Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol rontottam el? :(
Üdvözlök Mindenkit!
Három gyermekes anyuka vagyok, boldog családi háttérrel, melyet beárnyékolnak a legnagyobb gyermekemmel egyre sűrűbben előforduló konfliktusok.
A nagylányom (20 éves) mindig céltudatos, szorgalmas, kiegyensúlyozott gyermek volt, jó jegyeket szerzett az általános iskolában és a gimnáziumban is, az érettségije is jól sikerült, jelenleg pedig első éves egyetemista. Régóta van barátja, bár még nem költöztek össze, egyrészt az anyagiak miatt, másrészt úgy gondolom, hogy a fiatalembernek kényelmes, hogy ő is otthon lakik, ahol mosnak-főznek-takarítanak rá, nem kell hazaadnia a fizetéséből sem, ugyanez a verzió áll fel nálunk is. A lányom az iskola mellett diákmunkát vállalt, melyből nem kérünk egy fillért sem, abból fedezi a kis dolgait (ruhák, kozmetikumok, programok stb.)
A problémám az, hogy mióta betöltötte a 18. évét teljesen kifordult magából. A testvéreivel utálatos, tehernek érzi őket, naponta többször hangoztatja, hogy utál hazajönni, mert a két kisebb gyermekem (15 és 8 évesek) folyton veszekednek, hangoskodnak, amúgy is mi elég "olaszos" család vagyunk. Ha itthon van nem segít semmiben, azzal takarózik, hogy egész héten reggeltől-estig suliban van, heti 2x pedig dolgozik (igaz 4-6 órában). Ha számonkérem, hogy ha éppen otthon van miért nem segít a takarításban, esetleg miért nem vasalja ki a ruhákat (persze amiben a sajátja is benne van), akkor húzza a száját és az a válasz, hogy nem mondtam neki, ha mondtam volna megcsinálja. Szerintetek mondani kell egy 20 évesnek, hogy amíg ő otthon van és a szülei dolgoznak akkor némely házimunkát végezzen el?
A barátja intelligens, kedves, jóravaló fiatalember, kedveljük, nincs vele semmi probléma, de más családi háttérrel rendelkezik. Míg mi elég sokat dolgozunk a férjemmel és ott a két kisebb gyerek, addig a fiú szüleinél csak apa dolgozik, anya otthon van, nem vezet háztartást, mert a nagymama főz rájuk és vélhetően jelentősen jobb anyagi körülmények között élnek, mint mi. A lányom ilyen életszínvonalt szeretne magának, de ezt mi nem tudjuk biztosítani számára, így folyton rosszkedvű és ez rányomja a bélyegét az egész családi életünkre. Nem lehet hozzászólni, már eljutottunk addig, hogy meg akartam simogatni az arcát és ellökte a kezemet, hagyjam békén, mert neki rossz napja van :(
Minden vágya, hogy albérletbe költözzenek, de kizárólag a belvárosba és lehetőleg 80 ezer alatti összegért. Szerintem álomvilágban él, de amikor elmondom neki, hogy manapság mi mennyibe kerül, megsértődik :(
Gonosz anya vagyok, ha azt szeretném én is, hogy elköltözzön? Nem azért, mert nem szeretem (hiszen imádom a gyermekeimet), hanem hogy tapasztalja meg milyen az, amikor be kell osztania a pénzt a kötelező kiadások miatt. Nem is értem, hogyan akar külön életet élni, amikor suliba jár és a diákmunkával nem keres sokat :( Persze a barátja megtehetné, hogy finanszírozza a külön életet, de a fiú nem erőlteti az összeköltözést, sajnos ezt a lányom nem akarja észrevenni, mi pedig a férjemmel ebben nem szeretnénk véleményt mondani.
Hol rontottam el? Másnak is vannak ilyen problémái az épphogy felnőtté vált gyermekével? Jó lenne tanulni a hibákból vagy tanácsokat kapni, mert még ott a másik két gyerkőc is...
ja lehet
pölö engem se érdekel kína a ruszkik a lengyelek a vallások a kókler jósok horoszkópolók semmi olyan ami az ostoba embereket foglalkoztatja
Szerintem a ti családi életetek "irigylésre méltó". :)
Aggodalomra semmi ok, Lányod csak a szokásos késő-kamaszkori tüneteket produkálja. Ameddig tanul és dolgozik, nincs gáz.
Ebben az életszakaszban én nem kérném rajta számon a házimunkát. A gyerekek kisebb korban szívesen besegítenek a szüleiknek, a tinik, 20+ éveik elején járók nem. Csak fölösleges konfliktusforrás!
A fiú családja: attól én is szomorú voltam, ha azzal kellett szembesülnöm, hogy a barátaim (vagy az udvarlóm) családja jobban áll, mint mi. (Szinte mindenki jobban állt!) Engem mondjuk az bántott, hogy anyukám rengeteget dolgozott és mégis nagyon keveset keresett, fordított volt az arány. Szerettem volna, ha nekem is több dologra lett volna (anyagi) lehetőségem, de nekem is csak akkor lett, amikor már dolgozni kezdtem.
