Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kopasz nők
Létrehozva: 2005. november 19. 17:20
Sziasztok!
Azért indítom ezt a topicot, mert valami olyasmivel szembesültem, ami igazán elképeszt. Lehet, hogy perverz vagyok?
Van egy barátnőm, aki elég érdekes kapcsolatban él a férjével. Olyan furcsa az a pasi, ha találkozunk, engem kitör tőle a frász, pedig kedves és figyelmes, de olyan erőt sugároz, amit nem tudok hová tenni. Hozzáteszem, engem nem vonz, csak valami különös, hipnotikus EREJE van.
Megfigyeltem, hogy néha - hülyéskedésnek tűnik, de sztm nem az - azt mondja a barátnőmnek, hogy elveri a fenekét, vagy megpofozza, de sztem ez komoly. Úgy érzem. A csaj nagyon megváltozott mióta vele van, olyan kis engedelmes lett, szinte alázatos, lesi a pasi minden gondolatát és a pasi parancsol neki! Olyan furcsa a légkör körülöttük! És legutóbb... hát nem is tudom... Kicsit becsíptünk a barátnőmmel és a férje, amikor érte jött, azt mondta, hogy ezért nagyon meg fogja büntetni, úgy, hogy ne felejtse el, hogy mennyit ihat, de az is lehet, hogy nem iszik többé alkoholos italt. Alkoholos italt - ezt szó szerint így mondta. Beleborsózott a hátam. És...legközelebb, mikor találkoztunk, a barátnőm feje át volt kötve egy kendővel, amit nem vett le, de egyszer félrecsúszott a fülénél és láttam, hogy kopasz. Teljesen halálra rémültem, mert arra gondoltam, hogy beteg, csak nem mondja. Na, nem akaorm húzni, de megkérdeztem, hogy mi van és azt mondta, hogy a férje a múltkori spiccességünk után, otthon levágta a haját és leborotválta a fejét. Büntetésből. Ő meg hagyta.
Hát, először teljesen kiakadtam, szóval se köpni, se nyelni nem tudtam. Aztán láttam, hogy a csaj mosolyog. Kínomban témát váltottam, de amikor elment órákig ezen gondolkodtam és a fenébe is engem ez a dolog nagyon felizgatott. Szexuálisan. Milyen lehet, ha így levágják valaki haját?
És az is kifúrja az oldalamat, hogy élhetnek ezek? Hallottam már amolyan alá- és fölérendelt kapcsolatról, és egyre rrősebb a gyanúm, hogy a barátnőmék így élnek. Meg merjem kérdezni? És miért izgat engem ennyire ez a kopaszranyírás dolog? Legszívesebben kiffagatnám, de nem merem.
Azóta elkezdtem turkálni a Netem és meglepve látom, hogy mennyi nő nyíratja kopaszra a fejét. És szépek. És tele van történetekkel is. Ez valami fétis? Vagy megbolondultam? Tudom, hogy sosem merném kipróbálni, de...
Szóval volt már valaki közületek kopasz?
Komolyan? Pedig úgy reménykedtem...
Senkise a láthatáron se?
Ez csak fantázia, nem történt meg, ha a sztorira gondolsz!
Mostanában megint nem vágyom rá, de már rájöttem, hogy hullámzik. Épp ezért maradok a fantázia szintjén, végül is így legalább nincs mit megbánni.
Sziasztok!
Végigolvastam a Topicot. Szerintem nagyon érdekes,
És Baldhead, utólag nem bánod hogy így történt?
Ismét felzümmög a borotva. Hajamat markolva hátrahúzod a fejem és középen homlokomhoz illeszted a hajvágót és lassan tolni kezded felfelé. Látni szeretném!
A lélegzetemet is visszafojtom és megpróbálom elképzelni, hogyan bukkan elő fehér fejbőröm a haj alól. Mennyire fehér lehet, még soha nem érte nap!
A fejtetőmhöz érve elveszed a borotvát és végigsimítod kezeddel a lekopaszított csíkot.
A testemen minduntalan végighullámzik az izgalom, szinte összeránt és újra és újra megremegek. Irányíthatatlanul futnak végig rajtam a remegés hullámok, combjaim között csorog a nedvesség.
A fejemen pedig, azon a három-négy centis részen, hűvöset érzek, úgy érzem, mintha könnyű szellő fújdogálná a fejem.
