Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf - kütyük
Létrehozva: 2016. Április 4. 11:12
Sziasztok!
Úgy tudom vannak itt néhányan, akik ilyen-olyan módon érintettek a Waldorf oktatásban, talán el tudjátok mondani a tapasztalataitokat ebben az ügyben.
Mindig is szerettem volna, ha a kisfiam Waldorf suliba járhatna majd (még odébb lesz, 4 éves), sok minden szimpatikus az oktatási módszerükben. Főleg az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez lesz számára a legmegfelelőbb közeg, de nem csak azért, mert annyira szimpi a Waldorf, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a mostani állami oktatási rendszernél bármi csak jobb lehet... Ráadásul most adódott egy lehetőség, úgy néz ki, hogy a városunkban fog indulni egy ilyen suli. De ha mégsem, akkor terveink szerint hordani fogjuk a legközelebbibe, még ha mindennapos utazással is jár.
Az egyik dolog, ami kevésbé tetszik, az a megrögzött kütyüellenesség. Egy Waldorfos szülő elmondása alapján az ő osztályukban például hoztak egy olyan szabályt, hogy a gyerekek nem kerülhetnek számítógép, tablet, telefon, tv stb közelébe még otthon sem(!), tehát a szülők sem nyúlhatnak a telefonjukhoz a gyerek előtt. Én ezzel nagyon nem értek egyet, azt gondolom, hogy tetszik vagy sem, a modern technika nem az ördögtől való, hozzátartozik az életünkhöz, mértékkel és ésszel használva jó dolog és a hasznunkra van, és nem jó, de sokszor nem is lehetséges a gyereket teljesen elzárni előle. Ne értsetek félre, én sem támogatom, hogy a gyerek egész nap kütyüt nyomkodjon, vagy hogy órákat tv-zzen, de nem gondolom, hogy bármilyen hátrány érné, ha mondjuk videotelefonál a messze élő nagyszülőkkel, vagy látja az apját dolgozni a laptopján. Amúgy nálunk konkrétan megoldhatatlan is lenne, hogy a gyerek ne lásson semmiféle kütyüt, a férjemmel mindketten informatikusok vagyunk, és itthonról dolgozunk.
A kérdésem az lenne, hogy nektek mi a tapasztalatok a kütyüfóbiát illetően az ilyen sulikban/oviban? Jellemzően mennyire veszik komolyan ezt a dolgot, és mennyire rugalmasak? Elképzelhető, hogy ha ennek az iránynak mi ellenállunk, akkor emiatt a fiam hátrányba kerül, másképp állnak majd hozzá a suliban?
Köszönöm, nincs több kérdésem.
Teljesen megertem a rosszerzesedet, nekem hasonlo szkeptikus hozzaallasom volt regen. Pedig igy van, ahogy irod.
A fiam osztalyfonoke pl nem volt fizika tanar, de sosem fogom elfejelteni, amikor elvittem 1x a 12 evest a Csodak Palotajaba az Oveges terembe egy eloadasra, amit egy fiatal fizikus srac tartott. Lelkesen magyarazott es probalta kerdesek reven bevonni a hallgatosagot, egy ido utan mar csak a gyerekemhez beszelt, mert o volt az egyetlen, aki valaszolt a kerdeseire (ill. volt mas is, csak nem jol valaszoltak), kovette, ami zajlott, es batran reszt vett a kiserletekben, stb. Akkor szerintem max 2 vagy 3 par hetes fizika epochan volt tul, de olyan gyakorlatias ralatasa volt, nem tantargyszeru tudasa, hanem realis a temaban, hogy abszolut partner tudott lenni. Ez az, ami nagyon mas a W. megkozelitesben, hogy nem konyvizu, hanem e'lo es alkalmazhato a tudas.
Ez csak egy pelda, sokat tudnek meselni, de nem szeretnem elvinni ebbe az iranyba, csak a kerdesedre jutott eszembe illusztraciokent.
"Általánosan tájékozott" tanárnak? Rossz érzésem van. Ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy úgy tanít pl. kémiát, hogy semmiféle szakirányú végzettsége nincs?
