Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válás elindítása, hogy?
Sziasztok!
Mi a válás (házasság érvénytelenítése) ügymenete? Hogyan kell azt elindítani? Hova, milyen papírt, kérelmet, stb-t kell beadni?
Egyik ismerősöm kért meg, hogy nézzek utána.
Magát a válópert ügyvéd nélkül szeretnék intézni, nincsenek felesleges tízezreik a tiszteletdíjra.
Az ellentét kibékíthetetlen, sajnos. Annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy négy kiskorú gyermekük van és egy házuk, amely a feleség nevén van. A házasság alatt építették, de bizonyítható, hogy a feleség tett le jóval többet az asztalra. Keletkezik ilyenkor automatikusan vagyonközösség? A pasi tudna hova menni lakni a válás után, de sajnos elképzelhető, hogy dacból ki akarja tenni őket a házból. Megteheti?
Köszönöm a válaszokat!
Az össznépi banzájokból én is ki vontam magam azonnal, sőt ma már eljutottam odaáig h a szülinap, névnapok is max. egy telefonos isten éltessen legyen, ne költsünk, mert azt senki nem győzi ez természetesen csak mi ránk a felnőttekre vonatkozik a gyerekekre nem. Két sógórnőm van még, az egyik épp most vált januárban, sajnos ők sem bírták tovább. Szegény anyósomékat sajnáltam. Még túl se jutottak a mienken jött a lánya. Egy anyának azért ezt végig élni nem kellemes. Látni h a gyerekei az unokái szenvednek és sírnak. És akkor ő még ki sem adta a fájdalmát. Csak a karácsony maradt, mikor mindenki ott van, más alkalommal én sem megyek.
Én már nem győzködöm a gyerekeket arról apa mennyire szereti őket vagy sem, meg h azért mert mi külön mentünk azért még így, meg úgy. Mint írtam és tudjuk is nem hülyék a gyerkek és megérzik ha hamis valami, ill. mondás nélkül is leveszik h ki mennyit törődik velük, és kinek mennyire fontosak.
Szia cattish!
Szívesen, tudod az ügyvédek is kihagynak lehetőségeket, sok a dolguk szerencsére. És nem bántásból írom feléjük, hiszen köztük dolgoztam, szerettem is ezt a munkát. Majd írj ha valami kínod van. Ennek a válásnak az érzelmi részébe nem folyok bele, az egy külön téma.
Szia Mindenkinek!
Én tavaly küszködtem ezt végig. Ha az én befolyásom érvényesül jobban, akkor normális, ha az új barátnőé, akkor elég furi De már ex nagynénje is nekem panaszkodott az új barátnőre... és ex családja mostanság feltűnően keresi velem a kapcsolatot....
Nézd, ezzel nem tudsz mit tenni. Ez végig nehéz menet, amíg a gyerekek fel nem nőnek, és még sztem utána is... én is sokszor villámhárítónak érzem magam, de már próbálom félvállról venni a dolgokat, mert tavaly nagyon megviselt a dolog és a gyereknek egy kiegyensúlyozott mamira van szüksége...
Én az összcsaládi bulikból még az elején kivontam magam. Mondtam, hoyg nem megyek. A lányom természetesen jár. Anyósommal jó a kapcsolat, most hétvégén is ott voltunk nála a csajszival, de csak mi ketten. Ha a többiek is ott vannak, nem megyek. Exszel együtt dolgozunk, naponta több órát látom. És tudatosítottam benne, hogy tudatosítsa a barátnőjébe, hogy vele együtt egy gyereket is kapott, igaz, hogy az a gyerek már majdnem felnőtt. És max. pozitívan áll apja barátnőjéhez. Annyiban jobb nálunk a helyzet, hogy az apja lakásába költözött a csajszi. és reégebben abban a lakásban lakott a dédnagypapa, meg egy ideig az anyum is, így a lányom nem idegen helyre megy. Habár már vendégnek érzi magát. De mondtam neki, hogy ne érezze. Ő ott családtag, akár tetszik az új nőnek, akár nem. Múltkor már a barátját is vitte magával és mindketten ott aludtak
Szóval mi elvagyunk Nekem meg még nincs új párom, ez legalább nem zavar be...
Köszönöm a hosszú és kimerítő válaszodat úgy, mint mindenki másét. Ez az illetékmentesség eszembe nem jutott volna, ha nem írod.
Meg vagyok hatva a kedvességetektől, köszönöm a barátnőm nevében is a hasznos tanácsokat, a bíztató és együttérző sorokat.
Nálunk is a lányom szembesített dolgokkal, pedig akkor ő még csak 13 volt. Olyan tisztán és egyértelműen látta a helyzetet, mindezt megfogalmazta és a szemembe tudta mondani. Ő volt aki felnyitotta a szemem, h nincs már mire várni, akár hogy is fáj el kell h váljunk.Nálunk sztem mindkét gyereket nagyon megviselt, azt hiszem a mai napig. (2 éve váltam). A fiammal hiába próbáltam beszélni az egészről, bezárkózik, és nem szól, nem beszél erről a dologról. Nem tudom h hogy és mit érez, mi a véleménye. Sztem ő sincs túl rajta. Elfogadta, mint a szülei döntését, de számára érthetetlen és felfoghatatlan.
Nálunk is tinik a gyerekek, tehát már igazán meg sem szabahatnám h mikor akarjanak menni, vagy ne akarjanak menni.
Viszont a szívem még ma is összeszorul miattuk. Hiába a normális kapcsolat a család összes tagjával. Hiába a jó kapcsolat az új partnerekkel, azért a család még is más. Nálunk nem voltak hangos szóváltások, viták, veszekedések, főleg nem verekedések, de a "csendes gyilkolás" ment rendesen, és bizony a gyerekek érezték h anya és apa nem beszélgetnek egymással, vagy csak a legszükségesebbeket. Tévhit azt gondolni h azért mert durvaságok nincsenek a gyerekek nem érzik és nem tudják h gond van. Okosabbak mint mi és nagyon is jól látják a helyzetet. Sokszor jobban, mint mi felnőttek.