Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Székletvisszatartó 4,5 éve
Létrehozva: 2014. március 27. 13:34
Sziasztok! Nem tudom, tudtok-e tanácsot adni vagy segíteni. Elsősorban azt kérdezném, aki volt ilyen problémával gyerekpszichológusnál, hogy segített-e, ha igen, hogyan, és mennyi idő alatt. Tudom, hogy ez gyerekenként változó, de most nagyon kétségbe vagyok esve... (Lassan nekem van pszichológusra szükségem.) A 4,5 éves kisfiamnál székletvisszatartási gond alakult ki kb. három hete. Volt egy (vagy talán több) rossz élménye vécézés közben, kialakult nála egy végbélrepedés, amit körömvirág kenőccsel nagyon szépen helyrehoztunk. Azóta visszatartja a székletét, de csak a vécére nem mer ülni. Másfél hétig az anyósoméknál volt betegség miatt (sajnos engem nem engednek táppénzre vele, max. 1-1 napra...
), és két hete elkezdett náluk alsónadrágba bekakálni. Hiába ültették a vécére, ott nem akar, sír, leugrik róla, de a játszótéren vagy épp a szoba közepén bekakil. Vécébe otthon sem sikerül neki, nagyon sír és fél.
Olyan makacs, hogy semmivel nem lehet motiválni. Próbálkoztunk mindennel: szép szóval, szépen kérve, erélyesebben kérve, hegyibeszédet tartottunk a bélműködésről (hogy milyen fontos a vécézés), mesét mondtuk neki közben (kakaország, kakakirály, stb), ígértünk fűt-fát, a végén mérgünkben már orvossal fenyegetőztünk ... de semmi hatása nem volt. Olyan dolgokat ígértünk neki, amiért máskor kezét-lábát törné (pl. dínós kártya - meg is vettem, mondtam neki, hogy minden egyes vécézés után választhat belőle kettőt, és ha összegyűlt, akkor milyen jókat fogunk kártyázni. De azt mondta, akkor inkább nem kell neki a kártya.)Tudja, hogy pl. alvás közben nem kell "produkálnia", ezért minden este 8 körül már kitalálja, hogy menjünk aludni, mert úgy békén van hagyva. Próbálom nem frusztrálni ezzel, de látom rajta, hogy nagyon szenved, úgyhogy esténként, amikor otthon vagyunk, 2-3x rá szoktam ültetni a vécére, de nem hajlandó kakálni, csak tiltakozik, hogy fájni fog. És az istennek nem hiszi el, hogy nem fog.
Két hét szünet után hétfőn újra visszament az oviba, ott is kétszer bekakált, de legalább már "kijött", már ennek is örültem, mert iszonyatosan szenvedett. Lesápad, leizzad, nincs kedve semmihez, csak toporog, próbálja elterelni a saját figyelmét, de a vécére ülni nem akar.
Rengeteg székletlazítót kap, szerintem két felnőttnek sok lenne: Tamarin lekvárt minden este, napi kétszer Laevolac-ot, a kamillateájába aszalt szilvát áztatunk, szereti a joghurtot, gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket, sok folyadékot iszik. (Saját elmondása szerint már nem fáj a vécézés neki, tehát már nem kemény a széklete.)
Elsősorban én arra tippelnék, hogy a korábbi rossz élmény miatt nem ül vécére, de az is elképzelhető, hogy amiatt görcsöl, hogy tavaly májusban eltörött a bölcsődében a combcsontja, és két hete vették ki volna a csavarokat a lábából. A tervezett műtét előtt 2-3 héttel már beszélgettünk vele a kórházról, és elképzelhető, hogy annyira fél visszamenni a műtétre, hogy így tiltakozik ellene. Nem tudom... (A műtét a mandulagyulladásai miatt elmaradt, és ezt ő is tudja már. Azóta többször is mondtam neki, hogy ne féljen, nem fogják megműteni. ) Megköszönöm, ha válaszoltok.Holnap este megyünk a gyerekpszichológushoz. Az ovit most hívtam, ők sem tudják semmivel rávenni, hogy üljön a vécére, úgyhogy ma megengedem neki, hogy bekakiljon a kisnadrágba, úgy legalább megkönnyebbül. (EGy másik pszichológus ajánlotta, hogy amíg nem "kezelik ki", addig pelust is nyugodtan adjunk rá ilyenkor, amikor látjuk, hogy kakilnia kell, de azt nem hajlandó felvenni.)
