Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akarok ünneprontó lenni, de én utálom a valentinnapot.
Nem tudok róla, hogy bármiféle magyar szokás lenne, csak azóta van ez itthon mióta szeretnénk nyugatiak lenni. Pedig ettől nem leszünk.
A Metró lejáratainál nyalókát osztogatnak fitalok.Csak az fogadja el ,akinek nincs párja.Szopogatják az édességet és félénken körbetekintenek.Látják nincsenek egyedül!
Van aki ezen a napon találja meg a párját!
Valentin napon,a metro bejáróinál nyalókát osztanak a fiatalok. Csak az fogadja el,aki magányos.
Szopogazják és félénken körbetekintenek. Nincsenek egyedül,s máris jobb kedvre derülnek.
Van aki ezen a napon találja meg a párját!!!
"Szerintem is egy giccsparádé!
Arról nem is beszélve, hogy szerintetek mit éreznek a magányos emberek? A csapból is szivecskék, meg szerelem folyik, az elhagyottak meg özvegyek meg hadd sírjanak.
Jóllehet, nem a szerelemről, hanema szeretetről kéne szóljon, nagyon álságos. "
Ilyen alapon akkor a karacsonyt sem szabad unnepelni, mert maganyos emberek mindig minden unnepen vannak. Akkor a kapcsolatban eloknek is maganyosnak kene lenniuk amiert mas emberek egyedul vannak??
Nekem nincs egyebkent kulonosebb bajom a Valentin nappal, de ezektol a giccses gagyi szives mindenfelektol a falra maszom. Iszonyuak! Mondtam a paromnak, hogy eszebe se jusson valami szives borzalmat venni, mert rosszul leszek. Inkabb hozott egy csokor mindenfele szinben pompazo rozsat
Szerintem ez az unnep jo alkalom arra, hogy az emberek megalljanak egy pillanatra es a masikkal torodjenek, mert ebben a rohano vilagban a szurke hetkoznapok homalyaba veszve hajlamosak elfelejteni egymast szeretni.
Sokan azt mondjak, hogy "Ha két ember szereti egymást, akkor ünnep nélkül is gondolnak egymásra, törődnek egymással, ha meg nem szeretik egymást, azon a Valentin-nap se segít... " Ez igaz, ugyanakkor mi pl nem csak Valentin napon kedveskedunk egymasnak a parommal. Mindenki csak azt fujja, hogy nem csak ezen az egy napon kell szeretni a masikat. De ki mondta, hogy csak ma szeretjuk egymast????
nekem rém egyszerü történetem van a Valentin nappal kapcsolatban
akkor van a szülinapom
Megpukkadok a nevetéstől! Méghogy Ő adott Neked ajándékot? Te pedig visszaadod! Hiszen az életed következő hónapjai miről is szólnak? Csodálatos időszak következik! Nagyon szerettem várandós lenni, nem terhes! VÁRANDÓS! A Fiammal még nem tudtam olyan nagyon értékelni ezt az időszakot, természetesnek vettem... Hiszen csak 20 éves voltam, amikor Ő megszületett. De a lányomnál már 39 éves voltam... Amikor nem volt körülöttünk senki, mármint a baba és szorosan az én közelemben, akkor énekeltem NEKI! Beszéltem HOZZÁ! S, ez nagyon okos dolog, valahol olvastam, meg is fogadtam. A szülés előtt nem sokkal felvettem a szívem dobogásának hangját - magnószalagra - tehát 45 percig, mivel 90 perces volt a kazetta. Nem csináltam mást, csak a szívemhez tettem a mikrofont... No, ennek a kazettának hatalmas hasznát vettem. Amikor a kicsi megszületett, s bizony nem tudta, most éjjel van... még nem rendeződtek el a kicsi belei, ezért fájt a hasa, minden idegen volt ebben a ,,hideg" világban... a védett anyai ölhöz képest... akkor bizony feltettem azt a kazettát... S, ha látnád, biztosan meglátod, szinte földöntúli gyönyörrel az arcocskáján szenderedett el. Tehát biztonságban érezte magát. Ezért van az pl. hogy automatikusan a babát a bal oldalunkra fektetjük, a szívünk közelébe... Megnyugtatólag hat rá a szíved dobogása...
Kívánok Neked igaz szerelmet, szeretetet, egészséget, csodálatos új kis jövevényt aki majd sok, sok örömet ad - MINDKETTŐTÖKNEK - szerencsés és boldog várandóságot, gyors és sikeres életre hívást kívánok!- Bojana *
Nos, egyszerű áldozópap volt Rómában, a 3. században uralkodó II. Claudius idején, aki épp azon fáradozott, hogy minden addiginál nagyobbra növelje hadseregét. A sokat tapasztalt katonák azonban már belefáradtak a harcba, haza akartak térni feleségükhöz, gyermekeikhez. Claudiust ez olyan méregbe gurította, hogy egy őrületig fokozódott dührohamában törvényben tiltotta meg a házasságkötést a birodalomban, abban a reményben, hogy a férfiak, ha nincs családjuk, könynyebben beállnak katonának. Ám hiába toborzott új harcosokat, önként nemigen álltak be a seregbe, s akiket kényszerrel sorozott be, azok is elszökdöstek.
