Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez mennyire komoly?
Létrehozva: 2019. július 23. 14:33
Sziasztok!
Férjemmel babát szeretnénk. A minap összevesztünk és volt egy nagyon durva megjegyzése, ami így szólt: "remélem nem estél teherbe, mi lenne itt szegény gyerekkel, ahol folyton veszekszenek?" Annyit tudni kell (meg még rengeteg mást is tudni kéne), hogy a kapcsolatunk sosem volt mentes a vitáktól, a férjem nagyon hirtelen haragú és dühében elképesztő dolgokat tud mondani, amit rendre megbán később. (hadd jegyezzem meg, hogy bár ez a poszt csak a negatív oldalról szól, egyébként nagyon jó ember és a hétköznapjaink a vitákat leszámítva kiegyensúlyozottak). A probléma az, h mikor egy vita elharapózik, akkor mintha egy másik emberrel állnék szemben. Ilyenkor, hiába tudja, hogy mennyire letaglóz vele, nem tudja türtőztetni magát, és a dolog rendszeres, pár hónap múlva egy veszekedés során újra mond valamit hasonlót, ami a kapcsolatunk alapjait rengeti meg. Neki általában két óra múlva semmi baja nincs, és úgy folytat mindent tovább, mintha semmi nem történt volna, én meg napokig (sőt néha tovább) depis vagyok. Erre is csak annyit mondott (mint általában), hogy haragjában mondta, sajnálja, nem kellett volna és természetesen nem gondolja komolyan, mindezt elég flegmán. Én viszont néha már nem tudom mit gondoljak...hogy képes valaki akár haragjában is ilyeneket mondani? Van valakinek hasonlóan működő társa?
Ha ő is akarja a gyereket, akkor mindenképp próbáld meg rávenni valami stresszkezelő tréningre. Vannak módszerek. Kérdés, hogy mi a célja azzal, amikor ilyesmit vág a fejedhez? Nem tudom min veszekedtetek, de ez a "remélem nem vagy terhes...stb" valahogy olyan kontextusba nem illő, mert ez nem érv Egy újszülött mellett te is sokkal érzékenyebb leszel, plusz fáradt, meg ő is. Ha most sem tudja kezelni az indulatait, akkor mi lesz, ha fáradt lesz, mert éjjel azért őt is felébreszti a gyereksírás, nappal meg dolgoznia kell. Te meg nyűgös leszel és próbálod magad összekaparni. Egy higgadt és nyugodt állapotában kérdezz rá, hogy biztos akarja-e azt a gyereket. Esetleg vesd fel, hogy te még várnál vele, és nézd meg mi a reakciója. A gyerekvállalás áldozatokkal is jár, a párod kezdhetné azzal, hogy akár csak a te kedvedért elballag egy stresszmenedzsment tréningre. Még az is lehet, hogy azt veszi majd észre, hogy hasznos:)))
A topik azért idult,mert a helyzetet a TI problémának érzi és érdekelte,hogy mások ilyen helyzeteket miképp oldanak meg.
Ő ugyanis tanácstalan,neki a könnyed vigyorgás,a szituáció bagatellizálása nem megoldás,melyek az intítóból számomra kiderültek.
Tényeket írtam,melyek nem fantáziák szüleményei,hanem sokéves valós (szakmai) tapasztalaton alapulnak.
Köszönöm az eddigieket!
Nyilván nem attól fogom függővé tenni h ezt mennyire tűröm jól vagy sem, hogy ki mit mond, egyszerűen kíváncsi voltam, mert hajlamos vagyok egyébként felfújni dolgokat. ..és nem, ez a szint már nálam sem fér bele. Mivel viszont a kapcsolatunkkal alapból nincsen gond (volt ilyen kérdés), tehát az alapok rendben vannak, közös jövőben gondolkozunk, mikor higgadt (és szerencsére általában az), akkor teljesen egyértelműen mondja h szeretne gyereket és rajta is vagyunk az ügyön rendesen, ezért egy-egy ilyenért nem tudom, vagy nem szeretném elhagyni. Tehát nem azt mondtam, h az alapok nem jók, hanem h dühében képes olyanokat mondani, ami arra enged következtetni, mintha nem lennének rendben, de az a durva, hogy mikor lehiggad, ezt egy az egyben cáfolja, és megint visszakapom az egyébként tök rendes férjemet. Nála ez leginkább olyankor jelentkezik, mikor nincs lehetősége sporttal levezetni a feszültségét (rengeteget sprotol, minden nap megy szinte) ha már 3 napja nem tudott menni, akkor már érezhető a feszkó, utána meg mint egy bébi :) Most csúnya lesz, h ilyet mondok rá, de én ezt a viselkedését kissé infantilisnek érzem. Tényleg az lenne szuper, ha tanulna nagyobb önkontrollt és stresszkezelést, de ismerem, ennek lehetőségét szinte kizárom. De ha van jó ötlet, hogyan, mivel vehetném rá, azt szívesen meghallgatom!
