Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Délben ebéd, hirek, addig azért kuss, utána jó ebédhez szól a nóta, azért kuss.
Azért etttünk gyorsan a húgommal, hogy minél kevesebbet élvezhessünk a zenéből. :))))
---
Szombat vasárnap utazás, a 100 km messzi szülőfaluba, ott kertművelés, mert az olcsóbb, mint a piacon. A frászt 2x olyan drága volt és még megmérgezte a gyerekkorunkat is.
Nem tudtunk normális társasági kapcsolatokat kialakítani, mert nem mentünk senkihez, nem jött hozzánk senki, mert jöttünk- mentünk.
---
Középiskolás korban megelégeltük és arra hívatkoztunk, hogy tanulni kell, így szépen lemaradtunk az utazásról. Télen egyébként sem kellett mennünk, mert nem tudták kifűteni a házat 2 nap alatt.
Az otthonmaradásnak viszont volt másik ára, mi gyerekek takarítottunk és főztük meg a 2 napi ebédet.
Takarítani azóta is utálok, húslevest meg álmomban is tudok főzni.
Amikor elköltöztem otthonról és anyukám kérdezgette miket főzöcskézek és megtudta, hogy vasárnap hétköznapi ebéd volt, igen csak csóválta a fejét, hogy mit fog szólni hozzá a férjem, tessék neki tisztességes ebédet főzni. :) Aha, a féjem is meg én is azt gondoltuk, azt eszünk, amit kívánunk és nem azt amit az "illem" diktálna.
Aztán szép lassan belenyugodott anyukám is.
Nálunk a szódát hozta lovaskocsi, már elöre kolompolt, és mi mamával mindig mentünk ki váltani szódásüveget.
Nekem csak az üreseket szabad volt vinni. Ja és 1.10 volt egy üveg.
Furcsa, de mai napig is szódás vagyok, csak ma van Soda Stream...:)
Nem ettél meg mosatlan gyümölcsöt? Hát nagyon rendes kislány lehettél!
Mi minden környéki fán fenn voltunk, cseresznye, barack, meg a kedvenc a dió.
A zölddiótól olyan foltos voltam hogy "nem látszott hogy fiú
vagyok-e vagy lány" Mama szavajárása.
Persze sokszor leppottyantunk a fákról, de oda se neki. Egyszer pont a farcsontomra estem akkor ültem kb 10 percet a földön, irtózatosan fájt.
De mindig olyan mocskosan mentem haza hogy öröm volt nézni. Háromszor váltottak vizet mire tiszta lettem:D
Meg a nemkellkáposztafözelék! Nagymamámék kitalálták hogyha azt mondják hogy azt szeretem akkor biztos meg fogom kóstolni. De nem...
Minden káposztát a mai napig nem eszek meg, talán egyszer egy évben a savanyúkáposztát, csak úgy magába.
Amire különlegesen emlékszem az az hogy akkor mentem haza mikor elfáradtam. Soha nem kellett idöre menni, csak úgy sötétedésre. Nem féltették a gyerekeket annyira, meg ugye akkor még az idegenek is néztek ránk.
Nem étkezéssel kapcsolatos, talán egyedi családi szokások:
Nálunk az egész család a wc-n olvas, fejt rejtvényt.
Fogmosás után, lefekvés előtt még iszunk néhány korty vizet és a poharat oda készítjük a kis asztalra / éjjeli szekrényre, ha alvás közben felébrednénk, vagy pl. reggel szomjasan ébredünk.
Gyermekkoromban az esti fürdés alatt egy kis tálkában bevittem magammal némi gyümölcsöt (pl. alma, körte, szőlő) és pancsolás közben megettem. (Felnőttként átszoktam a zuhanyozásra.)
Egyezményes családi fütty-jelek.
Gyerek (pl. én) noszogatására vicces rigmusok, mondókák.
Volt egy kockás pokrócunk, mindig azzal mentünk kirándulni és strandra.
