Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
No azért ki is megyek,ma 2,5 órát dolgoztam a kertben .Leszedtem 3 nagy zsákra való komlót, ami befutotta a kerítést. Közben ugrálta, Sándornak, aki egy nagy létráról szedte az almát. Szedett ma is kb 20 kilót, 2 napja is egy nagy ládával. Az apróbbakból almalevet csinálok, az éretleneket és hibásakat pedig elteszem kompótnak télire, vagy almáspite tölteléknek . Sajnálom kidobni, mert jóizű csak apróbb kicsit. Pedig 5 vödör apró almát leszedtünk a nyáron ritkításkor.
Aranyos vagy Klára, hogy dicsérsz ! Kösz9önöm. De én nem vagyok pszichológus, csak amatőr érdeklődő, aki a profik könyveiből cseppeget fel 1-1 morzsát. Bagdy , Kopp Mária is kedves , Popper előadásait is többször meghallgattam. De nem szeretem egyes férfi pszichológusok meghökkentő stílusát és provokatív elméleteit. No de ez az én bajom. Sokszor igazuk van elfogadnám, ha kicsit moderáltabban mondanák. Pál Feri szerepet játszott Kopp Máriával együtt, hogy visszatértem vallásomhoz. Bizonyos dolgokat ma sem tudok elfogadni,főleg ha a politikát is belekeverik. De ez nem kereszténység, hanem politika.
Zsuzsám, hiszen elég az ablakon kinézned, gondolom Magdika és Klára se kell messzire menjen, hogy dombot, erdőt, hegyet lássatok!
Én biz nagyon vágyom erre. Sajnáltam, hogy a Mecsekbe, vagy környékére se jutottunk el, a gyerekekkel, annyira ki volt számítva az idejük. Közel jártunk Siklóshoz, Villányhoz, de Harkányból is látni lehetett egy dombot. A levegő is más arrafelé, mint itt a poros Alföldön. Nagyon szeretem Leányfalut is! Apukám annak idején sokat sóhajtozott a hegyi levegőért.
Sikerült, megfordult, s lám épp hozzám szóltál Klára! Köszönöm!
Nincsenek ezüst ékszereim, sőt evőeszközöm sincs, csak ezüst-alpakkából. (vajon a négylábút, vagy a fém ötvözetet kell kk-val írni?
) Az alpakkának elég egy kis savas közeg, pl. citrom, ecet, s máris fényes. Volt az örökségben egy angyalkás-gyümölcsös-levél girlandos ezüst kínáló tál, leánykámnak adtam, az elég patinás volt!
Az ezüst-szerű láncom nem feketedik, fogalmam sincs milyen ötvözet lehet.
Kocavegyész vagyok én már, mindent a régi Vegyészek zsebkönyvéből böngészek, nem haladok a korral.
Vajon kifogok-e a Nlc Fórumon? Most épp 2006-os kezdetekhez szólok hozzá!
Nemcsak ezt akartam elmesélni, hanem ígértem az ezüst tisztításának módszerét is.
Az egyszerű házi módszer: kibélelni egy tálkát alufóliával, vagyis ezt tenni bele, aztán az ékszert, szórni rá egy kávéskanál szódabikarbónát és egy kávéskanál sót. Forróvízzel felönteni, aztán így kifényesedik.
Nem próbáltam ki, tehát nem állhatok jót a módszerért.
Hanem itt, az nlc-n beszélt valaki arról, hogy férje, ahol dolgozik, ott a Tioxint használják, és ragyog tőle az ezüst. Rendeltem belőle, és első próbám egy fényét és színét veszített ezüstlánc. Kb 20 másodperc alatt gyönyörű lett. 5 és 1 literes kiszerelésben kapható.
Na és füled is, szíved is van a zenéhez. Ezek nélkül csinálhatná a világ legjobb zenekara is a csinnadrattát.
Isteni sztorit láttam. Szívesen kapcsolom a tévét a 215-ös csatornára, ahol megtörtént bűnügyeket mutatnak be. Hogy miképpen dolgozik a felderítésükön a rendőrség.
Néha igaz zseni vannak a bűnözők között. Egy szélhámos nagy sikerrel adta ki magát gazdag arisztokratának, és a valóban gazdagokból élt, úgy, mint azok. Váltogatta az álarcokat, nagyon sikeres volt. Egyszer egy hangversenyen rájött, hogy ő karmester akar lenni. Videóról megtanulta, hogy a bonyolult szimfóniát miképpen vezényeli le a karnagy. Két héten át nézte a felvételt és utánozta a karmestert. Aztán nem létező titkárával íratott egy nagy zenekarnak egy levelet, hogy főnöke, X.Y., aki nagyon híres karmester, magánügyben városukba érkezik,és ezt a szimfóniát kétszer is bemutatná zenekarukkal. Örömmel fogadták, és tényleg lement a két előadás nagy sikerrel, anélkül, hogy szélhámosunk a kottát ismerte volna.
