Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogy felejtsünk el egy pas
Létrehozva: 2006. május 14. 18:37
Két és fél év! Ki hova tenné ezt a szép hosszú időt? Főleg hogy gyereket akartál tőle és közös jövőt....fél éve már együtt is éltél vele, itt van minden cucca a kis apró kütyükig és azt veszed észre hogy kakukk...elborul az elméje és minden pocsék lesz! Ez természetes? Hosszú ideje már érzed hogy nem stimmel valami, de próbálod menteni a dolgokat, ő pedig csak karba tett kézzel nézi a dolgokat és úgy érzi hogy ő nem fog semmit sem tenni! Nem érdekled, nem engedi hogy megcsókold....és mikor kimondod hogy vége akkor kérdezgeti hogy mi lesz velem nélküle, meg hogy milyen lett volna vele! Ez normális? Lányok hogy felejtsünk el egy pasit rövid időn belül és hogy csináljuk azt hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát?
Jaj, ijesztően hasonló cipőben járok én is. Igazán szeretjük egymást a párommal, évek óta együtt vagyunk, de a középiskolás kori első szerelem bizony nagyon gyakran eszembe jut. Volt, hogy össze is futottam vele az utcán - na, akkor úgy elkezdett remegni a lábam, hogy alig álltam meg rajta, pirultam, sápadtam - pedig nem is beszéltünk, csak elmentem mellette. MIndez 4 évvel az érzelmek lezárása után. Akit az ember igazán szeretett, azt sosem tudja teljesen elfelejteni... De talán nem is kell. Ettől, ezzel együtt vagyunk ma azok, akik lettünk, nem?
A topicindítónak csak egy tanácsom lenne. Ne lovald bele magad szándékosan az önsajnálatba!! Most rossz neked, tudom, és muszáj időd adni magadnak, mert ez nem fog egyik napról a másikra megváltozni. De én anno elkövettem azt a hibát, hogy szándékosan keserítettem tovább a szívemet. pl. képes voltam egész délutánokat végigbőgni, miközben olyan kazikat hallgattam, amin csak lassú számok voltak. Ilyesmit kerüld messzire!! És tényleg légy együtt sokat a barátnőiddel, sokat tudnak segíteni, ha nem is érzed egyből.
Azonnal másik kapcsolatba ugrást nem tartom jó ötletnek, esetleg igen mélyen meg lehet vele bántani egy "ártatlan" embert, aki pedig komolyan gondolná, csak nem tudja, hogy a delikvens csak felejteni akar általa.
Kicsit hosszú lett, bocsi
de én ezt soha nem értettem hogy OK volt egy nagy szerelem gyerekkorban de hogy lehet 10-20 évvel később is úgy gondolni rá? Amikor már valószínűleg annyira megváltozik az ember hogy már teljesen márfajta kapcsolatokat keres meg egyáltalán, akkor még gyerek voltál-.
Nekem pl eszembe nem jutna így gondolni a 17 éves nagy szerelmemre!Már szóba se állnék olyan pasival mint ő.
De persze lehet hogy másnál máshogy van.
szerintem meg jó ötlet boncolgatni a dologt, minél több embernek elsírni és kibeszélni. Nekem bejött anno.
Ha magamba fojtottam volna és céltudatosan elnyomok mindent akkor sokkal szarabb lett volna. De mindenki más.
Nem kell elfelejteni....minden " emlék " jó valamire!
Igaz a topicnyitás nem valami jó ötlet de ki akartam magamból beszélni talán ezért tettem meg.....egyszer majd elfelejtem...de vajon hogyan?:D
JAj tudom ne is mondd.... de tényleg jobb lesz, képzeld mi 3 évig éltünk együtt! És a végén még hazugságok is voltak, ami aztán totál rossz volt attól, akit szerettem.. én emlékszem a gyomromban olyat éreztem mindtha beleöklöztek volna és sokszor nem tudtam felfogni hogy vége.
De tényleg túl leht rajta lenni hidd el és te meg még nagyon fiatal is vagy.
Ne próbáld nagyon gyorsan túltenni magadat úgysem fog menni. Jópár hónap, de utána sokkal jobb lesz.Kell az a gyász időszak.
Velem december végén történt meg ez 3,5 év után, és áprilisra hevertem ki teljesen. NAgyon de nagyon nehéz volt, gondolom neked is hasonló..