Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya vagyok, de nem a tiéd: szülők, nevek, csapdák
2014-11-27 07:311.
Létrehozva: 2014. november 27. 07:31
Van egy csomó téma, amiről már szülés előtt is megvolt a véleményem, de nem akartam addig nyilatkozni róla, ameddig nem kerültem hasonló szituációba. Néhány dologban bejött, hogy visszafogtam magam, de még mindig maradt egy-két ,,anyukás" megnyilvánulás, amit nem vesz be a gyomrom. Miért lesz például Feriből Apa a szülés után?!
Nők Lapja Café: Anya vagyok, de nem a tiéd! Hová tűnik a szülők keresztneve?
Nők Lapja Café: Anya vagyok, de nem a tiéd! Hová tűnik a szülők keresztneve?
Személy szerint engem az zavar,ha egy anyuka úgy beszél beteg gyermekéről, hogy" nem voltunk oviba,megbetegedtünk, náthásak lettünk, elkaptuk az influenzát ...miközben az anyának semmi baja nincs.
Nah ez is olyan hozzászólás volt, hogy írjál valamit, csakhogy legyen írva valami.
Te társaságban, barátok közt csak és kizárólag az élet nagy problémáiról értekezel? Elég unalmas, és egysíkú lehetsz.
Egyébként erre találták ki a becézést. Ha valakinek a férje József, akkor valószínűleg a kettejük kommunikációja során nem Józsefnek fogja hívni, hanem Józsinak vagy Jocónak vagy Jóskának stb. Egy becézés pedig minden, csak nem távolságtartó...
Én meg a felszínes, "épphogyélek", a látszaton balettáncoló embereket "bírom". Ja, nem. Nem bírom.
"Számomra távolságtartónak, idegenkedőnek hat, mikor ismerősök szülei egymást a keresztnevükön szólítják."
De hát miért? Amíg nem volt gyerek, addig is gondolom így szólították egymást meg esetleg egyéb becézőkkel, akkor nem volt idegenkedő? Az én szüleim is mindig a keresztnevükön szólították egymást, nekem meg az egymás közötti anya-apa szólítgatás idegen. A páromnak már előre megmondtam, hogy én nem szeretném ha anyának szólítana, mert nem vagyok az anyja, én se szándékozom apázni, mert van nekem apám és az nem ő :) De tudom, ezzel a hozzáállással a kisebbséghez tartozom
Annyira bírom, hogy bármi a téma az nlc-n valaki tuti jön a : nem ez a legnagyobb probléma manapság, hanem éhező gyerek/ devizahitel/ stb... Hát persze, ezeken kívül már ne is beszélgessünk másról.
A cikkel meg egyetértek. Nem normális dolog ha egy pár anyának/ apának szólítja egymást. Ez valami Ödipuszi dolog. Hogy lehet lefeküdni valakivel akit apának szólítasz??? Nekem egy apám van, de az nem a férjem. Miért szólítanám apának???? Érdekes módon a gyerekünk fel bírja fogni hogy én neki az anyja vagyok, míg apjának nem, tehát nem is így szólít.
volt gyerekük, mégis ment az anya, apa.
Sajnos igazad van. Sok család örülne ma Magyarországon, ha az lenne a legnagyobb bajuk, minek is szólítgatják egymást. Rengeteg gyerek totál el van hanyagolva, nem feltétlenül szándékosan, hanem mert a szülők otthoni tevékenysége a rengeteg munka után már abban merül ki, hogy futtában megcsinálják a házimunkát és kidőlnek. Nincs idejük beszélgetni sem egymással, sem a gyerekkel, van, hogy nem is találkoznak. Ha valami kinyírja a szerelmet, az bizony ez, nem a cucimucikázás.