), és két hete elkezdett náluk alsónadrágba bekakálni. Hiába ültették a vécére, ott nem akar, sír, leugrik róla, de a játszótéren vagy épp a szoba közepén bekakil. Vécébe otthon sem sikerül neki, nagyon sír és fél.Olyan makacs, hogy semmivel nem lehet motiválni. Próbálkoztunk mindennel: szép szóval, szépen kérve, erélyesebben kérve, hegyibeszédet tartottunk a bélműködésről (hogy milyen fontos a vécézés), mesét mondtuk neki közben (kakaország, kakakirály, stb), ígértünk fűt-fát, a végén mérgünkben már orvossal fenyegetőztünk ... de semmi hatása nem volt. Olyan dolgokat ígértünk neki, amiért máskor kezét-lábát törné (pl. dínós kártya - meg is vettem, mondtam neki, hogy minden egyes vécézés után választhat belőle kettőt, és ha összegyűlt, akkor milyen jókat fogunk kártyázni. De azt mondta, akkor inkább nem kell neki a kártya.)Tudja, hogy pl. alvás közben nem kell "produkálnia", ezért minden este 8 körül már kitalálja, hogy menjünk aludni, mert úgy békén van hagyva. Próbálom nem frusztrálni ezzel, de látom rajta, hogy nagyon szenved, úgyhogy esténként, amikor otthon vagyunk, 2-3x rá szoktam ültetni a vécére, de nem hajlandó kakálni, csak tiltakozik, hogy fájni fog. És az istennek nem hiszi el, hogy nem fog.
Két hét szünet után hétfőn újra visszament az oviba, ott is kétszer bekakált, de legalább már "kijött", már ennek is örültem, mert iszonyatosan szenvedett. Lesápad, leizzad, nincs kedve semmihez, csak toporog, próbálja elterelni a saját figyelmét, de a vécére ülni nem akar.
Rengeteg székletlazítót kap, szerintem két felnőttnek sok lenne: Tamarin lekvárt minden este, napi kétszer Laevolac-ot, a kamillateájába aszalt szilvát áztatunk, szereti a joghurtot, gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket, sok folyadékot iszik. (Saját elmondása szerint már nem fáj a vécézés neki, tehát már nem kemény a széklete.)
Elsősorban én arra tippelnék, hogy a korábbi rossz élmény miatt nem ül vécére, de az is elképzelhető, hogy amiatt görcsöl, hogy tavaly májusban eltörött a bölcsődében a combcsontja, és két hete vették ki volna a csavarokat a lábából. A tervezett műtét előtt 2-3 héttel már beszélgettünk vele a kórházról, és elképzelhető, hogy annyira fél visszamenni a műtétre, hogy így tiltakozik ellene. Nem tudom... (A műtét a mandulagyulladásai miatt elmaradt, és ezt ő is tudja már. Azóta többször is mondtam neki, hogy ne féljen, nem fogják megműteni. ) Megköszönöm, ha válaszoltok.Holnap este megyünk a gyerekpszichológushoz. Az ovit most hívtam, ők sem tudják semmivel rávenni, hogy üljön a vécére, úgyhogy ma megengedem neki, hogy bekakiljon a kisnadrágba, úgy legalább megkönnyebbül. (EGy másik pszichológus ajánlotta, hogy amíg nem "kezelik ki", addig pelust is nyugodtan adjunk rá ilyenkor, amikor látjuk, hogy kakilnia kell, de azt nem hajlandó felvenni.)
Nekünk is volt ilyen.
2 évesen egy ronda fosós-hányós betegség után, az én fiam attól rettegett hogy "jön a fos" - szegénynek volt rossz élménye, az éjszaka közepén pelenka ellenére többször is úgy összefosta magát hogy még a matracot is ki kellett dobni... Hónapokig küzdöttünk vele, semmi se segített. Ő még pelenkás volt akkor de utána heti jó ha 1x kakilt, és közben rettentően szenvedett a visszatartástól. Lassan magától javult a dolog, mikor is újabb fosós-hányós betegséget kaptunk el. Na gondolhatod...
