Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf - kütyük
Létrehozva: 2016. Április 4. 11:12
Sziasztok!
Úgy tudom vannak itt néhányan, akik ilyen-olyan módon érintettek a Waldorf oktatásban, talán el tudjátok mondani a tapasztalataitokat ebben az ügyben.
Mindig is szerettem volna, ha a kisfiam Waldorf suliba járhatna majd (még odébb lesz, 4 éves), sok minden szimpatikus az oktatási módszerükben. Főleg az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez lesz számára a legmegfelelőbb közeg, de nem csak azért, mert annyira szimpi a Waldorf, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a mostani állami oktatási rendszernél bármi csak jobb lehet... Ráadásul most adódott egy lehetőség, úgy néz ki, hogy a városunkban fog indulni egy ilyen suli. De ha mégsem, akkor terveink szerint hordani fogjuk a legközelebbibe, még ha mindennapos utazással is jár.
Az egyik dolog, ami kevésbé tetszik, az a megrögzött kütyüellenesség. Egy Waldorfos szülő elmondása alapján az ő osztályukban például hoztak egy olyan szabályt, hogy a gyerekek nem kerülhetnek számítógép, tablet, telefon, tv stb közelébe még otthon sem(!), tehát a szülők sem nyúlhatnak a telefonjukhoz a gyerek előtt. Én ezzel nagyon nem értek egyet, azt gondolom, hogy tetszik vagy sem, a modern technika nem az ördögtől való, hozzátartozik az életünkhöz, mértékkel és ésszel használva jó dolog és a hasznunkra van, és nem jó, de sokszor nem is lehetséges a gyereket teljesen elzárni előle. Ne értsetek félre, én sem támogatom, hogy a gyerek egész nap kütyüt nyomkodjon, vagy hogy órákat tv-zzen, de nem gondolom, hogy bármilyen hátrány érné, ha mondjuk videotelefonál a messze élő nagyszülőkkel, vagy látja az apját dolgozni a laptopján. Amúgy nálunk konkrétan megoldhatatlan is lenne, hogy a gyerek ne lásson semmiféle kütyüt, a férjemmel mindketten informatikusok vagyunk, és itthonról dolgozunk.
A kérdésem az lenne, hogy nektek mi a tapasztalatok a kütyüfóbiát illetően az ilyen sulikban/oviban? Jellemzően mennyire veszik komolyan ezt a dolgot, és mennyire rugalmasak? Elképzelhető, hogy ha ennek az iránynak mi ellenállunk, akkor emiatt a fiam hátrányba kerül, másképp állnak majd hozzá a suliban?
Felvételinél nem túl előnyös ha le van maradva.
Az "ellenállást" arra értettem, hogy ha kifognánk mi is egy ilyen vaskalapos szülői közösséget, akik meg akarnák szabni, hogy otthon kerülhet-e a gyerek kütyü-közelbe, akkor azt természetesen nem állna módunkban kivitelezni. Az iskolával szemben persze alkalmazkodnánk, amennyire csak lehet. Mármint például nyilván nem vinne magával a gyerekem okostelefont az iskolába, ha a suliban ezt nem nézik jó szemmel.
A rugalmasságot arra értettem, hogy én értem (vagyis nem értem, de elfogadom) ezt a nagy modern technika - ellenességet, de ha másért nem, akkor tekintettel arra, hogy nálunk a kütyük munkaeszközök, talán elnéznék, hogy nem tiltom el a férjemet a laptopjától :) (szándékosan sarkítottam)
szerintem meg mindenkinek másféle személyiségű tanitó az álom.
minden suliban vannak nyiltnapok... be kell menni meg kell velük ismerkedni...
anno ahova a két nagyobb gyerek járt ott is volt menőtanitó.. véleményem szerint vénbanya... de szigorú volt és elég sokan gondolták azt hogy na.. ő majd megneveli.. azt akit nekik kellett volna.
én egy fiatal tanitót választottam, ő nem volt menő-- mivel sokak szerint nem volt tapasztalata... - volt helyette lelkesedése.... de az hatalmas... és évek múlva a gyerekeimnél jóval fiatalabb gyerekek szüleitől is hallottam, hogy timinénit milyen nagyon imádták.. - hamarosan visszamegy a nagylányom látogatni a volt suliba.. mert miatta akart tanitó néni lenni.
egy percig sem bánom, hogy nem a menőhöz adtam őket. egy telefonba került volna...mindössze.