A házasságot tiltó törvénnyel sem ment sokra. A fiatalok szövetségesre leltek Valentinban, a papban, aki az éjszaka leple alatt titokban összeeskette a hozzá forduló párokat. Claudius, midőn hírét vette a dolognak, elfogatta és halálra ítélte őt. Őrének lánya azonban tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és lopva beengedte hozzá ifjú híveit, akiknek szeretete megkönnyítette utolsó óráit. Közvetlenül halála előtt még arra is maradt ideje, hogy őre lányával írott üzenetet küldjön minden barátjának.
„Szerelemmel Valentinodtól” – ennyi volt az üzenet, amely minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója lett. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek.
Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét. Halála napján, február 14-én – amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak – az ő emlékére cserélnek szívet hívők és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, hanem a jó barátoknak is.
Örömet szeretnék okozni az olvasóknak és a moderátoroknak, hogy megírok egy valóban Valentin napra való történetet...
G. -át ippeg karácsony napján hagyta el a párja. Telesírta a párnát, az össz-törölközőt, pocsék egy ünnep volt számára... De! Volt egy drága barátnője, aki nem nyugodott abba, hogy G. ilyen szomorúan élje le az életét... Nyomozásba kezdett... Az egyik nagyon régi ismerőse ippeg lakásszentelőt tartott Budán a K. utcában, mert, hogy frissen költözött az ódon villába... Mint tűzkígyó, úgy futott a hír - pasit kell szerezni X. évjáratú, aranyos, kedves, formás asszonypajtásnak... Valahol, valaki felkapta a fejét... A Dél-Alföldön egy tanyán élt egy agronómus, aki a saját birodalmát építgette... Több, mint 3 éve elvált, nemcsak klassz, mutatós, de rendes ember... A láncreakció beindult... Mind a kettőt G. és J.-ét szó szerint belökdöste a két különböző baráti társaság.... Ment a tánc, a zene, a szöveg... J. ült az egyik fotelban, s azon gondolkodott, mi a fenét keres Ő itt? Időnként hozzáfordultak, szóltak, szendviccsel, sütivel tömték... Egyszerre kipattant az ajtó, s meglátta az aprócska pici, gömbölyded, formás asszonyt, a hatalmas vöröses kontyával.... Megdobbant a szíve... Azok az őzbarna szemek, azok a hosszú pillák, az a nevetésre, mosolyra született száj - mégis kicsit megszeppenve legörbült... Aranyos, sőt ennivalóan formás kezek, aprócska lábak... Kidobbant a szíve a mellkasából... Nem tudta, mit tegyen... G. sem... G. gondolt egyet, s kimenekült a konyhába újabb szendvicshegyeket gyártani... J. utána eredt... Szó szót követett, jól elvoltak a háttérben - mint nem hivatalos, mégis hozzáértő szendvicskészítők. Kiderült, mindketten nagyon szerettek szakácskodni... s ráadásul tudtak is... Az éjszaka elmúlt, s ők hajnalban együtt indultak a Budagyöngye feletti K. utcából - legyalogoltak egészen a Moszkva térig... nagyon megértették egymást... Fura, mert egyikük sem mai gyerekként - az asszony 37, J. 40 évesként - a Moszkva tér előtt forró csókban forrtak össze... Mind a ketten rádöbbentek, ennek a szerelemnek ereje van, forgása, sőt lebegése.... Mit hosszítsak a mesén?! Fergeteges szerelem lett és házasság. Két év múlva csodálatos kisleányuk született... De olyan, de olyan.... A kicsi leány az idén lesz 22 éves... Ő valóban szerelem-gyerek.... Nem, nem házasságon kívüli! Nem! De olyan forró ölelésből termett, amit csak Isten akarhat... De meg is látszik a Csajszin... Életre való, mindent tud és akar... Ha a viharos égbolt ránéz - mosolyra derül - és a Nap is előbújik... Hááát ennyit az igaz szerelemről... Ennyit... Minden olvasónak ezt kívánom, hogy ha Párja még messze van, de hazafelé tart - érezze a gyomrában, jön, jön a Kedves.. Ha a szerelem összefonódásában elveszíti az eszét... maga a csoda... ez az igazi kábítószer! Nem hittem, de valóban igaz... a szerelem valóban kémia... A másik bőrét fahéj illatúnak érezni, s szinte belebújni az ölébe és befogadni, testestől-lelkestől... De sok embernek nem adatik meg... De sok ember vágyik rá... Kívánom! Találják meg a ,,foltjukat" - mert nincs is ennél nagyobb ajándék! Isten ajándéka a szerelem!! Légy üdvözölve - kedves Valentin!