Nekünk se segített semmilyen rábeszélés, semmilyen ajándék ígérete, semmilyen fenyegetés. Végül ami azt gondolom, hogy segített: több hónapi küszködés után végül elengedtük a témát. Úgy éreztem hogy elég volt, legalább én ne helyezzem nyomás alá, úgyse használ, csak nehezítem az életét azzal hogy én is folyton ezzel foglalkozom. Szóval onnantól kezdve nem mondtam semmit, nem ígértem semmit, semmilyen kiselőadás, nem szóltam akkor se mikor már nagyon kellett volna neki. Nem kellett többet "megpróbálni", nem kellett többet wc-re ülni, se hashajtó lekvárt bevenni. egyszerűen lekerült a dolog a napirendről. Persze magamban azért izgattam magam ezen, de neki nem kellett ezzel foglalkoznia. És aztán szépen lassan megnyugodott mindenki. Egy ideig még a heti 1-ből csak heti 2 lett, közben is tartogatta, de pár hét alatt lassan normalizálódott.
Szóval nekünk az kellett hogy elengedjük a témát, talán nektek is segítene.
Szia!
Az én fiam is csinálta....
Nála is valamilyen székrekedéses történet indította el,és végül ugyanilyen drámává fajult,megspékelve ügyeletes belgyógyászattal,beöntésekkel,mert már szobatiszta volt 2 éve és nem volt hajlandó wc-re menni.Visszaadtuk a pelust ,csak a kakilásra.Az működött,de engem is teljesen kiborított a dolog és próbálkoztam mindennel(pont mint ti) minél jobban akartam visszaszoktatni a wc-re ,annál inkább ellenkezett.Volt sírás,rívás,szorongás ,borzasztó volt.
Végül úgy döntöttünk nem vagyunk hajlandóak drámázni ezen.Amikor kéri,akkor adjuk a pelenkát,majd leszokik egyszer.Közbe jött egy mandulakivétel,szépen vittem egy pelenkát és "titokban" használta,mert már ő is szégyellte.
Ahogy mi ráhagytuk a pelenkát és megnyugodott a család,kb 1 hónap alatt a gyerek leszokott a pelusról és teljesen magától visszaszokott a wc-re.
Így utólag azt tanácsolnám neked,hogy ne fújjátok fel a dolgot.Nagyon figyeljetek az étkezésére egy ideig,sok széklet lazító dolgot adj neki enni,hogy biztosan ne legyen neki fájdalmas. próbáljátok elfogadni,hogy most ez egy átmeneti kis idő és ahogy kisimul a gyerek és elmúlik a szorongása,hidd el vissza fog állni szépen.Mai eszemmel nem már görcsölnék egy csomó olyan dolgon,amit akkoriban nagyon felfújtam,pedig semmi nem kellett a megoldásához,csak nyugalom és egy kis türelem...Nagyon sajnállak,mert jól emlékszem rá,hogy engem mennyire megviselt ez a dolog.
Hát csak mint anya írom, de ha a gyereken látod, hogy kell és tud is a kisgatyába, akkor hadd csinálja abba. Pár alkalom után megpróbálhatjátok a kisgatya+bilit, aztán csak a bilit és a Wc-t.
Hosszú idő persze, de én nem hagynám szenvedni. Ha jól veszem ki a szavaidból azóta vannak gondok mióta anyóséknál volt másfél hetet. Képzeld el mit élhetett át, ha ilyen probléma jelentkezett!
Első körben megoldanám a helyzetet, keresnék mást megoldást, hogy oda soha többé ne kelljen küldenem (barátnő, fizetett sitter...) és tudatosítanám a gyerekkel, hogy anyóssal többet nem kell maradnia.
Sok kitartás és türelem, el fog múlni, de ha te nagyon rágörcsölsz ő is görccsel áll hozzá, nem is értem minek erőltetni a Wc-n ücsörgést? Te ott ücsörögsz naphosszat?
Inkább sok mozgás, (sok-sok mozgás) gyümölcslé, folyadék.
Gondolom a sok egyéb adaléknál olcsóbb pár csomag kisgatya meg egy bili. És talán egészségesebb is.
A bábszínházat meg felejtsétek el pár hétig, itt a jó idő menjetek inkább szabadtérre, ott nem olyan nagy gond a bugyicsere. Ez van, ez is el fog múlni egyszer.
Szia !
A probléma az enyém is. A fiam a bölcsibe bekerülés majd az oviba bekerülés után kb fél évvel kezdte el a nem kakilok üzemmódot.