Nem vettem ki, úgy tűnik valamennyire javult a helyzet. Most sem szereti az ovit, de legalább már nincs minden reggel dráma... Az óvónénikért nincs oda, de a dadus nénihez elkezdett kötődni, ja és még egy barátnője is lett :)
Azért nem visszük túlzásba az ovit, kb 2 és fél-3 órát tölt ott egy nap, most meg úgy döntöttünk, hogy 2 hetes tavaszi szünetet "csinálunk" neki :) (amúgy nincs szünet az oviban)
"Már nem tudom hol olvastam, de beleégett a retinámba, hogy a Valdorf iskolába járt gyerekek lexikális általános tudása lényegesen kevesebb mint egy átlagos állami iskolába járt azonos korúé."
Ez az én szememben pont nem hátrány :) Nem tömik tele a fejüket sok felesleges információval, amit később úgyis elfelejtenek.
Viszont alternativának nem kizárólag a waldorf lehet csak
remélem még akkor is ha minket már nem érint hogy hamarosan eltörlik az összes elmebeteg ötletet, amivel az állami sulikban nyúzzák a gyereket. azzal együtt, hogy késő délutánig ott kell ülniük- kb a semmire.
én pedig még egyszer leirom.. saját és háromszoros tapasztalat alapján.. - tanitó nénit válassz mert ez az egy ami számit.
Sokan irtak, hogy a tanitovalasztas a legfontosabb. Nem tudom, mennyire ismert, de manapsag mar szinte lehetetlen tanitot valasztani, es ha igen, akkor is altalaban varolista van a johiru alsos tanarokhoz, pillanatok alatt betelik az osztalyuk, es a tobbsegnek marad a second best... Masik napi szintu problema, hogy a nagy nehezen kivalasztott "alomtanito" nagyon gyakran meg az elso ket evet sem viszi vegi, akkora a fluktuacio.
Szoval szepen hangzik ez szlogenszeru jelmondat, csak eleg keves a realitasa manapsag.
Az a baj az ún. alternatív iskolákkal, hogy ami az előnyük, az egyben a hátrányuk is sokszor. Pontosabban ami előny rövid távon (mást kapnak, mint a közoktatásban), az hátrány lesz hosszú távon. Ugyanis az alternatív oktatási módszerek általában köszönő viszonyban sincsenek azokkal az állapotokkal/feltételekkel, amikkel majd az életben szembesülni fog. Évekig abban a hitben él, hogy az élet egy virágos rét, amikor pedig kikerül az alternatív oktatás "védő burkából" (mert valahol az), akkor döbben rá, hogy valójában aknamező.
A másik: több középiskolás tanártól is hallottam, hogy amikor pl. waldorfos általános iskolából kerül hozzájuk gyerek, az esetek jelentős többségében vért izzadnak, hogy "visszaintegrálják" őket a közoktatásba. Egyrészt amiatt, amit KN18 is írt, hogy a tudásuk sokszor jóval alacsonyabb, mint a közoktatásban tanult társaiké, másrészt pedig alapvető szocializációs képességeik hiányoznak: nem ismerik a fegyelmet, a számonkérést, a hierarchiát, a stressztűrést stb. - márpedig ezek egyrészt szükséges képességek, másrészt egyáltalán nem az iskola sajátossága, az egész életét végig fogják kísérni. És nincs waldorfos munkahely...
Szerintem az alternatív iskola annak a gyereknek való, aki úgymond "nem átlagos", csúnyábban fogalmazva, akivel valami "baj van", és előre lehet tudni, hogy a rendes iskola nem fogja tudni kezelni (pl. figyelemzavaros, túlmozgásos stb.). Egy jó értelemben vett átlagos kisgyereknek szerintem jobb a sima iskola. Úgyis a tanító néni számít. Ha vele megvan a szerelem első látásra, az a lényeg :)
Igen, lesz majd követelmény az egyetemen, ahol majd meg kell felelni. De véleményem szerint nem attól fog valaki jól teljesíteni egyetemen, hogy 6 évesen hajnalban már az iskolapadban hallgatta az erkölcstant/hittant, vagy délután 4-ig bambult ki az ablakon a napköziben.
