Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MAGYAR TÖRTÉNELEM
Hai!
Sokunknak az a tapasztalata, nincs kellő módon ápolva történelmünk, jó s rossz történés egyaránt, mert mindkét pólus része múltunknak. Még akkor is ha úgy hisszük, ránk már nem hat. Minden hat. Nem szeretem a "ha" verziót, de mi lett volna ha....ha nincs Mohács? Hol lennénk ma? Na jó, de mi vezetett Mohácshoz, mi az összefüggés 1514 Dózsa parasztfelkelése és a Mohácsi csatavesztés között?
Kevesen tudják. De itt majd megtudjuk.
De ne ugorjunk ekkorát. Mi lehet az igazság finnugor vagy szkíta ügyben, melyik népcsoporthoz volt valóban közünk? Megannyi kérdés.
A Polgári topicban már elkezdtük ezeket boncolgatni, ám úgy alakult hogy a többség egy "saját" erre indított topicot akart és ezt most megtesszük.
Ugyan megtiltani nem tudjuk, de kérni kérhetjük...ez nem politikai topic, itt ne vitázzunk politikai alapon.
Eme topic nem arról szól, ki tud többet vagy kevesebbet a magyar történelemről, hanem arról hogy akik olvassák, netán még írnak is hozzá, azok biztos hogy több információ tulajdonosai legyenek azáltal, hogy ez a topic van s létezik.
A topic célja is egyértelmű. Nincs nagymagyar meg mélymagyar, csak magyar. Ez pedig jelentse azt még ebben a topicban is, hogy büszkék vagyunk s lehetünk magyarságunkra, néha szomorkás vagy tragikius történelmünk ellenére is.
Állítsunk méltó emléket őseinknek, kiemelkedő személyiségeinknek, nagy formátumú hőseinknek. Megérdemlik hogy a magyar ember emlékezzen rájuk s beszéljen róluk....
Tegyük ezt. Tegyük közösen minden megkötés nélkül, hogy ki hova tartozik vagy nem, ki kit szeret vagy nem, mert a magyar történelemhez mérten ezek semmitmondó semmiségek csupán, ezzel ne koszoljuk azt a múltat mit őseink építettek.
Egyfajta időrendben szeretnénk haladni, ezt mindenki vegye figyelembe ha ír ide. Előre is köszönjük.
Kezdjük..........
20. A tizedfizetés módjáról
a) A tizedet senki se tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld meghozza a bort vagy termést, úgy kell fizetni.
b) És ha a püspökök (ebben) ellentmondanak, nem fogjuk őket segíteni.
21.A püspöki tizedből a királynak járó juttatásokról
a) A püspökök a serviensek birtokai után ne adjanak tizedet a mi lovainknak,
b) sem az ő népeik ne legyenek kötelesek tizedüket (ti. a püspökök tizedét) a királyi birtokra áthordani.
22. A serviensek birtokainak mentessége a legeltetés alól
Disznaink a serviensek erdeiben vagy rétjein ne legelhessenek az ő akaratuk ellenére.
23. Az új pénz érvényességi idejéről
a) Új pénzünk egy évig maradjon használatban, húsvéttól húsvétig.
b) És a dénárok olyanok legyenek, amilyenek Béla király idejében voltak.
24. Az izmaeliták és zsidók kamarai tisztségviselése ellen
Kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők az ország nemesei, izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
25. A só raktározásáról
Sót az ország belsejében nem szabad tartani, csupán Szabolcson és Szegeden és a végeken.
26. A birtokoknak külföldi személyek részére való adományozása ellen
a) A birtokokat nem szabad az országon kívüli (személyeknek) adományozni.
b) Ha ilyeneket adományoztak vagy eladtak, meg kell engedni az ország lakóinak, hogy azokat visszaválthassák.
27. A nyestbőradó fizetéséről
A nyestbőradót a Kálmán király által rendelt szokás szerint kell fizetni.
28. A bírói ítélet érvényben tartásáról
Ha valakit bírói úton elítéltek, a hatalmasok közül senki s merje őt megvédeni.
29. A királyi és az ispáni jövedelmek elhatárolásáról
a) Az ispánok csupán ispáni tisztük jövedelmével éljenek.
b) Egyebeket, amelyek a királyt illetik, tudniillik a csöböradót, (pénz-)adókat, ököradót és a várak (jövedelmének) kétharmad részét, a király bírja.