Szombat délelőttönként mindig mentem anyukámmal a piacra. Nálunk is gyakran esett szombatra a takarítás, és szomorú voltam, ha nem mentünk a hétvégén a nagyiékhoz. (Nem mindig a takarítástól függött egyébként.)
Nekem is ismernem kellett volna a környéken lakókat, a szüleim ritkábban látott ismerőseit és már messziről köszönni nekik, nem vonakodni a puszitól...
Én a mai napig képtelen vagyok arra, akármilyen éhes/szomjas vagyok, hogy az élelmiszerüzletben fizetés előtt fogyasszak el valamit.
Karácsonykor nem örültem, ha ruhaneműt kaptam (csak a játéknak, könyvnek, rajzeszköznek) és születésnapokon sem, ha a nagyiék a virág mellett pénzt adtak, nem személyesen nekem szánt dolgot.
A legjobban a gyerekzsúrokat szerettem, ahol a barátaim körében lehettem. (A felnőttek egymással beszélgettek, meg cigiztek mindig...)
A nagymamámnak mindig én voltam a manikűröse és a kozmetikusa, az unokatesóm a fodrásza.
Nincsenek falusi rokonaim, így disznóvágáson soha életemben nem voltam, de ezt valahogy nem is bánom.
Egyébként a hűtő azért nem olyan régi találmány ám. Kérdezzétek meg a szüleiteket,főleg vidékiek, hogy volt-e hűtőjük. :)
Volt es meg a haboru elott is volt hutojuk mint ahogy meseltek
csak abban jegtombot tettek es azt csereltek. A jeget lovaskocsi hozta es a jegesfiu /ahogy meseltek / nagy kotenyben kesztyuben hozta be a jeget/
Telen nyaron mindig,
Miert ?
van valami jelentese vagy a csalad azt szereti ?
Hallod le a kalappal
egyre gondolunk a technokratval ? vezeto muszaki iranyito szerep
Tudod az is nagyon tetszik ahogy visszaemlekezve megeled es belatod a dolgokat . Tisztelet es elismeres a szuloknak reszemrol is
Kulonben naluk a kaposzta nemzeti eledel es nekem nem tudsz olyan valtozatat mondani amit utalnek
Most hogy visszagondolok a mosatlan gyumolcsot soha nem ettem -re.
Nalam ez nem kenyeskedes vagy onuralo kerdese hanem egy automatizalodott szokasrend resze. Mint ahogy kezmosas nelkul sem eszem ebedet vacsorat ..... es lehet hogy nevetseges de turazas kozben is vagy forrasvizben mosok kezet vagy keztisztito kendot vagy zselet hasznalok
Kulonben nekem se magassag se melyseg nem letezett testvereim fiuk es idosebbek nalam joval es amit Ok meg tudtak csinalni azt en is kiprobaltam legyen az lovaglas ijaszat loveszet kajakozas sziklamaszas ....
Edesanyank nem nagyon orult mindig ennek de nagy hasznat vettem amikor apankkal voltunk tavoli orszagokban huzamosabb ideig.
Disznót mi is csak évente egyszer vágtunk. Ha most visszagondolok, szegények voltunk. Kb. tíz éves koromig a nagyszüleim házában laktunk, én ott is születtem meg. A párom lesett, amikor egyszer mentünk anyámékhoz és éppen azt kérdezte, hogy én hol születtem. Akkor értünk a nagyszüleim házához, és mutattam neki, hogy itt, ebben a házban. Azt hitte viccelek.
Az én szüleim felhúztak maguknak egy házat, hát elég sok év kellett hozzá, hogy ténylegesen egy normális, lakható házunk legyen. Apukám gépszerelő volt, anyukám meg mozdonyvezető.
