Az EP-választások sok mindenben eltérnek a hazai voksolástól, hiszen például itt csak pártlistákat támogathatunk, egyéni jelölteket nem. Ráadásul a 2014-es EP-választások nemcsak az Európai Parlamentet legitimálják, hanem valószínűleg a legnagyobb támogatottsággal bíró frakció jelöltje kerülhet az EU “kormányának”, az Európai Bizottságnak az élére is.
Nemzetek feletti nők
Még ha minimális is az esélye, de elvileg akár nő is vezethetné az Európai Bizottságot a következő években. Ebben a versenyben egy Magyarországon még ismeretlen, de sokak által favorizált “zöld” politikusnő is indul Ska Keller személyében. A fiatal politikus jól állta a sarat a nagy öregek között Maastrichtban először megrendezett, listavezetők vitájának első körében.
Ha már Magyarországon elmaradt a kormányfőjelöltek vitája, akkor a hónap végén érdemes lesz megnézni az EP-listavezetők összecsapását, ahol a fiatal német is bizonyíthat. Keller egy internetes előválasztási harc eredményeként vált a legfontosabb zöldpárti jelöltté, ugyanis ők az egyetlen olyan európai párt, akik nem csupán házon belül, hanem nyílt szavazással döntötték el, hogy kit indítanak listavezetőként. Keller ökoszociálisabb Európájában a fiatalok egyre drámaibb munkanélküliségi problémáját uniós forrásokból enyhítenék, és egy alapvetően bezárkózó EU-ban próbálnák meg javítani a bevándorlók jogait. Az ambiciózusabb klímacélok és a demokrácia védelme azonban valószínűleg nem arat majd olyan sikert, mint a radikális, elsősorban szélsőjobboldali euroszkeptikusok nemzeti koncepciója.
A radikális EU-ellenes csoportok európai vezéregyéniségének számító Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője még novemberben holland partnerével megalakította a választásokra szóló “Unióellenes Szövetséget”. A közvélemény-kutatások szerint az idei EP-választások legnagyobb veszélye pont a szélsőjobb megerősödése, hiszen ők tudatosan az EU leépítésére törekszenek. Le Pen nem véletlenül hangsúlyozza, hogy vissza kell találni a területi, pénzügyi és költségvetési szuverenitáshoz ahelyett, hogy mindenhez Brüsszel engedélyét kellene kérni. Az “önrendelkezés visszaszerzése” nem csak az EU legfontosabb vívmányának egyikét, a közös pénzt veszélyezteti, hanem akár újra jelentős eladósodáshoz is vezethetne. Érdekes színfoltja a szélsőjobb belső törésvonalainak, hogy Le Pen a magyar Jobbikkal nem szövetkezne az EP-ben, valószínűleg rasszista megnyilvánulások miatt.
A legnagyobb európai pártcsaládoknál alig találhatunk a kampányban előretolt nő politikusokat, hiszen ezen a szinten, a választások előtt minden az Európai Bizottság elnökjelöltjeiről szól. A jelenleg legnagyobb EP-frakcióval rendelkező jobboldali néppártiak soraiban több, határon túli magyar politikust is találhatunk. Így lesz ez valószínűleg a következő ciklusban is, hiszen például a frakciót gyarapító romániai RMDSZ önmagában kilenc jelöltet indít a megmérettetésen, Hegedüs Csillával az élen. A Gurmai Zita által vezetett és a legismertebb uniós baloldali hölgyeket tömörítő Európai Szocialisták Nőszervezete éppen márciusban tartotta római csúcstalálkozóját. Nemcsak abban volt egyetértés, hogy a nő választókat kiemelten kell megszólítani a kampányban, de abban is, hogy a nők és a férfiak közötti fizetéskülönbségek lefaragása az egyik legfontosabb célkitűzés.
