Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Testvér felkeresése
Létrehozva: 2004. november 29. 08:46
Sziasztok!
Megint nem saját nicken írok, bocsánat.
Szükségem volna meg a Ti tanácsaitokra.
Dióhéjban próbálom elmesélni a történetemet/történetünket, hogy ne legyen unalmas.
amikor 1,5 éves voltam, elváltak a szülei. A nővérem apámhoz került, én az anyámhoz, mert anyunak nem volt pénze és a bíróság úgy döntött, nem tudna mindkettőnket eltartani. (Tudott volna)
Az apám néhány év múlva "disszidált" és elvitte a tesómat. Évekig csak leveleztünk, aztán egyszer találkoztunk 10 évvel ezelőtt, ill. kétszer. Minden tökjó volt, már a tesómmal, csak az apám pocskondiázta az anyut, amit nem bírok elviselni, mert hazudik mint a vízfolyás.
Menetközben született egy öcsém is apám és az új felesége gyermeke, de nem is tudtam róla, csak amikor már 9 éves volt.
Amikor megszületett a lányom, anyu hívta fel a tesómat, hogy megvan a bébi, de mivel előtte kb. 15 évig nem kommunikáltak egymással, mert meg lett tiltva az én "ÉDES" apám által, a tesóm nem igazán értékelte a dolgot, és letette a telefont. Azóta nem jelentkeztek.
Mostanában állandóan róla álmodom. Tegnap voltak nálunk vendégek (apám nővére) és mondták, hogy az apám náluk jelentkezett 10 év után (szintén) merthogy országabn laknak és pont abban a városban volt dolga apunak, ahol ők laknak.
Tesómról nem mondott semmit, csak azt, hogy kevés vele a kapcsolata (régen el sem lehetett őket szakítani egymástól) és hogy kétévente várost változtat.
Kérdés: van értelme felkeresni valakit, aki nem foglalkozik velünk egy csöppet sem, viszont egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon de nagyon magányos lehet? ???
Köszönöm Nektek, ha elolvastatok és kérdezzetek bátran, ha vmi nem világos...
Megint nem saját nicken írok, bocsánat.
Szükségem volna meg a Ti tanácsaitokra.
Dióhéjban próbálom elmesélni a történetemet/történetünket, hogy ne legyen unalmas.
amikor 1,5 éves voltam, elváltak a szülei. A nővérem apámhoz került, én az anyámhoz, mert anyunak nem volt pénze és a bíróság úgy döntött, nem tudna mindkettőnket eltartani. (Tudott volna)
Az apám néhány év múlva "disszidált" és elvitte a tesómat. Évekig csak leveleztünk, aztán egyszer találkoztunk 10 évvel ezelőtt, ill. kétszer. Minden tökjó volt, már a tesómmal, csak az apám pocskondiázta az anyut, amit nem bírok elviselni, mert hazudik mint a vízfolyás.
Menetközben született egy öcsém is apám és az új felesége gyermeke, de nem is tudtam róla, csak amikor már 9 éves volt.
Amikor megszületett a lányom, anyu hívta fel a tesómat, hogy megvan a bébi, de mivel előtte kb. 15 évig nem kommunikáltak egymással, mert meg lett tiltva az én "ÉDES" apám által, a tesóm nem igazán értékelte a dolgot, és letette a telefont. Azóta nem jelentkeztek.
Mostanában állandóan róla álmodom. Tegnap voltak nálunk vendégek (apám nővére) és mondták, hogy az apám náluk jelentkezett 10 év után (szintén) merthogy országabn laknak és pont abban a városban volt dolga apunak, ahol ők laknak.
Tesómról nem mondott semmit, csak azt, hogy kevés vele a kapcsolata (régen el sem lehetett őket szakítani egymástól) és hogy kétévente várost változtat.
Kérdés: van értelme felkeresni valakit, aki nem foglalkozik velünk egy csöppet sem, viszont egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon de nagyon magányos lehet? ???