30. Az országos tisztségek halmozása ellen
Úgyszintén: e négy jobbágyon kívül – tudniillik a nádor, a bán és a király és királyné udvarbírái – senki se viselhessen két méltóságot.
És hogy ez a mi engedményünk, illetőleg rendelkezésünk mind a mi időnkben, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét példányban állíttattuk ki, és arany pecsétünkkel erősíttettük meg. Azért, hogy egy példány küldessék a pápa úrnak, és azt ő registrumába írassa be, a második őriztessék az ispotályosoknál, a harmadik a templomban, a negyedik a királynál, az ötödik az esztergomi káptalanban, a hatodik a kalocsaiban, a hetedik pedig a mindenkori nádornál, azért, hogy eme írást állandóan szeme előtt tartván, se maga el ne térjen valamiben az előbb mondottaktól, se a királyt vagy a nemeseket, avagy másokat eltérni ne engedjen, hogy ők is örvendhessenek szabadságuknak, és ezért hozzánk és a mi utódainkhoz mindig hívek legyenek, és a királyi koronát megillető szolgálatokat meg ne tagadják.
Azt is elrendeltük, hogy ha mi vagy a mi utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezéseink ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek erejénél fogva mind a püspöknek, mind a többi jobbágyoknak és az országunk nemeseinek, együttesen és külön-külön, a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak.
Kelt Kelednek, udvarunk kancellárjának, az egri egyház prépostjának keze által. Az Ige megtestesülésének ezerkétszázhuszonkettedik évében. Főtisztelendő János esztergomi érsek, tisztelendő Ugrin kalocsai érsek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás, egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereck váci püspökök idejében, uralkodásunk tizenhetedik évében.
a) Ha pedig a király az országon kívül akar hadat vezetni, a serviensek ne tartozzanak vele menni, csak az ő pénzén, és visszatérése után rajtuk hadbírságot ne szedjen.
b) Ha azonban az ellenség részéről jön sereg az országba, mindnyájan egyetemlegesen menni tartozzanak.
c) Úgyszintén, ha az országon kívül megyünk is haddal, mindazok, kik ispánságokat bírnak, vagy tőlünk pénzt kapnak, menni tartozzanak.
8. A nádor bírói jogköréről
a) A nádor országunk minden embere felett különbség nélkül ítélkezzék.
b) De a nemesek (olyan) ügyeit, melyek a fővesztésre vagy birtokaik feldúlására vonatkoznak, a király tudta nélkül ne fejezhesse be.
c) Helyettes bírákat ne tartson, csak egyet, a saját udvarában.
9. Az udvarbíró jogköréről
a) Udvarispánunk, amíg (a királyi) udvarban tartózkodik, mindenki fölött ítélhet, és az udvarban elkezdett ügyet bárhol befejezheti.
b) De ha birtokán tartózkodik, poroszlót nem küldhet, sem a feleket nem idézhet meg.
10. A háborúban meghalt főtisztviselők és serviensek fiairól
a) Ha valamely fő tisztséget viselő jobbágy a háborúban meghal, annak fiát vagy testvérét hasonló tisztséggel kell megajándékozni.
b) És ha serviens hal meg ilyen módon, annak fiát a király úgy ajándékozza meg, ahogy jónak látja.
11. Az idegenek tisztségviseléséről
Ha vendégek, tudniillik előkelő emberek jönnek az országba, az ország tolmácsa nélkül méltóságokra ne emeljék őket.
12. Az özvegyek védelméről
A mgholtak feleségeit vagy azokét, akik bírói ítélettel halálra ítéltettek vagy párbajban elestek, vagy (más okért) semmiféle okból csalárd módon ne fosszák meg hitbérüktől.
13. A királyi főtisztviselők hatalmaskodásai ellen
A jobbágyok úgy kövessék a (királyi) udvart, vagy utazzanak bármerre, hogy a szegényeket el ne nyomják, se ki ne fosszák.
14. A hatalmaskodó ispánok büntetéséről
Ha valamely ispán nem viseli magát tisztességesen, ispáni tisztéhez méltóan, vagy a várához tartozó népek (birtokait) feldúlja, ha ez rábizonyul, az egész ország színe előtt csúfosan fosszák meg tisztségétől, és az elvett dolgokat adja vissza.