Ez megint felinfo igy, hogy az osztalytanito tanitja az osszes targyat. Kozeptagozaton van mar egy rakas "subject teacher", ahogy nalunk mondjak, az idegennyelv (ez mar alsoban is), a zene, a matek az angol (ami otthon a magyar lenne, ugye), nem beszelve a specialis targyakrol. Amiert az osztalytanito felel, az a fotanitas epochalis tananyaga, ezt altalaban o tartja, de pl. ha specialisabb epocha kovetkezik, akkor szoktak segitseget kerni a felsotagozatos kollegaktol, sot akar kulsosoktol is.
De mivel nem arrol van szo, hogy egy rakas adatot, lexikalis informaciot kell atnyomni es aztan visszagurgitaltatni a gyerekek fejebe/-bol ezek alatt az epochak alatt, hanem tulajdonkeppen egyutt melyulnek el egy-egy foldrajzi, tortenelmi, kemiai teruletben, egyaltalan nem lehetetlen ezt felvallalni egy altalanosan tajekozott tanarnak. En is nagy erdeklodessel kisertem a folyamatot, nagyon tetszett, amit a fiamek reven lattam, kulonosen az interdiszciplinaris megkozelitese a dolgoknak. Fantasztikus, mennyire megmarad az igy szerzett tudas, mennyivel melyebb es tartalmasabb, azert is egyebkent, mert a tanar nem pusztan facilitator a gyerek meg felvevo, hanem a ketto egymasba jatszik.
Szamomra sokkal hajmeresztobb, hogy mar egy hetedikes tananyagot sem tudna pl. megoldani minden tanar a kollegajanak a targyabol, pl. a matekon, fizikan elverezne egy nyelvszakos es vica versa, ugyanakkor a 12-3 eves gyereknek, ha jo jegyet akar, mindegyikben otthon kell lennie, egyik 45 percbol a masikba atkapcsolni a targyak kozott, amit adott esetben a tanar maga nem feltetlenul tudna megtenni (ezt abszolut gyakorlati peldabol mondom, ertelmesebb kollegakkal annak idejen sokat filoztunk errol, amikor a kozepiskolaba felveteliztettuk a nyolcadikosokat.)
Ebben sajnos nagyon igazad van, rengeteg fiatal végzi el úgy a tanítóképzőt, hogy a helyesírásról fogalma nincs. Nekem is van tanító ismerősöm, aki hasonló tapasztalatokkal bír a nála hospitálókról. DE: jobb helyeken megengedhetik maguknak a szűrést, a válogatást. Egy nagyváros jó nevű iskolájában minden meghirdetett tanári állásra rengeteg pályázat érkezik, de ha esetleg mégis mellényúlnának, simán lecserélhetik a rossz tanárt alkalmasra. Ám azokon a helyeken, ahol lasszóval kell kapkodni a tanárok után, mert nincs a térségben más munkahely, és hiába kapna ott állást, a házastársa már nem, ott nem nagyon tudnak szelektálni, szerencse kérdése marad a tanár személye. Ugyanez a helyzet állhat elő az alternatív suliknál is, főleg, ha adott helyen nem túl népszerű az a suli, vagy tévhitek élnek róla. A legtöbb w intézményben évek, évtizedek alatt jutnak el oda, hogy: a tanáraiknak meglegyen a waldorf tanári végzettségük is, nem csupán lelkes amatőrök legyenek a témában, és amellett az eredeti szakmájukban is kimagaslóak legyenek, akire bátran rábíznám a gyerekem tanítását minden téren.
A beszéd miatti kifordulás talán úri huncutságnak tűnhetett részemről, de ha jobban belegondolsz, rengeteget van a gyerek suliban, nem mindegy, kitől tanul észrevétlenül is beszédfordulatokat, stílust.
Az meg megérne egy külön beszélgetést, hogy vajon mennyire utópisztikus az az elképzelés, hogy egyetlen waldorf tanár szinte az összes tárgyat képes legyen elsőtől nyolcadikig osztálytanítóként tanítani (mert a w sulikban ez van!). Bevallom, én ebben nagyon szkeptikus vagyok. Tudom, hogy bármiből fel lehet készülni, de ha azt látom, hogy sok szakember még a SAJÁT területén is kihívásokkal küzd néha, akkor elég naiv gondolatnak tűnik nekem, hogy egy tanár meg hirtelen még hiteles és jó művelője és átadója lesz a saját, eredeti szakjain kívüli más tantárgyaknak is.
