Martina Navratilova szerint a BBC is csak afféle férfiklub. Akkor jutott erre a következtetésre, amikor meglátta John McEnroe nevét a BBC legjobban fizetett sztárjai között. McEnroe a nyilvánosságra került listák alapján 150–199 ezer font között keres, miközben elvben ugyanúgy a wimbledoni teniszbajnokságról közvetít, ahogy Navratilova. Aki ugyanezért a munkáért 15 ezer fontot, vagyis tizedannyit kap.
Nem vagyok boldog. Ez felkavaró. Ez még mindig az a jó régi férfiklub
– reagált Navratilova.
Szexista a megkülönböztetés? Nem is kérdés. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy ki hogyan szerződik. „Annyit érsz, amennyiért eladod magad!” – ezt mondogatta mindig a férjem, és azt hiszem, van ebben valami. Egy állásinterjún meg kell győznünk a tárgyalófelet arról, hogy igenis alkalmasak vagyunk az adott munkára. Aztán pedig meg kell alkudnunk a fizetésről is. Ehhez persze kellenek bizonyos érdekérvényesítő képességek. A barátaim sokszor panaszkodnak arra, hogy nem tudják belőni, mennyi pénzt kérjenek egy munkáért. Mindig azt válaszolom, hogy pont annyit, amennyit szerinted ér, és tegyél még ahhoz hozzá egy kicsit, mert sok helyen úgyis alkudni fognak. Tűzd ki azt az összeget, amennyinél kevesebbért biztosan nem vállalod a dolgot, és semmiképp ne menj ez alá, mert akkor elégedetlen leszel. Nekem ez a taktikám, viszont ahhoz szigorúan tartom magam, hogy a kialkudott pénzért a lehető legjobb színvonalon kell teljesíteni, és megbízhatóan. Nincs linkeskedés, mert bukhatjuk a munkát.
Számít-e, hogy nő vagyok?
Még mindig nagyon kevés helyen hiszik el rólunk, nőkről, hogy képesek vagyunk ugyanannyit nyújtani, mint a férfiak. Hogy miért, az kész rejtély! Talán attól félnek, hogy a gyerekek megszületésével csökken a koncentrációs képességünk? Épp ellenkezőleg, hiszen egyre több helyen kell helyt állnunk, ezért sokkal jobban osztjuk be az időnket, jobban odafigyelünk a részletekre. Soha, egy kicsit sem végeztem attól rosszabbul a munkám, hogy közben négy gyerekről kellett gondoskodnom. Sőt, kínosan ügyeltem arra, hogy a lehető legjobban teljesítsek, és közben otthon is mindent megcsináltam.
Talán elfogult vagyok, de azt mondom, ha valamiben, akkor ebben a nők ügyesebbek, mint a legtöbb férfi. Szerintem tárgyalni is együtt kellene nőknek és férfiaknak, párosan, akkor lehetne tökéletesen felvonultatni a kellékek teljes tárházát. Sokszor egy kedves mosoly vagy egy gesztus is sokat segít egy probléma megoldásában, a fejlett érzelmi intelligencia pedig nem mindenki erőssége. Oké, talán a tájékozódóképességük jobb, mint a nőké, de teljesen másképp érvelnek, mint mi. Ez persze nem baj, sőt, így kerek a világ, így egészítjük ki egymást. Hiszek a jó párosokban, két ellenkező nemű kolléga remekül kiegészítheti egymást minden helyzetben. Viszont abban is hiszek, hogy ugyanannyi pénz jár ezért, hiszen ugyanúgy dolgoznak. Sajnos itt még nem tartunk. Gondoljunk csak a politikusainkra vagy a felső vezetőkre – legnagyobb részük itthon még mindig férfi. De szépen, lassan a nők is helyet kapnak közöttük, amiben szerepet játszik az az uniós direktíva is, mely szerint a cégeknek több női vezetőt kell alkalmazniuk a jövőben.
Arra vagyunk kondicionálva, hogy kevesebbet keressünk, mint a pasik?
Ne felejtsük el azt a csöppet sem elhanyagolható tényt, hogy gyerekkorunk óta azt halljuk, hogy a férfi a családfenntartó, a nőnek meg azért kell dolgoznia, hogy legyen egy kis saját élete és önbecsülése, de elsődleges feladata a családi tűzhely őrzése. Nos, kedves múlt században gondolkodók, jelzem, hogy a társadalom jelentősen átalakult, a családok helyzete gyökeresen megváltozott. A nők egyre többször kerülnek családfenntartó szerepbe, főként, mert rengeteg a válás. Sokszor egyedül maradnak a gyerekekkel, akiket igenis el kell tartaniuk, fel kell nevelniük, és tisztelet a kivételnek, de sok olyan apa van, aki semmi mást nem akar, mint minél kevesebbet fizetni a gyerekei után. Így aztán az anyáknak kell megkeresniük a kieső pénzt.
Az álláshirdetésben nem árt feltüntetni a bérezést
A csapdákat kikerülendő nem ártana minden álláshirdetésbe beírni a fizetést. Annál ugyanis nincs rosszabb, amikor megkérdezik, hogy mennyit akarsz keresni. Mennyit is? Egy milla, mondjuk, jó lenne, de nyilván ennyit csak kevesen kapnak. Írják ki a konkrét fizetést, és akkor biztosan olyan jelentkezik, aki ennyiért is elvállalja. Akkor nincs a kellemetlen alkudozás…