A másik dolog az érzelmi oldal: nagyon kevés olyan párt látok, akik igazán szépen, belülről jövő tisztelettel beszélnének egymással. És itt nem arra gondolok, hogy soha nem veszekednek, cukormázat erőltetnek magukra, hanem arra, hogy tényleg tisztelettel és szeretettel viseltetnek a másik iránt, ami a szavaikon és a gesztusaikon ösztönösen is meglátszik. Erről mindig egy régen látott jelenet jut az eszembe, mert ha a belső szeretet és tisztelet képét akarnám megalkotni, ezt rajzolnám le. Talán tíz éve is megvan már, hogy láttam ezt a jelenetet. Anyuka és fia szállt le a buszról, a fiú olyan tízéves lehetett, talán kicsit több. Először a kisfiú szállt le a buszról, lendületesen, sportosan, ahogy egy fiútól elvárható. :) Aztán megfordult, kezét nyújtotta az anyukájának, aki lesétált a három lépcsőn, majd amikor leérkezett, a fiú megpuszilta az anyja kezét, amit addig óvón fogott. Egy pillanat volt az egész, nem tartottak fel vele senkit, és a mozdulatban nem volt semmi modorosság, erőltetettség, hanem a mély szeretet spontán megnyilvánulása volt az egész jelenet. Aki szereti és őszintén tiszteli a házastársát, gyerekét, szülőjét, az bizony nem tudja véka alá rejteni ezt, hiszen úgy világít, mint a gyertyaláng a vaksötétben. Ahol pedig az megvan, ott "mit bánom én, ha mindjárt boldogságos ifiasszonynak is szólíttatja magát..." , a kapcsolat erős.
Nagyon jó a házasságunk. Nem gondolom hogy ezen múlna bármi is....
Bocs', de elhittem!
Azért így már másképp látom!.
Van akinek csíkos lesz a hasa és van akinek nem. Kenegetés mellett és ellenére. És van akinek még kötényhasa is lesz.
Nekem se lett csíkos, de 1. lehet ha nem kenem se lett volna 2. más is kente és csíkos lett neki.
Ergo: nem vagyunk egyformák.
Emberbőrre való krémet használtam, és mivel tudtam, hogy valszeg nem lesz húsz gyerekem, csak egy vagy kettő, így minden Vele kapcsolatos dologban a legjobbat akartam, amit csak megtehettem. A krémmel is így voltam, nem az árát néztem, hanem a hatóanyagokat, véleményeket. De való igaz, a genetikai adottságok, a jószerencse is meghatározza azt, kinek mennyire "szakad szét" a hasa.
A férfiakat is ismerem, a nagybetűseket és az apróbetűseket is... :D szerencsére utóbbiakat csak hírből. :) Pont a megcsalós-nemcsalós topikban értettünk egyet egyetlen egyszer, másban még nem nagyon. Én is úgy vélem, hogy annak a Férfinak, aki a belső istennőt is imádja egy nőben a külsején kívül, néhány csíkocska a hason, ami ráadásul az általa is rajongásig imádott gyereke "velejárajóként" került oda, tuti, hogy nem ez lesz a szexisség fokmérője. :) Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tizensok év után is kívánjuk egymást a férjemmel, én vonzónak tartom a lélegzetét, a lehelete finom illatát, a gyönyörű szemeit, az arcát, a sármját, a testét, és ha - fordítva elképzelve - lenne a hasán némi csík, hát... észre se venném, hogy van. :D És pont emiatt reménykedem, hogy ő is talál rajtam elég más - számára - kívánatos dolgot, hogy ne pont erre koncentráljon. De igazából szerintem ettől még értékesebb lettem a szemében, hiszen a gyerekünknek biológiailag is meg tudtam adni azt, ami a legideálisabb volt számára, hogy kihordtam, szoptattam rendesen, ameddig csak szüksége volt rá. :) És szerintem egy Férfinak, aki egyszer csak Apa is lesz, ez csak többlet, semmiképp nem vágycsökkentő tényező. Ha normális. Ha meg nem, hát jobban járnék nélküle.
Lehet az volt a gond, hogy te egy bőrszerű hártyára való krémmel kenegetted a pocakot?Emberre alkotott krém hatásosabb lett volna. De nem biztos. Ha a gyermek éjszakáról virradóra nőt vagy 6 centit, az valóban "húzós" ok.