Volt egy rövid időszak, amikor csak 4 órás munkahelyem volt. Hihetetlen sok mindenre ráértem mellette. Gondolj bele, elmentem 8-ra dolgozni, fél 1-re már otthon voltam. Gátlástalan mennyiségű szabadidőm maradt :)
Igazatok van abban, hogy teljes mértékben racionálisak, realisták vagyunk. Ezt írtam is korábban, elég távol áll tőlünk mindenféle ezo-izé. Viszont úgy látom a mostani alakuló W társaságban, hogy ezzel így önmagában nem nagyon lógunk ki a sorból. Az lehet az oka, hogy az alapítók, és az érdeklődők nagy részét elsősorban az motiválja, hogy menekítse a gyerekét az állami oktatásból, nem pedig az erdei tündérek súgták meg nekik, hogy alapítsanak Waldorf iskolát :) Kisvárosban élünk, 3 általános iskola van. Az legjobbnak tartott sulit (szerintem is az, én is oda jártam annó) átvette az egyház. Lecserélték a tanárok nagy részét, hogy mi alapján válogattak, azt gondolom nem kell ecsetelnem. Ezek után nem szívesen vinném oda a gyerekem. Ezen kívül szeretném megkímélni a kötelező napközitől (tudom, sok helyen igazából nem kötelező, csak lehetőség - nálunk az, igazgatói engedéllyel lehet csak felmentést kérni alóla, és nem mindenkinek adják meg), szeretném megkímélni a 0-dik óráktól, és még hosszan sorolhatnám. Nem tartom jónak azt a teljesítménykényszert, amit ráerőltetnek már az elsősökre is, a rohanó tempót, a túlerőltetett versenyszellemet, a készségtárgyak érdemjegyekkel való értékelését, a mostani tankönyveket, a rengeteg felesleges lexikális tudás fejekbe tömését... Mindezek a W-ben egészen máshogy vannak, és főleg ezek a dolgok azok, amik miatt én ezt az alternatívát tartom a legmegfelelőbbnek. De igazatok van, nincs tökéletes iskola. A W sem az, eddig is feltűnt pár dolog, ami nem annyira tetszik, itt a topicban is rávilágítottatok néhányra.
Azt gondolom, hogy elég nagy különbségek lehet 2 W iskola között is, nagyon sok minden annak a függvénye, hogy milyen közösség alakul ki. Mint írtam, én úgy látom, hogy itt nem annyira az elszállt, alter családok a jellemzőek, hanem teljesen "normális" szülők, akik hasonlóan gondolkodnak abban, hogy nem kérnek az állami oktatás rengeteg hibájából. Az egyik alapító tag az egyik helyi normál iskolában volt tanár évtizedekig. Elismert, jó szakember. Ő azt mondta, leginkább az motiválja, hogy a mostani rendszer a lehető legrosszabbat hozza ki a pedagógusokból, és neki ebből van elege. Persze akad egy-két furcsább alak. Érdekes, hogy ti is a nyílt szoptatást említettétek. Az egyik előadás alatt egy kissé ősanyás kinézetű kisbabás anyuka a babája első nyekkenésére felhúzta a pólóját és tette amit kell, közben nyugiban hallgatta tovább az előadót... Semmiféle takargatás, elfordulás, kendővel letakarás, semmi. Még csak a felsőjét sem túl diszkréten húzta fel, látszott minden tényleg. Férjemmel azt se tudtuk, merre nézzünk :) Furcsa volt, zavarba ejtő, nem vagyunk ehhez szokva, és én soha nem tennék ilyet, de kb ez volt a legfurább, tőlünk leginkább távol álló dolog, amivel ott szembesültünk. Ennyit meg igazán kibírunk :)
Ciki a helyesírási hiba, de az a nagyon szomorú, hogy végzős tanítóképzősöknél is összefutottam ordító helyesírási hibákkal. Belegondolva, amit a helyesírásról tudok, annak 80%-át bizony 1-4 osztályban a tanítónénitől tanultam, amikor végzős tanítójelölteknél láttam, hogy hemzseg a dolgozatok többsége a helyesírási hibáktól, elképedtem, hogy te jó ég, és ezek fogják majd a gyerekeimet írni tanítani. Szóval ez, nem waldorfos jelenség, és valahol nagyon elszomorító, hogy ha valaki arra adja a fejét, hogy tanító legyen, miért nincs igénye arra, hogy képezze magát, ha tudja, hogy a helyesírása csapnivaló (és tudniuk kellett, mert a peda tanárjuk olyan "megátalkodott" volt, aki bizony aláhúzta és kijavította a helyesírási hibákat is, nem csak a tartalmat nézte.)
