
Így van.
Eredetileg Ukrajnában szerettetek volna forgatni, csak közben kitört a háború. Nehéz volt megtalálni a megfelelő helyszíneket Magyarországon, hogy helyettesítse Ukrajnát?
Az elején kicsit aggódtam, mert nem voltam biztos abban, hogy találok olyan helyeket, melyek valóban úgy néznek ki, mint Ukrajna. Ami nagyszerű Budapesten és környékén, hogy tényleg sokféle építészeti stílus található, és számos szovjet stílusú épületet találtunk. Okszana édesanyjának házát pedig vidéken forgattuk, és az is nagyon hasonló volt az ukrajnai környezethez.
Oxana (Fotó: Rectangle Productions)
Úgy tudom, elsősorban pénzügyi okokból forgattátok a film felét Budapesten, a másik felét pedig Franciaországban. Nehéz volt ehhez igazítani az egész forgatókönyvet?
Ez tényleg nem volt könnyű. Úgy kellett írnom a forgatókönyvet, hogy tudtam, a forgatási idő felének Párizsban, a másik felének Budapesten kell történnie. Az adókedvezmény elnyeréséhez szükség volt a francia nyelv használatára, a producer is ragaszkodott hozzá. De ez nem volt egyszerű, mert a filmben a legbeszédesebb részek Ukrajnában játszódnak, ahol női karakterek beszélgetnek egymással. Szóval nehéz volt megtalálni az egyensúlyt. Ezért hoztuk létre ezt a szerkezetet, hogy oda-vissza mozgunk Párizs és Ukrajna között, és hogy a filmben nagy hangsúlyt helyezünk Okszana életének utolsó napjára.
A Femenesek látták a filmet?
Még nem kaptam reakciót tőlük. Szerintem nem igazán érzik magukat kényelmesen a történettel és a filmmel kapcsolatban. Voltak olyan egykori Femen-tagok, akik már nem tagjai a mozgalomnak, és látták a filmet. Ők azt mondták: „Köszönjük, hogy elmesélted a valódi történetet.” De a mostaniak tagok… nem tudom. Tudod, az a helyzet, hogy amikor a Femen megérkezett Franciaországba, állandóan harcban álltak egymással.
Nem értettek egyet. Nem akartak ugyanazokról a témákról beszélni. A franciák nem értettek egyet az ukránokkal. Rengeteg vita volt köztük. Ezért is tűnt el egy kicsit a Femen Franciaországban – mert a közvélemény csak azt látta, hogy egy csapat nő folyton egymással veszekedik. Ez egy nagyon bonyolult történet volt, és mindig többféle verzió létezett. Szóval nem igazán reagáltak – szerintem egy kicsit háttérbe vonultak, és nem tudják, mit mondjanak.
Oxana (Fotó: Rectangle Productions)
A filmed elején elmondod, hogy néhány dolgot meg kellett változtatni a valósághoz képest. El tudnád mondani, mik voltak a legnagyobb változtatások, amiket meg kellett tenned?
Ezt a mondatot („A film eseményei a valóságon alapulnak, de fiktív elemeket is tartalmaznak”) igazából nem én akartam beleírni, hanem a produkciós cég jogi osztálya ragaszkodott hozzá. Azt mondták, bele kell tennünk ezt a figyelmeztetést, ha nem akarunk jogi problémákat. Mi változott? Például Okszana utolsó napja – amit a filmben látsz, az egyáltalán nem úgy történt. Azt teljes egészében én találtam ki.
Tudtál valamit arról, hogy milyen volt Okszana valódi utolsó napja?
Nem sokat, mert, ha jól tudom, egyedül volt aznap. Az a nap, amit a filmben látunk, teljesen kitalált – a forgatókönyvírómmal együtt úgy gondoltuk, jó ötlet lenne egy utolsó utat kitalálni neki, és ebbe beépíteni néhány olyan eseményt, amikről tudtuk, hogy valóban megtörténtek vele: például az újságíróval való találkozás, a férfival való beszélgetés, az uszodalátogatás – ezek mind a valóságból eredtek, csak nem aznap történtek. Mi végül egyetlen napba sűrítettük őket.
