Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf - kütyük
Sziasztok!
Úgy tudom vannak itt néhányan, akik ilyen-olyan módon érintettek a Waldorf oktatásban, talán el tudjátok mondani a tapasztalataitokat ebben az ügyben.
Mindig is szerettem volna, ha a kisfiam Waldorf suliba járhatna majd (még odébb lesz, 4 éves), sok minden szimpatikus az oktatási módszerükben. Főleg az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez lesz számára a legmegfelelőbb közeg, de nem csak azért, mert annyira szimpi a Waldorf, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a mostani állami oktatási rendszernél bármi csak jobb lehet... Ráadásul most adódott egy lehetőség, úgy néz ki, hogy a városunkban fog indulni egy ilyen suli. De ha mégsem, akkor terveink szerint hordani fogjuk a legközelebbibe, még ha mindennapos utazással is jár.
Az egyik dolog, ami kevésbé tetszik, az a megrögzött kütyüellenesség. Egy Waldorfos szülő elmondása alapján az ő osztályukban például hoztak egy olyan szabályt, hogy a gyerekek nem kerülhetnek számítógép, tablet, telefon, tv stb közelébe még otthon sem(!), tehát a szülők sem nyúlhatnak a telefonjukhoz a gyerek előtt. Én ezzel nagyon nem értek egyet, azt gondolom, hogy tetszik vagy sem, a modern technika nem az ördögtől való, hozzátartozik az életünkhöz, mértékkel és ésszel használva jó dolog és a hasznunkra van, és nem jó, de sokszor nem is lehetséges a gyereket teljesen elzárni előle. Ne értsetek félre, én sem támogatom, hogy a gyerek egész nap kütyüt nyomkodjon, vagy hogy órákat tv-zzen, de nem gondolom, hogy bármilyen hátrány érné, ha mondjuk videotelefonál a messze élő nagyszülőkkel, vagy látja az apját dolgozni a laptopján. Amúgy nálunk konkrétan megoldhatatlan is lenne, hogy a gyerek ne lásson semmiféle kütyüt, a férjemmel mindketten informatikusok vagyunk, és itthonról dolgozunk.
A kérdésem az lenne, hogy nektek mi a tapasztalatok a kütyüfóbiát illetően az ilyen sulikban/oviban? Jellemzően mennyire veszik komolyan ezt a dolgot, és mennyire rugalmasak? Elképzelhető, hogy ha ennek az iránynak mi ellenállunk, akkor emiatt a fiam hátrányba kerül, másképp állnak majd hozzá a suliban?
küldtem címet, köszi
A másik oldala viszont a szakmaiság, és azért az sem mindegy! Ha van egy buta tanítónéni, akkor cseszheted a szép elveket és ajánlásokat... és ezt szakma szempontból mondom. Mert érzelmileg ott vagytok neki ti, a suliban mégis a tudás a fontosabb (szerintem). Persze a normálisság se hátrány. De a kettő együtt: inkább szerencse kérdése, mintsem alternatív sulié.
Persze, hogy értem. Meg persze sokszor más amit vetít valaki magáról, meg hogy mit csinál konkrétan. Konkért waldorfos gyereket ismerek, aki pc játékfüggő, mert ugye vannak az elvek meg van a gyakorlat. Ezért is írtam tegnap, hogy alapító gárdában benne lenni nagy előny, mert szabadelvűvé is lehet tenni az egészet, ahol esetleg betartható szabályok vannak, nem a képmutatás.
...meg a geoládázáshoz is kell a kütyü. :-)
Szerintem nem kellene egy kalap alá venni a piff-puff játékokat, idióta rajzfilmeket, mértéktelen, korlátlan nethasználatot úgy általában véve a kütyüzéssel. Mert nem csak ilyenekre lehet használni a technikát. Írtam már néhány példát, videotelefonálás nagymamával, fotózás, de még hosszan lehetne folytatni a sort. Véleményem szerint ki kellene dolgozni valami részletesebb ajánlást erre, nem pedig kijelenteni kerek-perec, hogy a kütyük, az internet, a modern technika káros úgy ahogy van.