Akkor neked tényleg sikerült jó közösségbe kerülnöd. Különben, én nem tudnék ilyen "buzgó mócsing" lenni, akkor sem, ha a munkaidőm engedné, szóval le a kalappal előtted.
Igen, ma már első osztálytól van informatika a gyerekeknek, házi feladat internetes kereséssel, stb. Amikor én voltam középsulis, még számítógép sem volt mindenkinek (átlag családokról beszélek, nem szegényekről), nem hogy internet. Emlékszem, akkor még szélessávú net csak internet kávézókban volt, meg olyan iskolákban ahol voltak számtechesek. Egyébként a telefonos betárcsázós volt, és a 30 tagú osztályunkban 4-nek volt otthon internet. Ebből kettő orvosgyerek, egy gyárigazgató gyerek, a negyedik meg könyvelő cég tulajdonosok gyereke. Ennek ellenére, már akkor is volt olyan tanár, aki lazán bemondta, hogy házidolgozat címszó alatt ilyen és ilyen témakörben keressünk az interneten. Ez sok órai internetkávézót jelentett a többség számára, de ez senki tanárt nem érdekelt. Szóval, ha már abban az időben ez volt, akkor ma, amikor minden háztartásban van gép és internetkapcsolat, hatványozottan igaz, hogy alap kézség kell legyen a használata is.
hello
Gyerekkoromban ismertem waldorfosakat, normálisak voltak, persze akkor még nem voltak kütyük. Vekerdyt szeretem, nagyra tartom, a tesóm gyerekeke nem waldorfos, de a klikes suliban sem szeretik a kütyüket. Szünetben azt nyomkodják, ha egy mód van rá, ezért kikapcsolva lehet a gyereknél (nyilván, ha délután telefonon elérhetőnek kell lennie, napközi végén bekapcsolhatja)
Szerintem ma már alap, hogy a gyere ismerje a szövegszerkesztőket, levelezőket, a mieink még poerpoint előadást is csinálnak házi feladatként
házi dolgozat volt esszét írni, kinyomtatni, beadni
aki nem halad a korral, végleg lemarad!
otthon tanítsátok meg, amire lehet, pláne, ha értetek is az informatikához, aztán a suliban azt csinálnak, mait akarnak
Fel nem fogom, min pöccentél be. Nekem se a szomszéd barátjának unokatestvére mesélte, amiket a waldorfról tudok, hanem: mivel szimpi volt sok dolog a pedagógiájában: jártam ilyen közösségekbe, rendezvényekre. Megismertem pár családot, akik személyes tapasztalatai folyamatosan jönnek beszélgetés és blogolvasás formájában. Sok könyvet is olvastam a témában, alapvetően pedig Vekerdy-rajongó vagyok. A hozzám két legközelebb álló w. sulis család már egyik se waldorfos, mert az egyiknek nem tanult meg ott olvasni a gyereke, és ezt még csak észre se vette senki két év alatt, egy évet újra kellett ismételnie államiban, az egyetlen szerencséje volt, hogy nem volt évvesztes, mert amúgy két évvel lenne idősebb a többieknél, így meg csak a legnagyobbak között van alsósként.
A másik család az említett jogi, pénzügyi dolgok miatt hagyta ott őket, ami szerintem szintén érthető, mert megalázó és undorító. Én speciel - ha már első kézből is kell infó - elmentem hospitálni is a tanítás főidejében, de soha többé nem mentem vissza, amikor a következőket észleltem: a tancinéni ("osztálytanító", és nyolcadikig ő lesz, basszus) következetes stilisztikai hibákkal beszélt élőszóban, az egyik alsós tanterem falára pedig konkrét, súlyos nyelvtani hibákkal volt felírva valami nyelvészeti tudnivaló (szép rajzokkal díszítve persze). Szóval én a lelkes amatörizmust láttam számtalan emberi gyengeséggel és pénzügyi buktatóval megfűszerezve. Azzal a konkrét veszéllyel, hogy ha két nap múlva anyagi csődöt jelent az intézmény, mert polgármesterfia Jenőkét esetleg kiíratják, akkor menni kell, de nem lesz hova, mert másik általános nem veszi át a gyereket. A szektákkal való anyagi szövetkezés csak hab a kakin. Mindezeket így együtt nem szoktam senki nyakába önteni, de ha konkrét dolgokra kérdeznek, akkor csakis arra szoktam válaszolni, amiről egészen biztos információim vannak.