Mondanom sem kell a reggelire körtelé, lekvár, stb. semmit nem ért, napi fél (!!) üveg Levolac sem. Ebből nyilvánvaló hogy lelki volt a probléma.
Heti 1 kaki volt, az is már csak azért mert a szervezete mint mérget kinyomta.
Szóval pár hónapig kísérleteztünk, de nem érdemes várni (egyrészt csomó szervi baj lehet emiatt, végbélrenyheség, stb).
Elmentünk a nevelési tanácsadóba (Bp XIX - mi ide tartoztunk), ahol egy csodálatos pszichológus doktornő foglalkozott a gyerekkel. 5 alkalommal voltunk, utána már jött a nyári szünet, úgyhogy többet nem mentünk, de nem is volt rá szükség. Én nem tudom mit művelt a gyerekkel, de utána semmi gond nem volt. Imádott odajárni a gyerek, azóta is emlegeti a Timi doktornénit. Ennek 4 éve.
Azt mondta, hogy a játékoknál látszik ez a visszatartás, de az 5 alkalom alatt sem jött amúgy rá, hogy konkrétan mi a probléma (pedig minket is kikérdezett mindenféle családi dologról, feltérképezte a hátteret). Szummam szummárum ez megoldódott.
Most 8 éves lassan, de nem szeret wc-re járni, a mindennapi ürítés még most sem megy, de azért legalább nem kell noszogatni.
igen, én is tartok mindkettőtől. A Laevolac-tól is, pedig állítólag ártalmatlan, mert csak cukorszirup. Egyébként meg hatástalan is, szóval...
Nem nagyon van már ötletem, mivel tudnám kiszuszakolni belőle, hiába látom, hogy lesápad, leizzad, szorítja össze a popsiját, fel-alá mászkál. Ma, ha estig nem kakál, bizony meg fogom engedni neki, hogy menjen be a kisgatyába, mindegy, csak jöjjön ki. Holnap meg majd mond valami okosat a pszichológus. Remélem. Olvastam egy olyat is egy fórumon, hogy egy gyerekpszichológusnak 10-ből 8 paciensének ilyen székletvisszatartásos gondja van.
Hívtam a nevelési tanácsadót is (mert akkor még úgy volt, hogy a pszichológus nem tud minket mostanában fogadni), de megijesztettek az ismerőseim, hogy azok bizony nem a gyerekre fognak koncentrálni, hanem arra, hogy a szülők nem ölik-e egymást otthon, vagy kergetik konyhakéssel a másikat az asztal körül, illetve hogy a gyerekkel mennyit foglalkoznak... Fura nekem ez, mert nálunk alapvetően minden rendben van, tök kiegyensúlyozottak vagyunk, úgyérzem.
Egy természetgyógyásztól is kértem tanácsot, ő azt mondta így látatlanban (nem ismer minket, ugyanazt írtam le neki, mint ide a topikindításhoz), hogy foglalkozzunk JOBB MINŐSÉGBEN a gyerekkel. Ezen is felcsesztem magam, mert én nagyon odateszem magam, hogy azt a minimális időt maximális odafigyeléssel és "együtt-levéssel" töltsük, és látszik a kisfiamon is, hogy nagyon szeret velem/velünk otthon lenni és foglalatoskodni.
de durva... Igazad van, a mi gondunk kisebb, mint a tiétek. Én pl. képtelen lennék beöntést adni. Kúpot se nagyon tudunk, egyrészt annyira összeszorítja a fenekét, hogy fáj neki, másrészt nem tudjuk ketten lefogni...
Mit csinál vele a pszichológus?
valószínűleg lesz majd ennél nagyobb gondunk is (bár tavaly, amikor kettétört a combcsontja, és kb. két hónap múlva tudott csak járni, azt gondoltam, annál rosszabb már nem lehet).
De MOST ez a legnagyobb. És én extra aggódós vagyok, konkrétan egész nap képes vagyok kattogni egy problémán. Mármint a munkahelyemen. Otthon a gyerek érdekében leállítom magam, és elterelem a figyelmemet a bajról..
Hogy örültem egyszer, mikor a dadus néni azzal fogadott, hogy a fiam bekakilt a kisgatyóba!
Rohadtul nem bánnám. Bár ez lenne a legnagyobb gondunk.