A fehérnemű mondjuk jó ötlet, mert akkor legalább két legyet ütsz egy csapásra (te is kapsz vmit). Almasziromnak irtam, hogy amikor szingli voltam, akkor a csajokkal egymást ajánédokztuk meg, tavaly pld egy tűzpiros bugyit vettem két kesztyűvel, meg két piros szivecskével, amit mellre lehet ragasztani, hihihii. Intimissimi volt asszem, és a Premierben vettem az outletben kábé 1000 Ft-ért.
Menj ki nézd meg, szombaton ráadásul valami extra nagy leértékelés lesz, és tovább is vannak nyitva.
vásárlási maraton
Almaszirom, ne szomorkodj, nekem eddig szinte minden évben pont valentun nap előtt volt a szakitás, és általában végigbőgtem az egészet :), de aztán kitaláltuk a szingli barátnőimmel, hogy mi ilyenkor egymást ajándékozzuk meg :)
Leszel majd újra szerelmes, hamarabb mint hinnéd!
Sziasztok! Amíg párom volt, én is szerettem a Valentin-napot,
de most, szingliként igazi gyötrelem!!!
Most találtam ezt a csoportot: Utálom a Valentin-napot :-)
De tényleg -ez olyan, mint a Karácsony. Ha van kit szeretned, nagyszerű, ha nincs, akkor szenvedés az egész.
Kínában és Indiában a mai napig tilos közterületen csókolózni.
Nem a prüdéria miatt,nem is higiéniés okokból,hanem azért, hogy a magányos embereket ne bántsuk még inkább azzal,hogy önnön boldogságunkat az orruk alá dörgöljük.
A Valentin nap kezd vetekedni a Karácsonnyal ebből a szempontból,a magányos emberek még inkább nyomorultnak érzik magukat,amikor le akarják erőltetni a torkukon ezt a kicsit...hmmm....giccsesre cizellált ünnepet.
Mielőtt bárki analizálni kezdene:nem vagyok társtalan,nem vagyok boldogtalan és nem ünneplem a Valentin napot.
Szerencsére az ismerőseimnek is mind ugyan ez a véleménye,így jó hallani,hogy vannak szép számban olyanok,akik hasonlóan vélekdnek.
Szerintem nincs az ünnepekkel semmi gond, mert igenis kell 1-2 nap, amikor az ember teljesen kikapcsol, és csak arra koncentrál. Attól még lehet szeretni minden nap. Úgy is fel lehet fogni, hogy figyelmeztet, ha belefeledkeztél a munkába.. :) Így legalább van egy nap, amikor tényleg örömet okozol.
És különben is, ha valamit minden nap megkapsz, unalmassá válhat. :)
A másik, meg, hogy ezzel van akinek munkája van. Az ajándékárus, ha nem lenne ünnep, miből élne? :) Így is sok a munkanélküli.
Igaz, nem olvastam vissza, igy nem tudom a többiek véleményét, de a hsz-t olvasva, nem is fogom.
Tökéletesen igazad van!!!!!!!!!
Majmoljuk (már aki!) a nyugatot, minden csak akkor jó, és akkor vesszük át, ha föleg az amiktól való.
Pedig nem ártana szét nézni itthon sem.
Szégyen, hogy a nök, az anyák "köszöntése" 1 napra szoritkozik, hogy a szeretet ünnepe (karácsony) 3 napig tart.
A megbecsülést, tiszteletet, szeretetet nem csak 1-1 napig kell "kimutatni". Ez igy régen rossz!!!!!!!!!
Mindez csak arra jó, hogy a virágosok, bóvlisok arassanak, meggazdagodjanak, a vásárolt "ajándékok" másnap a kukában landolnak.
Ha én szeretek valakit, tisztelem, azzal az év 365 napján úgyan úgy érzek.
NEM CSAK 1 NAPIG!!!!!!!!!!
Ennél jobban nem sok dolgot utálok!Nyugat majmolása,ez nem a mi "ünnepünk" és tudomásul kéne vennie mindenkinek.Ez ilyenkor csak a virágosok és ajándékboltok "ünnepe" lesz nálunk.
Tulajdonképpen minden lófaszt átveszünk Amerikától meg anyugattól,de sajnos nem vagyunk egyenlőek velük semmilyen szinten sem.Ami náluk működik,az nálunk nem.Nem ilyen dolgokat kéne átvennünk Tőlük,hanem hasznosabb és gazdagágilag működőképes technikákat.
Amúgy romantikázni meg bármikor lehet,nem csak azon az egy napon.Olyan ez,mint a Karácsony.Csak 3 napib szeretjük egymást és utána már mindenki le van szarva!
Aki szereti egymást és tiszteli a másikat,az folyamatosan ajándékokat ad a szeretett lénynek.