Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi ház vagy spórolás?
Létrehozva: 2016. október 1. 15:28
A helyzetünk röviden: átlagos fiatal pár vagyunk, nulla szülői segítséggel, önerőből próbálunk meg boldogulni az életben.
Egy ideje külföldön élünk, azért jöttünk ki, hogy otthon vehessünk egy családi házat. Ha minden jól megy, nemsokára meglesz rá a pénz javarésze, aztán szeretnénk hazamenni, elméletben normális fizuért el tudunk majd helyezkedni, és a közeljövőben némi hitellel megpótolva vehetünk egy kertes családi házat.
Ez volt az álmunk, ezért dolgoztunk, ezért jöttünk ki. Spórolunk, nem élünk nagy lábon, nincs sokmilliós kocsink, nem járunk a Kanári-szigetekre nyaralni, nincs plazma TV-nk, mert a házra gyűjtünk.
Az utóbbi időben viszont kicsit elbizonytalanodtunk. Ha családi házat veszünk, ahhoz kell majd még némi hitel, illetve biztos kell felújításra is költeni a jövőben. Ezesetben valószínűleg csak minimálisan tudunk spórolni, és nem fogunk tudni félrerakni egy kis kezdőtőkét a gyerekeinknek.
Csakhogy tudjuk, mivel jár a nulláról indulni, meggebedni, suli mellett két helyen dolgozni, elhagyni az országunkat, szenvedni és kimerülni azért, hogy előre jusson az ember. Nem, nem érezzük úgy, hogy ez olyan jellemformáló lenne, mi is szívesen járnánk néha nyaralni, vagy vennénk ezt-azt...
Ha csak egy olcsóbb lakást vennénk, akkor valószínűleg rendesen félre tudnánk tenni, 4-5 év múlva hitelre venni egy kis lakást, kiadni és abból fizetni a lakbért, mellette is spórolhatnánk. Akkor mire a gyerekeink felnőnek, eladhatnánk a lakást és lenne egy kis tőkéjük, hogy nekik már ne kelljen kényzerből külföldre menniük vagy éjszakázniuk suli mellett és későbbre halasztani a gyerekvállalást anyagiak miatt.
Igen, ez a rész még elég elméleti, sok minden történhet 20-25 év alatt, de az alapdöntést most kell meghozni. Önzőnek érezném magam, ha nem tennénk félre a leendő gyerekeinknek, miközben tudjuk, milyen nehéz önerőből elindulni, de közben fáj lemondani a nagy álmukról, a családi házról.
Ti melyiket választanátok?
te egy zseni vagy, mi meg hulyek hogy bekajaltuk a dolg0t.
az egyeduli kulonbseg hogy itt most gyerek (meg nem letezo) is van a kepben ott viszont kemikuseknal mar nem lehet rola szo mert a pasi 50 felett van es a no is afele kozeledett.
hacsak abban is nem hazudtak. megint.
fogadjunk rovid idon belul maris torli magat.
tenyleg jo megfigyelo vagy.
Így is kell. Fölénk is most költözött új lakó, fúrtak-faragtak pár napig. Első este 8-kor szóltam, hogy most elég, házszabályzat szerint 6-ig lehet felújítási zajokkal zavargálni, tovább nem. Én rátettem 2 órát, megköszöntem, ha befejezik. Utána nem is volt gond.
Igen, 99% megérti, pont ez jutott eszembe nekem is a fűnyírós példára, hogy ha lenne (de nincs) a környéken egy ilyen veszett fűnyírós, akkor odasétálnék, és megkérném szépen, hogy ezt ne.
Szomszéd, ahogy írtam, nem rég vette a házat. Felújított. Ment egész hétvégén is a hacacáré. Megkerestük az embert, és megegyeztünk, hogy OK, essünk túl rajta gyorsan, zöröghet hétvégén, de reggel 9-ig egy árva kalapácsütést sem akarunk hallani. Elkészült, nyugi van. Kellett neki szólni pár dologért, amire nem volt fantáziája, de abszolút együttműködő volt.
erre van a mondás: "aki hülye..."
Ez így van. Bár én mindig azon az állásponton vagyok, hogy "szóból ért az ember". Volt olyan, hogy zajongott vmit a felettünk lakó. Ilyenkor én vagy a férjem felment és szépen megkértük, hogy mellőze eme tevékenységet.
99%-ban értettek belőle.
