Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Székletvisszatartó 4,5 éve
2014-03-27 13:341.
Létrehozva: 2014. március 27. 13:34
Sziasztok! Nem tudom, tudtok-e tanácsot adni vagy segíteni. Elsősorban azt kérdezném, aki volt ilyen problémával gyerekpszichológusnál, hogy segített-e, ha igen, hogyan, és mennyi idő alatt. Tudom, hogy ez gyerekenként változó, de most nagyon kétségbe vagyok esve... (Lassan nekem van pszichológusra szükségem.) A 4,5 éves kisfiamnál székletvisszatartási gond alakult ki kb. három hete. Volt egy (vagy talán több) rossz élménye vécézés közben, kialakult nála egy végbélrepedés, amit körömvirág kenőccsel nagyon szépen helyrehoztunk. Azóta visszatartja a székletét, de csak a vécére nem mer ülni. Másfél hétig az anyósoméknál volt betegség miatt (sajnos engem nem engednek táppénzre vele, max. 1-1 napra...), és két hete elkezdett náluk alsónadrágba bekakálni. Hiába ültették a vécére, ott nem akar, sír, leugrik róla, de a játszótéren vagy épp a szoba közepén bekakil. Vécébe otthon sem sikerül neki, nagyon sír és fél.
Olyan makacs, hogy semmivel nem lehet motiválni. Próbálkoztunk mindennel: szép szóval, szépen kérve, erélyesebben kérve, hegyibeszédet tartottunk a bélműködésről (hogy milyen fontos a vécézés), mesét mondtuk neki közben (kakaország, kakakirály, stb), ígértünk fűt-fát, a végén mérgünkben már orvossal fenyegetőztünk ... de semmi hatása nem volt. Olyan dolgokat ígértünk neki, amiért máskor kezét-lábát törné (pl. dínós kártya - meg is vettem, mondtam neki, hogy minden egyes vécézés után választhat belőle kettőt, és ha összegyűlt, akkor milyen jókat fogunk kártyázni. De azt mondta, akkor inkább nem kell neki a kártya.)Tudja, hogy pl. alvás közben nem kell "produkálnia", ezért minden este 8 körül már kitalálja, hogy menjünk aludni, mert úgy békén van hagyva. Próbálom nem frusztrálni ezzel, de látom rajta, hogy nagyon szenved, úgyhogy esténként, amikor otthon vagyunk, 2-3x rá szoktam ültetni a vécére, de nem hajlandó kakálni, csak tiltakozik, hogy fájni fog. És az istennek nem hiszi el, hogy nem fog.
Két hét szünet után hétfőn újra visszament az oviba, ott is kétszer bekakált, de legalább már "kijött", már ennek is örültem, mert iszonyatosan szenvedett. Lesápad, leizzad, nincs kedve semmihez, csak toporog, próbálja elterelni a saját figyelmét, de a vécére ülni nem akar.
Rengeteg székletlazítót kap, szerintem két felnőttnek sok lenne: Tamarin lekvárt minden este, napi kétszer Laevolac-ot, a kamillateájába aszalt szilvát áztatunk, szereti a joghurtot, gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket, sok folyadékot iszik. (Saját elmondása szerint már nem fáj a vécézés neki, tehát már nem kemény a széklete.)
Elsősorban én arra tippelnék, hogy a korábbi rossz élmény miatt nem ül vécére, de az is elképzelhető, hogy amiatt görcsöl, hogy tavaly májusban eltörött a bölcsődében a combcsontja, és két hete vették ki volna a csavarokat a lábából. A tervezett műtét előtt 2-3 héttel már beszélgettünk vele a kórházról, és elképzelhető, hogy annyira fél visszamenni a műtétre, hogy így tiltakozik ellene. Nem tudom... (A műtét a mandulagyulladásai miatt elmaradt, és ezt ő is tudja már. Azóta többször is mondtam neki, hogy ne féljen, nem fogják megműteni. ) Megköszönöm, ha válaszoltok.Holnap este megyünk a gyerekpszichológushoz. Az ovit most hívtam, ők sem tudják semmivel rávenni, hogy üljön a vécére, úgyhogy ma megengedem neki, hogy bekakiljon a kisnadrágba, úgy legalább megkönnyebbül. (EGy másik pszichológus ajánlotta, hogy amíg nem "kezelik ki", addig pelust is nyugodtan adjunk rá ilyenkor, amikor látjuk, hogy kakilnia kell, de azt nem hajlandó felvenni.)