Újra homlokomhoz illeszted a borotvát és tolni kezded, majd újra és újra. Aztán nagy kezeddel oldalra fordítod a fejem. Már magamtól tartom neked és a borotva újra végiggyalul, a másik oldalon is, aztán különböző irányból a fejtetőmön is, megfosztva utolsó hajszálaimtól is. Megsimogatod a fejem - hirtelen fázni kezdek - jó érzés a meleg kezedet érezni.
Még most sem láthatom magam, de aztán a kezem eloldozod.
- Simítsd végig magad. – mondod.
Fantasztikus érzés hozzáérni a fejemhez, hihetetlen, hogy még soha nem érintettem így magam. Volt részem, amit még soha nem érintettem így.
- Elég! – húzod hátra újra a kezem. A kötél ismét megszorul.
- Szeretném látni. – kérlek és akkor leveszed a szememről az ellenzőt. Elfutják a könnyek a szemem, mert nem teszem magamnak. Csúnya vagyok! Jaj, szeretnék elbújni, vagy legalább a szemem eltakarni, hogy ne kelljen így látni magam, de nem tudok mozogni. Szerencsére a könnyeim elhomályosítják a képet.
- Szép vagy. Szeretlek. – csókolod körbe a fejem és ettől megnyugszom kicsit. Jó lenne, ha simogatnál még, de habot nyomsz a fejemre és borotvát húzol elő. Kétszer borotválod át, közben simogatod, hogy érezd, elég sima-e mindenütt.
Aztán eloldozol és én már kevéssé idegenül nézek magamra, sőt egyre kíváncsibban tapogatom a fejem és… igen, örülök.
- Zuhanyozz le, és öltözz fel, elmegyünk veszünk neked néhány parókát.
Nagyon megijedek, de paróka kell, mert anélkül nem mehetek majd dolgozni. Van egy szép hatalmas kendőm, elő is veszem, azt akarom a fejemre kötni turbánként. Megint elönt az izgalom arra gondolva, hogy a kendő alatt kopasz a fejem és talán nem is fogja tudni senki.
Ezt még meg kell tanulnom jól megkötni, de nagy nehezen elkészülök.
- Mi van a fejeden? Azonnal vedd le! – nem is vársz, hanem lerántod a fejemről a turbánt.
- Nem, ezt nem! Így nem megyek sehová! – kiabálok, de kézen fogsz és kirángatsz a lakásból.
Szinte hisztérikus vagyok, de azt hiszem legalább a sminkemet nem kéne lebőgni.
Na, ezt hozta nektek a Jézuska.
Ha valakinek van kedve, folytassa.
- Ahogy mondom. Ugye szeretnéd, hogy valaki kopaszra nyírjon? Hát most megkapod. EZT (megrántja) lenyírom innen, aztán leborotvállak.
Hirtelen nem is tudom mit érzek. Ijedtséget vagy izgalmat, hogy végre megtörténik? Nem, ezt mégsem lehet, hogy fogok kinézni? Még egy parókám sincs, ha komolyan akartam volna valaha is, akkor legalább erre fel kellett volna készülnöm. De majd hátul rálóg a hajam.
-Ne, ezt nem teheted! Ez nem igaz, nem vágyom ilyesmire! – kiabálom.
- Dehogynem kicsim. – mondod és felsorolod amit tudsz és mindent tudsz.
Ugyan mióta tudhatod és mióta készülhetsz erre a pillanatra?
- Ez nem komoly. Ezek csak vágyak. Az ember nem teljesíti be minden vágyát. – mondom.
De bizony komoly.
- Először ollóval fogom levágni a nagyját. Aztán rövidre és leborotválom, ezzel. – tolod az orrom alá a villanyborotvát.
Ekkor már tényleg reszketni kezdek és könyörgőre fogom, de lekötözve, a kagyló szélére borult homlokkal ez nehéz, még a tekintetedet se látom.
- Hogy mertél előttem titkolózni? Megtiltom, hogy még egy szót szólj! Már döntöttem.– mondod nagyon csendesen és én nem merek többé szólni. Amikor ezt a hangot meghallom, akkor már tudom, hogy úgyis hiába tiltakoznék. Ismerlek.
Elerednek a könnyeim, ahogy az olló belesercen a hajamba, te pedig a lábam elé szórod a levágott tincseket. Épp odalátok. Nem kevés, pedig nem is sietsz, lassan nyírod.
Sírok, ugyanakkor őrülten élvezem. Sosem mertem volna megtenni. Szeretném látni.
