Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csalános kert
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2003. Április 10. 11:51
Mikor társaimat málnásban nem lelem
bánatomat sírom el ezen a helyen
ezentúl magányom ide vezényeljen
magányos medvéket ide vezéreljen
sors, ha csalán csípte vörösre,
s vele senki nem törődne
csalitosba visszavágyna
barátokat odavárna.
Az ötlet lopott bevallom,
de nevéből kihallom
mélabút, romantikát,
s fogadom intrikát
melyek majd érnek érte,
kinek nem lesz kedvére.
bánatomat sírom el ezen a helyen
ezentúl magányom ide vezényeljen
magányos medvéket ide vezéreljen
sors, ha csalán csípte vörösre,
s vele senki nem törődne
csalitosba visszavágyna
barátokat odavárna.
Az ötlet lopott bevallom,
de nevéből kihallom
mélabút, romantikát,
s fogadom intrikát
melyek majd érnek érte,
kinek nem lesz kedvére.
visszahúz azért a szíved,
hiszen ez a Te kerted!
Van itt jó sok bokor és fa,
melynek odujába megbújva
az árny elől
figyelheted a csalánosi életet,
s idézheted a régi emlékeket,
amikor csak úgy vágtad ki a rímeket
egymás után, csak úgy jöttek
oda-vissza a szép versek.
Salget, Bejus és a Puma
állandóan itt hűsöltek a csalánosba.
Kérlek légy erős Dió,
mert ha tréfálni veled nem jó,
akkor mi lesz így kérem szépen?
Ki fogja írni a szép verseket télen,
tavaszon és nyáron?
Én a Diót (és mindenkit) mindig visszavárom!
De általánosságban írtam az előbb. . .
A jelenségről, hogy a kert "kihal",
A csendnek mi lehet ennek oka. . .
Téged megértelek,
Ha csalfa árnyak játszanak Veled,
De előlünk el ne menj!
:-)))
vagy bátorságpróba,
de kénytelen
vagyok bokorba
bújni az árny elől,
ki tréfálni próbál
velem, kardjába dől
egyik percben, lóbál
vicces szavakkal
telírt pergament
máskor,
s nem bújik ki
az álruhából.
Csak passzivnak lenni
kényelmesebb
itt e rohanásban
a sok munkában,
ki-ki a dolgában
erre járva
száját tátva
nézi másnak
rímfaragását
de bátorságát
sutba vágva
nem reagál rája. . .
De majd megjön
ihletése, rájön
írhat reája,
s köpi a rímet valahára. . .
:-))))
(04. 10)
:-))))
a csalános kihal,
ide mindig jó volt jönni,
ha fejemben a vihar. . .
Talán az a nagy baj, hogy a régi időket sírjuk vissza,
amikor annyira pörgött itt is az élet,
talán több volt a vidám, mint a szomorú, és most
úgy látom, fordult a kocka.
Én is jönni fogok és remélem
mindenki visszatalál ide, aki most elmegy,
mert NÉLKÜLE NEM AZ IGAZI!!
. . . . :-********
:-((((
Sziasztok
s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést, most erre van az út.
De az ég tudja az okot és a célt
minden felhő mögött,
s tudni fogod Te is, ha elég magasra szállsz,
hogy túl láss a látóhatáron.
Előzmény: (((BMaya , Dióbél)))
Már ha tele vagyok ihlettel. . .
Ám azzal sem tudok elvonulni örökre
Boldogabb mezőkre. . .
:-((((
Erőt ad, az biztos,
Akkor élek, tudom. . .
:-))))
Fekete lepelbe tekert tested oson a kertek alatt.
Lépted alig hallani,
épp csak sejteni
merre lehetsz.
Kicsit ijesztő, ahogy a sötétben leledzsz.
Komor szavaidtól kicsit féltem én,
Te éji tünemény,
lidérces messze fény. . .
Minden emberfiát elhagyhatja a remény.
De ne dédelgesd magadban a magányt,
érkezik a tavasz, ablakod kitárd. . .
A napsugarat onnan várd.
Varázspálcád végére
tettél egy csöpp vigaszt
mi szívemben kihajt.
De nem tart soká a hóvirág
elhervad a szerenád.
Szívem üres, lelkemben magány
nincs, ki simogatná, nincs itt a LÁNY.
Hiánya nehéz ólom a szívnek
Esdeklek, jöjjön, hosszú az est.
ki nem szeretsz fázni, hidegen.
Nem szereti azt senki,
jó dolog megmelegedni
valóban.
A hóvirág a hóban
a tavasz hírnöke.
Te ne sírj tőle. . .
A halált ne emlegesd,
ne feketével, rózsaszínnel fesd
képeskönyvedet.
Töröld le könnyedet.
Bocsásd meg, hogy megszólítottalak,
s kicsit fejbe kólintottalak.
Szomorú dalod idecsalt,
szívemen egyet facsart.
A "halál"-ra felkaptam fejemet,
ezért írtam versemet. . .
életem visszahozza
a haláltól elragadva.
Fejem öledbe hajtva
várom a dalod,
mely elhagyja ajakod.
Szépen fogtam, felhajtottam, bemértem, berajzoltam, levágtam, kb. 1, 5 centit visszahajtva felszegtem néhány helyen, utána odaadtam anyukámnak, akinek csak körbe kellett futnia a varrógéppel rajtuk, és már készen is volt! :-)
Hajrá, ügyeskezűek!!! ;-)
Gondolj a fakezűekre, akik csak bámulnak, milyen csodák kerülnek ki a kezeid közül:-)))
Ilyen szép nő, ilyen szép gyerkőcökkel nem szomorkodhat!!
Punktum!!
:-(((
Tél van még,
dalom nem él,
Merthogy jobb,
ha nem dalolok,
fahangomon. . .
:-)))
A tavaszt várom én,
De most még csak a tél
zenél. . .
Bár a tavaszt képzelem én!
Álmaimban az jön elő,
Napsugár, a melengető!
És a boldogság,
mi felém nem jár,
Álmaimban ott van már!
:-))))
de a sok tavaszi virágból
illat áradt felém
gondolatban,
a tél fagyos kezén
az ablakban
ülve jégvirágot láttam,
de ezt sem bántam,
zsigereimben éreztem,
visszavonhatatlanul
itt a tavasz,
s élveztem. . . .