Olyan makacs, hogy semmivel nem lehet motiválni. Próbálkoztunk mindennel: szép szóval, szépen kérve, erélyesebben kérve, hegyibeszédet tartottunk a bélműködésről (hogy milyen fontos a vécézés), mesét mondtuk neki közben (kakaország, kakakirály, stb), ígértünk fűt-fát, a végén mérgünkben már orvossal fenyegetőztünk ... de semmi hatása nem volt. Olyan dolgokat ígértünk neki, amiért máskor kezét-lábát törné (pl. dínós kártya - meg is vettem, mondtam neki, hogy minden egyes vécézés után választhat belőle kettőt, és ha összegyűlt, akkor milyen jókat fogunk kártyázni. De azt mondta, akkor inkább nem kell neki a kártya.)Tudja, hogy pl. alvás közben nem kell "produkálnia", ezért minden este 8 körül már kitalálja, hogy menjünk aludni, mert úgy békén van hagyva. Próbálom nem frusztrálni ezzel, de látom rajta, hogy nagyon szenved, úgyhogy esténként, amikor otthon vagyunk, 2-3x rá szoktam ültetni a vécére, de nem hajlandó kakálni, csak tiltakozik, hogy fájni fog. És az istennek nem hiszi el, hogy nem fog.
Két hét szünet után hétfőn újra visszament az oviba, ott is kétszer bekakált, de legalább már "kijött", már ennek is örültem, mert iszonyatosan szenvedett. Lesápad, leizzad, nincs kedve semmihez, csak toporog, próbálja elterelni a saját figyelmét, de a vécére ülni nem akar.
Rengeteg székletlazítót kap, szerintem két felnőttnek sok lenne: Tamarin lekvárt minden este, napi kétszer Laevolac-ot, a kamillateájába aszalt szilvát áztatunk, szereti a joghurtot, gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket, sok folyadékot iszik. (Saját elmondása szerint már nem fáj a vécézés neki, tehát már nem kemény a széklete.)
Elsősorban én arra tippelnék, hogy a korábbi rossz élmény miatt nem ül vécére, de az is elképzelhető, hogy amiatt görcsöl, hogy tavaly májusban eltörött a bölcsődében a combcsontja, és két hete vették ki volna a csavarokat a lábából. A tervezett műtét előtt 2-3 héttel már beszélgettünk vele a kórházról, és elképzelhető, hogy annyira fél visszamenni a műtétre, hogy így tiltakozik ellene. Nem tudom... (A műtét a mandulagyulladásai miatt elmaradt, és ezt ő is tudja már. Azóta többször is mondtam neki, hogy ne féljen, nem fogják megműteni. ) Megköszönöm, ha válaszoltok.Holnap este megyünk a gyerekpszichológushoz. Az ovit most hívtam, ők sem tudják semmivel rávenni, hogy üljön a vécére, úgyhogy ma megengedem neki, hogy bekakiljon a kisnadrágba, úgy legalább megkönnyebbül. (EGy másik pszichológus ajánlotta, hogy amíg nem "kezelik ki", addig pelust is nyugodtan adjunk rá ilyenkor, amikor látjuk, hogy kakilnia kell, de azt nem hajlandó felvenni.)
Kislányom (4 éves) is hasonló problémával küzd, mint a fiad. Már tápszeresen szorulásos gyerekeknek való tápszert kapott. A helyzet csak egyre rosszabb lett az idő múlásával.
Étkezése katasztrofális, se gyümölcs, se zöldség, kevés folyadék. Csoki és társai tiltó listán.
Mindent próbáltunk már mi is. A türelem és kitartás néha segít, de mi is túl vagyunk már a fenyítésen, matricázáson, kakimanó etetésen, jutalmazáson minden "termés" után. 4 hónapja bekerültünk a kórházba beöntésre. Akkora trauma volt neki, hogy egészen eddig rendben is mentek nagyjából a dolgok. Aztán jött egy kötőhártya gyulladás, ami ugye szemcseppentéssel jár. Annyira bestresszelt rajta, hogy a reakciója újabb székletvisszatartás. Tény, hogy nem puha a széklete,de nem bogyós. Nem repedt ki szerencsére soha a feneke, egyszerűen azt mondja, hogy fáj a feneke és nem akarja kinyomni a kakit. Még akkor is fáj neki, amikor laza a széklet. Szóval 3 hét után kezdjük előről mi is.
Voltunk pszichológusnál is, de nem segített nálunk. 2,5 hónapig jártunk hetente! Ő javasolta, hogy tartsunk szünetet, nem lát komoly problémát, idő és türelem!