Nekem ez eleg kirivo, egyedi peldanak tunik (ha tenyleg igy van), nem tapasztaltam ezt a fajta beleavatkozast az otthoni eletbe.
Az ovonok, osztalytanitok nagyon jol leveszik, kik azok a gyerekek, akiknel tulzottan jelen van esetleg otthon a technologia, es valoszinuleg el fognak beszelgetni a szulokkel errol a gyerek erdekeben. Ez nem egyenlo a hatranyos megkulonboztetessel.
En mindig ugy ereztem, amennyire a Waldorf vedi a kicsiket a techi dolgoktol, az igazabol csak a javukra valik.
(Egy dolog azert kicsit szemet szurt
, rugalmassagot vartok el a W. intezmenytol, ugyanakkor a fo kerdes, mi lesz akkor, ha "ti ellenalltok" az adott temaban... Kolcsonos nyitottsagot latok leginkabb mukodokepesnek.)
Nem írtad még, hogy mi van az ovival? Kivetted?
én is olvastam... de erre ellenérv, hogy másban meg jobbak.
csak én ezt nem hiszem el..
Szerintem is az elsős tanítónéni az egy meghatározó tényező. Ő vagy megszeretteti a gyerekkel a tanulás, a tudásszerzés élményét, vagy épp ellenkezőleg. Ez pedig teljességgel független az iskolarendszertől. Amúgy ma már a szülőknek olyan extra és szerteágazó elvárásaik vannak egy állami általános iskolával szemben, ami irreális egy olyan olyan társadalomban ahol úgy alapból a szülők döntő többsége nem foglalkozik érdemben a gyermekeivel.
Már nem tudom hol olvastam, de beleégett a retinámba, hogy a Valdorf iskolába járt gyerekek lexikális általános tudása lényegesen kevesebb mint egy átlagos állami iskolába járt azonos korúé.
Ez pedig nagyon elgondolkodtató.
Néha kell hozzá egy ilyen anya is... igen
a kisebbik lányomnak volt egy osztálytársa, áltsuliban...logis- osztály... elég jó tanuló volt bár fogadtak mellé egy nyugdijas tanitót aki nap- nap után tanult vele délutánonként igy felvették egy villamosipari szakközépbe ... a jegyei alapján. elvérzett.... fél évig sem birta.
győrben van waldorfos szakközép-- vagy gimi... ill a waldorf sulinak van gimis része... 4+1 éves.. azaz 4 évig tanulják a rendes gimis anyagot és ötödikben az érettségire készülnek. ott viszont jó tanuló a srác.. biztosan le is tud majd érettségizni... és egy az egyben ki is törölheti vele.......
a villamosipari szakközép pedig már rég fényét vesztette... anno 4es feletti átlaggal lehetett bejutni... ma már 3as átlagos gyereket is felvesznek... szóval nem annyira nehéz...- - hát én el tudom képzelni milyen lehet a waldorfos követelmény..
Sokan azért mondják hogy azért iratják waldorfba a gyereket mert nem értenek egyet az állami oktatási rendszerrel... - követelmény szinttel.
én ezt megértem...
csakhogy...
lesz olyan idő amikor meg kell felelni... legkésőbb egyetemen. de már a szakközépben is. és aki nem szokik hozzá egyszerűen elvérzik- összeroppan..
ezért irtam az elején.. alsóban tanitó nénit!!! ez az egy ami számit.
semmi biztositék nincs arra hogy a waldorfos tanitó illik a gyerek egyéniségéhez.