15. Az alacsonyabb rendű udvari népek önkényeskedése ellen
Lovászok, pecérek és solymárok ne merészeljenek megszállni a serviensek falvaiban.
16. Megyéknek vagy országos tisztségeknek örökjogon való eladományozása ellen
Egész megyéket vagy bármiféle méltóságokat örök tulajdonul vagy birtokképpen nem adományozunk.
17. A szolgálattal szerzett birtokokról
Azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, ők soha ne fosszák meg.
18. A servienseknek a királytól az ifjabb királyhoz való szabad átmeneteléről
a) Úgyszintén: a serviensek, miután engedélyt kaptak tőlünk, szabadon átmehetnek fiunkhoz, vagyis az idősebbtől a fiatalabbhoz, és ezért azok birtokait ne dúlják fel.
b) Senkit, akit fiunk igazságos ítélettel elítélt, vagy pedig ha valakit ő perbe vont, addig, amíg a per őelőtte be nem fejeződött, nem fogadunk be, és viszont hasonlóképpen a mi fiunk sem.
19.A várjobbágyok és a telepesvendégek jogainak tiszteletben tartásáról
a) A várjobbágyokat a szent királytól elrendelt szabadságban kell megtartani.
b) Hasonlóképpen a vendégeket is, bármilyen nemzetből valók, a kezdettől fogva nekik engedett szabadságban kell megtartani.
ARANYBULLA 1222
EHUMANA.HU
Az 1222. évi Aranybulla
A Szentháromság és Oszthatatlan Egység nevében.
András. Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Lodoméria királya, mindörökké.
Mivelhogy mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István király által elrendelt szabadsága, némely királyoknak a hatalmaskodása folytán, akik olykor saját haragjukat akarták megbosszulni, olykor pedig gonosz emberek hamis tanácsaira hallgattak vagy olyanokéra, akik (csak) saját hasznukat keresték, igen sok dologban kisebbedést szenvedett, ezek a mi nemeseink feleségünket és a mi elődeinknek, az ő királyaiknak felségét kéréseikkel és sok sürgetéssel zaklatták országunk újjáalakítása végett.
Mi tehát az ő kéréseiknek mindenben eleget kívánván tenni, ahogy tartozunk különösen pedig mivel közöttünk és őközöttük ezen okból már gyakrabban nem csekély elkeseredésre jutott a dolog, amit, hogy a királyi méltóság teljesebben megőriztessék, illik elkerülni – ez pedig senki más által nem történhetik jobban, mint őáltaluk –, megengedjük mind nekik, mind országunk más embereinek a szent király által engedett szabadságot. És egyéb olyat is, ami országunk állapotának újjáalakítására tartozik, üdvösen rendelünk a következő módon:
1. A székesfehérvári törvénynapokról
a) Hogy évenként a szent király ünnepén, hacsak nem akadályoz bennünket váratlan nehéz ügy avagy betegség, Fehérváron tartoztunk ünnepelni.
b.) És ha mi jelen lenni nem tudnánk, a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy a mi nevünkben az ügyeket meghallgassa.
c.) És az összes serviensek, akik akarnak, oda szabadon eljöhetnek.
2. A serviensek személyének és birtokainak biztonságáról
Azt is akarjuk, hogy sem mi, sem a mi utódaink valamely hatalmas kedvéért servienseket soha el ne fogassanak, vagy (azok birtokait) fel ne dúlják, hacsak előbb meg nem idézték, és bírói úton el nem ítélték őket.
3. A servienseknek, valamint a serviensek és az egyházak népeinek mentességéről minden adó és beszállásolás alól
a) Úgyszintén: semmiféle adót, sem ,,szabad dénárok”-at nem fogunk szedetni a szerviensek birtokai után, sem az ő házaikba vagy falvaikba nem szállunk, hacsak nem hívnak bennünket.
b) Az egyházak népeitől sem fogunk semmiféle adót szedni.
4. A serviensek birtokainak öröklésrendje
a) Ha valamely serviens fiú nélkül hal meg, birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többiről úgy intézkedjék, ahogy akar.
b) És ha váratlan halál folytán intézkedni nem tud, (azok a ) rokonai örököljék, akik hozzá közelebb állnak.
c) És ha egyáltalán semmi nemzetsége sincs, a király fogja azokat birtokába venni.