Néhány javaslatot írnék nektek, amit ha jól olvastam a hozzászólásokat itt még nem írt senki. Nálunk nem vált be, de hátha segít valakinek!!!
- homeopátia: silicea és causticum 15 ch reggel este 5-5 golyó 1 hétig, majd egyikből reggel másikból este 5 golyó még egy hétig. Ha nem segít, akkor nem ez az ő szere (homeos orvos mondta)
- Hummel mikrorostos gél (segít a székletben teóartani a nedvességet, így nem lesz olyan kemény, száraz)
- maci kávé (egyik ismerősnél ez oldotta meg a dolgokat orvosi javaslatra)
Mindenkinek gyors eredményeket kívánok!!!!
Köszi!
Már lazábbak vagyunk, bár amikor az oviban reggelente kijelenti, hogy márpedig ő ma itt bekakál a kisgatyába, na attól sikítófrászt tudnék kapni. De ráhagyom.
Hétvégén sikerült egyébként kakilnia, igaz, Guttalax hatására, de már muszáj volt adnom neki, mert iszonyatosan szenvedett. Péntek este 10 cseppet kapott, éjjel jött is kisgatyába sok kemény kaki, de kiszedtem, és aludt tovább. Vártam a folytatást egész szombaton, estére már nagyon rosszul volt, toporgott, leizzadt, de csak nem ült a vécére, így éjjel megint bement a pelusba (előrelátó voltam :) ). Vasárnap hajnalban meg kicsit hasmenése volt, csupasz popsival ment pisilni, és mondta, hogy nagyon kell kakálnia is, ráültettem a vécére, és kis ellenállás után sikerült. De szerintem csak azért, mert már nem tudta visszatartani.
Hétfőn kénytelen voltam pelusban vinni oviba, mert még hétfőn hajnalban hasmenése volt (szombat este óta nem kapott semmiféle hashajtót), ott még egy pici bement, azóta semmi.
Kíváncsi leszek a folytatásra.
Pénteken a pszichológusnál nagyon jól érezte magát, gyurmáztak meg beszélgettek, most pénteken megyünk vissza.
Nekem nem fura.
Gyerek!
Semleges dolgokról beszélgetve, simizve, nyugodtan ücsörögve talán enged a görcsből.
Tudod mennyit ültem én wc- ben, fürdőszobában lelki élet élve a gyerekeimmel! Így a messze távolból hihetetlen is.
A félelem nem egy racionális valami. örülj neki, hogy nincs fóbiád. Gondold el, hogy félsz a pókoktól. Segít, ha folyton a füledet rágják, hogy nézd, milyen hasznosak, mert megfogják a legyet, meg gyere, és nézd, milyen szépen szövi a hálót stb.? El tudod képzelni, hogy ettől elmúlik az iszonyatod? Főleg, ha még oda is raknak egy rakás pók mellé.
A gyerekek még jobban érzékenyek. Hagyni kell, hogy oldódjon benne a görcs, távolodjon a rossz emléktől, de a mindennapos ráültetéssel ez nem fog megoldódni.
igen, mindnyájatoknak igaza van. De annyira nehéz... Látni, hogy szarul van, szenved, és nem szólni neki, hogy kakálj, és jobban leszel. Fura, hogy ezt nem hiszi el. Hogy erősebb a félelme mindennél.
Szegény gyerek.
Sok minden érte őt mostanában.Türelemmel, simogatással és nyigalommal meg fog oldódni a wc-s is.
Talán nem kellene szóba sem hozni.
Mellé kellene ülni, beszélgetni mindenről, csak éppen nem a kakilásról.
Csal lazán, ezt csak úgy fogja tudni ő is legyőzni ha nem hallja állandóan hogy mit kellene csinálnia.
Tudom, hogy milyen nehéz elegedni a dolgokat. Az én fiam kb. 8 hónaposan kitatlálta, hogy nem hajlandó csak kiflit, kenyeret (üresen!), és anyatejet enni. Nem engedte magát etetni, akármivel kínáltam, nem kellett neki. Tök kétségbe voltam esve, sírtam, hogy öntöttem ki a kajákat, amiket főztem. Nem és nem. Aztán ráhagytam, és megoldódott.
Ha kijelenti, hogy fél a WC-től, akkor miért ülteted rá?