Igen, egyreszt azert fektetjuk le az elejen, mi mindenben tudunk esetleg pluszot fejanlani, hogyha valtoznak a korulmenyek, akkor legyen valami alap, hogy ebben az x dologban viszont szamithatnak rank. Masreszt amellett, hogy valaki teljes tandijat fizet lehet me'g pluszban is kapacitasa a segitesre. En pl reszmunkaidoben dolgozom itthonrol, es mivel csak egy gyerekem van, boven volt me'g energiam arra, hogy egyebeket is vallaljak. Pl 3 evig dolgoztam a Reading Group-ban, ahol a mindenkori harmadikosokkal foglalkoztam heti 1 oraban. Masik 3 evben meg az iskolaboltban dolgoztam heti 1 oraban. De voltam Class Contact is x evig, a koordinator az osztalyfonok es a szulok kozott. Eszembe se jutott volna, hogy csak azert, mert en teljes tandijat fizetek, ugymond sporoljak az egyebekkel. Hat ki profital belole, ha nem az en gyerekem (is), hogy tobb segitseget kap a osztaly, az iskola?
Emellett szinten a flexibilis idobeosztasom miatt sokszor tudtam taxizast vallalni, mert sok olyan program, kirandulas van, amire akkor jutnak el a gyerekek, az osztaly, ha x szulo osszeall, es elviszi, visszafuvarozza oket. Ebben is szivesen segitettem, meg pl a taborokba is mentem szulokiseronek, amig kisebb volt a fiam. Nemcsak en, hanem mindenki, aki ilyesmire raert. Masik apuka meg web dizajnerkent a suli web lapjat szerkesztette, vagy a heti suliujsagban segitett, stb. Mindenki talalt maganakvalo dolgot, ki tobbet, ki kevesebbet. Es tenyleg nem mericskeltunk.
Amúgy engen érdekelne, hogy ha valaki vállalja a teljes tandíjat és tudja is fizetni, akkor miért kell pluszban "természetbeni hozzájárulást" is vállalnia? Vagy akkor mi van, ha vállalok plusz feladatként valamit, aztán úgy alakul a munkaprogramom, hogy mégsem tudom teljesíteni? Akkor fizetek többet? Nem kötekedés, hanem tényleg érdekel, mert elméleti síkon jól hangzik amit írsz, de ez a gyakorlatban hogy valósul meg, eghyáltalán, egy gyerek évekig jár oda, lehet szerződést módosítani, esetleg újat kötni az évek során?
Na akkor az a te szerencséd, jó szülői közösséget sikerült találnod. Az én szülővárosomban sajnos nem ez a helyzet, ott tényleg a tipikus alter emberek viszik a gyereküket a Waldorf oviba, suliba (meg még néhány sznob, hogy a gyerek ne keveredjen "az aljanéppel"). Az említett szomszédom odáig elmegy a hülyeségben (mert nem tudom másként nevezni), hogy el nem vinné orvoshoz a gyerekét, mert az aztán biztosan árt neki, ehelyett ő (nulla képzettséggel persze) diagnosztizálja a saját gyerekén a lisztérzékenységet, valamint a laktóz intoleranciát. Felnyomja a FB oldalára, a recepteket, amit a fiának főz, a W szülői közösség meg rendszeresen éljenzi. (különben lehet mégsem annyra kütyüellenes a W, mert ez a csaj folyamatosan a FB-on lóg....meg a többiek is ezek szerint :))).
Vekerdy nagyon jol kepben van, rendszeresen jarja meg mindig a W. intezmenyeket, es eloadasokat is tart.
2 konyvet irt a W-fal kapcsolatban, az elejen, a 90-es evekben, amikor indult az egesz Mo-on (Almok es lidercek), ebben el lehet olvasni, milyen kaliberu emberek adtak a nevuket ehhez rajta kivul is, Makovecz Imretol kezdve Jakab Tiborig, erdekes modon, ok sem azok a hagymazas elmek.