Számtalan nagyon különleges szélhámossága volt.
Nagyon szép helyeket találtok, Magdikám. Ez véletlen-e, vagy tervezett?
Sajnos, az én hétvégi vágyam teljesülése kútba esett. Zsófikám családja árasztja el őket. Próbálkozom majd Bazsinál, hogy pénteken menjünk el valahová néhány órára. Talán sikerül, mert az utóbbi időben nagyon készséges. Minthogy Suzikámat nem használhatom, teljesen be vagyok záródva. Persze, nem véletlenül nem közlekedhetek, megértem. A kertbe lemenni is nagy gondot okoz. Ilyen öregasszony lettem hirtelen - három éve. Csak nézek, mint a moziban!
Zsuzsa, bizony, így van ez. Nagyon jót tettél velem, hogy ideküldted Etelkát, remek társaság, és rengeteget tanulok tőle. Most éppen erről olvastam, hogy milyen nagyon káros magunkban tartani sérelmeinket.
Milyen jó, hogy hozzáértő emberek megosztják velünk tudásukat! A te hozzászólásaidat is így veszem.
Magdikám ! Nagyon szép kis kápolnát találtatok. Elhiszem, hogy vágyódsz a szabadba , hiszen sokáig éltél kertes házban Nálam más a helyzet , keveset vagyok a kertben . Nyáron melegem van , máskor pedig fázom. Inkább csak dolgozni megyek ki . Van elég, kielégíti mozgásigényemet , mely lecsökkent a lábam és most a deréktáji fájdalmaim miatt . Sajnos a kevesebb mozgás a súlyom emelkedésével járt . No, de ismert Sándor mondása az öregasszonyokról
Klárám ! Már régen letettem róla. A fülem sokat romlott, de annyit nem , hogy meghalljam játékom silányságát. A hangszeres játék fő szempontja az lenne, hogy örömet szerezzen annak is , aki játszik. Másodlagos szempont hallgatás öröme. Ezért nem kezdem újra, de Zsófi unokám játszogat rajta, amikor kijönnek. No és szívesen teszi.
Zsuzsa, persze, hogy nehéz a kezünk. Annyira azért nem, hogy akár kilapítsunk egy egész zongorát!
Kár, hogy ezt feladod, annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem jellemző rád. Legfeljebb arról a titkos gondolatodról mondj le,hogy valamelyik híres szimfonikus zenekarral előadj egy zongoraversenyt. Magadnak azonban igazán pötyöghetsz - eleinte - aztán, meglátod, visszatér a régi tudásod. Édesanyám is zongorázgatott élete vége felé. Pedig ő nem is tanult, de figyelt, ahogy bennünket tanítottak. Ami jó, az jó. Nem érdemes kritikusan nézni rá.
A kép lemaradt.
Klára elhiszem, hogy vágyódsz a szabadba, nagyon szép ilyenkor az erdő. Mikor visszajövünk egy-egy kirándulásról, utána úgy érzem, hogy olyan jól felfrissültem, tele szívtam magam, a jó tiszta levegővel, szinte könnyűnek érzem magam. Vasárnap egy közeli kis hegyi faluba kirándultunk, két hegy között fekszik. A falú végén leültünk egy rönkre, ott ettük meg az almánkat. Két helyes fiúcska jött arra, a kezükben kis fűrész és egy heveder. Kérdeztük mit csinálnak, mondták fát gyűjtenek. Olyan ügyesek voltak, nagyon meredek volt a hegy, a hevedert, előre dobták egy fára, azon kapaszkodtak fel. Lehetett látni, nagy gyakorlatuk volt benne, nagy élvezettel csinálták. Közben felfedeztünk ott egy kápolnát, nem olyan régen építették.
