Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
FB, a kapcsolatgyilkos
Létrehozva: 2017. január 4. 13:43
Sziasztok!
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar az, ami a mi kis világunkban történik.
Az elmúlt pár évben oly sok technikai változás történt, ami a hétköznapi ember életét is gyökeresen megváltoztatta, s ezek közül is amire most gondolok, az az állandó elérhetőség érzése, hogy bárkit elérhetünk bármikor, bárhonnan. Ami persze bizonyos esetekben nagyon pozitív dolog, de bizony vannak árnyoldalai is. Erre a viszonylag gyorsan végbemenő változásra igen nehéz a megfelelő módon reagálni. Néhány olyan változás, reakció, ami engem nagyon zavar ezzel kapcsoatban: körbe nézek egy étteremben és látom, hogy az egy asztalnál ülők nem egymásra figyelnek, hanem a telefonjaikra, a közösségi oldalakra, Facebook, Instagram, Twitter, stb...A mai fiatalok a baráti összejövetelek alkalmával a telefonnyomkodást egy olyan jó közösségi cselekvésként tartják számon, mint mi annak idején mondjuk a fogócskát, vagy a csocsót. Egy párkapcsolatban az együtt töltött idő 80%-át töltik online a felek.
Azzal, hogy manapság annyit vagyunk online, kivonjuk magunkat a valódi életből. Sokaknak fontosabb az, hogy egy újabb képet posztoljanak Instára, mintsem átéljek az adott pillanat szépségét.
Mivel egyenlőre nem találtam olyan topicot, ami ezzel a témával foglalkozna, így indítottam egyet. Többek közt azért, mert ebből írom a szakdogámat, s mert személyes tapasztaltok alapján engem nem hagy nyugodni a dolog.
Illetve mert olyan személyeket keresek, akiknek személyes tapasztalatuk van az effajta függőséggel kapcsolatban, akár saját bőrükön tapasztalták meg, akár egy ismerősük által.
Így hát várom a véleményeket, tapasztalatokat 
Jó ötlet.
De azzal is beérném, ha csak simán tiltani lehetne egyeseket, mint a fb-on. Más, akinek van hozzá gusztusa, beszélgethet vele, ha akar. De én ne is lássam.
Azon gondolkoztam, hogy kéne egy új funkciót bevezetni, ami megoldást jelenthetne a problémára és még a modiknak sem kéne bajlódni. Olyan lehetőség kéne, hogy lehessen olyat csinálni, mint a zárt topic, csak fordítva. Nem azt szabja meg a topicindító, hogy ki jöhet be, hanem azt, hogy ki nem. Tehát alapesetben mindenki hozzászólhat, de ki lehetne jelölni nickeket, akik tiltva vannak.
Ezért kell nekünk "kimoderálnunk" magunk közül a férgesét.
Na ennyit az igazságos, objektív moderációról :)
Ment a picsogás a modisban, hogy júúúj, ha az enyémet kitörölték akkor az övét iiiis!
kITOROLTEK A VALASZOD,MEG AZ ENYEMET IS,VAJON KINEK FAJT?????????
Erre lenne egy kis versem a kutya fejfajara:itt nyugszik egy selyem pincs
volt,nincs
Ezt nem ertem,elobb megeszed,aztan fotozod a gyomrodban???Megsporolsz egy ultra shallt az biztos......
Kérdés, hogy van-e lényegi különbség aközött, hogy valami megtörtént, vagy akár meg is történhetett volna. Mi van, ha nem gondolta, de nem állt messze tőle, hogy eszébe jusson?
Aszondom, ja.
Azt mondod, van olyan, ami fenn van a neten, de nem igaz?
Az intertextuális galaxisban.
Minden életbölcsességet azért ne higgy el a netrű.
Láttad a számlámat. Hozzám képest még akkor is csóró maradsz.
De a fagyi még áll.
Ja, és hol lehet követni téged? Utcán, fészbukon?
Oszt majd nézheted a koleszterinszinted!
Írok még 20 ilyet, illusztrációkat lopok a netről, kiadom bőrkötésben, merített papíron, meggazdagszom, mint az állat, tik meg csak leshettek.
Váó! Elmés. És igaz. Respekt! :D
Akkor én posztolnám a vacsorámat: kacsazsíron megkapattam kicsit a bacont, ütöttem rá két tojást, tetejére őröltem kis himalájai sót, színes borsot. Olvasztottam rá egy szelet goudát, pár pötty pirosarany. Fokhagymás vajas pirítóssal, zellerszárral, rukkolával fogyasztottam. Itókának koffeinmentes vadcseresznye, csipkebogyó tea selyemkóró mézzel dúsítva.
Fotózom, csak előbb megeszem.
Megihletett az irodalom, írtam nektek életbölcsességet. Mindjárt rímbe szedve. Előre szólok, hogy copyright iop 2017.
Ami nincs, az nincs,
De a nincs is lehet kincs.
hm.. ez nagyon jó
egyébként Lackfi oldalát is követem. :-)
Egyébként ajánlom mindenkinek a Facebookon Lackfi irodalmimém-sorozatot (#lackfimem hashtag). Hullámzó színvonalúak, de egyik-másik zseniális :)
Tanulásnak sem utolsó, egyrészt fel kell ismerni a költőt fotóról, másrészt az adott versét, ami "ki van fordítva".
Ha már irodalom: erről az ún. verslavináról (ha jól tudom, végül könyvben is megjelent) én a Facebookról értesültem: http://www.litera.hu/hirek/az-ember-ha-negyven-verslavina
Én nagyon szeretem Lackfit (kortárs költő, aki nem ismeri), de ebben az esetben szerintem Szabó T. Anna verse jobb.
SZABÓ T. ANNA: LACKFI JÁNOS 40. SZÜLETÉSNAPJÁRA
A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.
A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szíve legközepén.
A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.
A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.
A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.
A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, amíg tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.
persze.. a másoláshoz is kell tehetség..:-)
Vegul is....ha a mondatokat egymas melle tette es ebbol kijott valami uj, vagy uj arnyalatot kapott, akkor abban is van kreativitas.
Eszembe jutott valami.
van egy régi ismerős... én nem annyira ismerem.. inkább anyum volt jóban az illető anyjával
szóval a hölgy költő.. vagy ilyesmi . lehet, hogy újságíró is- de pár éve kiadott egy könyvet.
a bemutatóra anyumat is meghivták.. anyum nekem adta a könyvecskét. Az első szótól az utolsó szóig.. bölcsességtől a versikékig olvastam már korábban a fészen vagy a korábbi iwiven.