Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
nem szabad(na) eljutni odáig h. már kihűlt a szerelem.
már e l ő t t e tenni kell érte
egyébként sok esetben ha már elmúlt is visszahozható
csak marhára kell akarni és tenni érte mindkét félnek
(legtöbb általam ismert esetben ez az akarat harmatgyenge)
Azzal kezdem, hogy a félrelépés nem ok, hanem következmény.
Annak a következménye, hogy valami nagyon nem stimmel.Ha a házasság megmentése - és a kedvesed elvesztése mellett döntesz, fel kell mérni, hoy az eddigiekből mi hiányzott. Ha ez nem történik meg, semmit sem csináltál, illetve mindent rosszul. Miért kellett a kedveseddel szakitani, csak azért mert a feleséged rád támad? Innen is nagyon hiányzik a kibeszélés, a tisztázás. Ha baj van, a baj okát kell megkeresni. Ez elmaradt, mindkét oldalon, itt az eredmény.
Mit lehet tenni? Én nem tudnék bizni egy olyan partnerben, aki felesége előtt szakit velem, még akkor sem, ha egyébként "beledöglenék" az utána való vágyakozásba.
De a családdal való maradás is problémás, mert hiányzik a tanuság levonása. Az együttélés nem abból áll, hogy együtt kelünk, fekszünk! Összetartozás kell/ene/ a másik fél ismerete, igényeink folyamatos kielégitése, stb. Ha kibeszéléssel, végső esetben szakember segitségével sem sikerül az egyensulyt létrehozni, nincs mese, lépni KELL!
68 éves férfi létemre sajnos azt kell mondani, hogy sokat kell még tanulnod /Nagyon nem szivesen irok ilyet, de nemigen tehetek mást/ Innen az iróasztal mellől csak a teljes ujrakezdés látszik életszerünek. Ha bármi más bejönne - akár a feleséggel sikerülne a tisztázás utáni ujrakezdés, akár a barátnő tudna benned ujra bizni - nagy szerencséd van.
Erőt, kitartást kivánok.
Szerintem, nem kell ebben a házasságban sínylődnöd!
Minek???
Fogd meg szépen a két gyermeked kezét és keresd meg a szerelmedet!!!
Még semmi sem késő, biztosan ő is szenved nélküled!!!
Ő csodálatos nő, biztosan megért téged és mindent megtesz azért, hogy mind a négyen boldogan éljetek!!! Így gyermektartást sem kell fizetned, sőőőőt...
A feleségedet pedig hagyd magára, majd lesz belőle vasárnapi anyuka!!!
Egyszer majd ő is boldog lesz egy hozzávaló férfivel!!!
Egyébiránt pedig kamunak tartom a történetedet!!!
ha minek, akkor minek?! APA, söt, JO APA lehetsz együttlakas nelkül is. szüksegtelen lelkileg belerokkanni.
ha neked ez ennyire rossz es szeretned tisztazni a helyzetet, menjetek parterapiara. pszichologushoz, nem gyorstalpalon vegzett haziasszonyhoz! segit tisztazni a helyzetet es kitalalni, hoygan tovabb (a cel NEM a hazassag összetartasa!).
ha kerdesed van, privit irj.
Én sem olvastam végig az összes hsz-t, szóval bocs, ha már valaki írta... itt volt aki törvényekkel jött elő, hogy mit szabad és mit nem...nos, ha valami betegséget (herpest, gombát, Hepatitist, Aids-et, vagy bármi mást) vittél haza én nem hogy kivágnálak volna, de még börtönbe is csukatnálak a feleséged helyében, mert erre gondolom azért csak van vonatkozó jogszabály :)
(Nálam így gondolja meg egy pasi, hogy hova rakja a farkát, ha velem él szexuális életet, de persze mindenkinek más a habitusa...)
A maradék véleményem rólad megtartom inkább magamnak...
A másik oldalt képviselem. Mintha a férjemet olvasnám, a különbség csupán annyi, hogy nem kettő, hanem egy gyerekünk van. Megértem, amit írsz, annak ellenére, hogy erről az oldalról elég átvágás szaga van a dolognak. Mégpedig azért, mert sem a feleségedhez, sem a szeretődhöz, sem pedig saját magadhoz nem voltál őszinte. Persze eső után köpönyeg. :-)
Most pedig lépj: mondd el a feleségednek, hogy mit érzel. Úgy, ahogyan érzel. Nekem is jobb lett volna, ha már az elején tiszta víz van a pohárban, nem pedig víz, amit bornak hiszek. Ami megtörtént, nem lehet visszacsinálni, de ami történni fog, arról tehetsz. A holnap alapja a ma, és ha továbbra is átvágod a feleségedet, megalapozod azt a holnapot, amiben mindketten szenvedtek.
Sok erőt és kitartást, szükséged lesz rá!
Bizony-bizony, azok a fránya véletlenek! Én gyanútlan voltam, soha nem is néztem a telefonját (sem). Én is azt gondoltam, ha már meg "kell" nézni, akkor már megette a fene.