Nekem a zene hiányzik az életemből. Már csak azért is , mert hallásom romlása óta kevésbé tudom élvezni . Különösen a mű dinamikáját. Egyetemista koromban volt operabérletem, a Nemzeti Színházban is volt béreltem, majd hangversenyekre . Szerencsés volt, hogy voltak diákbérletek megfizethető áron. Főleg az Erkel Színházba és a Zeneakadémiára jártam . Férjem játszott a Műegyetemi Zenekarban , de házasságunk után abba kellett hagynia .Tanítani ment esténként hetente 3-x, mert kezdő fizetéséből ( melyből vonták a katonaadót ) és az én ösztöndíjamból nem tudtunk megélni. Mikor Zoltán megszületett és otthon maradtam, még ösztöndíjat sem kaptam . Zongoráztam én is, elpötyögtem , bár elég jól blattoltam is. Pár éve vettünk egy szintetizátort , hogy majd ezen játszogatok. Nem teszem, nehéz a kezem . Hát mindent nem adhat meg az élet
Klárám ! Sikert kívánok a kirándulásban . Mi anno minden vasárnap jártuk a hegyeket. Többnyire itt a közelben . Sokat gyalogoltunk . Volt , hogy ha nem volt ebben társam , egyedül átmentem a szomszéd faluba , Keresztül a hegyen . Az erdőbe nem mentem egyedül, mert az veszélyes lehet,. Nem elsősorban az állatok, emberek miatt, de egy kisebb rándulás is mozgásképtelenné tehet. Fiaim már kevésbé teszik, bár időseb fiam néha elmegy kirándulni a feleségével. Most már én sem megyek járkálni, mert elég a háztartás és a kis kerti munka. Azt is elhanyagolom. Reggel eltervezem , mint is kellene csinálnom, többnyire a fele sikerül.
No és csodálkozom, hogy terebélyesedem 
Csak az vigasztal. hogy férjem szerint a kövér öregasszony szebb, mint a sovány. Cska lábait terheli a tömege
Zsuzsikám ! Nálunk nagy szél volt , az összes leanderemet felborította.Nem én akartam aláhúzni mondómat
Nekem a szél úrfi a nagy ellenségem , érzi a fejem , nem szeretek ilyenkor kimenni. Úgy látszik nem vagyok elég szabad lélek . Fejem is megfájdul ilyenkor és hidegfront közeledtével. A vihar nem rossz ( bent a lakásban
) . Ilyenkor hamar kiegyenlítődnek a különbségek , és utána sokkal kellemesebb az élet.
Nálunk elvből az volt a megoldás, hogy" otthon is szelet csaptunk " , ha nyomáskülönbség volt a családban . Így hamar lezajlott. A toleranciát a szakmában tanultam meg. Az volt az elvem , hogy lenyelem bánatomat, mert a hozzá fordulók kisebb-- nagyobb bajban vannak és semmi közük az én hangulatomhoz, érzelmeimhez. Ez elég jól sikerült, csak az ember belvilágának nem tesz jót.
Most már az az elvem, hogy mindent megmondok ( megtanultam ezt kulturáltan tenni ) , mert nem él a világon már olyan ember, aki többet adott nekem, mint én neki. Ez főnökömet sérti, de belátta , hogy igazam van .
Nagyon kívánkozom a szabadba egy ideje. Szeretném az erdő hangulatát érezni, látni az őszi tájat, ha már a tavaszit elmulasztottam. Bazsikám felajánlotta, hogy a hét végén ismét elmehetnénk vacsorázni. Most ezen dolgozok, hogy hol is lenne megfelelő helyszín? Talán Tatán? De még inkább Visegrád vonz. Megbeszélem velük, hogy ne egy evésre számítsanak, hanem kirándulásra. Talán sikerül, de amikor Sopronba visszalátogatni kívánkoztam, és felajánlottam háromnapos kirándulást, nemet mondtak. Így aztán csak leszaladtunk Bazsival, akinek üzleti ügye volt ott , és hát ez is valami volt.
Most nagyon szeretnék megfordulni a természetben. Visegrádon a kitűnő étterem közelében van egy arborétum is. Talán rá tudom venni őket a kirándulásra. Majd kiderül. Igyekszem megbeszélni velük, hogy az ország egyik legszebb tája, amelyet látni kell. Jaj, ez a digitális játék leszívja az agyukat.
Klára, Mindkét általad említett vers nekem is nagyon tetszett, már annak idején is, amikor még szavaló versenyekre készültem.
Nagyon sok verset fedezek fel mostanában is. Sajnos a képzőművészetből keveset ismerek, fogékony éveimben a reáliák kötöttek le.
A zene szeretete is gyerekkoromban kezdődött. Akkor az operetteket, operákat magyarul énekelték, s a rádió élőben minden színpadi mozzanatot közvetített alámondással. Nagymamámmal a sötét szobában hallgattuk, a színielőadásokat is. Később megkaptam az Operák könyve és Balettek könyve több kötetét. Úgy olvastam, mint a meséket. Lemezjátszóra nekünk, de még a zenei általános iskolának sem tellett, de a Kultúrházban hallgattunk részleteket. Nagymama azt gondolta, zongoratanár lehetek, mert egy mozgássérült nénihez jártam pár évig zongora órára. Később szaktanárhoz íratott, de gyakorolni nem szerettem. Keringőzni igen! :-)
Gimnáziumba már Szegeden jártam, itt volt színházi diákbérletünk, de Édesanyámmal is. Sok világhírű operaénekes indult innen, de sok neves színész is.