A tv-t bébicsősznek használni gáz. Megnézni együtt például egy ismeretterjesztő természetfilmet a gyerek kedvenc állatáról nem gáz. Nem ragozom tovább, biztos érted :)
Ide nem tudod valahogy feltenni? Más számára is érdekes lehet, legalábbis engem érdekelne.
Ha esetleg kuldesz priviben egy emailcimet, tovabbitok neked egy cikket. Gyakorlo gyermekpszichiater irta, egy magyar orvosno. Szerintem eleg jo valaszokat ad a kerdesedre.
Vekerdy szerint egy gyereknek annyi percet ajánlott naponta gép előtt tölteni (akár tévé, akár számítógép), ahány éves, és még azt is szülői felügyelet mellett. Vagyis: egy ötéves gyerek kb. öt-hat percet tévézhetne, és még azt is úgy, hogy ott van mellette a szülő, akitől kérdezhet a látottakról. Mivel a waldorfosoknak Vekerdy az egyik fő tekintély, így érthető, hogy kicsi gyerek mellett még a saját gépezési szokásaikon is próbálnak változtatni otthon, hiszen a kisgyerek utánzással tanul, valamint azt is elég nehéz kivitelezni, hogy szülő órákat üljön a tévé előtt, miközben a gyerek ebből ne lásson csak max. öt-tíz percet, amennyi egy pici mese.
Nagyon sok családban inkább villanypásztornak használják a kütyüket, és órákra is odaengedik a gyereket mondjuk a számítógépes játék elé, ami a gyerekpszichológus szemével kifejezetten káros. A waldorf az adott életkor szükségleteinek próbál megfelelni, és a kisgyereknek szerintük első sorban a testével végzett játék a fontos, a fára mászás, egyensúlyozás stb. Ha ezek megvalósulnak, akkor mellette napi pár percben a kütyüzés sem tiltott. De ha - mint sok családban - a mozgásos tevékenységek HELYETT valósul meg a virtuális játék vagy tévézés, az egyértelműen káros. Ha nem alakulnak a nagymozgásos, később a finommotorikus készségek, az hatással van a szellemi fejlődésre is, a beszédre, az írásra stb. Nagyobb korban már megtanulhatnak a gyerekek gépezni, szövegszerkesztés, pdf létrehozása stb. A számítógépes játék nagyon kevés dolgot "fejleszt" a testben is átélt, valós játékokhoz képest.
Nagyon sok a beszédhibával rendelkező óvodás gyerek, pont most olvastam egy statisztikát, hogy idén annyi, amennyi még soha nem volt, mióta logopédiai adatokat rögzítenek. Ennek egyik fő oka, hogy nem a valós, humán forrásból tanulnak meg beszélni, hanem egy géphangtól, a tévétől, ami bármily dolby hangzású, az emberi beszédnek a közelében sincs. A másik fő ok a mozgáshiány, mert a nagymozgásokra épülnek rá az apróbbak, a beszédért felelős idegi összeköttetések is az agyban. Én úgy tudom, azért utálják a waldorfban a kütyüzést, mert nagyon nehéz meghúzni a határt egy gyereknek pár percnél. És ha mondjuk egy két órán át tartó gépes lövöldözést meg egy pólóra festett rajzfilmfigurát teszel egymás mellé, akkor az előbbi sokkal károsabb a gyerekre. A hús-vér tanulás helyett egy virtuális világban van a gyerek, ami ezredannyit sem fejleszt, mint a valós testélmény, sőt, elveszi az időt attól. Hát szerintem ezért említik egy lapon a kicsiknél.
Teljesen megértem, ha mondjuk a fegyverre emlékeztető játékot, erőszakos rajzfilmfigurákat kitiltják az intézményből. És egyet is értek vele. De még mindig nem értem, hogy az elektronikai eszközök miért vannak ezekkel egy lapon említve...