Valamikor élt a környezetünkben több család is akik ilyen óvodába és iskolába járatták a gyerekeiket, de semmi kiemelkedő életút nem következett belőle. Zseninek meg egyáltalán nem tűntek a gyerekek, csak anya gondolta, hogy azok.
hm.. én ismerek waldorfos tanitót, waldorfos szülőt.. nem is egyet.. hát.. izé... eléggé érdekesen vannak elszállva..hogy finoman fogalmazzak..
waldorfos tanitó két gyerekének teljesen tiltva van még a tv is.. a számitógép is.. annyira, hogy nincs is ilyesmi a lakásban... anyuka az elszállt.. apuka az anyjához megy, ha meg akar nézni egy nyomorult meccset vagy elküldeni egy emailt.
persze nem mindenki ennyire elmeroggyant......
a házban meg lakik waldorfos család... a gyerekeknek házi feladat volt hogy fogadjanak örökbe állatot..- panelház.. tizediken laknak.. anyu megoldotta a feladatot... katicát fogták és elengedték... anyuka azt mondta.... hogy örökbe fogadták de szabadon engedték...ő kicsit józanabb anyuka és van humorérzéke.. - mert tképpen az lett volna a házi, hogy a gyerekeknek gondoskodjanak egy állatról...
hm.. szerintem.. ti a családi hátterekkel ne vigyétek waldorfba a gyereket...
szerintem inkább nézzetek körül és keressetek egy gyerekközpontú iskolát és már most kezdj el érdeklődni, hogy milyenek ott az alsós tanitók....- ez a legleslegfontosabb. a tanitó néni személye....
Egyszer egy másik topikban már bemásoltad ugyanezeket az írásokat, ott is azt mondtam rá, hogy szerintem nem feltétlenül baj, ha a gyereket megpróbálják a korának való dolgok felé terelgetni, nem pedig koravén zseniket képeznek belőlük. Az én gyerekem is ismeri a betűket, nem hátráltatom, mert élvezi, szívesen tanul olvasni, de nem is trenírozom, és ha magától éppen nem ezzel foglalkozik, akkor nem erőltetem, mert már most látom, hogy más dolgok kárára válik. Például miközben az összes betűt felismeri, leírja, nem nagyon szokott felismerhető dolgokat rajzolni.
Természetesen ha feltűnik, hogy egy gyerek valamiben kimagasló, tehetséges, akkor hagyni kell kibontakozni, segíteni, fejleszteni, gondozni a tehetségét, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára és elvenni a gyerekkorát.
Ezek a spirituális dolgok szerintem nem jelennek meg olyan élesen a Waldorf oktatásban. Ismerem a Steiner-féle világnézetet, de én úgy látom, hogy messze nincs olyan szekta jellege, ahogy ezt te lefested. Voltunk egyébként egy tájékoztató előadáson, pont erről kérdeztünk, hogy mi van akkor, ha a gyerek "realista" családból jön, és távol áll tőle ez a hókusz-pókusz, azt mondták, hogy ez csak egy irány, nem jelenik meg konkrétan az oktatásban, és főleg nem fogják ráerőltetni a gyerekre. Engem ez megnyugtatott, ugyanis mi abszolút nem hiszünk semmiféle természetfeletti dologban, de úgy vélem, nem baj, ha a gyerekem azt látja, hogy vannak, akik igen, és megtanulja ezt elfogadni, tiszteletben tartani, nem pedig alapból kiröhögni.
Napi 20 perc autózásról lenne szó, szóval nem olyan megterhelő, sokan ennél jóval több időt közlekednek Bp-n. A gyerekkel való foglalkozásban most sincs, és nem is lesz hiány.
Szerintem sajnos már alsóban is előjönnek az oktatási rendszer problémái, és ebben a korban még rosszabbul hat ez a gyerekre. Pont tegnap beszélgettem egy rokon gyerekkel, alsós. Mesélte például, hogy a hétfőt egy laza nulladik órával kezdik hajnalban (erkölcstan óra..). 4-ig ott kell ülnie, megpróbálták a szülei elkérni a kötelező napköziből, de az igazgató nem találta elég nyomósnak az okot, amiért haza akarták vinni, ezért nem engedik. 5-kor esik haza a suliból, akkor nekiállnak a házifeladatnak. Na akkor mikor is foglalkozzon érdemben a szülő a gyerekkel? Max hétvégén. Na ezt én nem kívánom a gyerekemnek...
Szia!
Nem tudom melyik a kütyüellenes intézmény, de nem általános dolog ez. Sok olyan házi van, amit számítógépen vagy a netről kell megoldani. Járd körül rendesen a témát is meg a szóba jöhető intézményeket is, mert lehetnek különbségek.