Munkás éveimben teljesen kimaradt életemből a színház és a komoly zene is.(Társaim a könnyű műfajt kedvelték) Maradt a rádió, néhány lemez és a könyvek. (Háztartás, kert...)
Péter halála után Olgim hívására kezdtem újra hangversenyekre járni.Fájdalmamat kifejezte, indulataimat levezette. Anyukám mellett nem sírhattam, a sötét nézőtéren senki sem vette észre.
Pedig láttam benne nagy lehetőséget: régi vágyam teljesülését, hogy legyen egy saját pacim. Megvan benne a lehetőség, feltételezésem szerint, hogy gépembe csempész egy lovat, ami ló akkor is, ha trójai, és ha fa ló. Vagyis faló.
Ez esetben az egybeírás más jelentést is kifejez: e faló talán falánk, és felfalná teljes gépemet.
A nyelvtani szabály szerint a tárgyat az anyagával egybe kell írni. Pl. ezüstcsengő. Ezüstkanál. Ez a szabály nem ment ki a köztudatba, számtalan online felület csak a külön írást érti. Bárcsak ez lenne a legnagyobb baj az anyanyelvi ismeretek hiányában!
Zsuzsika, ebben a költeményben minden benne van, amit az évtizedek sokasága magával hoz. Nagyon kedvelem a kötőnőt, mert olyan emberi, és hétköznapi, jó értelemben. Tizenévesen a Katonafiamhoz című verse volt egyik kedvenc költeményem. Könnyekig meghatott. Ehhez hasonlóan hatott rám Csak egy éjszakára küldjétek el őket című Gyóni-vers. Ez utóbbinak, azt hiszem, ez volt a egyetlen igazán jól sikerült költeménye. De nagyon jól sikerült.
Azt hiszem, a zene okozhat hasonló katartikus élményeket, te is így vagy vele, sajnos, én ebből kimaradtam. Megérint egy-egy szép részlet, de sajnos, nekem inkább a szavak maradtak és a képzőművészet, a hangok kevésbé és ritkán varázsolhatnak el. Tudom, lehetne fejlődni, vagy inkább úgy érvényes e feltételezés, hogy lehetett volna!
Várnai Zseni - Öreg nő sóhajt
Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.
Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.
E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.
Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Így igaz, Zsuzsám! Csiszolódunk egymáshoz az évek során.
Mi "lányok" a kibeszéléssel- néha túlbeszéléssel- igyekszünk megoldani a problémákat. Péterem ebben partner volt, tehát azonnal minden kirobbant, s a heves hullámok gyorsan lecsendesedtek. Nehezebben megy, ha egy férfi duzzogós, elvonulós. A "hagyjál békén" nem jó megoldás- különösen, ha az okát sem ismerjük.
Amíg saját megoldandó feladataim, netán problémáim voltak, nem jutott el hozzám, nem érintett az övéké. Talán érzékenyebb lettem, aggódóbb is. A mostani világ hisztije mindenkit jobban megsebez.
Tegnap az "Időképet" lesve a radaron nagy vihar közeledtét láttam. Próbáltam menteni az erkély virágait. Cserepeseket letettem a földre, a nagy hibiszkuszt behoztam. Éjjel többször is felkeltem, lesve, ideért-e? Reggelre, szokás szerint lecsendesedve, épp csak a front széle érint minket. Hűvös, csepergős, szomorú sötétség van.
Zsuzsikám ! A nehéz helyzetek teszik próbára a kapcsolatokat .Mivel nem élünk együtt gyermekeinkkel , lehet, hogy nem is söprik szőnyeg alá reakciókat, csak mi nem tudunk róla. Ez jó is , mert teljesen nem látjuk át a mozgató rugókat, indulatokat , feleslegesen izgulnánk. Nálunk sokszor volt vita , mert főnököm elég türelmetlen és nem túlzottan empatikus alkat. Azután lelohadtak a viták, mert arra gondoltam , az ő lelki egészségéhez az kell, hogy kiadja indulatait, az enyémhez az , hogy ne vegyem fel. Ez így részlegesen működött is, de néha belőlem kitörtek az elfojtások. Most már ahogy öregszünk mérséklődnek a reakciók. No és átvettük egymás gondolkodását.
Köszönöm a "kotnyeleskedést" Zsuzsám! Mondhatom, hogy várom is?
Csakis heti néhány ing és blúz erejéig segítek, a tegnapi 3 hét elmaradása volt. Azzal tudtam rávenni Tündit, hogy ideadja, hogy nosztalgiából csinálom. Képzeletben simogatom a viselőjét .
Remélem egyszer végére érnek a lakásfelújításnak, s az egyetemi tanév is sínre kerül! Leánykám mint a szakképzés oktatásszervezője, ilyenkor késő estig dolgozik.