Jaj most ne sértődj már meg... Nincs baj az offolással, én is szoktam, normális, hogy a téma kapcsán előjön más téma is. Csak nem kell olyanokat belevizionálni, hogy engem csak a Waldorfot dícsérő vélemények érdekelnek. Nem erről van szó. Érdekelnek, sőt még inkább érdekelnek a negatívumok is, amennyiben hiteles véleményt olvasok, nem pedig annyit, hogy az egy szekta mer' a szomszédasszony gyereke odajár és azok olyan szektások...
Semmi gond, hibáztam, tanultam belőle, többet nem fog előfordulni.
Tökjó ez a kérdőív, köszi, ezt még nem is láttam :) Nekem nagyon tetszik, hogy meg akarják ismerni a gyereket, a családot, a hátteret, körülményeket. Nagyon hasznosnak tartom.
Semmi olyan infót nem kérnek benne, amit túl indiszkrétnek tartanék.
Ok, köszi hogy engedélyt adtál :)
"Én tényleg azt hittem, hogy a legjobb alternatív iskolát keresi a gyerekének - de nem erről van szó. Ő már döntött, és azok a fórumozók a jók, akik megerősítik a döntésében. Akkor hajrá a szemellenzős úton."
Még egyszer a gyengébbek kedvéért: nem a W-ról, vagy más iskolákról kértem véleményt. Körbejártam már a témát, tudok róla, hogy vannak más alternatív iskolák is. Nem döntöttem még, nem is kell egyelőre, hiszen még éveink vannak a sulikezdésig. Azt kértem, hogy aki ismeri a Waldorfot (nem csak ismer valakit, aki ismer valakit, aki mintha már egyszer hallotta volna, hogy az valami szekta...), az mondjon el róla egy konkrét infót. Ennyi.
De azért köszönöm a segítő(?) szándékot.
Ennyi sületlenséget
Viszont csodás filozófiai üzenetet találtam. Mindenki számára. És még a topikhoz is illik! És tök véletlenül találtam rá:
https://inspirationallines.com/wp-content/uploads/2016/02 /Not-every-place-you-fit-in-is-where-you-belong-552x463.png
Én nem vagyok egy bonyolult lélek: ha azt írom, hogy nem tartlak ostobának, akkor az azt jelenti, hogy nem tartlak ostobának. Ha majd ostobának foglak tartani, azt fogom írni: ostobának tartlak. Egyszerű vagyok, mint egy faék.
nem kivansagmusor , picim /zold parika?/
At lehet lepni , s ne pisild körbe : nem a te homokozod s nem vagy rhinoceros...
Akkor nem ertjuk egymast;-)
Vagyis alapvetoen valoszinuleg igen, csak nem ertunk egyet. De ez meg nem problema, igaz?
(Biztos lenne, amiben igen.)
Hánynom kell ettől a virtuális onániától. Nem lehetne egyedül?
Összesen annyi volt a párhuzam, hogy attól önmagában nem lesz egy iskolarendszer jó, hogy nagy, vagy hogy a többihez képest gyorsan terjeszkedik. Erre volt példa az államosítás. Szerintem nem volt rossz példa. Azt egy szóval sem mondtam, hogy a Waldorf-terjeszkedése tök ugyanaz, mint az állami iskolák egyre növekvő száma.
Írod: Nem lényeges, nem zavar, ha ostobának tűnök valaki szemeben.
Noha én előtte ezt írtam (és elvileg te erre reagáltál): Ráadásul te nem is vagy ostoba.
Szóval nem egészen értlek :)
Te egy kis melegszivu valaki vagy
Ez egyfajta politika : ami kenyes terep , azt nem vesszuk figyelembe , arra nem valaszolunk. S neha a "nem ertok" erdekeben titkot tartunk , mast mondunk, mert még "nem érett" az igazsagra a szembenallo. Kulon vilag a Waldorf/Steiner...
Hofi Géza. Politikai kabaré...
Jo, hagyjuk. Latom, szamodra me'g mindig en voltam ertetlen, es nem esetleg a parhuzam rossz. Nem lenyeges, nem zavar, ha ostobanak tunok valaki szemeben.