Atyaúristen...bocs, de férjed hozzáállására nem találok szavakat:((
Bizonyára Te viszont nagyon odatetted magad, és nagyon empatikus voltál, hogy végül rendbe jött a gyerkőc, elismerésem ezért.
Vegyél neki bilit!!!! Nem kell most ebből ügyet csinálni (feltételezem, nem azért nem veszel, mert sajnálsz rá 900 Ft-ot). Ha a bilibe menne neki, akkor kakiljon bilibe. Vagy pelusba akár.
A bilit én is mindenképp ajánlanám. Nem 2 hét alatt oldódik meg. Nekünk ha jól emlékszem kb fél év kellett, hogy egyedül is merjen kakilni.
Nálunk a kedvesség, türelem nem jött be. Nyilván minden gyerek más. Én is végigjátszottam azt, amit Te. Először beszélgetés, mesélés, tv nézés közben, de amikor már láttam, h ez nem vezet eredményre, váltanom kellett. Remélem Neked nem kell.
3 hete még csak? Óóóóó...mi lassan fél éve küszködünk:(
Tök örülnék, ha legalább pelusba hajlandó lenne. De kb. úgy szokott lenni a kakilás, hogy 5 naponta kap beöntést (amit amúgy egész jól tűr, nem is szokott tiltakozni se nagyon), pelus fel, és ha szerencsénk van, elsőre sikerül. Anélkül várna ítéletnapig, és akkor aztán lenne kőkemény kaka meg repedés, az tuti. (Egyszer vártuk meg, soha többet.)
Járunk természetesen pszichológushoz. Ő azzal magyarázta, hogy nála ez egy érzelmi probléma, mert túl sok minden történt vele egyszerre (kistesó, ovi, szobatisztaságra nevelés). Jár már egy ideje, változás még nem sok történt.
Ő sajnos semmilyen zöldséget és gyümölcsöt nem akar enni, úgy kell beleerőltetni egy kis barackbefőttet is. Inni se nagyon akar.
Szerintem a Ti esetetek ennél jóval enyhébb, és sokkal konkrétabbnak is tűnik a magyarázat, leírtad Te is. A pszichológust megpróbálhatjátok, hátha segít.
igen, kétévesen már nem emlékeznek rá, de egy 4,5 évesben a kiabálás egy életre szóló nyomot hagyhat. Sok embert ismerek, akik nem tudnak idegen helyen vécére menni, nem akarom, hogy ő is így járjon, mert megkeseríti az életét. Így a kiabálás szóba sem jöhet.
A fenyegetést is már csak mérgemben és tehetetlenségemben csináltam, de az se vált be.
Jaj, köszönöm, épp erre volt szükségem!
Mi nagyon rokon lelkek vagyunk, úgy látom!
Az én férjem is ilyen, múlt pénteken nagyon kiabált már a kisfiunkkal, és egyszerűen nem engedte leszállni a vécéről, kis csórikám meg csak ott ült és sírt... Szörnyű volt... Végül én szedtem le onnan, de akkor meg orvossal kezdett fenyegetőzni. Az volt a baja, hogy másnap kirándulni akart menni vele (én suliban voltam), és így nem merte bevállalni a kirándulást, mert egyrészt ha kakilnia kell a gyereknek, akkor ugye tök rosszkedvű és nyűgös, másrészt meg félt, hogy bekakil a kisgatyába a kirándulás kellős közepén...
Mondtam neki, hogy ezzel csak ront a helyzeten, de nem érti. Nehezen fogja fel, hogy miért nincs egy 4,5 évesnek annyi esze, hogy TUDJA, hogy nem jó, amit csinál, hogy visszatartja...
A türelem nálam is megvan, és ami a legtöbbet segít, az tényleg az, hogy egyszer majd ELMÚLIK. Csak ott motoszkál bennem, hogy mitől fog ez elmúlni, mikor két hét alatt egyáltalán nem jutottunk előrébb, sőt. Most már nem 1-2 naponta kakál be, hanem 5 napig is tartogatja. Tehát csak rosszabb lett a helyzet. Azt érzem, hogy ehhez már kevés vagyok én is, és az is, hogy türelmes vagyok.
Meg hát kellemetlen, mert egyrészt sehova nem tudunk így vele elmenni (főleg "zárt térbe" - mert egy kirándulás alatt még csak-csak átöltöztetem, ha bekakil, de pl. egy bábszínház alatt?!
