Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Zsigereimben érzem...
Torolt_felhasznalo_188222
Létrehozva: 2004. október 5. 09:30
Sziasztok!
"Érzem a zsigereimben" - ismeritek ezt az érzést? Amikor nem tudjátok megmagyarázni, miért és honnan, de mégis jön egy érzés: valami történni fog, valakiről hír érkezik.
A gondom az, hogy szokott ilyen érzésem lenni, pár napon belül meg is jön a visszaigazolás. És most megint van, azt érzem, hogy valakivel, aki korábban fontos volt, beszélgetnem kellene. De nem is vagyunk már beszélőviszonyban. És nem tudom, mit kezdjek ezzel az érzéssel. Kezdem tehernek érezni ezt a megérzésesdit, de nem tudok tudomást nem venni róla.
Van valakinek ötlete, tapasztalata, tanácsa, mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Teljesen ráül a gondolataimra, pedig most más fontosabbnak tűnő dolgaim is lennének.... Vagy épp azért ül rá, mert ez is tényleg fontos lenne???
"Érzem a zsigereimben" - ismeritek ezt az érzést? Amikor nem tudjátok megmagyarázni, miért és honnan, de mégis jön egy érzés: valami történni fog, valakiről hír érkezik.
A gondom az, hogy szokott ilyen érzésem lenni, pár napon belül meg is jön a visszaigazolás. És most megint van, azt érzem, hogy valakivel, aki korábban fontos volt, beszélgetnem kellene. De nem is vagyunk már beszélőviszonyban. És nem tudom, mit kezdjek ezzel az érzéssel. Kezdem tehernek érezni ezt a megérzésesdit, de nem tudok tudomást nem venni róla.
Van valakinek ötlete, tapasztalata, tanácsa, mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Teljesen ráül a gondolataimra, pedig most más fontosabbnak tűnő dolgaim is lennének.... Vagy épp azért ül rá, mert ez is tényleg fontos lenne???
Szia!
Ez állati idegesítő, hogy nem tudom, miért jött ez most, találkozni nem szívesen találkoznék vele.
Lehet, hogy kivárom azt a pár napot, amíg kiderül, már megint miért jöttek ezek a fura érzések, aztán ha akkor is úgy tűnik, talán tényleg meg kéne próbálni beszélgetni vele, csak szűnjön már meg ez a hülye érzés. . . . . . .
Nem tudsz valahogy megnyugodni? Kiírni magadból? Mással beszélni róla? Ha nem kívánod magát a találkozást, akkor nem lenne könnyü véghezvinned se.
(Lehet, hogy kicsit happiendesen fog kinézni, de leírom)
általános iskolában volt egy osztálytársam, aki egyben a legjobb barátnőm volt. Aztán más-más középsuliba kerültünk, és új barátaink lettek. Én folyamatosan kerestem a társaságát, ő az enyémet szinte alig.
Aztán egyszer írt egy levelet (személyesen szerintem nem merte volna elmondani), hogy miért nem veszem észre magam, hogy mennyire zavarom őt, stb, stb, és már nem szeretne többet találkozni velem.
Eltelt 3-4 év, egyszer még eljött hozzám, hogy beszélgessünk, de olyan gyerekek voltunk akkor is, nem igazán jött helyre a régi barátság.
még plusz 2 év, és egy nyaralás alkalmával csipog a telefonom: sms:
a szövege:
szia xy vagyok. Tudom, hogy a régi dolgokat tudjuk eltörölni, de talán találkozhatnánk, beszélgethetnénk egyet, és talán újra barátok lehetnénk.
Nem írta le a vezeték nevét, nem tudtam, hogy pontosan kiről van szó, ezért visszahívtam. Hát a szívem majd kiugrott úgy örültem, hogy megkeresett. pedig ő is sokat agyalt azon, hogy hogyan közelítsen meg, merjen-e lépni.
ez 3 éve volt. Most szeptemberben volt az esküvőjük, és én voltam az egyik koszorúslánya. . .
vannak már nem túl személyes megkeresési módok sms, email, csak kérdezd meg mizújs', ha kapva kap az alkalmon már nincs több kérdés.
De most az van, hogy beszélgetnem kéne vele, az életéről, a családi kapcsolatairól, egyszóval: nem a kettőnk dolgáról.
Körberöhögne, de minimum flúgosnak tartana. Én is úgy érzem, hogy valamiért fontos ez, de nem tudom miért, és hogyan kellene ezt az egészet lerendezni. . . .
Nekem nem túl gyakran vannak ilyen megérzéseim. Szerintem, rendezned kell a dolgokat a belső hang szerint, mert úgysem hagy békén. Valamiért a további életedhez fontos ez a lépés. Ezt Te még nem látod be. . .