Nők a nemzeti listán
Az országgyűlési választásokat megnyerő Fidesz–KDNP magabiztosságát tükrözi, hogy nemcsak kifejezetten sok nő jelöltet szerepeltet a listáján, hanem a határon túli magyaroknak is biztosított indulási lehetőséget. A huszonegyből 10-12 mandátumra számító kormányzó pártszövetség egy kárpátaljai tanárnőt is a befutó helyre tett. A magyar–ukrán együttélést kutató Bocskor Andrea bemutatkozó sajtótájékoztatóján azt ígérte, azért dolgozik majd Strasbourgban, hogy elősegítse Ukrajna európai uniós integrációját, és megjelenítse a kárpátaljai magyar közösség problémáit. Bocskor tudományos publikációi szerint alaposan felkészült az ukrán–magyar együttélésből, és a jelenlegi válság amúgy is felértékeli a ma még ismeretlen politikus szakterületét.
A kormánypártok elsőre tényleg odatették magukat nőpolitikailag, hiszen a listájukat egy, a belpolitikában is ismert profi, Pelczné Gáll Ildikó vezeti. A listavezető több, mint Selmeczi Gabriella európai magyar hangja, hiszen szinte az országgyűlési választások másnapján kezébe vette az EP-kampány irányítását. Legyen szó az akác vagy a pálinkafőzés védelméről, rá a következő ciklusban is mindenben számíthatunk. EP-képviselőként nehezen viselte az elmúlt hetekben, hogy éjszakába menő szavazásokon kell részt vennie, pedig ha tudná, hogy mi történt az elmúlt négy évben a magyar törvényhozásban…
A Fidesz–KDNP lista hatodik helyén szereplő Gál Kinga már tíz éve képviselő az Európai Parlamentben, de ennyi idő alatt se szerette meg túlságosan az uniós döntéshozatal belső rendszerét. A Magyar Hírlapnak pár nappal a kampány kezdete után például így nyilatkozott: “pontosan tudjuk, hogy nagyon is hipokrita ez az egész közösség és meglehetősen kettős mércével mérnek”. A képviselőasszony valószínűleg akkor haragudott meg igazán az EU-ra, amikor azzal vádolták meg hazánkat, hogy nem tartja be a kormány a demokratikus normákat és a független intézmények autonómiáját. Napjainkban Gál joggal büszke arra az eredményre, hogy Londonból Budapestre költözik az Európai Rendőrakadémia, valamint hogy sikerült elérniük a magyar kisebbségek jogainak erősebb uniós képviseletét.
Szocialisták, zöldek és radikálisok
Gurmai Zita ötödik listás helye egyáltalán nem számít biztos befutónak, ha a Jobbik jelentősebb támogatást ér el, mint az országgyűlési választásokon, vagy például az ellenzéki szavazók a szocialisták helyett az Együtt–PM vagy DK jelöltjeit támogatják. Ismerhetjük Gurmait a “Nők a változásért”, piros sálas mozgalom vezetőjeként, aki legutóbb az MSZP majálisán egy fura óriásszívet lobogtatott a kezében. Kompromisszumkészségét bizonyítja, hogy támogatta Járóka Lívia romastratégiáját vagy a magyar uniós elnökség számos célkitűzését. Ezt még a Fidesz se nevezhetné hazaárulásnak vagy értékelhetné szervilizmusként. Gurmai szerint egyenlő számban kellene helyet adni nőknek és férfiaknak az Európai Bizottságban, sőt 2019-ben a szocialisták – a zöldek után – végre nőt jelölhetnének a testület élére is.
Csiba Katalin LMP-s EP-jelölt nem ismeretlen szereplő a környezetvédők világában. A zöldek listáján második helyet elnyert politikus bejutása egy hajszálon függ, ahogy pártja április elején is csak éppen hogy képes volt átlépni a bejutási küszöböt. A párt szóvivőjét láthattuk már a Közgép bejárathoz láncolva, és írásunk megjelenésének napján vitázik majd Ska Kellerrel, a zöldek európai listájának vezetőjével. Harcias karakter. Például annyira kiakadt a kishantosi vetés beszántásán, hogy nyilvánosan az érintettek felmenőit illette. Csiba egyértelműen látja, mi a jó és a rossz az unióban, de kritikus zöldként legalább az eredményeket is képes értékelni. A kampány kezdetén üdvözölte például az EP műanyag zacskókat száműző döntését, és elvárja az EU-tól, hogy a termőföldre ne vonatkozzanak a tőke szabad áramlásának uniós szabályai.