5. A megyei igazságszolgáltatás szabályozása
a) A megyei ispánok a serviensek birtokai felett ne ítélkezzenek, csak pénz – és tizedügyekben.
b) A megyei udvarispánok egyáltalában senki felett ne ítélkezzenek, csupán váruk népei felett.
c) A tolvajok és rablók felett a királyi billogosok ítélkezzenek, de csak magának az ispánnak lábainál.
6. A népítélet megszüntetése a tolvajlások ügyében
Úgyszintén: az egybecsődült népek (senkit) tolvajnak ne kiálthassanak, mint ahogy (idáig) szokták.
7. A serviensek és mások hadkötelezettségének szabályozása
Hai!
Köszönjük, ez nagyon fontos kiegészítése II.András munkásságának, és az aranybulla jó megértésének.
folytatás:
Szintén még II. András életében, 1233-ban jött létre az ún. beregi egyezmény, amelyet a király és a pápai legátus foglalt írásba. Ebben András még több engedményt kényszerül adni az egyháznak: adómentesítést kapott az egyház, megállapodtak az elmaradt haszon miatti kárpótlásban, stb. Ezt az okiratot – sajátos módon – Andrásnak azért kellett aláírnia, mert az esztergomi érsek élt az aranybulla ellenállási záradékában foglalt jogával és ennek eredményeképpen bírta rá a királyt az aláírásra.
Ami lényeges változtatásnak minősül az eredeti Aranybulla szempontjából: a főnemesek a beregi egyezménytől kezdve kiterjesztették hatalmukat a szerviensekre, ez volt az ún. familiaritás, a hűbériség lazább magyarországi változata, ezáltal a kisnemesek főúri szolgálatba álltak, katonáskodással vagy birtokigazgatással foglalkoztak, vagy urukat helyettesítették a királyi tanácsban.
Első Aranybullának tehát a történelem az 1222. évit nevezi, míg másodiknak az 1231. évit.
Harmadik aranybullának pedig az 1267. évit, amely IV. Béla uralkodásának idejére, a tatárjárás utánra esik.
Az aranybullát később többen is megerősítették: pl. I.Lajos, aki az ősiséggel módosította 1351-ben (az ősiség maradványai a mai napig élnek a jogrendszerünkben, pl. az öröklés esetén létező kötelesrész intézményében – ez az európai jogok között egyedülálló).
Az ellenállási záradék (ius resistendi):
Mint látjuk, ez az Aranybulla elfogadását követően már néhány év múlva módosult, és az esztergomi érsek gyakorolhatta az ellenállási jogot, lényegesen csorbítva ezzel az alapokmányban foglaltakat, ugyanakkor erősítette az egyház befolyását.
De ez az ellenállási jog is csupán 1687-ig maradt életben, amikor az ez évben tartott pozsonyi országgyűlésen – a Habsburgok kérésére – a rendek lemondtak erről a jogról és a szabad királyválasztás jogáról.
Írtam ide egy kis dolgozatot az Aranybulláról, és remélem - ha a szoft is úgy akarja - sikerül beemelnem, de egy hsz-ben nem fér el.
Az Aranybullát – későbbi módosításaival együttesen – a jogtörténet egyfajta korai alkotmánynak tartotta, ezáltal alapokmánynak minősült.
Nyilvánvalóan korlátozta az uralkodó hatalmát, ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy – mint korábban állították – lekoppintották volna Földnélküli János angol király Magna Charta Libertatumát, amely néhány évvel korábban keletkezett és annyiban hasonló, hogy mindkét irat tartalmazza az ún. ellenállási záradékot (ius resistendit) – erre még visszatérek. Keletkezésük körülményei nem voltak azonosak. Kétségtelen azonban, hogy mindkét országban belpolitikai válság bontakozott ki.
Talán közismert, hogy igencsak komoly viszályok léptek fel a királyi család tagjai között, a későbbi II. András hercegként több ízben megtámadta bátyját, a törvényesen megkoronázott királyt és – eredménytelenül – a hatalom megosztását követelte tőle. Testvére, Imre, amikor érezte a halála közeledtét, öccsét, Andrást nevezte ki kiskorú fia gyámjává és az ország kormányzójává. Imre halála után András a kiskorú – ötéves – László királyt egyszerűen elkergette az országból, aki anyjával Bécsbe menekült, ahol hamarosan elhunyt. Így került II. András a trónra 1205-ben.
