Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
A tiszteletet azért várom el tőlük, mert én erőmön, lehetőségeimen túllépve a lehetetlent és az elérhetetlent is megteremtettem nekik.
De nem kívánom, hogy próbáld ki 610 grammos lányt és 1350 grammos fiút szűlni 1996-ban!
De neked nincsenek gyerekeid, mert aki csak látotott, nemhogy nevelt koraszülött ikreket annak eszébe nem jutna ilyet kérdezni!
Igen, mit adhattam volna még? 10 év? A mai anyák néhány hónaposan bölcsődébe adják!
De a nagy része még gyereket sem vállal
MÉG CSAK BE SEM MERIK VÁLLALNI, ANNYIRA GYÁVÁK.............
Mekkora gyermekeid is vannak?
10 évig nem tudtam gyakorlatilag normálisan pénzt keresni, mert minden időmet és erőmet abba öltem, hogy a koraszülött extrém kicsi súlyú gyermekeimből egészséges felnőttek váljanak. feladtam értük mindent.
Úgy érzem joggal várom el, hogy tiszteljenek.
Főleg azért csináltad végig mindezt, hogy "tiszteljenek" vagy bármilyen más formában megfizessék neked az árát?
Nem azért, hogy a gyengécske-betegeske gyerkőcök stramm kamaszként, majd felnőttként ugyanazokból az örömökből, élményekből, küzdelmekből, sikerekből és kudarcokból kivehessék a részüket, mint amik a kezdettől fogva egészséges, nem hátrányos helyzetből indult társaik számára természetesek???
Köszönöm, annyira jó lenne, ha még sokáig éhetne.............
Ő az anyukám!
Igen TÜNDÉRI! Ez az utolsó kívánsága! Életében soha nem volt kisminkelve!
Nem az a liberalizmus, ha mindent megengednek (szinte semmit nem tiltanak) a gyereknek.
A liberalizmus a szó pozitív értelmében szabad szellemet jelent.
Véleményem szerint egy családban ez úgy valósulhat meg, hogy a család minden tagjának lehet legalább egy olyan szegmense az életének, amit nem kötelességből teljesít, hanem kedvtelésből. Általában a hobbik, a művészeti ágak, a sportok sorolhatók ide. No meg az, hogy mindenki szabadon eldönthesse, hogy milyen vallást követ vagy nem követ, milyen világnézetet/hitet alakít ki, milyen politikai irányultságú, és ennek megfelelően milyen közösségekbe jár, kikkel barátkozik, mit olvas, stb.
Demokratikusan működő családokban a különböző érdeklődéseket, véleményeket, értékrendeket össze lehet hangolni - kölcsönösen tiszteletben tartva egymást. Az a liberalizmus, ha ilyen téren hagyják a gyerekeket is kibontakozni, pl. nem azért jár hegedűórára, mert ez családi tradíció, hanem azért, mert ő szeret hegedülni.
Te a szüleid házában élsz?
A gyermekvállaláskor nem volt, még csak saját tulajdonú házrészed sem?, albérlet meg semmi?
Mire vállaltad be a gyereket? A szüleid jövedelmére?
A tesód hol él szülői segítség nélkül? Évtizedek óta?
A gyereked apját is meg akarta verni apukád?
Nem olvastam vissza, de az első, ami eszembe jutott, az volt, hogy "és ugyan ki tanította azt ezeknek a gyerekeknek, hogy a szeretetet pénzben mérik?" Mert amelyik gyerek nem így nő fel, abból felnőttként sem válik ilyen ember.
A szülők azt eszik meg, amit főztek. Nem tudsz belelátni abba, hogy milyen szülők voltak azok, akiket most szivatnak a gyerekei.
Akiknek meg otthon lébecolnak munka és célok nélkül a 30 évesei, azokat végképp nem sajnálom. Miért hagyják? Miért pénzelik? Majd ha nem lenne a hétvégi bulira meg cipőre, akkor talán elindulnának valamerre.
Tökéletesen egyet értek...! Csak egy icipicit hagynák ki belőle...
"Az hogy ki milyen felnőtté válik, sajnos a szülők együttes, sokévi munkájának eredménye."