Köszönöm Nektek, ha elolvastatok és kérdezzetek bátran, ha vmi nem világos...
persze hogy elmesélem, ha van valami. Köszi
Vöröskeresztes szervezetek. Behálózzák a világot, nagyon sok embert megtalálnak.
Sok sikert-)
ugye azért ha lesz valami eredmény, elmeséled?
Viszont a végeredményre kíváncsi lennék, de csak ha Te is úgy gondolod, hogy lehet tudni. Akkor majd együtt örülünk veled, vagy megvígasztalunk. :-)))
tervezel a kislányodnak kistestvért?
Igen, összepakolnám és hazahoznám, hogy együtt töltsük a karácsonyt. Hogy jöjjön haza.
már a gondolatától is fájok
A fájdalomtól csak egy módon tudunk megszabadulni: ha szembenézünk vele, átéljük, feloldju. . . . . és elengedjük őket.
Ez mind kínnal-szenvedéssel jár. de enélkül örök életünkben cipeljük maginkkal őket
Ha itthon él: lakónyilvántartó?? útolsó ismert lakhelyre írt érdeklődés? Telefonszám tudakozó?? Külföldi is elérhető itt a neten. . . . több ötletem nincs. .
Tele vagyok sérülésekkel, sebekkel, amik nem gyógyulnak be és egy-egy ilyen ünnep közeledtével még rosszabb is.
telefonszám nuku.
marad a képeslap és a további nyomozás.
5letetek van-e, hogy miként lehet elindulni?
most hívom a tudakozót. úgyis titkos a száma. . .
Szerintem inkább személyesen, minimum telefonon kellene beszélned vele valahogy. Persze, hogy mi módon találhatod meg, azt továbbra sem tudom, de ha nagyon akarod, szerintem megoldható valahogy.
Mi nagyon szerettük egymást. De ez sosem lesz már olyan mint régen. Másik ország, más kultúra, más érdeklődési kör. . .
És az az érdekes tudjátok, hogy a fogadott bátyáimmal sosem voltam olyan jóban, mint a tesómmal. Szeretem őket, nem arról van szó, hogy nem, de mégis. . . volt vmi versengés, volt egy bizonyítási kényszer velük szemben.
Mit gondoltok, ha küldök a tesómnak egy 5 évvel ezelőtti lakcímre egy fényképet a lányomról meg magamról és egy karácsonyi üdvözlőlapot, akkor milyen hatást vált ez ki?
De Tsaliz olyan jókat ír, hogy én inkább be is fejezem, halgass rá. Bár ugyanazt mondjuk, csak ő jobban. :-)
Ha nem keresed meg, akkor nem ezen fogsz gyötrődni még sokáig???
És a lányom? Hogyan lehet egy 5 évesnek elmagyarázni mindazt a fájdalmat ami bennem van és felgyülemlett az évek során úgy, hogy ne érezze azt, milyen nagy a baj, milyen borzasztóan kegyetlen a világ. . . ???
Ha mindez a felnőttek felelőtlensége miatt történt, most épp itt az ideje, hogy immár felnőttként mindezt helyettük pótoljátok és életetek elkövetkező idejében mindezt megadjátok egymásnak. A szeretetből sosem elég!! És minden szeretet mást-mást ad az embernek. Műs az anyai a feleségi és más a testvéri szeretet. Tiszta szívből kívánom mindkettőtöknek, hogy átérezzétek ezt. És hidd el, tudom mit beszélek. abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy öt testvérem van.