II. András könnyelmű, pazarló uralkodó volt, aki nagy léptekkel folytatta elődjeinek (elsősorban apjának) adományozási szokását, amelyek révén a királyi birtokok idegen kézbe kerültek. Ez a folyamat veszélyeztette az ún. szerviensek – a király „szolgáinak” (később ebből a rétegből alakult ki a magyar köznemesség) – kiváltságait.
A másik ok a Katona József Bánk bánjából is ismert Gertrudis királynéval (ő volt András első felesége, IV. Bélának és Árpádházi Szent Erzsébetnek anyja) érkezett ún. meráni nemesek túlzottan nagy befolyása volt, a német nemesek vezető politikai és egyházi befolyásra tettek szert, amely ugyan Gertrudis megggyilkolása után némileg visszaszorult, de a gazdasági életben az idegen kereskedők befolyása változatlan maradt.
1222-ben tehát országgyűlés összehívására került sor, amelyen elfogadták az Aranybulla eredeti formáját, amely szabad kezet adott a kiváltságos rétegeknek a királlyal szemben. A nemesek szabadságjogait ez az okmány határozta meg. Ezt az Aranybullát szokás nagybetűvel írni, mint alant látható, utóbb többször módosult, a későbbi módosításokat is tartalmazó aranybullát – mint alapokmányt – más kisbetűvel szokás jelezni.
Még András életében, 1231-ben módosításra került az Aranybulla, amely az egyház egyértelmű felülkerekedését tükrözi: nem tartalmazza a tized pénzbeli fizetésének tilalmát; egyházi személyt csak egyházi bíróság ítélhet el és – ami lényeges módosítás – bekerült, hogy az uralkodót az esztergomi érsek kiátkozhatja.
Fontos változtatásnak minősíthető az is, hogy már nem a nemesség kollektív jogaként szerepel az ellenállási jog, hanem úgy, hogy azt az esztergomi érsek gyakorolhatja a nemesség nevében.
(folyt.köv)
Segítséget szeretnék kérni.
Ókori olimpiai kéredéseink vannak, ehhez könyvet vagy anyagot, keresünk. pl. mikor volt a 65. olimpia.
Köszönettel:
A leányáról, Árpád-házi Szent Erzsébetről, magam is írtam tanulmányt. Utaztam, ábrázolásait fotóztam. Még ezoterikus vonása is van a dolognak.:-)
De erre holnap visszatérek.
Én meg holnap, mert elalszom...
Fantasztikusan jó ez a topik...
Hai!
Érdekes mert én is kerstem kutattam, és két nyomorult mondaton kivül semmi nincs....
Érdekes, mert valahol anno olvastam hogy felvette a Jeruzsálem királya címet s Tar Zerend barátunk jelezte hogy el is foglalta Jeruzsálemet, amiről meg én nem tudtam.
Ezt már a szigeten is megbeszéltük, pont ezen dolgok miatt indítottuk a topicot, mert iszonyú sok minden el van hallgatva....
Zalán amit betett, megfogom nézni, mert Zalán is sokat beszélt II.Andrásról...már a Polgáriban is.....miszerint meglepő információk kerültek vele kapcsolatban napvilágra.
Méltatlanul elhallgatott királyunk II.András....vagy másképp fogalmazva, kevésbé ismert mint kellene....hiszen korszakos uralkodója volt korának s nem csak nekünk, hanem egész Európának...
Érdekes az is ahogy a szigeten beszélgettünk a Magna Charta és az aranybulla különbözőségéről s azonosságáról....is....
Mindenképpen elidőznék még II.András körül..
Hai!
Most éjszaka belevágok....
Tar, egyetlen adalékot találtam az általad elmondottakhoz.
Thuróczy szerint András "a Szentföldön a babiloni szultán ellen a keresztény sereg kapitányává és vezérévé teszik meg, majd dicsőséges győztes lesz. Három hónapig maradt ott. Végül a királyi kincstárnak felhasználásával megszerzi különböző szentek ereklyéit, tudniillik Szent István protomártír koponyáját, Boldog Margit szűz vértanú koponyáját, Boldog Tamás apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá Áron vesszejéből egy darabot és egyet azon hat korsó közül, amelyekben Krisztus a vizet borrá változtatta, és még sok mást is, amit akkor össze tudott gyűjteni."