És nem értem, miért ne lehetne "benti" programot szervezni. Gondolod, hogyha otthon napokig visszatartja, akkor majd pont egy idegen helyen fogja kiengedni? Mondom ezt úgy, hogy az én fiam csecsemő kora óta csak otthon kakál. (ritkán a nagyinál, és eddig egyszer az oviban). Amúgy pont a bábszínházban kúltúrált mosdó van, viszel váltás ruhát, és megmondod neki, hogyha baleset történik, akkor átöltözteted és kész. De miért történne, ha otthon sem kakál?
Otthon készítsd ki a pelust, a bilit, a wc szűkítőt, hogy egyedül elérje. Magyarázd el neki, hogy bármelyiket használhatja, ha akarja. Nem kell szólnia, szolgálja ki magát, amelyikhez kedve van. Akkor szóljon, ha végzett. és kész. Engedd el a témát, de tényleg!
állva pisil, de tud ülve is.
Nem rossz ötlet, kipróbálom. Köszi!
egyszer történt ilyen, azóta teljesen normálisan viselkedik az apja. És nem, én nem veszekedtem vele, hanem elmondtam, hogy ezzel így semmire nem megyünk. És leszedtem a síró gyereket a vécéről.
ma elmegyünk a százforintosba, és választ magának egy bilit, de a jelenlegi helyzetben kizártnak tartom, hogy rá fog ülni. (Anyósomék próbálták, ők még nem dobták ki azt, ami náluk volt.)
Ha lettél volna már ilyen helyzetben, tudnád, hogy nagyon nehéz ezt higgadtan, lazán kezelni, miközben látod, hogy a gyereked szenved, nincs kedve semmihez, csak járkál fel-alá, és amikor már nagyon odavan, akkor csak fekszik.
Ezen már túlvagyunk, hogy szóljon, ha kakálni kell, ráadom a pelust. NEM SZÓL, pedig kell neki. Illetve TUDJA, hogy kell neki, de FÉL a fájdalomtól. Ez az alapprobléma.
örülök, hogy helyrejöttetek!
Fura, mert én is elhatároztam tegnap, hogy békén hagyom ezzel, de annyira szenvedett, annyira kakilnia kellett, hogy megint hegyibeszédet tartottam neki. Játszottam le videókat a cirkuszról, mert hétvégén oda akarunk menni, és mondtam neki, ha nem jön ki a kaka, akkor nem megyünk, stb. Mindent bevetettem, olyat is, amit előtte nem. De semmi hatása nem volt. Nehéz nem görcsölni ezen...
jaj, tökéletesen leírtad a mindennapjainkat...
Én rettegek a belgyógyászattól, beöntésektől, stb. Tegnap már egy evőkanál Laevolac-ot meg 6 csepp Guttalaxot kapott, nem tudom, lesz-e valami hatása.
Nálatok az oviban ezt hogy viselték az óvónők?
Köszönöm az együttérzést, nagyon jólesik!
jaj de jó, hog megoldódott nálatok a probléma!
Mi ma megyünk a doktornőhöz, kíváncsi leszek, mit mond... Félek, hogy nem jutunk közös nevezőre, mert nekem még mindig valószínűbbnek tűnik az, hogy a fájdalomtól fél (hiszen sziszegve leugrik a vécéről, amikor már jönne a kaki), és nem lelki oka van. De majd ő talán megmondja.
Együtt érzek veled,bár ez nem segít rajtatok.
Nem írtad, de feltételezem, hogy állva pisil a kisfiad.
Mi lenne, ha megpróbálnátok játékosan - esetleg anyát utánozva stb. stb. visszaszoktatni az ülve pisilésre?
Igazán nem értem, hogy miért csodálkozol, hogy nincs rendben a gyerek lelke. Nem akart a wc-re ülni, ráerőszakoljátok. Sajnálsz egy ezrest a bilire. A gyerek feje felett veszekedtek a férjeddel e miatt a dolog miatt, amit egyértelmű, hogy hall és érez a gyerek. Hogy mondhatod, hogy rendben vannak a dolgok, amikor a férjeddel teljesen másféle nevelési stílust képviseltek. Szerinted ez nem rémíti meg a gyereket? Hogy apa odanyomja a wc-re, ő üvölt, aztán jön anya, és leveszi. Gondold végig.
Nem kellene stresszelni a gyereket. Vegyél neki bugyipelust . Mondd el neki, hogy szóljon, ha kakálni kell, ráadod a pelust, mert az ki lehet dobni, nem megy tönkre a szép bugyija.
Mi az hogy megengeded neki, hogy bugyiba kakáljon?? most ott állsz felette, és mondogatod neki, hogy ne kakiljon be??? Ezt sem értem....
és talán tényleg Nektek (apa-anya) lenne szükségetek pszichológusra..