Aztán felzümmög a borotva és már nem sírok, csak arra figyelek, ahogy a talp lassan felkúszik a tarkómon és aztán újra és újra. Minden pillanatát végigélem és élvezem. Ebben a pillanatban nem érdekel milyen leszek, szép vagy csúnya, nem érdekel semmi, csak az érzés, csak az, hogy megtörténik.
Amikor befejezed, simogatni kezdesz, sokáig játszol ujjaiddal a kis sörtéken.
- Kérek zsebkendőt – mondom szipogva, de te a tarkómba harapsz.
- Csönd legyen!
Aztán eloldozol, végre felemelhetem a fejem, de nem látom magam, mert szembe vagyok a tükörrel.
Téged látlak a tükörben, valami furcsa kifejezés ül az arcodon, úgy látom, nagyon élvezted és... nem is tudom.
Aztán bekötöd a szemem egy kis ellenzővel, amit még egyszer egy repülőn kaptunk.
- Szeretném megnézni. Mutasd meg, látni akarom magam!– mondom, mire erősen a hajamba markolsz és hátra rántod a fejem a hasadhoz.
- Még nem vagy kész. – feleled és akkor értem meg, hogy EZT nem… nem fogja hátul eltakarni a hajam.
Nem szólsz, csak tekinteted villan és én tudom, hogy be kell mennem a fürdőszobába. Szeretem, ahogy lecsutakolod a testem, még akkor is, mikor durva szivacsot használsz, direkt azért, hogy fájjon, de most egy székre ültetsz. A lábaimat gondosan hozzákötözöd és a csuklóimat is szorosra kötöd hátul. Nyakamra nyakörvet teszel, finom, puha az érintése. A nyakörvre póráz kerül, amit aztán úgy húzol meg, hogy kénytelen vagyok előrehajolni, így homlokomat a mosdókagyló szélére teszem.
Nem tudom mire készülsz, csak átadom magam neked. Élvezem, ahogy a hatalmadban tartasz, élvezem, hogy nem tudok mozogni a kötelékektől, élvezem ahogy itt tevékenykedsz körülöttem, rajtam. A rabod vagyok itt és most és a rabod vagyok mindig, akkor is, amikor a kötelek elengednek. Mégis ez a legnagyobb szabadság, hiszem szabadon akarok a rabod lenni.
Furcsa ez a helyzet, nem látlak. Nem tudom mit csinálsz, de aztán megérzem leheletedet a nyakamon. Végigsimít a nyelved, aztán a tarkómba harapsz. Egész testem megfeszül a kötelek között, szeretném a fejem felemelni, de szorosan tart a szíj. Aztán a hajamba túrsz, ujjaiddal fésülöd, fel, oldalra, majd újra fel. Nyelveddel simogatsz a fülem mögött, a mellbimbóim egész kemények már, másik kezed pedig a combjaim közé csúszik. Ez nagyon jó, szeretném ha még csinálnád, de nem merek szólni, mert megtörném a pillanatot. Ujjad vízszintesen végigfut a tarkómon és szétválasztja a hajam, alig figyelek, annyira élvezem a harapásokat. Egyszercsak elengedsz, eltávolodsz, de újra mögöttem is vagy, és fésülni kezdesz, ott hátul.
Végigborzongok, ahogy érzem, hogy a fésű éles választást húz középen, majdnem a fülem magasságában. De nem tudhatod. Sosem beszéltem neked erről, neked fogalmad sincs az én titkos vágyamról, se a topicomról. A gépemen nincsenek nyomok, nincsenek képek, mindent mindig eltüntetek, különben sem férsz hozzá a gépemhez. Semmiről nem tudhatsz, tehát csak játszol. Ettől a gondolattól megnyugszom és kéjesen várom a további harapásokat, de érzem, hogy gondosan elcsatolod a hajam felül lévő részét, az alsó tincseket pedig szépen fésülgeted. Néha marokra fogod, nem is kevés.
- Úgy tudom, szeretnéd, ha kicsit megigazítanám a frizurádat. – mondod és rántasz egyet a hajamon. A levegő is bennakad, szólni se tudok, honnan tudhatod?
- Öööö, ezt hogy érted?
Haircut!
Hogy a hajad? Van még?
Sziasztok!
A hír az, hogy elkezdtem írni, aztán magam is megrémültem, hogy mire vágynék. De majd folytatom.
Ünnepek körül remélem lesz is belőle valami, nemcsak ígéret.