En tudok olyat, ahol a ragaszkodas pedig nehezen tartja fent... :(
Igen, igazad van a fűnyírózás egy hüle sztereotípia. Rokonaimnál pl szombat délutántól hétfő reggelig nem is lehet füvet nyírni a csendrendelet miatt.
Én ha vidékre megyek, mindig az az első, hogy viszek füldugót magammal. Tök zizi vagyok, de sem a madárcsipogást sem a kutyaugatást, de még a tücsökzenét is gyűűlölöm.
Gondolom, van az az ár, amiért már elmenne...
Nem a ragaszkodás, inkább, hogy nem tudják eladni..
óóómennyi ház hirdetést látok mostanában facebookon is megosztva, és van ami már hónapok óta meg van hirdetve...és semmi.
Az sem éri meg, hogy szívjak életem végéig...
Na igen az emberek ragaszkodnak a regi hazhoz, emlekekhez, nem akarnak koltozni. Vagy pedig nem tudjak eladni annyiert amennyiert megérné.
De a panelek árai mostanaban amugy irtozatosak, mikor az emberek licitalnak egy panelra! Meg egy masik vegul 18ért kel el, ami 1+2 félszobas... Azert ez eleg durva ar egy panelert.
Én úgy vagyok ezzel a ház dologgal, hogy nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel életem végéig. Most 5-en vagyunk, kell a megfelelő mennyiségű szoba, megfelelő méretű élettér. Ha úgy alakul, hogy mindenki kirepül, és nem hordanak ide egy nagy halom unokát, akkor majd veszünk egy kisebbet. Én nem értem, amikor 2 idős ember küzd az elemekkel egy bazinagy házban. Sem rendben tartani, sem fizetni nem tudják. Minek?
Neeem, nem költöznék ki a francba, kínlódni nem szeretnék, meg gyereket szívatni sem azzal, hogy még 13 évesen se jusson el egyedül az isibe. Akkor lakás.
Én kevésbé voltam bátor hitel ügyben, mint férjem, én így pl. a Duna átellenes felét nézegettem, ott elérhetőbbek voltak pl. ikerház-felek, vagy felújítandó házak, de Bp másik végében is.
Korabban pont ezt irtam, hogy hany embert ismerek akik alig tudjak befuteni maguknak a hazat ami egykor jo meretu volt de gyerekek nelkul irto nagy... Nekem nem kene nagy haz, de inkabb a takaritas miatt. :)
A funyiro: kicsit eltulzod, nem mindennapos dolog ez az azert, es nem is tart az se sokaig. Ezek mind sztereotipiak, en nem is emlekszem mikor hallottam utoljara funyirot, de itt kicsi telkek vannak az teny. Mi a kerulet kozpontjaban vagyunk, minden par percen belul van, pl a Kalvin ter 30perc. Mint mondtam ez osztatlan kozos telek, nekunk ez fert bele. Kicsivel tobb utazasra es kicsivel tobb penzzel (nem sokkal), mar rendes kertövezetbe mehettunk volna. De mindegy jo itt a kozpontban, kozel van minden es mégis nyugis, egy setaloutcaban vagyunk. Ferjem szeretne egyszer valamivel nagyobb hazat es nagyobb kertet, mert ő élvezi a kerteszkedest, ultetest :))
Aki kertesre vagyik, ezeket nem veszi eszre, amiket irtok, van sok megoldas :)
Zajos szomszéd a társasházba is juthat. Ez nem lakókörnyezet kérdése, hanem kultúráltságé.
Laktunk panelban is, alattunk egy alkesz, az viszonylag nyugton volt, de heti rendes ügymenet volt, hogy az egyik lakó valami hülye időpontban zajosan szerelgetett, a másik meg a lépcsőházból üvöltött, hogy ha megtudja, melyik az, kitépi a szívét. :-)
Ahol most lakunk, a szomszéd házban volt egy alkesz nő, az óbégatott néha. Ilyenkor átkiabáltam a rokonainak, hogy "Légyszi vigyétek be és csukjátok rá az ajtót!" - ilyenkor csend lett. Azóta eladták, és jófej a szomszéd.
Ha nem költözik az ember tanyára, akkor ilyen juthat bárhova.
Ilyen áron nem kéne, ennyire nem létfontosságú - nekem.
Te vátosi berelkel = városi emberekkel
Javitás
Évi, itt azért pont nem a ti példátokról beszélünk.
Tudom milyen a környéketek, ismerem én is, de ez pont az, ami az átlaghalandónak megfizethetetlen. Bp és mégis kertes övezet. Te vátosi berelkel laksz együtt, én meg mondjuk kimennék (csak példa) Gyömrőre, már egy más környezetbe csóöppennék.