Igen, ilyen is volt akkor. A mai napig utálom a paradicsomos káposztát, a parikás krumplit, meg a kelkáposztafőzeléket. Voltaképpen azon épültük fel azt a nyomorult házat. Ott spóroltak, ahol tudtak. Karácsonyra mindig a Lányok évkönyvét kaptuk ajándékba, vagy az Én könyvtáram, Én képtáram elnevezésű füzetkéket. Voltak hozzá kártyák és párosítani kellett a leírást a képpel. Akkor nagyon rosszul esett, hogy nem az áhított hajasbabát kaptam, de később rájöttem, hogy anyám talán a tudásunkat szerette volna egy kicsit tágitani. A mai napig szeretek olvasni. És ez otthonról hoztam magammal.Meg a technokrata mivoltomat is. Ezt meg apukámtól örököltem.
Jot derultem az ajtocsapkodason kilincshasznalaton. Hallod most visszaemlekezve engem is figyelmeztetett a nagyapam hogy valami "ormesteri " stilusom volt ugy tizen valahanyeves koromban es mar az ajto nyitasrol tudta hogy csak en lehetek aki erkezik .
Ja, és a szülők, felnőttek beszélgetésébe nem kotyogtunk bele, hnem megvártuk, míg befejezik a mondatot és ránk figyelnek. De figyeltek: jó, most mondjad ...
Mi sem voltunk kizarva a felnott tarsasagbol jokat hallgattunk es amikor szellemileg szakmailag osszszedtuk kesobb magunkat erveltunk cafolhattunk.
Sokszor a felnottek hagytak kezdetben ervenyesulni erveinkkel nyerni es kisvartatva olyan valaszt kaptunk aminek cafolatara nem voltunk felkeszulve.
Nem volt meg hozza a megfelelo tudasunk. Ezeke ujabb es ujabb ismeretszerzesre osztonoztek bennunket.
Ha belegondolok "jo iskola" volt . Ez az elmeny a serdulokorra teheto amikor szerintem mindent meg akar az ember cafolni ami csak ele kerul
isteni tiszai törpeharcsa, frissen ropogósan meg sok sok emlék.
Még benézek majd!
Gyere varunk nagyon mert en hal es sajtmanias vagyok
ENDE az en topicomban nem sutunk nem fozunk csak melekezunk.
Kulonben szep es biztosan f inom is de en pl nem szeretem a nagyon kremes nagyon habos dolgokat
Nalunk penteken hal volt .
Ha tesztafele volt akkor a leves volt husos .
Edesanyank iszonyatosan ugyelt hogy hust hussal tesztat tesztaval
ne egyunk . Rengeteg sajtot ettunk meg feherjetartalmu novenyeket.
Eleg kicsik voltunk amikor elmondta hogy milyen taplalekban mi van es mibol mennyire van szuksegunk es milyen eletkorban / terheles mellett mennyire fontos azoknak a szervezetbe valo bevitele.
Ez annyira automatizalodott nalunk , hogy amikor aldott allapotban voltam
nagyon ugyeltem a magzat fejlodesi szakaszainal / 6-8 het agy szem tudo...idegrendszer csontozat.... / a megfelelo taplakozasra es vitaminbevitelre .
A diszovagassal kapcsolatos elmenyek az en eletembol kimaradtak es olyan jo volt olvasni
Ha valaha is megtalálom, elküldöm!
Szamitok ra am.
Aranyos ez a tobbgeneracios visszaemlekezes meg akkor is ha vannak benne valos vagy velt serelmek.A komenyleves elfogyasztasi technika meg spenot likvidacios elmelet kolonosen humoros igy olvasva.
Kulonben en imadom a spenotot jo fokhagymasan bundaskenyerrel.
hogy egres a naspolya...
En ugy emlekszem hogy az a birsfelek fajtajaba tartozik talan.
Huuu jut eszembe a birssajt .
Valahol emlitetted a szilvalekvart. Egyszer apai nagyapank felesegenel lattunk rezustben fozott es cserep edenyben kemencebe tett szilvalekvart .
Azota is keresem azt az izt de nem talatam olyan lekvarra .