Thuróczy János: A magyarok krónikája
Osiris, Bp. 2001. 149-150p.
Egy feltehetően igaz anekdota. Mindannyian ismeretek, a "messze van, mint Makó Jeruzsálemtől!"-mondást. Nos, ennek keltezése ennek a kereszteshadjáratnak az idejére tehető. Mielőtt András még kiindult volna hajóhadával a dalmáciai Spalatoból, a seregében vele utazó egyik előkelő, Csanád nembeli Makó vitéz még a Spalato felé tartó úton keményen lerészegedett. Mikor meglátta a város fehér falait, mámorában azt hitte, hogy máris Jeruzsálembe értek.
Egy szó mint száz, András a seregével 1217. augusztus 23-án kiindult Spalatóból, rövid ciprusi vendégeskedés után, október közepén megérkezett Akkonba.
A már említett Malik-el-Adil szultán a magyar királytól Damaszkusz és Jeruzsálem megtámadására számított, ám András ehelyett a Jordán felé menetelt és a Genezáreti-tó végében átkelt, és itt pusztította a vidéket. Az egész hadjárat leginkább egy portyázáshoz hasonlított és egyetlen komolyabb célt sem ért el, hiába fenyegette a pápa Andrást kiátkozással, 1218 januárjában a magyar király hirtelen hazatérésre szánta el magát. Noha előző hszemben irónikusan említettem az eredménynélküliséget, a valóság azonban ennél összetettebb volt. Andrásnak nem voltak komolyabb háborús ambíciói a térségben, hozzáállásával ez nyilvánvalóvá vált. A valódi célja nem is ez volt. Míg a térség fejedelemségeiben vendégeskedett, addig dinasztikus házassági kapcsolatokat, eljegyzéseket kötött, melynek végső célja apja egykori álma, a császári korona megszerzése, és egy bizánci-magyar perszonálunió terve volt.
Források:
Hóman-Szekfű: Magyar történet I.
Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1939.
Kristó Gyula: Hánorúk és hadviselés az Árpádok korában
Szukits Könyvkiadó, 2003.
Akkor tehát nézzük az V. nemzetközi kereszteshadjárat rövid összefoglalóját.
A kereszteshadjáratok vállakozásai rengeteg lehetőséget, ám annál több buktatót rejtettek magukban. Uralkodócsaládok ifjabb, nagyobb örökség nélkül maradt sarjai új dinasztia alapításának terveivel és meghódított tartományok ábrándjaival indultak útra, a katonákat szintén a haszonszerzés reménye éltette, megmozdultak a rabszolgakereskedők egész tömegei, valamint a vallásos hevületben égő keresztesharcosok sorai is.
A délnémet hercegek, Lajos bajor, Babenberg Lipót osztrák és Ottó meráni hercegek seregeihez csatlakozott a magyar király meglehetősen nagyszámú seregével.(Hóman-Szekfű húszezerre becsüli a magyar parancsnokság alatt Szentföldön hadakozó had létszámát, ami tekintve a tengeri szállítást, rendkívül tekintélyesnek mondható.)Az egykorú források minden eddiginél nagyobb egybegyűlt seregről számoltak be. Az uralkodók között András volt tekintélyben, hatalomban és hadvezéri képességekben is az első, nem véletlen, hogy Malik-el-Adil egyiptomi, szíraiai és mezopotámiai szultán birodalmában nagy nyugtalansággal vették hírét a "vitéz és harcias" magyar király közeledtének.
Eddig jól indítottam, kellően felcsigáztam az olvasóközönséget, de mindjárt jön a tipikus magyar befejezés.
Arról a nemzetközi kereszteshadjáratról, melynek II. András magyar király volt a vezére, sok anyagom van. Arról azonban, amit Tar mondott a szigeten, sajnos nem találtam semmit. Még a régebbi forrásaimban sem. A "Jeruzsálemi" melléknév az én könyveimben (nem én szereztem őket:-)), kivétel nélkül a szentföldi hadjárat miatt ragadt rá, II. András mint uralkodói címet, nem viselte.