A 2. konyv (Es most belulrol) a pedagogiai mozgalom alakulasarol is a rakovetkezo 20 evben, nagyon tiszta fejjel, kritikusan szemlelve a problemakat. En mindket konyvet szoktam ajanlani az erdeklodoknek. Ha atragjak magukat, keves meglepetes erheti oket.
Azért szerintem a pedofília speciel nem nevezhető általánosnak a papok körében, van viszont más, sokkal általánosabb probléma. Történetesen az, hogy a testi fenyítés éppenséggel nem volt ritka az ilyen sulikban. Tény, hogy már nem mai gyerek vagyok a 30 évemmel, de az én gyerekkoromban sem létezhetett olyasmi egy normál iskolában, hogy valakit testi fenyítés érjen. Nos, ezzel szemben velem egykorúak, akik egyházi iskolába jártak, mondták, hogy soha nem adnák a gyereküket oda, mert bizony simán levertek egy-egy sallert a gyerekeknek "nevelési célzattal". Akiknek meg volt szerencsétlenségük ilyen koleszban lakni, egészen elképesztő dolgokat meséltek, a nadrágszíjjal való veréstől kezdve...
Leírtam. olvasd el.
Tudod, Isten megbocsátott, lehet haladni tovább, nincs itt semmi látnivaló :)
Kedves Babyface,
Nagyon igazzá vált ebben a topikban is hogy az emberek mindenből csak azt mazsolázzák ki ami a saját véleményüket támasztja alá (ha mondjuk moziba akar menni és azt mondod ne menj moziba mert... ... ... Abból azt érti meg menj moziba...) ;) Szóval igen szelektíven olvasnak. Ennek így nem látom értelmét, ha kérdésed van állok rendelkezésre priviben.
Minden jót!
FM
Gondolkodtam ezen az alternativ kontra racionalis ember megfogalmazason, es szambavettem a fiam volt osztalytarsainak a szuleit, hat orvostol kerteszen at, egyetemi tanartol konyveloig, nemzetkozi hiru kutatotol szakacsig, pszichologustol tanar/ovonoig, festomuvesz-tanartol szulesznoig, titkarnotol web dizajnerig, farmertol iroig mindenfele volt, haztartasbeli anyukak is, sot me'g arisztokrata szulok is (ok voltak egyebkent az egyetlen igazi hippik). Legkevesbe sem lila kodos emberek, hanem nagyon is profik a sajat szakteruletukon. Szoval nem is igazan tudom ertelmezni a vonatkozo kommenteket ebbe az iranyba.
Azt nem tudom, mihez kepest csalodtal, mert eddig en meg csak negativ meg ellenvelemenyt olvastam toled a temaban. De igazabol tenyleg nem is kell mindenkinek ezt valasztani, mint ahogyan egyhazit vagy Montessorit se. Zero a kenyszer. Bar a felinfok terjesztesere is az lenne.
Bocsanat, de a felajanlas onkentes. Amikor valaki W-ba megy, szerzodest kot az elejen, senki nem kenyszeriti erre, de a szerzodesben altalaban benne van, hogy milyen pluszokat tud felajanlani a sajat szakteruletevel kapcsolatban, vagy fizikai munka teren, es ezek kepezhetik az alapjat a non-financial contribution-nek. Aki speciel nagyon szeretne', hogy a gyereke W-ba jarjon, de adott esetben 2-3 tandijat nem tud folyamatosan fizetni, az nagyon orul ennek a lehetosegnek, szo nincsen megalazo erzesekrol. Igy valosul meg az elv, hogy anyagiak ne zarjanak ki erdeklodoket. Abban a 3 intezmenyben, ahol eddig megfordultunk, ez igy is mukodott, szoval nalam nem a szomszedasszony meselte kategoria all fonn, es egyeb 2nd hand info.
Mi vilageletunkben teljes tandijat fizettunk, de eszem agaban nem volt emiatt meregetni masokat, nem is ilyen az ethos ezekben az intezmenyekben.
engem az ütött ki, hogy ideje már hangos a sajtó a phalmi bencéseknél történ dolgok miatt,,,
és ezek után meg örömködnek, mintha ez lenne a világ legjobb híre..
Nagyon sok településen vették át az egyházak -főleg a katolikus egyház az önkormányzati iskolákat...
legtöbbször az volt az indok hogy az önkormi nem tudja fenntartani...
ez nekem is azért furi, mert ugye most már a klik volt a fenntartó tudomásom szerint..