) , másrészt meg az oviban ugyan nagyon kedvesek és türelmesek, de ott is rosszkedvű, étvágytalan egész nap, amikor már 3. napja tartogatja a kakit. Mint pl. ma...
Mindenki csak jön az "adjál neki szilvalekvárt" dumával, nem értik meg, hogy nem ez a gond. Sok hashajtót kap.
Nálunk a vécén ücsörgés sajnos nem jön be, ha ott ülök vele, akkor sem, ha ott hagyom magára, akkor sem. Sír, ellenkezik, és leszáll a vécéről. Pedig már mesét is kapcsolunk neki táblagépen, leültem olvasni, énekeltem neki. Semmi... Ő ODA NEM, és kész.
Olyan előadásokat tartok neki a vécézés fontosságáról, meg hogy mennyire fogunk együtt örülni neki, mennyire meg fogjuk dicsérni, hogy már én unom, komolyan...
Lulu: A kisfiamnál pont 4,5 évesen (tavaly) volt ilyen, eléggé elhúzódott a probléma.
Nálunk az volt a szitu, hogy én újra teljes állásban dolgoztam, és sokszor este 7 v. 9 után értem haza, ráadásul a nagyfiam iskolás lett, és hiába magyaráztuk, nem értette meg, hogy akkor már nem fognak egy csoportba járni az oviban. Emellé még persze a rossz élmény is - egyszer nagyon nehezen jött ki a kaki.
Mi pszichológushoz végül nem vittük el - a türelem segített.
A legfontosabb, hogy nyugodj meg.Elmúlik. ELMÚLIK. Most nehéz, de szépen lassan oldódni fog.
A legtöbb gyereknél van hosszabb-rövidebb időre szorulás, székletvisszatartásos időszak, itt most súlyosabb (nálunk is ez volt).
Először nem foglalkoztam vele, de ha láttam, h bement, rögtön kapott új bugyit, langyos vízzel, óvatosan letisztítottam a fenekért. Aztán szépen, nagyon-nagyon türelmesen, sokáig megkértem, hogy üljön WC-re. Mondtam, hogy csak ücsörögjön, h szokja a WC-t, nem kell kakilnia. Aztán meséltünk, beszélgettünk, és aztán vagy érezte, h kell kakilni, és belekakilt, vagy nem, és akkor később a bugyóba.
A férjem sajna elég nehezen élte meg, ő beígérte az elfenekelést, a pelenkát, az alvós takaró elvételt, ezzel nem értettem egyet, sokat veszekedtünk is miatta.
Végül a türelem segített - nagy rábesszélés, WC-re ülés, mesélés, nagy beszélgetések. Meg amikor elvonult, és láttam, h nyomja, gyorsan WC-re vittem, az elején elővettük a bilit, és TV-nézés közben ráültettem. Szerintem közben ő maga is megoldotta a kis lelki problémáját (a sok beszélgetés és a család segítségével), és rendbejött. Utána sokat dícsértük, h milyen ügyes nagyfiú, és hogy milyen jó, hogy már meggyógyult.
Szia!
Nekünk ugyanez volt a problémánk szobatisztává váláskor. El sem hittem, hogy egy 2 éves gyerek egy halom hashajtó ellenére másfél hétig is képes visszatartani.
Neked kell erősnek lenned, különben járhattok emiatt orvostól orvosig. Én nem akartam, hogy kimossák belőle, mert ha végleg nem jön ki, akkor ezt teszik. Ezért legalább 2 naponta bilire ültettem ugyanabban a napszakban és addig nem kelhetett fel, amíg nem volt produktum. Volt, hogy kiabálni kellett vele, fenyegetni, de megérte. Meg kell tapasztalnia, hogy most már nem fáj neki és akkor újból visszaáll a rend.
Most már 5 éves, nem is emlékszik erre az időszakra.
gondoltunk már rá, de sajnos már kidobtuk egy bő fél éve... Nem vennék emiatt újat.
A pszichológus ajánlotta, hogy rajzoljunk a vécészűkítőre együtt valamit, alkoholos filccel, de nem jött be... :(
Neki szerintem az ülve kakilással van a gondja, mert azt tapasztalta, hogy ülve fájdalmasabb, hiszen "szétnyílik" a popsija, és mikor ott volt a kis seb neki, az is szétnyílt. De már nincs ott...