Választó legyen a talpán, akik képes követni Szelényi Zsuzsa politikai pályafutását. A Fideszből nagyon régen kilépett, többféle önkéntes munkában és akadémiai szintű kutatásban edződött politikus múlt héten nyerte el Bajnai Gordon “visszaadott” országgyűlési mandátumát. Szelényi azonban csak akkor lesz magyar országgyűlési képviselő, ha nem jut be az Európai Parlamentbe, amire Jávor Benedek mögött nem sok reális esélye van. Szelényinek pedig jobban állna Strasbourg és Brüsszel, mint Budapest, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban van igazán otthon. Eddig elsősorban oktatáspolitikában és a szegénység elleni harcban exponálta magát, és mivel az EU-nak ilyen kompetenciája nem nagyon van, kíváncsian várjuk, hogy milyen reálisan optimista víziót vázol majd az unió jövőjével kapcsolatban.
Morvai Krisztina politikai pályafutását se könnyű elsőre megfejteni. Aki még a nyolcvanas években foglalkozott a prostitúció, a családon belüli erőszak vagy az AIDS problémájával, az viszonylag ritkán köt ki a radikális jobboldal élén. Morvai a tökéletes bizonyítéka annak, hogy nem mindenki úgy feminista, ahogy elsőre látszik. Radikalizmusát már akkor bizonyította, amikor cionista összeesküvéssel magyarázta, hogy nem hosszabbították meg mandátumát az ENSZ nők elleni diszkriminációval foglalkozó bizottságában (CEDAW). A 2006-os tüntetések után vált igazán ismertté, így nem csoda, hogy a Jobbik már másodszor választja az EP-listája élére. Ha a földvásárlási moratórium meghosszabbítását nem sikerül elérni, akkor ő bizony kaszával és kapával kergetné el a földre ácsingózó külföldieket. Érdekes, hogy tagságunkat annak ellenére tartja károsnak, hogy az elmúlt évekből nehéz olyan fejlesztést találni hazánkban, amit ne az EU finanszírozott volna.
Változó választási rendszerA legnagyobb eséllyel az az európai pártcsoport pályázhat sikerrel José Manuel Barroso november 1-től megüresedő székére, amelyik a május végi EP-választáson a legtöbb szavazatot kapja. Bár még ez sem biztos, hiszen a lisszaboni szerződés vonatkozó cikkének értelmében az Európai Tanácsnak az EP-választások eredményének figyelembevételével kell valakit jelölnie majd a posztra. Az állam- és kormányfők dolga lesz ugyanakkor a kiválasztás, és legalábbis a leendő elnök személyére talán a legnagyobb befolyással bíró tagállam vezetője, Angela Merkel német kancellár már több ízben is nyilatkozta, hogy nem lehet automatizmus a választások végeredménye és a személy kiválasztása között. Nők előnybenNem meglepő, hogy az európai terep jobban kedvez a nők politizálásának, mint a hazai, még akkor is, ha az EP-kampány meghatározó témái inkább belpolitikaiak. Az EU esélyegyenlőségi politikája sok szempontból jobban teljesít, mint a legtöbb tagállamé. Jól mutatja ezt a kontrasztot a hazai viszonyok ismeretében talán megdöbbentő uniós döntés is, miszerint az európai tőzsdei cégek nem végrehajtási vezető testületeiben az évtized végére legalább 40 százalékos arányt kell elérniük a nőknek. Az EU annak ellenére erős hatást gyakorol a tagállamokban élő nők helyzetére, hogy a legfontosabb idevágó kérdéseket (családon belüli erőszak, abortusz, prostitúció szabályozása) a tagállamok önállóan rendezik. A konzervatívokat is megosztotta a Lunacek-jelentésNemrég hagyta jóvá az Európai Parlament Ulrike Lunacek osztrák képviselő jelentését a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (LMBT) személyek jogairól. Ezek közé tartozik például az egynemű párok házassága, a gyermekek örökbefogadása, a mesterséges megtermékenyítés és a béranyaság lehetővé tétele. Az Európai Unió e döntéssel arra szólítja fel a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az LMBT személyek jogait. Az egyes országok szabadon dönthetnek a jelentésben foglaltak alkalmazásáról vagy figyelmen kívül hagyásáról. (A vitában az újra nem induló, fideszes Járóka Lívia és Szájer József is támogatta a kezdeményezést.) |