off: problema az amit valaki problemakent el meg/ erez . Az akinek ez nem problema nem erzi problemakent azzal kezdeni sokmindent nem lehet .Egy helyzetbol ki lehet lepni , humorral el lehet utni , el lehet fogadni .....es meg van vagy 20 megoldasi lehetosege .
off : en nem szoktam kepzelegni h mi van vagy nincs vagy hogy van .szamomra van egy helyzet es kesz , az h valos vagy fiktiv nem erdekel .
A leírt példában a feleség elvállalta a boxzsák szerepét és ami a legnagyobb baj,hogy a férje minden piszokságára talál magyarázatot is. Ha mások előtt a feleség csak vigyorogva reagál,az nem biztos,hogy otthon,a négy fal között is így van!
Miért a feleségnek kellene azt megtanulnia,miképp kezelje, (tűrje el?) a dühöngő,szitkozódó férjét,aki rendszeresen vérig sérti a párját,aztán "megbánja"? A férjnek ez így ok és elintézi az egészet azzal,hogy "nem gondolta komolyan"?
A dühében rendszeresen sértegető emberek "őszinte(?) megbánását, bocsánatkérését" sosem szabad elhinni.
Az előfordul egyszer-egyszer egy kapcsolatban,hogy valaki mérgében beszól,megsérti a másikat,de ha ez rendszeresen előfordul,az egyáltalán nem normális és senkinek nem kell ilyesmit eltűrnie. Aki rendszeresen tűr,nyel a másiktól,az előbb-utóbb megbetegszik.
Inkább a dühöngő,sértegető férjnek kellene szakemberhez fordulnia,ahol megtanulhatná a heves indulatait kezelni és azt,hogy senkit,de egy őszintén szeretett embert biztosan nem sértegetünk akkor sem,ha szétdurran az agya a dühtől.
A "tipikus olasz család" példája sántít,ott ugyanis mindenki mindenkivel üvöltözik.
Miért a feleségnek kellene azt megtanulnia,miképp kezelje, (tűrje el?) a dühöngő,szitkozódó férjét,aki rendszeresen vérig sérti a párját,aztán "megbánja"? A férjnek ez így ok és elintézi az egészet azzal,hogy "nem gondolta komolyan"?
A dühében rendszeresen sértegető emberek "őszinte(?) megbánását, bocsánatkérését" sosem szabad elhinni.
Az előfordul egyszer-egyszer egy kapcsolatban,hogy valaki mérgében beszól,megsérti a másikat,de ha ez rendszeresen előfordul,az egyáltalán nem normális és senkinek nem kell ilyesmit eltűrnie. Aki rendszeresen tűr,nyel a másiktól,az előbb-utóbb megbetegszik.
Inkább a dühöngő,sértegető férjnek kellene szakemberhez fordulnia,ahol megtanulhatná a heves indulatait kezelni és azt,hogy senkit,de egy őszintén szeretett embert biztosan nem sértegetünk akkor sem,ha szétdurran az agya a dühtől.
A "tipikus olasz család" példája sántít,ott ugyanis mindenki mindenkivel üvöltözik.
Na igen. Kérdéses, hogy valaki hajlandó-e eltűrni, hogy rajta legyen a feszkó levezetve. Mondjuk a leszólást nem igazán tolerálnám. Pláne, hogy még "nézőközönség" előtt sem képes moderálni magát. Az nem érv számomra, hogy hülyékkel dolgozik és ki kell eresztenie a gőzt. Elküldeném focizni, vagy valami, azt fussa ki ott magából a feszkót és ne rajtam.