...mégpedig a sajnost.
Mert nem mindig sajnos, azért sok esetben sikeres. De értem, hogy te csak a negatív végeredményre gondoltál... de van pozitív is. Az hogy ki milyen felnőtté válik, a szülők együttes, sokévi munkájának eredménye.
A topik indítónak annyit, hogy amíg csak az egyik fél igazságát ismerjük addig csak féligazságot ismerünk.
Erre van egy jó közmondás: "Lakva ismerszik meg az ember"
Egyébként én azt szoktam mondani, hogy mindenki azt kapja vissza amit nyújtott gyerekének. A kivételek erősitik a szabályt.
Az én szüleim is rendezet körülmények között neveltek fel, engem és tesóimat. Kivülről normális családnak tüntünk, de bizony belül mégis csak voltak gondok. Hogy felnőttem és külön élek a családommal, közben pedig anyám hibái megkeseritik az életünket. Pl. 2xkihúztuk a sz@rból őket, hogy ne lekoltassák ki őket. 3x már nem tudtuk-így megtörtént az amitől mindig tart az ember. Most, hogy még én vagyok a hibás, kerítettem egy házat amiben lakhatnak. Persze tegyem lakhatóvá nekik-de még legyen öszkomfortos is rövid időn belül. Gondoskodjak tüzelőről, vízről, villanyról stb. Mindezt úgy, hogy munkanélküli vagyok évek óta, van 3 tini gyerekem és eddig legalább egy rendes férjem aki eltart minket. Közben meg sem mozdulnak, hogy bármiben iskönnyitsenek a dolgokon. Persze folyamatosan nyaggatnak, hogy ezt meg azt intézzem el és vegyem meg-de ebbe nem pótolnak semmit.
Egyszer csak betelt a pohár, kiborultam és a hátam közepére sem akarom a szüleimet.
Egyébként apukám nyugdíja 130 ezer, anyám sosem dolgozott, a báttyám velük lakik-aki szintén szarik mindenre-haza adja a keresetét havi 100+maszek melók de a többi nem érdekli. Várják a sültgalambot
Tudod, én tényleg nem bántani akarlak téged, mert értem én a krédót amibe cseppentél. De, már a topik címét sem értem.
Hálás vagy hálátlan?
Mi a fészkesért kellene hálásnak lenni egy gyereknek?
Akart ő a világra jönni? Nem.
A szülők döntése a gyerek, miután a világra jö, kutya kötelességük nevelni, gondoskodni róla. De, ezért hálát várni?! Azt hiszem botorság.
Asszem a legriktkább eset az, hogy a gyerek mindig mindent úgy csinál egész életében, ahogy a szülője jónek látja. Akkor már mindjárt hálátlan?
Nekem úgy tűnik a párod gyenge, a leányzó meg egész egyszerűen ezt kihasználja. Nézd, a párod akarva/akaratlanul, vagy csak véletlenül, elfogadta ezt a helyzetet.
Nézzük a lány oldaláról!
A szüleim elváltak, a fater újra nősült és inkább tömi a zsebemet pénzzel, csak nem kelljen magát utánam törnie.
Természetesen vállalva, hogy tévedek, hiszen egyik felet sem ismerem.
De, biztos vagy benne, hogy ti mindent megtettek ezért a kapcsolatért, vagy könnyebb utat választottátok, oda nyomni néhány pénzt és le van a gond róla.
amúgy én nem értem. nem vagy vhol családtag, enm ismered a belső vizsonyokat, és akkor egyik oldal véleményét ismerve elhiszed, hogy a ygerek csak úgy magától lett oylan amilyen? meg gondolod, ahol iylen alakulhat ki, ott eleve nem a pénz, volt az úr szülői szinten is?
sok látszatcsalád van. ahol szegény szülők nem értik... hiszen fenntartották a látszatot.. a ygerek miért megy el, hátatfordítva, vagy miért lesz a ygerek is látszatember, és szívja aztán a vérüket.
hát nem kell ezt érteni. az mebr nem tagadja csak úgy meg a szüleit, hacsak nem pszichopata. midnig vannak komoly dolgok a másik oldalon is.
csak próbálj meg a látszat alá nézni néha.. csúnya meglepetésekkel fogsz találkozni
Ezzel egyébként magam is teljesen egyetértek.