Az egyenlőtlenségeket ebben a korban a fiatalok nem tudják megérteni, elfogadni, én sem voltam rá képes.
Amire nem futotta, arra nem futotta.
Albérletbe ők max. úgy tudnának menni, ha mondjuk még 2 haverral, esetleg baráti párral közösen vennének ki egy kétszobás lakást - úgy megoszlanának a költségek.
Igen, sok igazság van abban amit írsz, de van amikor nem a tudáshiány, vagy felsőbbrendűségi érzés, ami befolyásol, hanem vannak dolgok, amiket fejben "kizárnak" az emberek. Közönyösek bizonyos témákban. Egyszerűen nem hajlandóak rá odafigyelni, teljesen érdektelennek tartják akkor is, ha egyszerű és megmutatnák nekik a megoldást.
nem érdelel, leszarom dolgok
attól vannak, hogy emberek el vannak szállva maguktól ha rangon alúlinak képzelt dolgokról van szó
ha atomfizika ..... érdektelen leszarom ügy, akkor meg a tudáshiány leplezése a cél
ha csak apró általános dolgot veszünk példának
kocsi vezérlés pölö
akkor a nők 99,99999% és rengeteg férfi mondja nem érdekli
és ezeknek a tudásuk nincs
és nem nem érdekli, hogy százezres károkat csinálha a zsebükre
igen amikor elfogy hitrelen a pénz, vagy a baleksereg
akkor koppan sok ember
azért kuci az egy gyönyörű jellem
ha valaki nő és arra vár hogy majd egy pasi pénze kimenti az anyjáéktól
"Én aztán nem vagyok egy fapi*a"
az ilyenektől egy mindenélbekanál KÉPMUTATÓ parasztasszony vagy
egy tipikus magyar a más szemében....
ahogy az összes, csillagga pinát író kukaccal faszt bazmeget satőbbi
és akkor lehetne a témárób beszélni
nem a 5 pina szó az akadálya
hanem a képmutató rinya, amit elkezdett a simabeszédű kinyalakodott
Nos, előttem már többen leírták amit én is gondolok, hogy ne hibáztasd magad. A leányzó a leválás határán van, önmagával és a környezetével is küzd, keresi önmagát. Segíteni lehet neki, amennyiben kéri. Abból viszont nem engednék, hogy ha otthon lakik, akkor neki is alkalmazkodnia kell a többiekhez, nem csak a többieknek kell őt "kiszolgálni". Leülnék közösen és beosztanám a házimunkát, mint ahogy szintén javasolta ezt már valaki. De akkor ehhez mindenki tartsa magát.
És igen, persze, egyetem, meg tanulás, de azért az tényleg a ló túloldala, hogy még hétvégén is lábujjhegyen járjon a család azért, mert ő még 11-kor is alszik. Főleg a két kisebb miatt. Elvégre nem áll meg az élet miatta, főleg nem 4 másik emberé.
Azt megértem, hogy nem akarja már pesztrálni a kisebbeket, nem is dolga szerintem. Ti vagytok a kisebbek szülei, pesztráljátok őket ti.
Ha meg tényleg albérletet akar, ajánld fel maximum, hogy segítesz keresni vagy megnézni, esetleg kiválasztani, de helyette ne keresgess. Úgysem lesz jó akkor sem, ha pont az volt az elképzelése, amit találsz. :)
Vagy reméli, hogy a srác is elszánja magát az összeköltözésre?
Szerintem is ez lehet a fő ok.
Én is tudok a diplomámmal kertet túrni, sőt előfordul, hogy csőfogó, csavarhúzó vagy mérőszalag van a táskámban, mikor mi. :) A papír csak bizonyos területeken szabja meg, hogy ki vagyok ( ott ). Nyilván benne a hozzáállásomban, hogy gyerekkoromban cipeltem a téglát, vagy lapátoltam én is a homokot mikor a szüleim építkeztek, igazából soha semmiből nem vonhattam ki magam, de alapból kódolva is van szerintem, hogy ki milyen.
A gyerekeimen is látom, hogy mennyire mások. Ha állnánk a csöpögő mosdószifon felett, akkor a nagy tolna alá egy vödröt amíg hív szerelőt, a kicsi pedig azt mondaná na álljak odébb nézzük meg hol kell szétszedni. És nem azért hívná a nagyobbik a szerelőt, mert nem akar lehajolni a munkáért, vagy mert koszos, hanem mert ha megmutatnád neki se érdekelné hogy kell megoldani, egyszerűen nem hajlandó számára érdektelen dolgokra pocsékolni az idejét, ha van más, aki megoldja. Lakatlan szigeten megoldaná, de amíg nincs rászorulva lexarja a kérdés sk. részét.
Azért nem árt neki néha megemlíteni.
Nem olvastam, hogy anyuka kitért volna erre a jelenségre :-)
Erre is a leányzónak kell rájönni.
Arra kellene rávezetned a lányodat, hogy lesz majd olyan férfi aki ezerrel pedálozik azon, hogy elvihesse őt egy önálló lakásba és nem kell neki harcolni azért, hogy összeköltözhessen a barátjával.
Valószínű a férfi nem tervez hosszútávra, csak ezt a lányod nem akarja tudomásul venni.