Nem fognak hozzá másképp állni, ha esetleg nálatok majd ezt tiltják, de hogy otthon mit használhat és mit nem, azt semmilyen iskola nem tilthatja. :) És igen, értelme sem volna, hiszen nem a kőkorszakban élünk, hanem a XXI. században és a Waldorf is ehhez tartja magát. Amelyik nem, annak saját belső rendszere van. De azt inkább el tudom képzelni, hogy a szülő ennyire megrögzött, nem maga az iskola. Mert a W. rendszer nem erről szól. Egyáltalán nem.
Mozdonjra ne hallgass, egyszer életében olvasott valamit a Waldorfról még 20 éve és ahhoz a karóhoz köti az ebet. Teljes mértékben tájékozatlan.
Elárulod, hogy ezt miért negatív példának hoztad fel?
Az süt a hozzászólásodból, hogy csípőből utálod a waldorf-ot, oké.
De sztem semmi gond azzal, ha egy efféle minizsenit megpróbálnak lassításra bírni. Nem biztos, hogy jó az ha valaki 15 évesen egyetemet végez..
Az adott kérdésre nem tudok válaszolni, de azt szívesen a figyelmedbe ajánlom, hogy ha túl messzire kell vinned a gyermeket akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a legjobb megoldás-e? Arra gondolok, hogy az ember a vélt cél érdekében hajlamos komoly áldozatokat hozni: benzinpénz, idő. Én pedig azt gondolom, hogy ha mondjuk napi egy órás plusz autóút/tömegközlekedés helyett naponta egy órát intenzív odafigyeléssel töltene az ember a gyerekével, az mindennél(!!!) többet érne. napi egy óra odaszánt idő az megfelel annak, amit egy gyerek naponta morzsák formájában összecsipeget az iskolában. Csak olyan snassznak tűnik, hogy én ahelyett, hogy komoly anyagi és időbeli áldozatokat hoznék a gyermekemért, helyette egyszerűen odafigyelek rá.
Az, hogy az oktatás körül éppen herce-hurca van, abból a gyerekek azért keveset érzékelnek. Főleg az első 4-6 évben. Ezért tehát eleve kizárni az állami oktatást talán túlzás lenne. A különféle alapítványi iskolák sem csupán a pedagógiai módszereik miatt jobbak, hanem mert (rossz szó) a "gyerekanyag" is más. Jó esetben hasonszőrű szülőtársakkal találkozol, rossz esetben olyan bigottan gondolkodókkal, akikkel nem lesz könnyű, mert az ő keményebb elveik lesznek a mértékadóbbak.
Ismerve néhány waldorfos gyerkőcöt, szerintem nem kell attól félned, hogy kütyü-űzött környezetet kell kialakítanod otthon. De miután az is túlzás, amit kütyük terén produkálunk, a gyerekeknek nem lesz hátrányuk abból, ha az iskolán kívülre szorul ez a világ. Legfeljebb nem fordul elő az, ami nálunk az egyik gimiben, hogy egy besurranó tolvaj a gyerekek öltözőjéből egymillió forintnyi értékkel távozott, amelyben nem a készpénz volt a tetemes, hanem a csúcsmobilok meglepő száma. Ezt az aránytalanságot meg jobb házon kívül tartani, amíg csak lehet...
"..........a modern technika nem az ördögtől való,......"
De bizony.
Steiner, aki ezt a szekta-sulit //szekta , mert öntorvenyuknek meg kell felelned , ha "belelepsz" // , Steiner az bizony ördognek nezi a kutyuket...
Nala a test legyen tudastol "szüz" het eves korig , s nincs benne "lelek" es ha a gyerek fejlodni mer intellektualisan ez elott , es pl 4 eves korara ismeri a betuket , akkor az ROSSZ : jovendo eleteben fog miatta lakulni...
Rossz , mert a lelke , ami ezek szerint a szektak szerint meg nem rogzitodott a testeben es pl a szabadito istenuk, nem tud belekoltozni... Steinerek ugyanis a nagyfonok foldi ujraszuleteset varjak....
Azt tudod, hogy a lelekvandorlasba teszed a gyerek labat?
Kis reszlet egy itteni waldorf szulo marhasagaibol:
Waldorfszulo , 5 eves gyerekerol , aki nem volt koranak megfelelelo... --->
................................