De azt is észleltem, hogy valami újfajta nevelési trendnek gondolják sokan a liberális eszméket, nem is tudják helyesen alkalmazni. Az óvva engedés sokaknak értelmezhetetlen.
Hogyan fajulhatnak idáig?
nagyon könnyen.
Sajnos a szülői nevelés visszaköszön a majdan felnőtté váló gyerekek viselkedésében. Úgyis mondhatnám, ki mint vet, úgy arat.
Én kevésbé vagyok szigorú a gyerekkel, szerencsére a párom ellensúlyoz.
Az hogy ki milyen felnőtté válik, sajnos a szülők együttes, sokévi munkájának eredménye.
en egeszen biztosan nem fogok soha a liberalis neveles ellen ervelni, mert szerintem az egyetlen elfogadhato es ertelmes modszer, mivel nem klisekre epul, hanem logikara, intelligenciara, es atlatasra.
ma nagyon sokan ugy fogalmazzak meg a liberalis nevelest, ahogy Te irtad:
" Ahol a szülő nem mond ellent, nem tilt -- hazugságra nevelném a gyerekem!--, nem mutat utat -- önállóságra nevelem!"
ez valoban nem liberalis neveles, hanem nem neveles. nem ugyanaz.
ettol fuggetlenul, a szulo-gyerek ellenerzes nem a mai genaracio problemaja, csak regen(regebben) nem volt szokasban gondolkozni, feltarni a gondolatokat, hanem egyutt kellett veluk elni, es melyen kussolni...
Igen.
Először is nagyon sajnálom.
Tudod, hogy hány helyen van ez és ehhez hasonló ?
Szörnyű.
Tudod, a történelem ismétli önmagát.
Engem bizonyos okok miatt, a nagyanyám nevelt, akinek az volt az elve,
hogy a " gyereknek hallgass a neve".
Én ezt rendes gyerekként meg is szoktam. De, eltelt közbe 30 év, a Mama már betegen feküdt egész nap, én meg tettem-vettem csináltam a dolgomat. Egyszer csak hallom, hogy sír. Nézem, hogy mi a baja, erre kérdezi, hogy, hogy tudom megállni, hogy egész nap nem szólok hozzá?
Néztem nagy kerek szemekkel, ugyanis nekem fel sem tünt.
Akkor gondolkodtam el azon, hogy bár felnőttem mint a gaz, de sosem volt köztünk igazi szülő/gyerek kapcsolat.
Lehet, hogy hálátlannak tünik a dolog, de hisz ő nevelt ilyennek.
"De ma már csak azt emlegeti, hogy ne felejtsem el, ha meghal, Estée Lauderrel szépen sminkeljem ki, hogy jól mutasson a ravatalon.
Sajnos már nagyon beteg."
ez mennyire bűbájos istenem!
tündéri nagyikád lehet :)
minden jót neki!
Tehetnek a gyerekeid arról, hogy koraszülöttek lettek? Nem!
Ezért várod el tőlük a tiszteletet, mert emiatt 10 évig nem tudtál normálisan pénzt keresni?
az a baj az ilyen nökkel, hogy könnyen az utcán találhatják magukat és utána kezdödik elölröl minden... amig találnak még egy "szponzort".
egy jó terápia talán feltárhatná, hol és mikor sérült meg a személyisége ennyire, nem tudok találgatni, ennyi alapján. meg ehhez ö is kell, hogy akarja a dolgokat és elmondásod alapján nem akarja.
En is hiszek abban, hogy van Sors. Engem biztos nem veletlenul pottyantott le a golya a kemenyukre, mas magyarazatot nem talalok, ugyanis ok barna haj-barna szem komboval rendelkeznek, en meg szoke es kek szemu vagyok, de most ne a Barbie babara gondolj, hanem inkabb a Miss Piggy-t vizualizald a Muppet Show-bol
Biztos vagyok benne, hogy nagyon jo anya vagy!
Surranok, tovabbi szepet es jot, megyek megunnepelni, hogy ismet 18 lettem