Szóval, kedves TI, ha még visszanézel: azért nem lehet ebben tanácsot adni neked, mert egy olaszos temperamentumú ember azt mondja neked, hogy normális, ha a férjed ennyire kifordul magából vita hevében, egy halvérű meg azt fogja mondani, hogy hú, ez de beteg dolog. A másik meg az, hogy tételezzük fel, mindenki azt mondja, hogy ez tök normális dolog, te akkor sem vagy kisegítve, ha téged ez nagyon zavar. Mert az évek múlásával egyre jobban fog zavarni, vagy belefásulsz, de az sem jó. Én pl. elég heves temperamentumú vagyok, de soha nem mondanék bántó dolgokat, annyira mindig tudok uralkodni magamon, ugyanis én csak a magam álláspontját akarom érvényre juttatni, vagy megértetni a másik féllel (most nem feltétlenül férj, én mindenkivel vehemens vitát vagyok képes folytatni), de nem célom megbántani, mert nem vele van bajom, vagy nem a személyével, hanem csak nem értek egyet vele. Ha téged zavar, hogy nem képes kulturáltan vitatkozni, akkor gondolj arra, hogy ezt hosszútávon hogyan fogod tűrni? És a gyerek hogyan fog reagálni?
Bizony bizony mindenkinek maganak lell eldontenie mi az amit eltur es mi az amit nem tarsatol .Egy pelda : munkatarsi kozosseg elindul kirandulni . Mindenkit tarsa hoz az indulasi pontra .Egyikuk kesve erkezik sietve jon ferj kiserettel es felszallas elott belelep egy pocsolyaba .A ferj ramordu :Te imbecil ezert tisztitottam ki a cipodet ? Mindenkiben meghul a ver de a feleseg edesen mosolyog hehereszve bucsuzik nagy puszival a ferjetol . Kesobb megtudjuk a mindig udvarias vezeto beosztasu , galans ferj otthon mindig ilyen . Kerdezzuk na es a gyerekek , ezt a gyerekek is latjak ? Nem .valaszolja O . Veszekedni lemegyunk a garazsba . En tudom h a ferjemnek valahol ki kell engednie a gozt , annyi hulyevel dolgozik nap mint nap .
Én is a gyerekvállalással kapcsolatos mondatból indulnék ki. Te hiába tanulod esetleg meg tanfolyamon a konfliktus kezelését, ha ő nem változik, és arra gondol, hogy a sok vita miatt esetleg válásra kerül sor. A kicsivel nagyon nehéz ilyen szintű szélsőséggel együtt élni.
Én egy időre mindenképpen külön költöznék.
Elhárítottad, pedig térdszéli fontos dolgot írt. Nem az a kérdés, hogy normálisak-e, vagy milyen szintig normálisak a férjed reakciói. Hanem az, hogy te hogy viszonyulsz hozzá? El tudod fogadni, hogy ilyen? Képes vagy együtt élni ezzel? Hidd el, nem lesz jobb, nem fog megváltozni. Azon kell elgondolkoznod, hogy tényleg bírni fogod-e hosszútávon? Tökmindegy, hogy normális egy heves temperamentum, ha neked elviselhetetlen. Ha ő azt mondja, sajnálja és nem gondolta komolyan, akkor te ismered, neked kell tudni, hogy tényleg bánja-e, egyáltalán felfogta-e mit mondott, mi ezt innen nem fogjuk tudni megmondani....
Abszolút "olaszos" családban élek, simán képes vagyok leordítani bárkinek a fejét, nem szépen. Hidd el, nem egészséges dolog ez, még akkor sem, ha az illető hozzászokott! Általában igyekszem nem alkalmazni olyanokon, akikkel jóban vagyok, mert rombol. Persze, nem csak a leordítás, a hallgatás is lehet fájó...
off lattal -Te mar "virtigli " olaszos csaladot ? Remekul mukodnek a heves alkalmasint meggondolatlan indulatok .
minden attol fugg h ki hogy socializalodott es kinek hol van/ vannak a tureshatarai . Egy helyzetet el lehet fogadni , meg lehet valtoztatni es ki lehet lepni belole .