A bp-i kertváros nem sokban külonbözik a város többi részétől - lakosság szemponjából. Ide pedig vagy születni kell es ugy őrökölni fiatalon egy házat vagy jóval magasabb életszínvonalon élni (ami valljuk meg, ma a 30asok körében ez nem túl gyakori)
Pár éve mi is elmentünk volna kertesbe, de itt a környékünkön,nekünk ez megfizethetetlen. Igy maradtunk, mert Göd alsóra nem megyek, bármilyen szép és bármennyire meg tudnám fizetni.
Szoval csak gondold át, ha 20 km-rel eszakabbra kellene laknotok, akkor is ilyen könnyű lenne az élet 3 gyerkőccel?
Hidd el, van aki reggel 9 előtt is bekapcsolja, máskor a zöld kert hajnali gardenpartikra csábít, illetve egy húzós szombat este után az ember nemcsak vas 9-ig szeretne aludni.
Nálunk az ember hétvégente hajnalig nyomja a vendéglátót, nagyon nem díjazná,ha reggel 9 -kor fűnyíróznának,miután hajnali 3-kor került ágyba(akkor ért haza a melóból,nem a csajokat kajtatta).
Hülye szomszéd családiban is lehet bőven.Ráadásul nem is szólhatsz neki,mert az telkén ugye azt csinál,amit akar.
Egyébként igen, Bp-en belül is van olyan,hogy kertes ház és belvároshoz közel,csak annak az ára olyan is.
Egyébként nekünk nagyon sok zöldünk van,itt ugye a kert,de a lakásunk is tele van virággal,mert imádom őket,mondta is a férjem,ha még egyszer cserepes virággal állítok haza,akkor döntenem kell,hogy én vagy a virág marad a lakásban:))
évi
Nálunk egy köpés a lakótelep, és nem, nem viszi el apu az autót, mert van mindkettőnknek.
Pont erről beszélt újvagyok is, az egy más téma,ha van két autó,de sajnos nem mindenki engedheti meg magának a 2 kocsi megvételét-fenntartását és vagy nem mindenhol tud mindkét fél vezetni.
Meg aztán az is egy jó dolog,minden reggel a csúcsban betotyogni a külvárosból-agglomerációból.
Arra kell vigyázni,hogy a ház ne temesse maga alá a családot,mert több olyat látni,hogy nyomják aházprojektet ezerrel, mire felépül aház,kifizetve az összes hitel,gyerekek már kirepülőfélben és mai gyerek nem marad a szüleivel,akkor sem,ha ott a nagy családi ház, aztán ott marad a két öreg nyugdíjas
Ha reggel 9-ig kuss van, akkor engem nem érdekel a fűnyíró.
Na meg a lakótársaidat nem Te válogatod meg, hanem kapod készen, és nem feltétlenül olyanok, amilyenre vágysz. És hiába nézed meg odaköltözés előtt, bármikor eladhatják a szomszédok a lakásukat.
Én nagyon szívesen szeparálódok el idegenektől. :-)
Ez is egy sztereotípia, hogy a kertes ház csak a semmi közepén lehet, így az ember ott rohad meg egyedül autó hiányában. Biztos van sok ilyen, és legalább ennyi olyan is, amikor ez nem igaz.
Nálunk egy köpés a lakótelep, és nem, nem viszi el apu az autót, mert van mindkettőnknek.
Mi is összejárunk barátokkal, de ezek nem feltétlenül azok az emberek, akikkel egymás mellé sodort a lakókörnyezet, így nem nagyon hiányzik, hogy nincs a fejem felett pár emeletnyi ember.
Nekem itt van egy köpésre a lakótelep, nem a semmi közepén lakunk, így ez a gond nem fenyeget bulis-tini korban sem.
Gyerek pedig mindig az épp aktuális méret.
Ez az agglomeracioba koltozes erdekes amugy, ahol en laktam, gyonyoru es igen draga hazakba koltoztek fiatal ertelmisegiek, es mivel ők autoval jarnak persze, nem annyira veszes (de, még azzal is az legtobbszor), de a tomegkozlekedo gyereknek meg huzosabb! Még a Volanbusztol es setalgatni kell. Es olyan hazak amilyenek megszolalnak.
A masik reteg meg azert megy ki, mert kertet szeretne es Bp-en annyi penzert nem tud venni. Hat kompromisszum!