Szerintem pont ezért nagy a felelősségünk, hogy az ilyen beállítottságú gyerekek ne "nőjenek fel" túl korán, jusson nekik is a gyermekkor minden fázisának varázsából. Én pont ilyesmiken küzdök a gyerekemmel, főleg amióta elmerültem a Steiner irodalomban, és rádöbbentem, mennyire fontos ez, ugyanúgy, mint mikor pl. azt mondják, nem jó, ha kimarad egy babánál a mozgásfejlődés valamelyik fázisa, kúszás, egyéb. A gyermekkor, a gyermeki tevékenység, az életkornak megfelelő elfoglaltságnak mind funkciója van a személyiségfejlődésben, ha átugorjuk, vagy átsietünk rajta, valamiből végleg kimaradunk... Én folyton lassítani próbálom a fiamat, akiről azt érzem, valamiért amúgy is egy gyermektestbe született kis öreg lény, és hogy jóval könnyebb lesz majd neki felnőttként.
......................
Kisfiam magát tanította meg írni, magyarul teljesen normálisan is tudott már 5 évesen (eltekintve a helyesírási hibáktól, persze). Én sohasem gyártottam neki feladatlapokat, viszont megtette ő magának. Elég volt "input"-nak neki az a néhány, amit innen-onnan kapogatott (tudod, játékos feladatokkal), és aztán egyszer csak jött, hogy anya, csináltam egy feladatlapot, és megdöbbentően ügyes volt. (Labirintus, egyszerű kis összeadás, válaszd ki a kakukktojást, kösd össze az ellentétpárokat, stb.)
Mint mondtam, pont ezért én sohasem csináltam ilyeneket, nem is helyeslem. Tiltani sem tiltottam.
Mondok valamit, remélem, nem kritikának fogod venni, annál is inkább ne így vedd, mert én is (mi is) pont hasonló cipőben jártunk. Szóval úgy érzem, a kislányod sok olyasmit csinál, ami még nem a korának megfelelő, és a nagy igazság az, hogy ez nem biztos, hogy jó. Tudom, erre a válasz, hogy "akkor most tiltsam?", de az igazi válasz az, hogy nem, nem kell tiltani, hanem olyan értelmes és korának megfelelő tevékenységeket kell biztosítani neki, ami észrevétlenül eltereli a figyelmét ezekről a számára még korai, és (ha nem is úgy tűnik, de) túlstimuláló tevékenységekről. Ebben nagyon nagy ász a steineri oktatás-nevelés.
Kisfiamnál már szinte ijesztő volt, hogy leült, és (tollal!!!) kész mérnöki fázisterveket készített 4-5 évesen egy-egy gépről, részekre bontva, feliratozva, aztán órákon át magyarázta nekem a motor, turbinák működését, végsebességet, potenciált, stb.
Már az elején is a két említett óvónő néhány találkozás után észrevette, hogy mennyire "a fejében él a gyerek", ahelyett, hogy az egész testében élne, mennyire minden ott zajlik, vagyis el van billenve.
Ma már nemigazán ül le ilyen ijesztő rajzokat csinálni, viszont a holisztikus oktatás-nevelésnek minden gyümölcsét élvezi, élvezzük... Mint mondtam elsős. Tanul németet és franciát, napi szinten van furulyaóra, euritmia, gyönyörűen megtanult kötni, nagyon szépen fest és rajzol (a tollat hálistennek hanyagolja, itt méhviasz krétával dolgoznak), minden a mesékre épül, írni már tanulnak ősz óta, de az olvasást még el sem kezdték. Viszont matekból például jóval előbb tartanak, mint a normál elsősök, már előkerült az osztás, szorzás, persze speciális módszerekkel oktatva. Verselnek, énekelnek, mozognak. Ahogy a nagy könyvben meg van írva. És ez a kisfiú, aki 3-4 évesen mondom, minden betűt ismert, elolvasta a rendszámokat ( össze nem olvasott, persze), közölte, hogy a fél literes üveg félig van, tehát negyedliter víz van benne, 5 évesen írt, tervezett, hidrogénről, nitrogénről társalgott, most boldogan fürdik az életkorának sokkal megfelelőbb terhelésben, szó sincs unatkozásról...
Nem életszerű és szerintem kivitelezhetetlen.