A minap viszont pont mellettem csörömpölt: Piri hív.... Volt ám zavar, de én vagyok a hülye.
ez igy van!
nem is azt irtam hogy minden áron meg kell menteni a kapcsolatot! de ha van érzelem tegyünk érte hogy boldog legyen a másik. ha nem teszünk,az érzelem is el fog mulni!!! feltéve ha nem az ugymond igazi.
de ez is igen hosszu téma. mi az hogy igazi.mindenki máshogyan látja...
viszont nyilván ha nincs érzelem ,akkor ki kell lépbni a kapcsolatbol,és nem máshol keresni vigaszt !
de az is igaz,hogy dolgozni kell a kapcsolatért.benne. a másikért.együtt.
ha fontos.ha akarjuk.ha remélünk.ha hiszünk.
Felelős emberként eldönteném hogy megyek vagy maradok. Ha tényleg agyelvesztős, őrült szerelem, és otthon nem jó, én mennék.
De magatól nem hajszolnám a szerelmet, ha megtalál, akkor.. de nem csalnék, hazudnék.
Talán nem is az a cél. Talán túl rövid az élet ahhoz, hogy mindig azt a múló érzést kergessük.
Nem a szerelmes szenvedély kell, hanem a szerelmes szenvedély múltával, méltó és egyenlő szeretet, kölcsönös örömteli testiség.
Ehhez persze jól kell választani, és ész is kell a nagy lángolás mellé.
..... és persze szerencse..........
és
nem csak a nő és nem csak a férfi a hibás ha megromlik valami,és nem is az a ... harmadik aki belerondit a kapcsolatba!!!
hanem mindkettő agya....! teszünk azért hogy boldoggá tegyük a minden napok mokus kerekét vagy szarunk rá,és hagyjuk szétszéledni az egészet,marado károsodással....
a gyerekeidet szeretni fogod mig élsz! a feleségedet már nem ugy. lehet hogy ő is meg fogja találni azt az embert akit ugy fog szeretni vagy hasonloan ahogyan te azt a nőt.
először fáj,aztán mérséklődik,majd jo lesz utána boldogság. ha a feleséged sem ugy érez irántad,akkor lépni kell.de amugy is lépni kell.
mellesleg megjegyzem undorito dolog volt kapcsolaton belül maradva félredugni,ráadásul érzelmi hütlenség is volt. és ez a kettő a legrosszabb.
Egyetértek!
Még annyit a topikindítónak, hogy biztosan marha harmonikus volt a kapcsolatod a "szerelmeddel", amikor 1-2 órákra találkoztatok, vacsorázni, szórakozni, nem kellett együtt a megélhetésen gondolkodni, a gyerekek problémáit megvitatni, azon mérgelödni, hogy a másik megint összesarazta a frissen felmosott folyosót., stb. leegyszerüsítve, mentes volt a kapcsolatotok a szürke hétköznapok problémától.
Én is iszonyú elbüvölö tudok lenni, ha a gyerekeimet itthon tudom hagyni és elvisz a férjem szórakozni, múzeumba, beszélgetni kéz a kézben andalogva...
Pontosan. Még, hogy kutakodás. A feleség általában teljesen gyanútlanul botlik bele az ilyen SMS-kbe, fura telefonokba... Jönnek itt a BTK-val. Eszem megáll... Ezek szerint a tízparancsolat már elavult... Vagy az nem is a bűnökről szól?
Szia!
Szerintem itt két fontos kérdés van, az összes többi mellékes.
1., Miért csak ennyire voltál képes? (Ennyire (nem) kiállni a magad érdekeiért, azért, akit szeretsz, és felelősséget vállalni a családodért ?)
2., Miért akarsz ennyire megfelelni vagy egy másik személynek, vagy egy általad felvázolt képnek, ami nyilvánvalóan nem vagy?
A kialakult helyzet a képességeid meglétének vagy hiányának az eredménye. Láss neki és nézd meg, milyen képességek kellettek volna, hogy úgy alakuljon az életed, ahogy szeretted volna. Aztán nézd meg, hogy ezek miért nincsenek meg. Próbáld kitalálni, hogyan szerezhetnéd meg ezeket. Súgok: nem úgy, hogy visszaboncolod az életed és rájössz, hogy apád és anyád tehet mindenről és onnantól őket hibáztatod mindenért.
Ebből az egészből bármerre elmozdulni csak bizonyos képességek meglétével fogsz tudni. Ennyi.
Az én volt férjem pedig a csaját buktatta le. Míg a nő zuhanyozni ment, aközben hívta a másik pasija...
Egyszer a huszonéveim elején így bukott le a pasim:
Este, 10 után telefonja a szobában, ő a kádban. Telefon csörög, én meg ahogy azt az elmúlt 1 évben mindig tettük, fogtam, és bevittem neki a fürdőbe. Ránéztem a telóra, láttam, hogy egy csaj hívja. Na, azt nehéz volt kimagyarázni, végül kiedrült, hogy fél éve csalt. Ennyit a "kutakodásról".
Ha már nézni kell és ellenőrizni, régen rossz. Akkor már minek...