A cipzár történetéről egy korábbi cikkünkben mi is írtunk, úgyhogy most csak röviden: az első változatot Elias Howe, a varrógép feltalálója szabadalmaztatta 1851-ben, találmánya továbbfejlesztésére azonban már nem fordított energiát, így még pár évtizedig várni kellett, amíg valóban elindult a cipzár pályafutása. Whitcomb L. Judson illinois-i feltaláló negyven évvel később nyújtott be egy újabb cipzár-szabadalmat: ezzel a cipőfűzőt akarta volna kiváltani, ám az 1893-as Chicagói Világkiállításon bemutatott szerkezete még nem volt túl megbízható, így az átütő siker ismét elmaradt.
Húsz évvel később egy alkalmazottja, Gideon Sundback fejlesztette tovább a cipzárt és a korábbi C-formájú kampók helyett oválisakat használt. Ezek ugyan már jobban tartottak, még mindig túl merevek volt hozzá, hogy lendületesebb mozdulat esetén ne jöjjön szét a kapocssor. Végül Sundback rájött a titok nyitjára és 1917-es szabadalmában már a kampókat leváltották az apró gombócban végződő fogak, amiket egy pici fogantyúval kellett összezárni. Ezek már jóval sűrűbben helyezkedtek el kétoldalt, megfelelő zárást és rögzítést biztosítva. Tulajdonképpen ekkor született meg a mai értelemben vett cipzár, amely ma is a ruha- és divatipar ipar egyik legfontosabb talpkövének számít.
Cipzárok többféle színben és formában (fotó: Wikimedia Commons)
Ha lepillantunk a cipzárunkra (mármint ha egyáltalán viselünk ilyesmit), és alaposan megnézzük, különös jelenséggel szembesülhetünk: ugyanis szinte bizonyos, hogy az YKK feliratot láthatjuk rajta. De tényleg, ellenőrizze nyugodtan mindenki. Ez a betűsor nem valami titkos kód, és nem is a méretre utal, vagy esetleg a fémre, amiből készült. Hanem a gyártóra, az YKK nevű, 71 országban jelen lévő japán cipzáróriásra, amely
a világ összes cipzárjának nagyjából a felét gyártja. Évente több mint 7 milliárdot.
Szóval az YKK gyakorlatilag monopolizálta a cipzáripart, és nem úgy tűnik, hogy különleges pozícióját bármi is veszélyeztetné. De hogyan jutottunk idáig?
YKK cipzár (fotó: Wikimedia Commons)
Az YKK-t Tadao Yoshida (vagy magyar átírással: Josida Tadao) alapította 1934-ben Tokióban, a YKK pedig a Yoshida Kōgyō Kabushiki gaisha (Yoshida művek kft.) rövidítése. A már fiatalon is tehetséges ezermesternek számító Yoshida egy kereskedőcég tanoncaként kezdte, majd miután a cég csődbe ment, saját cipzárgyártásba kezdett: egyedi gépeket tervezett, mert nem volt elégedett a meglévő gyártási módszerekkel. Yoshida nagy újítása az volt, hogy a cipzárgyártási folyamat minden egyes fázisát házon belül oldotta meg. Egy 1998-as Los Angeles Times cikk arról számolt be, hogy az YKK „a saját sárgarézét olvaszta, saját poliésztert készít, saját fonalat fon és sodor, saját anyagot sző és színez a cipzárszalagokhoz, és kovácsolja és formázza a cipzár fogait…”
Sőt: az YKK még a dobozokat is maga készíti, amelyekben a cipzárakat szállítja. És természetesen saját cipzárgyártó gépeket gyárt – amelyeket gondosan elrejt a versenytársak szeme elől. Azzal, hogy a gyártási folyamat minden apró mozzanata az YKK égisze alatt fut, a külső változók kiküszöbölhetők, és a vállalat biztosítani tudja az egyenletes minőséget és a gyártási sebességet.
Tadao Yoshida, a titokzatos cipzárkirály (fotó: Sunny Lee/South China Morning Post via Getty Images)
A Slate cikke szerint az 1993-ban elhunyt Yoshida (aki egyébként meglehetősen titokzatos figura: még Wikipedia-oldala sincs) egy sajátos vezetési elvet követett, amelyet a „jóság körforgásának” nevezett el. Eszerint „senki sem boldogul, hacsak nem nyújt hasznot másoknak”. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy Yoshida arra törekedett, hogy egyre magasabb minőséget állítson elő egyre alacsonyabb költségek mellett. Szóval YKK elképesztő sikerének titka – amit a Forbes cikke foglal össze – tulajdonképpen pofonegyszerű, és épp ezért lenyűgöző: a vállalat megbízható cipzárakat gyárt, azokat mindig időben szállítja, és színek, anyagok és stílusok széles választékát kínálja. Úgyhogy nemzetközi ruhaiparban máig alapvetésnek számít, hogy az YKK-kel, egyszerűen nem lehet hibázni.