Összeszedem amim van, leginkább az érdekességeket.
http://www.echotv.hu/video/index.php?akt_menu=1038&mm_id=19&media=4314&list=1)
Itt nézhetitek meg azt az adást, ami, II.András keresztes hadjáratról szól.
http://www.atillanepe.net/Utolag_archiv/Csill2_Eredet.htm
A Csillagösvényen c. dokumentumfilm : rejtélyes nyelvünk, eredetünk
témakörével foglalkozik...
Itt is elérhető::http://www.barikad.hu/node/18879
Ha van időtök nézzétek meg.......
Rengeteget írtatokalig győzöm vissza olvasni...
hai!
Nagyon érdekes.
Sok sok olyan dolog van benne amire büszkék lehetünk így 800 év után is, ám volt egy mondat, ami különösen tetszett....
Ime....
""""A Turul nemzetség uralkodóiról pedig tudjuk, hogy kiváló hadvezérek. Alig van olyan Árpádházi királyunk, akit ne kértek volna fel, hol Rómából, hol a nyugati királyságokból, hogy álljon a keresztes seregek élére."""""
Talán nem véletlenül.
A "történelem" folyamán, valahogy elkutyolódtak ezek az anyagok, ha megtalálom, beteszem.
Addig egy kis olvasgatni való, mely részben kötődik a témához ITT.
Meg egy kis nézegetni való. Sajnos, a hang nem az igazi, de még hallható.
Második rész.
Hai!
Figyelem!
Aki tud egy öszetett anyagot hozni, II. András királyunk 1217-18-as szentföldi keresztes hadjáratáról, Jeruzsálem elfoglalásáról, Jeruzsálemi királyi címéről....azt nagyon megköszönném.
Az Aranybulla rendelkezett egy ellenállási záradékkal, amely kikötötte, hogy amennyiben a király nem tartja be a lefektetett pontokat, akkor a felkelés ellene jogos.
1224-ben II. András írásba foglalta az erdélyi szász telepesek kiváltságait.
1225 tavaszán II. András seregével kiűzte országából a Német Lovagrendet.
1226 augusztusában II. András Erdély élére állította Béla herceget, Szlavónia és Horvátország kormányzását pedig annak öccse, Kálmán vette át.
1226 végére II. András hadjárata nyomán legifjabb fia, a novgorodi fejedelem leányát feleségül vevő András herceg Halics trónjára ült.
1231 második felében II. András újabb halicsi hadjárata eredményeként ismét András herceg foglalta el a fejedelemség trónját.
1231-ben a királyi hatalom gyengeségének következtében az egyház ki tudta kényszeríteni az Aranybulla megújítását. Ez az új változat megengedte a tized pénzbeli behajtását, s megváltoztatták az ellenállási záradékot is, miszerint az egyháznak is joga van a királyt kiközösíteni. Az egyház azonban nem elégedett meg az eredményekkel. Egyházi átokkal fenyegette az országot, így kizsarolta azt is, hogy II. András részt engedjen az egyháznak a sókereskedelemből is. Ezt 1233. augusztus 20-án a beregi egyezményben rögzítették.
A szervienseket még az Aranybulla sem védte meg a földesurak önkényeskedéseitől, ezért más formában szervezkedtek jogaik érvényesítése érdekében. 1232-ben kérték a királyt levelükben, hogy szolgabírákat választhassanak maguk közül jogaik védelmére (zalai szerviensek levele, 1232). Ezek a bíróságok sokáig erőtlenek voltak, mégis innen számítjuk a nemesi vármegye megalakulását.
1234. május 14-én II. András feleségül vette Beatrixot, egy itáliai őrgróf rokonát.
1234. júliusában János boszniai püspök a pápai legátustól kapott felhatalmazása alapján kiközösítette a beregi egyezmény végrehajtását elhanyagoló II. Andrást, udvarára pedig egyházi tilalmat mondott ki. 1234 őszén a trónkövetelő által ostromolt halicsi várban meghalt András herceg, II. András fia. A fejedelemségben ezzel véget ért a magyar uralom.
1235. május 27-én IX. Gergely pápa szentté avatta Erzsébetet (Árpádházi Szent Erzsébet), II. András leányát.
1235. szeptember 21-én meghalt II. András magyar király. Az egresi ciszterci monostorban temették el.
forrás:doksi.hu