"valos kapcsolatok valos helyzeteire vagyok kivancsi...hogy ez a ferjemtol mennyire " normalis " kategoria ."
most komolyan ha 10 nick azt mondja normalis es 13 az h nem akkor szerinted sem? vagy ha forditott az aranyszam akkor igen ?
Mennyiben tud/na turokepessegedet a masok velemeny befolyasolni ?
Van egy ismerősöm, régóta együtt volt a barátjával, de az nem kérte meg a kezét, a csaj sürgetni kezdte a dolgot, a srác csak sóderolt továbbra is, a lány végül elhatározta magát, és szakított. Nagyon hamar találta meg az új párját, igazából röhögtünk is rajta a háta mögött, de hiába, az új pasi nagyon lelkes volt, mindent megtett a kapcsolatért (értsd: az otthoni fúrás-faragásokat is hipp-hopp elintézte a csajnak), hamarosan összeköltöztek, és készülnek az esküvőre. Fogalmam sincs, milyen a kapcsolatuk, de elégedettnek tűnnek, és egy irányba gondolkoznak, és tesznek az ügy érdekében. Mindketten. Szóval nem tudom, nálatok mi a helyzet...
Az a kérdés, hogy normális-e a viselkedése, vagy az, hogy másokkal is előfordult-e, netán hogy sokakkal előfordult?
Mert nem, nem normális, az illető nem tudja kezelni az indulatait, nincs vitakultúrája. De az is lehet, hogy csak jelentősen eltér a temperamentuma a tiédtől, és nem illetek össze ezen a téren. Ha nem tud ezen változtatni, esetleg segítséget igénybe véve, és téged is zavar továbbra is, akkor tényleg jobb, ha nem esel teherbe - eleve ez a mondat gusztustalan volt részéről szerintem.
Az is lehet, hogy ő igazából nem akar gyereket. Meg az is lehet, hogy ha a kapcsolatotok alapjai remegnek, hogy tényleg nem illetek össze, és nem csak vitatkozás terén... Nem árt mélyen elgondolkodni ezeken a dolgokon, és inkább időben levonni a következtetéseket.
Köszönöm!Én most elsősorban valós kapcsolatok, valós helyzeteire lennék kíváncsi. ill ismétlem arra, hogy ez a reakció a férjemtől mennyire "normális" kategória még, élt e át valaki hasonlót.
En remekul tudom kezeni az ilyen helyzeteket . Kapcsolatomban nem hiszem h nekem fel kellene vennem a " sertett" szerepet. Iratkozz be egy konfliktuskezelo kurzusra es megtanulod h lehet kilepni, h lehet haritani es h lehet humorral elutni h lehet atertekelni , megerteni azokat a helyzeteket ami Neked gorcsot jelentenenek .
Mindenkinek maganak kell eldontenie h mit bir mit visel el parjatol .Nyilvan h ismeri valaki a masik reakcioinak intenzitasat kevesbe gorcsol mint akinek csak "elvarasa ' az h a masik ugy mukodjon ahogy O szeretne .
Többek közt arra akarok rájönni, hogy ez a "szint" mennyire normális, vagyis mennyire fordul elő más (egyébként jól működő) kapcsolatban. Én reagálom-e túl, vagy tényleg elgondolkodtató, ha egy férj ilyeneket mond. Illetve ha valakinek hasonló a párja, hogyan tudja ezt kezelni?
Javaslom iratkozz be valami vitakepzesre . Utana vegezz el nehany konfliktuskezelo kurzust h ez eddig kimaradt volna az eletedbol . Bolcsebb leszel utana es a bolcsesseg nagy kincs ., ugyanis h mas elmondja h o is latot ilyet, nala is van hasonlo nem leszel bolcsebb csak hulyebb. Vak vezet vilagtalant kedveled ?
Na eeees mi ebben a furcsa?Kanal villa nincs csorges nelkul.Vitaban meg nem a szemellyel allunk harcba hanem az allitasaval szemben hozzuk fel ellenerveinket , ha vannak .