2. Mit veszíthetsz? A nyugalmadat egy kis időre, de így is , úgy is, annak vége. ( egy időre csak)
Hogy mi szól mellette és mi az ami ellene szól. NEM tudom. és megfulladok a gondolatok tengerében (hű de közhely volt)
A történeted olvasva az jutott eszembe, hogy valóban milyen igaz a közhely, miszerint minden ember élete egy kész regény. Véleményem szerint, hogy ez a regény milyen műfajú, dráma, komédia, elbeszélés. . . stb. stb. nagyrész rajtunk múlik. Nagyrészt. Míg kicsik vagyunk persze abban a "műfajban" élünk amit a körülöttünk élő felnőttek teremtenek nekünk. De egy ídő után már nem lehet mentség számunkra mindez és fel kell vállalnunk a felelősséget magunkért és a magunk köré teremtett világért. Egyszerűen fel kell nőni. A helyzet amiben vagy nem könnyű. De ami szép, ami értékes aminek rangja, súlya van az soha nem könnyű. A könnyű dolgoknak nincs értékük, gyorsan felejthetők. Hallgass a szívedre legyen benned elég szeretet elfogadás és megértés ahhoz, hogy kezelni tudd ezt a helyzetet, hogy legyen erőd a megbocsájtásra az újrakezdésre mind magad, mind édesanyád és testvéred számára. A múlt fájdalmai, örömei bennünk élnek nincs értelme hátranézni. Ha képesnek érzed magad arra, hogy a múltat hártahagyva a jövőre de inkább a jelenre összpontosíts akkor hallgas a szívedre és tudni fogod mit kell tenned. Ehhez kívánok Neked minden jót!!!
Fogalmam sincs, hogy hol laknak. és attól félek, hogy ha a régi címükre küldök levelet, v. karácsonyi üdvözlőlapot, akkor csak lecseszés lesz a vége. "hogy mertél ennyi idő után jelentkezni!!!)
Most újra elolvastam, amit az elején írtál, hogy biztos nagyon magányos a tesód.
Akkor talán a csalódást is megkockáztathatod, ha esetleg jót tehetnél vele, nem? Ha nagyon normálisan, kedvesen közeledsz hozzá, biztos örülni fog ő is. Vagy nem, nem ismerem a tesódat, de én örülnék ilyen helyzetben.
Viszont ezt a nagypapa dolgot jól látod szerinetm.
Persze, nem is azzal kezdeném. . . Semmiképpen sem. Tudod, van egy kislányom és szeretném, ha megismerné a nénikéjét. Biztos vagyok benne, hogy imádnák egymást. . .
De gondold el, nem is tudom, milyen városban él, hova írjak neki levelet. hogyan lehet így megtalálni valakit?
Az apámmal nem szeretném a kapcsolatot felvenni, mert az meg az én életemet bolygatná meg. Na meg a gyerekemét, hiszen van itt neki egy nagypapa, aki imádja és ugyanúgy szereti, mintha unokája lenne.
Arra viszont nem tudok mit mondani, hogy bírhatja ki valaki a gyereke nélkül, mert azt el sem tudom képzelni.
Viszont az lehet, hogy a tesód ugyanezt gondolja: Minek bolygassam fel az életét, ő is megkereshet, ha akar. . . . akkor viszont szépen elmentek a lehetőség mellett.
Ja, és Karácsony lesz mindjárt!!!!!!
Tudod amikor találkoztunk, iszonyat jó volt minden, csak egy ponton nem tudtunk egyetérteni: hogy az anyu nem hüje k*, hanem diplomás, értelmes asszony. Amióta gyerekem van, azóta még jobban nem is értem meg, hogy hogy bírja ki a kislánya nélkül. (akárhogy 35 éves, ő már 23 éve nem látta, csak fényképen és a kicsi lányáról van szó)
Nem tudom, érdemes-e felbolygatni az életét, hiszen ha akarna, megkereshetne ő is.
Ez szörnyű lehet, el sem tudnám képzelni az életemet a tesóm nélkül. Szerintem van értelme megkerseni, nagyon is!!! Amikor találkoztatok, jól elvoltatok, nem? Legalább próbáld meg! Ha mégsem jól sikerül, nagyon csalódott lennél?