Ha már a biológiát említetted, akkor bizonyára tudod, az hogy egy bőr mennyire repedékeny, esetleg műtét után milyen lesz a seb, csupán genetika. A kencék segítenek valamit, de javarészt a jószerencsén múlik.
Ne háborodj fel, nem csak ő, hanem az összes férfi a feleségét látja intim pillanatokban, és nem pedig gyermekei anyját. Egyetlen férfi sem az anyukát kívánja meg, hanem azt a nőt, akibe beleszerettek. A test persze változik, de azt hogy valaki a mi testünket is fogadja el úgy ahogy átalakult, azt ne egy egyedülálló férfitől kérd számon. Sőt, a többitől se. Nekik csak egy nő vagy a sok közül, nyugodtan véleményezhetik a testedet vagy akárki más nőét.
Atyavilág, te elhitted? Nem, nem nézzük más dimenzióból a párkapcsolatot, de nem érzem szükségét hogy az életünket ide tálaljam fő fogásként. Pár éve leírtam, hogy ember megcsal, és kétségbe vagyok esve, mit tegyek? Mindezt egy teljesen más jellegű topicban. Ragadtak rá a nők mint a legyek!És bizony volt amelyik kárörvendően "úgy kell nekedezett". Akik viszont jobban ismertek, azok (néhányan) egyből szóltak hogy ezt nem hiszik, nem létezik.
Rájöttem, hogy aki szerint a terhességi csíkok azért lesznek, mert anyuka "kettő helyett eszik" és nem használ álomkrémet, annak nemcsak a biológiai, de a fizikai ismeretei is "enyhén" hiányosak. De mert ma jó napom van, ajánlok nekik egy kísérletet:
végy egy bőrszerű hártyát, ami azért nyúlni is tud kicsit! Kend be álomkrémmel, ne spórolj a milliókkal, vedd meg a legdrágábbat! Bizti ami tuti, disznózsírral vagy kakaóvajjal is kenegetheted. Ezek után fogd meg a két szélét, és kezdd el megfeszíteni. Minden nap húzz rajta széltében és hosszában is kicsit. Aztán a végén, egyik nap húzzál rajta hirtelen egy jó nagyot! Kérj meg valakit, hogy fogja meg veled együtt a sarkait, és húzzátok, ahogy bírjátok négyfelé! Utána nézzétek meg a hártya állagát, vagy ki-ki azt, ami a kezében maradt!
Ha valakinek hirtelen nő az utolsó időben a gyereke, óhatatlanul túl gyorsan kezd el tágulni az előtte feszes, lapos has bőre. Én az akkor kapható legdrágább stria elleni krémmel kentem, direkt ezt a jelenséget megelőzendő, és a nyolcadik hónapban még büszkén zsebeltem az orvosom dicséretét a szép hasamról. Aztán a kilencedikben látványosan óriásit nőtt a hasam néhány nap alatt. Tudjátok, hogy hova tehettem a csodakrémemet... de hát ezt egy férfi, akinek ráadásul gyereke sincs, biztosan jobban érti, tudja, véleményezi. Biztosan...
Hát tulajdonképpen nekem teljesen mindegy ki hogyan szólítja a másikat.
Csak gondoltam itt ez a topic felpörgetem, firkálgatok ezt azt amazt.
Szüleim kiskorom óta az anya-apa megszólítást használják egymásra, nekem teljesen természetes. 21 éves vagyok.
Számomra távolságtartónak, idegenkedőnek hat, mikor ismerősök szülei egymást a keresztnevükön szólítják.
Nem értem, hogy ezen megszólítástól miért változna meg kettejük kapcsolata? Az ágyban gondolom nem azt suttogják egymás fülébe, hogy anya-apa.
koszonom es neked is viszont kivanom
azon csodálkozom, hogy még a magyarok ezt nem vették át
csak a sok angolos becenevet használják